Vannak dolgok, amik sosem múlnak el. Ez például egy ilyen dolog.

@s: haver, ha valami nem múlik el, az ez!;)

www.youtube.com/watch?v=cv7NEbacamQ

@taga20: DDD

szeretem a zenéidet majmóca meg Margóét is.. csak tudnám honnan túrjátok :-)

@gazoló: egyszerű niggertezsvérem, a múltukból:)))

A fene essen a sok elektronyos adathordozóba. Mert mennyire elegánsabb volt a múlt idézése valaha,

JUHÁSZ GYULA (1883-1937):
Milyen volt...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.
1912,

mint amikor az adathordozó a képünkbe nyomja a múlt szépségét, és a jelen valóságát(nyomorát).

@látjátok feleim szümtükkel:
DDD

a 'grízes módszer úgy tűnik működik..kösz

a vers is csodálatos!
nekem is Annám volt :-(

@gazoló: sajnálom, hogy elvesztetted az oldalbordádat.

együtt érzek veled bro.

egy ide passzoló zene:

www.youtube.com/watch?v=TXQmyeIkDQo&pp=ygUdd29ybGQgaW4gbXkgZXllcyBkZXBlY2hlIG1vZGU%3D