Magyarországon töretlenül népszerű az Európai Unió, ahonnan rengeteg pénz érkezett a gazdaságba. A sok támogatás még úgy is jelentősen hozzájárult az ország gyarapodásához, hogy nem sikerült hatékonyan felhasználni. Elmaradt az áttörés azokon a területeken, amelyek a hosszú távú fejlődést biztosítanák, és a szegénység sem csökkent. Interaktív ábrákon mutatjuk be az elmúlt húsz év számait.

Az Európai Unió viszonylag népszerű a tagországok között, de abban nincs összefüggés, hogy a szegényebb vagy a gazdagabb államok lakói vannak-e jó véleménnyel róla. Ugyanennyire vegyes a kép, ha földrajzi elhelyezkedés alapján keresünk összefüggést. A legtöbben a szegényebb, déli Portugáliában vannak pozitív véleménnyel az unióról 69 százalékkal, őket követik a jóval gazdagabb, északi svédek és az utóbbi húsz évben elképesztő növekedést mutató írek (67-67 százalék).

Többnyire Közép-Európában vannak azok az országok, ahol kevesebben vannak jó véleménnyel az EU-ról: Csehországban mindössze 33 százaléknyian, de hasonlóan a lista végén van Ausztria (36 százalék) és Szlovénia (38 százalék). Viszont találunk hasonló arányokat más régiókban is: Franciaországban és Görögországban negyven százalék alatt marad az EU népszerűsége (37 és 39 százalékkal).

Magyarországon a csatlakozás óta pozitív kép él az EU-ról. Noha a 2008-as válság idején elkezdett zuhanni a népszerűsége, 2012 óta egyre többen vannak pozitív véleménnyel róla, és még sosem fordult elő, hogy többségben lettek volna azok, akiknek negatív – hiába a kormány évek óta tartó EU-ellenes retorikája. Az Eurobarometer legfrissebb, 2024. márciusi felmérése szerint 46 százaléknak van pozitív véleménye az EU-ról, 39 százalék semleges, és 15 százaléknak kifejezetten negatív.

Az uniós tagság egyik legnagyobb előnyeként rendre a támogatásokat emlegetik. A következő ábrákból látszik, miért. Noha vannak befizetési kötelezettségei is Magyarországnak, ezek eltörpülnek a finanszírozás mellett: 2022-ben mintegy ötmilliárd euró jövedelme származott az országnak a közvetlen támogatásokból. Ezek még akkor is jelentősen hozzájárultak a gazdasági növekedésünkhöz, ha meglehetősen rossz hatékonysággal használták fel. A grafikonon látszik: messze vagyunk még attól, hogy az unió nettó befizetői legyünk. A jogállamisági eljárás miatt felfüggesztett források ezeknek a támogatásoknak csak egy kisebb részére vonatkoznak.

270 ezer forint minden magyarnak, még az újszülötteknek is – lakosságszámra leosztva nagyjából ennyi pénzt tettek ki a Magyarországra érkező uniós támogatások 2022-ben. 2004 és 2022 között ez összesen 8455 euró, amit mindenki megkapott volna, ha az uniós támogatások összegét alanyi jogon szétosztanák az ország lakosai között.

A legtöbb támogatás a regionális fejlesztésbe, kohézióra érkezett 2022-ben. Ide tartoznak egyebek mellett az infrastrukturális támogatások (például autópályák, vasút), a szegényebb régiókba (az ország nagy része ilyen) jutó különböző támogatások, vállalkozásfejlesztési pályázatok vagy a környezetvédelmet,

fenntarthatóságot támogató pénzek. A mezőgazdasági támogatások jelentős része a földalapú támogatásokat jelenti.

Magyarország a rengeteg beáramló uniós forrás ellenére még mindig az unió egyik legszegényebb országának számít. Az egy főre jutó GDP az unió átlagának 76 százaléka, ezzel csak négy országot előzünk meg: Bulgáriát (64 százalék), Görögországot (67 százalék), Lettországot (71 százalék) és Szlovákiát (73 százalék). A régióban nem csak Ausztria áll előttünk (amelyet még mindig nem sikerült utolérni: az osztrák GDP az unió átlagának 123 százaléka), hanem az átlagot majdnem elérő Csehország (91 százalék) és Lengyelország (80 százalék) is. Lehagyta Magyarországot Románia (78 százalék), és utolérte Horvátország is (76 százalék).

Az Európai Unió 237 régiója közül Budapest a 16. leggazdagabb, míg a 15 legszegényebb régió között három magyar szerepel (Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Dunántúl). Budapestet kivéve az összes magyar régió szegényebb az uniós átlagnál, a leggazdagabb dunántúli régiók is csak az uniós átlag hetven százalékát hozzák.

Ahogy az előző ábrán is látszódott (Budapestet kivéve) nem sikerült csökkenteni számottevően az ország gazdaságának uniós átlagtól való lemaradását. A húsz évvel ezelőtti csatlakozáskor 63 százalékát értük el az uniós átlagteljesítmények, most 76 százalékát. A velünk együtt csatlakozó országok közül akkor ötöt is megelőzött Magyarország (Lettország, Litvánia, Lengyelország, Észtország, Szlovákia), most már csak kettőt (Lettország, Szlovákia). Lengyelország húsz éve még csak az uniós átlag 51 százalékán teljesített, most már nyolcvan százalékon áll.

Nemcsak összgazdasági, de egyéni szinten is megmutatkoznak a különbségek. Annak ellenére, hogy – Szlovákiával ellentétben – nálunk nem volt komoly visszaesés, a jövedelmek növekedésének üteme nem tudott lépést tartani még a régiós országokéval sem.

Jelentősen nőtt a lemaradásunk Lengyelországhoz képest, és tavaly már a román átlagjövedelmek is lehagyták a magyart.

A másik oldalról nézve nem sikerült számottevően csökkenteni a szegénységet Magyarországon. Lényegében ugyanúgy 13 százaléknyi magyar él jövedelmi szegénységben, mint az uniós csatlakozás idején, húsz évvel ezelőtt.

Sok összetevője van annak, hogy miért maradt el a gazdasági felzárkózás. A gazdasági fejlettség (illetve a jövőbeli fejlődési lehetőségek megteremtésének) egyik fontos mérőszáma a kutatás-fejlesztésre fordított összeg. Ezek jellemzően hosszú távú befektetések, amelyekből arányaiban kevés térül meg – de ami megtérül, az sokszorosan. A saját fejlesztések jellemzően növelik a termelékenységet, és versenyelőnyt is jelentenek. Minél többet költ egy ország kutatás-fejlesztésre, annál gyorsabban nőhet a gazdasági potenciálja.

Ebben a mutatóban nem áll jól Magyarország. Az elmúlt húsz évben csak nagyon kicsit nőtt a K+F-re fordított összeg. 2004-ben a GDP 0,8 százalékát fordítottuk erre, míg 2022-ben (a legfrissebb elérhető adat) is csak 1,39 százalékot. Ez elmarad még a húsz évvel ezelőtti uniós átlagtól is, ami 1,81 százalék volt, és mostanra 2,24 százalékra nőtt.

Az ország hosszú távú teljesítőképességének másik fontos meghatározója az oktatás. Minél magasabb végzettséggel rendelkezik valaki, annál magasabb szintű munkát tud végezni, annál több jövedelmet termel az országnak és saját magának – és a várható élettartam is magasabb a diplomások körében.

Ami a korai iskolaelhagyók arányát illeti, Magyarországon nem sikerült fejlődést elérni. Románia és Bulgária nagyot lépett ezen a területen, főleg Bulgáriában volt jelentős a javulás: míg 2004-ben 21,4 százalék volt a korai iskolaelhagyók aránya, ez mostanra 9,3 százalékra csökkent – ezzel megelőzték Magyarországot, ahol az elmúlt évtizedekben folyamatosan 12 százalék környékén mozgott. A többi visegrádi ország már húsz évvel ezelőtt is előttünk járt, és azóta sem sikerült ledolgozni ezt a hátrányt.

Az viszont fontos fejlődés, hogy egyre többen szereznek felsőfokú végzettséget Magyarországon, és egyre kevesebben vannak azok, akik az általános iskola elvégzése után nem tanulnak tovább. Húsz évvel ezelőtt a 25–64 évesek 14 százaléka rendelkezett felsőfokú végzettséggel, mára ez 29,8 százalékra nőtt. A legfeljebb nyolc általánost végzettek aránya 30,6 százalékról 12,6 százalékra csökkent Magyarország uniós csatlakozása óta. De van még hova fejlődni. Az Európai Unió kitűzött célja, hogy 2030-ra a 25–30 évesek 45 százaléka rendelkezzen felsőfokú végzettséggel. Ez a szám ma Magyarországon 29,5 százalék.

A támogatások mellett a munkaerő szabad mozgása az Európai Unió egyik legnagyobb előnye a lakosság szerint. A migráció ráadásul 2015 óta a kormány egyik kiemelt témája, a „No migration” orbáni szlogenné vált, miközben az országnak szüksége van vendégmunkásokra – az ő behozatalukat a kormány jelentősen támogatni is kezdte az elmúlt években.

Ami a kivándorló magyarok számát illeti: amikor megnyílt az unió munkaerőpiaca (országtól függően, de évekkel a 2004-es csatlakozás után), elkezdett növekedni. A gazdasági fellendülés éveiben csökkent ugyan a kivándorlók száma, de a koronavírus-járványt követő válság után ismét egyre többen hagyják el Magyarországot. Tavaly majdnem 34 ezren mentek el, ami rekord, mert megelőzi az addigi csúcsévet is: 2015-ben 33 ezer volt.

Az utóbbi tíz évben húsz–harmincezer között alakult a Magyarországra be-, illetve visszavándorlók száma. A bevándorlók legnagyobb arányban a szomszédos országokból érkeztek, többségükben határon túli magyarok, akik átköltöztek Magyarországra.