Súlyos beteg Finkelstein, Orbán és Netanyahu csodatanácsadója

Arthur Jay Finkelstein, a világ egyik legbefolyásosabb politikai tanácsadója, Habony Árpád üzlettársa, Orbán Viktor és Benjamin Netanyahu kampányguruja halálos beteg. A National Review konzervatív magazinban tanítványa, Craig Shirley, Ronald Reagan életrajzírója, történész szinte nekrológszerű írásban méltatja Finkelstein eredményeit.

"Ahogy írom e sorokat, még mindig nem hiszem el, hogy Arthur Finkelstein beteg, nagyon beteg. Nem tudom elhinni. Arthur mindig Arthur volt: nem szimplán remek tanácsadó, több száz sikeres kampánnyal háta mögött; sokkal, sokkal több ennél. Megváltoztatta a világunkat. Arthur jelentette a különbséget. Kemoterápiát kap, és mint az életben minden, ez is kétesélyes. Ez még nem gyászbeszéd, de tisztelgés barátunk, Arthur előtt."

A szerző szerint Finkelstein olyan nagy hatású politikai tanácsadó volt, aki valóban megváltoztatta a világot. Ő az amerikai republikanizmus modern Prométeusza, aki megszerezte lángot, megtanította győzni a konzervatívokat. A cikk alapján úgy tűnik, hogy tanítványai a Grand Old Partyban valóságos keresztapaként tekintenek rá.

Arthur J. Finkelstein egy zsidó származású brooklyni taxis fiaként jött a világra 1945-ben, matematikát és statisztikát tanult a Queens College és a Columbia padsoraiban.

Shirley fölidézi Finkelstein egyetemi évet a Columbián, ahol közös rádióműsora volt Ayn Rand az orosz származású zsidó írónővel, a neokonzervatívokra nagy hatással lévő objektivizmus, a libertariánus filozófia megalkotójával. Finkelsteint meggyőződéses libertáriusként jellemzi, és megemlíti magánéletének bizonyos részleteit is, például, hogy melegházasságban él, megjegyezve, hogy a tanácsadó mindig kerülte a nyilvánosságot, évtizedekig tartó pályafutásá alatt egyetlen fotó jelent meg róla az amerikai sajtóban, interjút pedig soha nem adott.  

Arthur Finkelstein már az 1972-es Nixon-kampányban is dolgozott, de legfontosabb politikai tette Shirley szerint az volt, hogy 1976-ban megmentette a tönk szélére került Ronald Reagan karrierjét. Reagan a republikánus elnökjelöltségért küzdött a sokkal esélyesebb Gerald Forddal szemben, és az első öt előválasztáson csúnya vereséget szenvedett, kampánya anyagilag és szellemileg is kiürült, szinte mindenki biztosra vette, hogy bedobja a törülközőt, és ezzel gyakorlatilag mindörökre kiesik az elnökjelöltségi versenyből.  Csupán a keményvonalas konzervatívok egy csoportja, Finkelstein vezetésével állt mellé, így tudta folytatni a küzdelmet.

Észak-Karolina volt az utolsó esélye, és elkeseredett küzdelem után fordítani tudott, legyőzte Fordot, nem utolsó sorban azért, mert kampányfőnöke csatasorba állította Finkelsteint is, aki vadonat új módszereket alkalmazott, például a történelemben talán először „Kubatov-listáztak”, 110 000 konzervatív választó pontos elérhetőségét, adatait gyűjtötték össze. Megnyerték Észak-Karolinát, Reagan versenyben maradt, és a '76-os elnökjelölti versenyben végül ugyan vereséget szenvedett Fordtól, de annyira megerősödött a kampányban, hogy négy évvel később simán nyerte a jelöltséget és az elnöki széket is, amit Shirley történelmi jelentőségű fordulatnak minősít.

Nemzetközi karrier

A National Review szerzője említi, hogy Finkelstein a 2000-es években nemzetközivé szélesítette működését: Koszovóban, Ausztriában, Csehországban, Magyarországon, Bulgáriában és Izraelben is dolgozott. A magyar kapcsolatot nem részletezi, inkább Netanyahu és Sharon segítését tartja világpolitikai jelentőségűnek. (Finkelstein adott tanácsot Calin Popescu-Tariceanunak román miniszterelnöknek, Mirek Topolánek cseh kormányfőnek, a szerb Borisz Tadicsnak és a bolgár Szergej Sztanisevnek is.)

Izraelben a kilencvenes évek dereka óta aktív, ő volt a katalizátora a Likud lassú, de egyértelmű jobbra tolódásának is. Netanyahu állítólag valósággal rajong érte, mióta tanácsaira hallgatva '96-ban a semmiből visszatérve megverte Simon Pereszt.

Ma már nem nehéz felfedezni a párhuzamokat az izraeli és magyar kormánypolitika között. Két hét sem telt el, hogy a magyar kormány kerítésépítésről döntött a szerb határon, Izrael bejelentette ugyanezt a jordán oldalon. A Likud is kellően ellenséges a bevándorlókkal, és a Soros-érdekeltségek illetve civil szervezetek üldözése is hasonló forgatókönyv szerint zajlik Izraelben, mint Magyarországon.

2012 tavaszán az Index írt először arról, hogy Finkelstein és üzlettársa, a közvélemény-kutató George Birnbaum Orbánéknak is dolgozik. Akkor Birnbaum cége, a GEB International honlapján hirdette, hogy a 2008-as népszavazási kampányban már dolgoztak a Fidesznek, később adtak tanácsot az országgyűlési és önkormányzati kampányban, és segítségükkel Orbán Viktor megszerezte a miniszterelnöki posztot, pártja pedig a parlament kétharmados többségét. A cikk megjelenése után a referencia eltűnt a GEB honlapjáról. 

Azóta folyamatos a kapcsolat Finkelstein és Orbán Viktor stábja között. Formálisan a GEB a Századvéggel állt kapcsolatban, bár ezt a kormányközeli think-tank sosem ismerte el. Orbán 2015 tavaszán váratlanul beszélt arról, hogy sűrűn találkozik és egyeztet Finkelsteinnel.

„Jól ismerem őt, nagyon kiváló és elismert szakember (...) velem van kapcsolatban, legutóbb két napja volt nálam”

– nyilatkozta az RTL Klubnak a miniszterelnök, amikor arról kérdezték, milyen kapcsolata van a Fidesznek az amerikai kampányguruval. 

Finkelstein és Birnbaum öt-hat hetente járnak Magyarországon, elsősorban a fontosabb kampányok idején. Ilyenkor több ezer fős mintán alapuló kérdőíves kutatásokat, attitűdvizsgálatokat rendelnek meg a Századvég közvetítésével, ezeket közösen elemzik a Fidesz kampánycsapatával, és Orbán kommunikációs stábjával alakítják ki a fontos üzeneteket.

2015-ben Finkelstein közös nemzetközi tanácsadócéget alapított Habony Árpáddal, Európában több ügyfelük is van. A Figyelő pár hónapja azt írta, hogy közösen a horvát konzervatív HDZ-nek és Nicolas Sarkozy stábjának is adnak tanácsot, bár utóbbi ezt cáfolta. Finkelstein néhány hónapja még járt Budapesten; dolgozott a civilek elleni kampány megtervezésében is.

A liberálisozás brooklyni zsidó karmestere

Elemzők szerint ő honosította meg az amerikai politikában a liberálisozást, amit később a demokrata tanácsadók egyszerűen csak „finkelthinkként” emlegettek. Jesse Helms (homofób és kirekesztő kirohanásairól is híres) észak-karolinai szenátor volt az első libsiző politikus a '70-es években, de később New York-i ügyfeleit – Alfonse D'Amatot és George Patakit – is vad liberálisozással segítette hatalomba.

Finkelstein többnyire az állásukat féltő, bevándorlásellenes fehér középosztályt próbálta megszólítani, de támadta a liberális adó-, egészségbiztosítási és társadalompolitikát is. A bűnbakképzés szerinte a politika alapvetése. Ez a politikai nyelv a 90-es évek második fele után már nem nagyon működött, ma viszont reneszánszát éli az Egyesült Államokban és Európában is.

Módszereiről, politikai nézeteiről maga mesélt részletesen egy hat évvel ezelőtti előadásban. Szerinte a modern kori választó apatikus, ezért elsősorban érzelmein, azokon belül is félelmei által megközelíthető.

A 2011-es kairói megmozdulásokra, és az arab tavaszra utalva azt valószínűsítette, hogy bizonytalan gazdasági-politikai korszak köszönthet be a világban, ami az országokat bezárkózásra késztetheti – utat nyitva a xenofób, nacionalista politikáknak és az erőskezű vezetőknek. Finkelstein alapvetése, hogy

a politika nem racionalitásról, hanem érzésekről szól: uszítani hatékonyabb, mint ésszerű érvekkel győzködni a szavazókat.  

Shirley szilárd jellemű konzervatívként és csodálatos képességű politikai fenoménként ír róla glosszájában, Finkelsteint a kevésbé konzervatív kommentátorok inkább ellentmondásos figuraként emlegetik. Noha vállaltan meleg, Helms oldalán több homofób kampányt is levezényelt. Amiatt is támadták, hogy brooklyni zsidó családba született, egy '78-as dél-karolinai képviselő-választási kampányban mégis simán „rádolgozott” ellenfele, Max Heller zsidó származására.

Eredményeit demokrata riválisai sem vonják kétségbe, de módszerei, és hatása a mai világpolitikára valószínűleg örök vita tárgyai maradnak. Az biztos igaz, amit írása végén Craig Shirley állít: Finkelstein nagyon tudott győzni, és szinte mindig győzött is, reménytelen helyzetekből is képes volt fordítani.

http://444.hu/2017/01/29/sulyos-beteg-finkelstein-orban-es-netanyahu-csodatanacsadoja

Finkelstein haldoklik

„Egy hosszú, nekrológnak is beillő méltatásból derült ki, hogy a többek közt Orbán Viktort is győzelemre segítő amerikai kampányguru, Arthur J. Finkelstein súlyos beteg” – írja az Index Craig Shirley történész National Review-ban megjelent írására, illetve Matt Brooks, a Republican Jewish Coalition ügyvezető igazgatójának Twitter-bejegyzésére utalva. Shirley azt írja, hogy még mindig képtelen elhinni, hogy Arthur Finkelstein nagyon beteg, és kemoterápiás kezelést kap, Brooks pedig így ír: „kedves barátom és mentorom” tüdőrákkal küzd.

Finkelsteinről – aki nélkül nemcsak Orbán, de még Habony sem lenne olyan okos fiú – négy évvel ezelőtt írtunk hosszú cikket, amit itt el is olvashatnak.

http://m.magyarnarancs.hu/hirnarancs/tudta-meszaros-lorinc-a-lanchidat-ize-hat-tudja-sundam-bundam-csoresz-102373

Az adatbányászat végleg megváltoztatta a politikát

Ha valakit igazán hibáztatni szeretnél Donald Trump győzelméért, akkor egy kevésbé ismert londoni cég, a Cambridge Analytica kirakatába kellene dobni a féltéglát – már ha van kirakatuk. Ők legalábbis azt állítják magukról, hogy ők nyerték meg Trumpnak az elnökválasztást. A republikánus jelölt több millió dollárt fizetett a cég kifinomult adatkezelő módszereiért, akárcsak korábban a Brexit-kampány.

Igen, ezek a srácok adatelemzéssel mondták meg, hogy kell megnyerni egy választást/népszavazást.

Az utóbbi néhány évben sokan emlegették már a Big Data kifejezést, de most már látjuk is, mit jelent igazából a Nagy Adat. Nem arról van szó, hogy személyesen utánunk kémkednének, hanem a Facebooknál, Google-nél és más hasonló szolgáltatóknál felgyülemlő, elég nagy mennyiségű adatunk adataink alapján kategóriákat állítanak fel, és besorolnak minket ezekbe. Aztán, mikor eljön idő, ezeket fel lehet használni, akár biztosítási kockázatelemzésre, akár politikai üzenetek pontos célzásához.

Mi mind Öt Nagy érték vagyunk

Az egész a pszichometriának vagy pszichográfiának nevezett tudományágra épül, ami az Öt Nagy érték alapján állít fel kategóriákat.

• nyitottság
• lelkiismeretesség
• extrovertáltság
• együttérzés
• neurotikusság

Ezek angol neveiből áll össze az OCEAN kifejezés, ami ma is ott virít a Cambridge Analytica honlapján. Igazából a módszertan az 1980-as évek óta ismert, csak nem volt hozzá elég adat, hogy komolyan csinálják. Aztán eljött a Facebook és Michal Kosinski. A sztorit két svájci újságíró írta meg Das Magazin számára, mi a Motherboard oldalán találtuk az angol változatot, erre alapozunk.

A Cambridge Analytica egyebek mellett a lenti képpel magyarázza el, miről van szó. Ez a két nő a hagyományos, demográfiai alapú megközelítés szerint egyforma lenne, pedig két nagyon különböző személyiség.

Szereted a Wu-Tang Clánt? Akkor nem vagy meleg

Michal Kosinski egy lengyel srác, aki PhD hallgató volt a brit Cambridge University pszichometriai központjában. Kollégája, David Stillwell még 2008-ban – mikor a Facebook még nem az volt mint ma – csinált egy alkalmazást, ami a szokásos pszichometriai kérdésekkel mérte fel a személyiséget. A felhasználó kapott egy értékelést az OCEAN alapján, amit megoszthatott a Facebookon. A dolog elterjedt, nagyon sokan kitöltötték, így hirtelen Kosinski és kollégái egy óriási adatbázishoz jutottak.

A dolog érdekesnek tűnt, elkezdtek hát rajta dolgozni, egyre több adatot vonva be. Olyanokra jöttek rá, hogy  Lady Gaga követői valószínűleg extrovertáltak, illetve a heteroszexualitás egyik fontos jelzője lehet Wu-Tang Clan oldalának lájkolása. És fordítva: ha egy férfi lájkolta az MAC kozmetikai márkát, nagy valószínűséggel meleg. 2012-ben Kosinski és csapata átlagosan 68 Facebook-lájk alapján már 95 százalékos biztonsággal meg tudta mondani a felhasználó bőrszínét, 88 százalékos pontossággal a szexuális orientációját, és 85 százalékos pontossággal a politikai nézeteit.

Ezen a ponton nem álltak le, még több adatot vontak be, és a modell odáig fejlődött, hogy a kutatók jobban ismerték az alanyt, mint például a kollégái. 70 lájk elég volt, hogy annyit tudjanak róla, mint a barátai, 150 lájkból annyit, mint a szülei, 300 lájkból pedig annyit, mint a partnere, házastársa. Még több lájkkal pedig már felülmúlták azt is, amit az egyén önmagáról tud. Amikor Kosinski publikálta az eredményeket, két telefonhívást kapott: perrel fenyegették meg, illetve munkát ajánlottak. Mindkét hívás a Facebooktól jött.

A Big Data mindenkit elér

Néhány héttel később a Facebook megváltoztatta a beállításokat, és többé már nem voltak nyilvánosak a lájkok. Ez azonban nem jelent semmit, hiszen egy sor alkalmazás és oldal kér a felhasználóktól hozzáférést a személyes adatokhoz, az emberek pedig gond nélkül rányomják a jóváhagyást. Csak hogy egy példát említsünk: végigsöpört a magyar interneten is az a kínai beauty app, amivel mindenki mangafigurává alakíthatja magát. Nos, ez a cuki kis alkalmazás mintegy mellesleg hozzáférését kér és kap lényegében minden fontos adatunkhoz.

A Cambridge Analytica azt állítja: 220 millió amerikairól van egyenként 5000 adatuk, és ami fontosabb: módszertanuk és számítási kapacitásuk ahhoz, hogy ezt fel is dolgozzák. Hogyan került hozzájuk? Az adatokat megvették, hiszen ezek az adatbázisok is eladók. Bár annak idején, egy közvetítőn keresztül nagyon érdeklődtek Kosinskiék fejlesztése iránt, ma már tagadják, hogy Facebook-adatokat használnának, vagy bármi közük lenne az egyetemen fejlesztett módszerhez. Az viszont tény, hogy Big Five személyiségprofilokat kalkulálnak, vagyis

a digitális lábnyomokból emberek lesznek, félelmekkel, szükségletekkel, érdeklődéssel és nem utolsó sorban lakcímekkel.

Alexander Nix nyíltan beszél róla, hogy dolgoznak. Ted Cruz kampányát hozza fel példának, aki megnyerte az első, Iowa államban rendezett előválasztást. Leszűkítik a megcélozni kívánt kört a republikánus, de még el nem kötelezett férfiakra, így már elég kevesen vannak. Ha a cél a szabad fegyvertartással kapcsolatos üzenet eljuttatása, a neurotikus és lelkiismeretes személyiségeknek a betörés, támadás rémét kell megjeleníteni, míg egy zárkózott, együttérző személynek a gyermekével vadászó apa képét mutatják.

A meggyőzés mellett kampánycél az ellenfél potenciális szavazóinak távol tartása az urnáktól. Ezt a Cambridge Analytica módszerével akár háztömbre lebontva lehetett elintézni. A floridai Miami Kis Haiti nevű negyedébe például arról juttattak el üzeneteket, hogy a Clinton Alapítvány hogy vallott kudarcot a haiti földrengés utáni segélyakciókkal, másoknak pedig célzott Facebook-hirdetésekkel juttattak el olyan reklámokat, amelyek szerint Hillary Clinton állítólag ragadozóként hivatkozott a fekete férfiakra.

A dolog működik, és sok pénzt lehet vele keresni. A Cambridge Analytica 15 millió dollárt keresett az amerikai elnökválasztási kampányban, és nagy terveik vannak a terjeszkedésre. Az üzleti alkalmazásban, ha lehet még több pénz van, de az eddigi tapasztalatok szerint az igazán aggasztó a politikai felhasználás, hiszen tömegesen lehet vele manipulálni embereket. Michal Kosinski, aki ma a Stanfordon tanít, azt mondja:

„Nem, ez nem az én hibám. Nem én építettem a bombát. Én csak megmutattam, hogy létezik.”