2013.10.10,i poszt frrisitése.

Kopogtat az ősz. Egy levél 1903-ból visszahoz valamit a nyári napok elképesztő "eseményiből". Egy régebbi poszt kommentjében Ásó-mosó Maci már emlegette az Lőwy Árpád munkásságával kapcsolatban ezt az apró "eseményt", ami kiemeli a humorát és a versei pedig pajzán vonala pedig a gazdag magyar nyelv játékosságának ismeretét.

"Valamikor a tizenkilencedik század utolsó éveiben történt, hogy az Akadémia közgyűlésén felállt egy akadémikus költő, és követelte, hogy egy bizonyos Lőwy Árpádot - aki pornográf verseivel lejáratja az MTA-t - határozatban ítélje el a testület. Ezután dr. Réthy László akadémikus, több tudományos szakmunka elismert szerzője emelkedett szólásra.

„Lőwy kalapjára macskaszarral lőnek

Lófasz a seggébe az ilyen költőnek"

- mondta tárgyilagosan, és leült. Méltóságos Réthy László, az etnográfia és a numizmatika professzora, a Nemzeti Múzeum érme- és régiségosztályának igazgatója ugyanis nem volt más mint Lőwy Árpád, akinek disznó versezetei másolatban terjedtek a falusi vásárokban és az úri kaszinókban egyaránt.

1851-ben született Szarvason nemesi családban, egyetemi tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte. Numizmatikából és ősrégészetből doktorált, román nyelvtörténeti és etnográfiai kézikönyvet írt, s emellett régészként is aktív volt. Tagja volt a kor legfontosabb tudományos vállalakozása, a Révai Lexikon szerkesztőbizottságának is. Valószínűleg átlagosan unalmas tudóskarrier várt volna rá, ha nem történik vele két családi tragédia. Alig tízéves házasság után súlyos betegségben meghalt felesége, Tokaji Nagy Irén, két kisgyermekük az apára maradt. Egy évvel később a kezei között halt meg másfél éves kisfia is. Innentől kezdve, bár tisztességgel nevelte lányát, mindennapos vendége lett a pesti kocsmák, éjszakai lokálok világának. Ekkor kezdte ontani szókimondóan pajkos verseit, amelyeket később barátainak is megmutatott.

Miközben Réthy professzor továbbra is minden nap bejárt a múzeumba, az éjszakában megszületett Lőwy Árpád, az „ősmagyar pesti zsidó" lator-költő, akinek semmi sem szent. Réthy maga is írt verseket, megénekelte felesége halálát, és vallásos költeményei is fennmaradtak, de országos ismertséget csak Lőwy szerzett. Különösen egy furcsa bécsi társaságban volt nélkülözhetetlen a költészete. Thallóczy Lajos bécsi főlevéltáros házában gyakran találkoztak a császárvárosban járó magyar politikusok. Délutánonként hölgyek is előfordultak, őket a gyakorta itt vendégeskedő Réthy László szórakoztatta ártatlan rímekkel, ezt követően azonban csak férfiak maradhattak a mulatozásba hajló estéken. Ilyenkor a délutáni „fehér" versek pornográf, „fekete" verziói mellett a császári családot gúnyoló verseket is szavalt a gátlástalan költő. A mindenkori politikai helyzetet is tabuk nélkül elemezték, a vendégek között megfordult Tisza István miniszterelnök, Bárczy István budapesti polgármester és más szigorú államférfiak. A legbelső kör, az ugyancsak komoly tudósokból és üzletemberekből álló korhely csapat valódi titkos társaságot is létrehozott „Bűzőrség" néven."

http://www.euroastra.info/node/66509/print

Lőwy Árpád: TORDAI NEVEZETESSÉGEK

- megjegyzés:

Lőwy Árpád: PÓTLÉK

- megjegyzés:

Egyszer fenn jártam Helsinkiben, s ott
Sok finn tudós szívesen fogadott.
A magyarul tudók egy szigeten,
Búcsúlakomát rendeztek nekem.
Verseket olvastam - természetes,
Így telt el vígan az a nyári est.
Verseimen mulattak eleget,
Végül egyikük, egy megjegyzést tett:
Egy szó van a versekben - mondja õ -,
Mely könyveinkben nem fordul elõ.
Mi az a "lófasz"? Ritka szó talán?
Vagy nem használják már egyáltalán?

Mire Lõwy arca elkomorul:
Lófaszt tudnak kendtek - nem magyarul!

Lőwy Árpád: UTÁNZÓIM

- megjegyzés:

Lőwy Árpád: A MAGYAR NYELV VILÁGREKORDJA


Az uraság tekergeti
Nagy hevesen a leányt,

A kereskedõ bedugja
Ecetes korsó gyanánt.

A kanonok gyûgyõlgeti
Vén szotykáját pamlagon,

A káplán meg cicerészni
Tanul kinn a falvakon.

Hivatalnok feleségét
Frütyõgteti rendesen,

De befirkant az írnok úr
A szajhának, - csak legyen!

Doktor urak hersentenek
Szép taktusra csendesen,

A poéta meg befütyöl
Kedvesének ékesen.

A mészáros megdolgozza,
Ha megáll neki a lány,

Diákember keceficél
Nagy sietve szaporán.

Ács a kurvát jól megmássza,
Parasztlegény kamatyol,

Úgy van írva krónikában:
A napszámos kubikol.

Bakancsosnak sok az esze,
Éjjel-nappal toszni jár,

S habár keményen teszi,
De csak tökõl a huszár.

Csizmadia jól beszurkol,
Besuvickol a cipész,

A takács meg mityolgatni
Éjjel-nappal mindig kész.

Vasutas befüttyent hetykén,
S benyom a nyomdászlegény,

Brûgöl a cigány, és kupiz
a nyaviga hevenyén.

Besavanyít a szakács,
S a harangöntõ bekólint,

Csesz a varga jókedvében,
Ősrégi szokás szerint.

A vadász lõ - úgy, ahogy kell,
Ha a töltés jó kemény,

Bemázol a szobafestõ,
Pettyent a vándorlegény.

Molnárember csak bugyizgat,
Besrófol a lakatos,

Kádárlegény beverni tud,
Becsavar az obsitos.

Becserez a tímárlegény,
Kéményseprõ meg bejt.

A markõrök belökdösnek
Ahol lehet, mindenütt.

A gombkötõ vígan pitykéz,
Kefekötõ bekefél,

A tudós csak cicizni tud,
Újságíró meg petél.

Stibicel a szobalánnyal
A vigéc a hotelben,

Kanol a bakonyi kanász,
De sohase fotelben.

Búgat a bús disznóhajcsár,
Ökörhajtó besuhint,

Beheppent a fürge pincér,
A szakácsné ha kacsint.

Benyes a szorgalmas kertész,
Becserrent a laboráns,

Bojtár gûtyöl, s a frajlának
Behagyint a praktikáns.

A tornász meghúzza hölgyét,
És befúr az asztalos.

Megélvez a szolgabíró,
Ha a leány takaros.

A rézöntõ meg becsörrent,
Patikárius meg beád,

Közõsül a polgármester
- Lassan mozgatva farát.

Befreccsent a tûzoltó, ha
Csõre kapja a leányt,

A dinnyecsõsz meglékeli,
Ha a nõ hagyja magát.

A konduktor sorba likaszt,
És szurkol a zordfinánc,

Szakácsnõt a kapu alatt
Megböki az orrfinánc.

Zsandárkáplár tíz körmérõl
Lekapja a menyecskét,

Furvézernek megdönteni
a lotyóját - gyerekség.

Koslat a falusi kántor,
És betol a péklegény.

Párzik a búsfilozopter,
Minden hónap elsején.

Háziúr lakbérnegyedkor
Csinál két s több numerát,

Aki steigerolni szokott,
Annak semmi meg nem árt.

Azt mondja a nóta, hogy nincs
Se mennyország, se pokol,

Ennélfogva érrheta, hogy
Még a pap is kupakol.

Szabósegéd megugorja,
Mint a kecske, ringyóját,

A kovács meg bever neki,
Szikrázik - az áldóját!

Az inas csak bagzani tud,
Hágni pedig a kocsis,

Vén baroneszt jól megcékel
Könyv nélkül a hajdú is.

Libapásztor zsákon tömi
A leánykát - hogy csak nyel,

A miniszteri tanácsos
Rendszerint már csak - ...figyel.

A széplélek csak kettyintget,
Szemlesütve, sötétben,

A nagy kujon megprütyköli
a legyet is röptében.

Hanem:

Szart sem ér a mesterségük,
Alhatnak õk afelül,
A hatökrös gazda baszik
a világon egyedül!

 versek innen: http://regiszotar.sztaki.hu/docs/lowy.html?vers=01_Lowy_Arpad_a_pikans_poeta.html

A nagy kánikulában azért Réthy professzorból munka közben is előtört Lőwy. A tudós régésztől szokatlanul csekély fokú ügyszeretet megbocsátható: 35° Reaumur több mint 40° Celsius. Íme a pécsi ásatásokon dolgozó kollégákhoz írt levele:

Tekintetes kultúrmérnöki hivatal

Pécsett.

Tegnapi póstával érkezett 1090/1903 sz. hivatalos átiratukra, melyben azt kérdik, hogy a Nagy-berki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék? hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert 35° Reaumur hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk.

Budapest 1903 aug. 18.

Teljes tisztelettel
lófasz a seggükbe
Dr. Réthy László

m. n. muz. érem és régiségosztályi
igazg.-helyettes.

A XIV. ker. m. kir. Kulturmérnöki hivatalnak
Pécsett.

Formális értelemben a hivatalnokok általában precízek voltak,de mint mindig a bürokrácia gyártotta a felesleges iratokat. Íróasztal íróasztalt,irat iratot szült.a fölöslegeseket jól kitudták némelyek szűrni. Így volt ez mindig. Azután meg az "úgy se olvassa el senki" szindróma is működött...