Milyen változáson mentek keresztül a városi környezetben tartott kutyák, és miért a kutyák a legsikeresebbek az ember leutánzásában? Február 27-én debütál az RTL+-on a Miért a kutya a legjobb barátunk? című dokumentumfilm. A film szerkesztő-riporterével, Veress Krisztinával beszélgettünk. Elmesélte, milyen volt Csányi Vilmossal dolgozni, hogyan találták meg a szereplőiket, mi volt számára a legmeglepőbb a forgatás során, és melyik volt az a jelenet, amire még most sem tud könnyek nélkül visszagondolni.
A kutya ötvenezer éve él velünk, ez idő alatt 20-25 gén változott meg a genetikai felépítésében, és számos olyan tulajdonsága lett, amiben az emberre emlékeztet. Képes a szociális tanulásra, utánozza, amit csinálunk, kiválóan képes felismerni az ember legapróbb érzelmi rezdüléseit, és hasonlóan kötődik a gazdájához, mint egy kisgyerek az anyjához.
Ezért is volt különösen izgalmas, amikor Csányi Vilmos javaslatára az etológia, vagyis állatok viselkedését tanulmányozó tudományág fő fókuszába a korábbi laboratóriumi fajok – egerek és paradicsomhalak – helyett a kutyák kerültek. A kutatócsoport 1994-ben alakult, és ők kezdték el először vizsgálni, vajon taníthatók-e a kutyák úgy, mint az emberek, hogy tudnak-e együtt dolgozni vagy együtt gondolkodni az emberrel. S bár kezdetben sok volt a szkeptikus hang, kísérleteik hamar világhírűvé tették őket.
„Az RTL hírigazgatójának, Kotroczó Róbertnek támadt az ötlete, hogy csinálni kellene egy filmet a világhírű Csányi Vilmosról, az ELTE etológia tanszékéről és persze a kutyákról. És nyilván ez így együtt lenne izgalmas” – mesélt a kezdetekről a dokumentumfilm szerkesztő-riportere, Veress Krisztina, aki korábban már forgatott Csányi Vilmossal a XXI. század című műsorba. Az elkészült anyag végül annyira tetszett a professzornak, hogy a forgatás után azt mondta, senki másnak nem akar ezentúl interjút adni. De aztán szerencsére nem így tett.
Krisztina azt mesélte, hogy amikor újra megkereste a professzort, ő viszonylag gyorsan ráállt, ami így egyszerűnek tűnik, de persze nem volt az:
Átküldtük neki a terveket, és azt írta, hogy ez nem tudományos gondolkozás. Írt ő is egy vázlatot, vele együtt dolgoztuk ki, hogy mi lenne az, ami valóban tudományos gondolkodás, ugyanakkor személyes is tud lenni. A kutyákról szól, de a kutyákon keresztül saját magunkról, az emberről is. A film címét is Csányi Vilmos adta meg.
„A kutya az ember legjobb barátja” – ez közhely ugyan, de ha megvilágítjuk a hátterét, hogy miért alakult így, miért nem a macskák vagy a bárányok a legjobb barátaink, akkor a film készítői szerint elképesztően izgalmas területre evezünk.
Még egy filmet ki lehetett volna hozni belőle
A stáb tavaly májustól – megszakításokkal – októberig forgatott. Több mint húszórányi nyersanyagból készült el az ötvenperces film, de a riporter szerint a keletkezett nyersanyagból még egy filmet lehetett volna készíteni.
Rengeteg tudományos kísérlet volt, amit ki kellett hagyni. Voltak nagyon megható pillanatok is, de azt nem lehet belerakni, hogy a riporter zokog egy öreg kutyán a Noé Állatotthonban
– árulta el Veress Krisztina. „Kezdetben ilyen butaságokat akartunk kérdezni Csányi Vilmostól, hogy hogyan éreznek a kutyák. Erre azt felelte, hogy azt sem tudjuk, hogyan érez egy másik ember, nemhogy egy kutya” – tette hozzá.
Ezért aztán átdolgozták a módszertant. Vettek egy tudományos állítást, és azt igyekeztek a gyakorlatban is bemutatni. Az például egyedülálló az állatvilágban, és szintén emberi tulajdonság, hogy a kutya átveszi az irányítást az embertől, de azt vissza is tudja adni, és erről tud döntést hozni. Ez a részleges együttműködés – így működik együtt a vakvezető kutya az emberrel.