Borítókép: Profimédia/Illusztráció
Sajnos kijelenthetjük, hogy megszűnt Magyarországon az acélgyártás. Molnár Péter Zoltán, a Biztosacél kft. kereskedelmi igazgatójának tollából.
Múlt héten betolták az utolsó kamrát mindkét blokkon és elkezdték a koksztermelés megállítását.1956 óta van kokszoló, nagyapám a kokszoló első dolgozói között volt. Most meg arról írok hogy nincs többé. Még mindig nem tudom elhinni.
Ezzel egyértelművé vált, hogy a teljes meleg fázist meg fogja szűntetni a Liberty. Az összes cikkem eddig, amit csak írtam szakmai volt. Megpróbálok most is szakmai lenni, de ez rendkívül nehéz.
Az acélgyártás városunk szimbóluma volt. Dunaújváros, mint olyan, régebben nem létezett : megszületett a Vasmű és utána a város. Én mint tudjátok itt élek, itt dolgozom és a kisfiamat is itt nevelem. Nekem a város és a gyár, az otthonom is egyben. Mint minden dunaújvárosinak, az önazonosságunk része a gyár.
Tényleg az ukrán-orosz volt tulajdonos tehet erről?
Amikor a kormány bejelentette, hogy elrendeli a Dunaferr felszámolását és reorganizáció következik, azt éreztem, hogy végre. Újra lesz gazdája a gyárnak. Sokan írják, hogy a vég kezdete az ukrán félnek való értékesítés volt, de ez tényszerűen cáfolható.
Az akkori ukrán tulajdonos tőkeerős befektető volt, bányákkal rendelkezett, és egyedül ő volt, aki vállalta hogy megtartja a teljes meleg fázist. Mindenki más azonnal megszüntette volna.
Utána kezdődtek a történelem azon viharjai, amik mára nyílt háborúvá eszkalálódtak. A gyár gazdátlanná vált. Tulajdonos nélkül csak sodródott. De közben termelt a piacon. Nem a bentieken múlott.
Kevesen tudják, a világ legnagyobb üzemei az itteni szakértőktől tanultak. Indiában és Kínában is neve van/volt a gyárnak. Mindig mondtam a cég értékét nem az eszközök adták, hanem az a tudás, ami itt felhalmozódott. Én is tőlük tanulta ma szakmát. És erre nagyon büszke vagyok.
És akkor belovagolt a szőke herceg
Amikor megérkezett az utolsó pillanatban a szén, nekem nagyon amerikai filmes klisé volt. Akik szakmán belül vagyunk tudjuk, hogy az nem csak itt terem. Ehhez előre meg kellett állapodni sok dologban, pl. tulajdonjogi kérdések, állami garanciák stb. Az akkori vasműnek senki nem adott volna egy grafit ceruzát sem, nemhogy egy irányvonat szenet.
Reorganizáció és állami szerepvállalás
Akik pályáztak a cég megvételére. Metinvest, Jindal, Minerfin és persze a Liberty. Fontos leszögezni, hogy az állam szerepvállalása nélkül a gyár már nem létezne. Hónapokig az állam fizette a béreket és kvázi mindent. Egyensúlyozva az EU-s jognak való megfeleléssel. Ez nem kis tett volt.
Metinvest
A Metinvest rendkívüli módon szerette volna a gyárat. Az Ilyich és az Azov elvesztésével SOS megoldást kellett találniuk, nem volt olyan üzemük hirtelen. ami bugát tud előállítani. Nekik szinte létkérdés volt, hogy találjanak erre megoldást. Ahmetov az egyik leggazdagabb ukrán és minden gyáruk működik, folyamatosan fejlesztik. Őket nemzetbiztonsági kockázat miatt kizárták az indulók sorából.
Jindal/Vulcan
A világ 12. legnagyobb acéltermelője. A Jindal család India egyik legnagyobb befolyású és leggazdagabb családja. A Zöld acél technológia úttörői és ami érdekes saját erőből ruháznak be mindenhol. Bányákkal rendelkeznek Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában. Amikor ajánlatot kellett volna adni, a végén nem adott ajánlatot. Most az Ilva megvásárlásán vannak, miután már Vitkovice-t megvették.
Duferco-Minerfin
A Duferco az EU talán legnagyobb acélkereskedője. A Minerfin a Moravia Steel csoport része. Bányái vannak, tőkeerős. Ők ragaszkodtak ahhoz, hogy állami óvadéki számlára hajlandóak lettek volna fizetni, de a megadott számlaszámra az akkori feltételek mellett nem. Így ők valójában kiestek már akkor. Hatalmas cég tőkeerős.
A megmentő
Most beszéljünk egy picit a Liberty Steel-ről, mert érdemes.
A cég tulajdonosa és arca Sanjeev Gupta. Egy indiai iparmágnás aki az egyik legnagyobb európai acélválalaltot hozta össze. Többek között a Galati Liége Piombino OStrava is hozzájuk tartozott. Kívülről nézve potens szereplőnek tűnhettek. Azonban a látvány sokszor nem minden. Nézzünk egy picit a dolgok mélyére.
Nem mind arany ami fénylik
A legtöbb gyárat ami a birtokukba került az ArcelorMittal adta át nekik. Ennek oka, hogy a Mittal által birtokol cégbirodalom akkora súlyú lett Európában, hogy elkezdték antitrust vizsgálat alá vonni. Szakmán belül mindenki tudta, hogy ez valójában csak egy átrendezés. Legalábbis így gondoltuk egészen 2021-ig.
2021 márciusában a Greenill Capitalt összeomlott. A cég a Liberty csoport legnagobb finanszírozója volt. A Liberty csoport jövőbeni eladásokat (magyarán szólva előrejelzéseket) faktoráltatott be, nem pedig valós számlákat. Ez a folyamat a vizsgálatok szerint egészen 2016-tól kezdődött.
Tetézve a bajt a Credit Suisse ezeket a hiteleket vásárolta meg különféle pénzügyi instrumentumok formájában. Innen már nem volt megállás, a Greensill összeomlott.
Ezt követően a Liberty ellen komoly vizsgálatok indultak: csalárd kereskedés, pénzmosás, és vállalati vagyonnal való visszaélés miatt. Greensill ügylet 3,2 MrD EUR értékben ment. Ez a mai árfolyamon 1264 MrD Ft. Elképesztő szám.
ÉS a dominó elindult
Liége-Dudelnage 2022-ben került felszámolás alá.
Idén a cseh kormány mutatott utat Ostravában a Liberty-nek. A cseh kormány indoklása szerint a tömeges csőd megelőzése volt a céljuk. A Liberty Steel nem fizette ki a beszállítóit, és közterheket sem évek óta nem fizetett az energiáért. Itthon olvastam, hogy már beadták a rendezési terveket és mindenki nyugodjon le.
A Galati sem áll jobban. Iparági hírek szerint több száz cég adott be már felszámolási eljárást a Liberty román üzeme ellen. Bár kevesen tudják Európa egyik legjobb hengersora itt található. Logisztikailag kiváló helyen van az üzem, a termékpalettája hihetetlen széles. Gondos kezekben egy kiváló üzem lehetne. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy lássuk itt is hamarosan Libert-yn kívüli élet kezdődik.
GreenSteel vagy DreamSteel
Dunaújvárosba most már érdemes visszakanyarodnunk. Folyamatosan olvasom a híradásokban, hogy a Liberty elhozza a zöldacél technológiát újvárosba és egy modern szép új jövőbe vezeti a céget.
Nos ezzel kapcsolatban vannak erős kétségeim. De nemcsak nekem, hanem a teljes nemzetközi szakmának.
Egy olyan cég ami szinte mindenhol felszámolás alatt vagy előtt áll, miből fogja ezt finanszírozni? Jelenleg a hír nem az EAF megépítéséről szól, hanem hitelből (!!!!!) készítenek egy megvalósíthatósági tanulmányt.
A Liberty-t jelenleg nem szolgálja ki senki csakis előre utalással. Dunaújvárosba ahelyett, hogy itt gyártanának, amiről anno szó volt, orosz import bugával dolgoznak (az orosz buga nem esik szankciós hatáskörbe), Már amennyiben előre tudják utalni az NLMK felé, lévén mint írtam, senki nem ad hitelbe a Liberty-nek semmit. A CO2 kvóta is egy érdekes kérdés, erről még beszélünk egy picit bővebben.
A zöld acél az EU számára kiemelten fontos. A CBAM folyamat is ezt a technológiai átállást szolgálja, na jó igazából kényszeríti ki. A lényeg hamarosan csak zöld technolóigával készült acél kerülhet az EU piacaira. Ami nem így készül olyan büntetést kap, hogy nem lehet kvázi eladni. Ez azonban elképesztően drága. Nagyjából kibocsátott tonnánként 1000 EUR.
Egy Dunaferr esetében egy EUR-ban is MrD-os tétel. A kérdés továbbra is nyitott, ha nem tudja egy cég kifizetni a számláit és mindenhol csődhelyzetben van, hogyan fogja ezt megvalósítani?
A Vasmű fedezeti pontja 80.000 és 100.000 T körül van havi kibocsátásban. Most ennek az 1/8-a ha összejön. A vevőket nem képesek kiszolgálni csakis előre utalással, szállítás előtt. Ami messze elüt az iparági normáktól. Sokszor hallani, hogy valaki előre beutal, mert úgy még jobb árat kap. Elképesztő.
Magyar állami szerepvállalás
Akárki akármit mond, az állam rengeteget invesztált a cég megmentésébe. Hónapokig az összes költséget az állam vállalta. Ez óriási költség. Egyértelműnek tűnt a szándék, hogy nem akarják veszni hagyni a gyárat.
Mégis számomra érthetelten, hogy amiennyiben a Metinvest nemzetgazdasági fenyegetést jelentett, a Liberty Steel háttere hogy lehetett rendben? Miért pont a Liberty lett a befutó, és miért kellett ilyen gyorsan végig vinni a folyamatot. A szakma minimum kétéves reorganizációval számolt, szemben amit láttunk rendkívül gyorsan történt. Senki nem érti.
Miért nem adott a Jindal végül ajánlatot? Ha egyedül maradt a Liberty, az minek volt köszönhető? Hogyan és miből fizette ki a vételárat, amikor mindenhol máshol a fizetésképtelenség határán egyensúlyoznak? Rengeteg nyitott kérdés van ebben az egészben számomra. Valójában szinte csak kérdések vannak bizonyosság pedig szinte nincs is.
Mit hoz a jövő?
EAF. Legalábbis a hírek szerint. Amit mi látunk a termelés kritikus szint alatt van a gyár emberállomány folyamatosan öregedik el. Egy hengerészt vagy egy olvasztárt nem lehet csak úgy egyik napról a másikra betanítani. A gyár legnagyobb erénye a kapun belüli szakember képzés volt mindig is.
A CO2 kvótákat már szeptemberit árulja a Liberty, de lehet azóta már eladta. Ezt megjegyzem a technológiai átállás segítésére kapják az elmúlt 3 év átlag termelése alapján. Jövőre már nagyon alacsony lesz ez a szám. Jelenleg a kvóta eladások hatalmas bevétel generálnak, ez azonban kvázi a magyar adófizetők pénze, ha úgy tetszik. Ahogy írtam jövőre már nem lesz kvázi jeletős tétel.
Jelenleg a hulladékos autók nem befelé hanem kifelé járnak a gyárból, ami egy acélipari termelő üzem esetén nagyon visszás.
A termelés ígért felfutását nem látom, és ami azt illeti a jövőkép is számomra szakmabeliként is több, mint meseszerű. Szeretnék hinni a gyárban, hogy van jövő, de azt látom ez a megmentő szőke herceg, nem az, akit itt kerestünk.
A kokszoló bezárása szimbolikus számomra. Egy új világ kezdődik, de szépnek ezt nem nevezném.
Jó szerencsét! Szeretett városomnak és gyáramnak pedig kitartást kívánok!
Forrás: biztosacel.hu
https://promotions.hu/orszagos/helyi-hirek/2024/06/17/acelgyartas-megszunik-magyarorszagon-kokszolo-liberty-steel-sanjeev-gupta
