A másik oldal

Szóltam, hogy jönnek a fasiszta celebek,
szóltam, hogy nem lesz jó, ha a szart lenyeled,
szóltam, hogy ki fogják lopni a szemedet
azt mondtad, nyugalom, ezek nem ilyenek.

Szóltam, hogy nem lesz se földed se hiteled,
szóltam, hogy bilincsbe verik a gyereked,
Szóltam, hogy leköpnek költői esteden,
azt mondtad, nem kéne ördögöt festenem.

Szóltam, hogy be fogják mocskolni apádat,
szóltam, hogy elő lesz írva az alázat,
szóltam, hogy nevükre íratják hazádat,
azt mondtad, nem eshet meg ez a gyalázat.

Szóltam, hogy több lesz az erőszak szervezet,
szóltam, hogy lapít majd minden szakszervezet,
szóltam, hogy lesz majd itt bankszámla zárolás,
azt mondtad, unalmas már ez a károgás.

Szóltam, hogy te leszel hibás az árvízért,
szóltam, hogy nem kapsz majd gyufát se száztízért,
szóltam, hogy rajtad verik le a havazást,
azt mondtad, hagyjam már abba a savazást.

Szóltam hogy viszi az egyház a sulikat,
szóltam hogy mérnökök helyett majd kulikat
képeznek ezerrel, s bezárják a gyárat,
azt mondtad, ilyen a kereslet-kínálat.

Szóltam, hogy felbontják mindegyik leveled,
szóltam, hogy feltörlik a padlót teveled,
szóltam, hogy nem lesz a várad a te házad,
azt mondtad, béke van, nyugi, ne parázzak.

Azt mondtad, nem érint téged, ha úgy lesz se,
azt mondtad, „véggye meg magát a férgesse”,
azt mondtad, ráérek, elhiszem ha látom,
így jártál, megszoptad, édes egy barátom.

A MAGYARNÓTA

Dimbes-dombos kis falumban szépen búg a gerlemadár,

szívemből most te utánad minden napra száz ima száll.

Elmentél a messzeségbe takarítónőnek álltál,

gondoltad-e azt hogy ez lesz, mikor egyetemre jártál?

Kéken érik már a kökény, megyek hogy még ma leszedjem,

szép tubicám hazavárlak, ne hagyj elsorvadni engem!

Eladom a kökényemet cébéának holnap este,

gazdag leszek kisangyalom, gyere haza jövő keddre!

Faluszéli házikónkban kecskegidánk felneveljük,

szeretőmmel jókedvünkben a szép tavaszt énekeljük.

hajnalonként gombát szedünk, hej de szép lesz itt az élet,

addig békemenetelünk, amíg nem ér boldog véget.

A nemzettest

Egyáltalán nincsen vége
szerelmetes hazánknak,
ameddig jut csirkegége
vacsorára anyánknak,
és ameddig szaladgálhat
patkányok közt, szemétdombon
csurdé purdé, gyerekállat;
nem aggódom, vígan mondom:
egyáltalán nincs vége a hazának!