„Az ilyen ellenfelektől Orbánnak nem kell félnie” – ezzel a címmel közölt cikket a Die Presse. Gyimesi Péter, a konzervatív bécsi lap budapesti tudósítója rámutatott: a tavalyi parlamenti választás Orbán Viktor kormánypártjának kétharmadot hozott – és ellenfelei szövetsége szétesett. Most, egy évvel később az ellenzék még töredezettebb, és semmi kilátása arra, hogy hatalomra kerüljön.

Az ellenzék sem kivétel azon íratlan magyar törvény alól, hogy ha két magyarnak össze kéne fogni, akkor inkább egymás ellen harcol, ahelyett, hogy közösen lépne fel.

Gyimesi szerint ebből a szempontból különösen jellemző volt a tavalyi választás utáni éjszaka: az ellenzéki pártok ugyan választási szövetséget kötöttek, és Márki-Zay Péter személyében egy politikai ejtőernyőst állítottak közös jelöltként, de a vereség után ennek azonnal vége szakadt. Az 50 éves Márki-Zay, közgazdász és Hódmezővásárhely polgármestere kénytelen volt gyakorlatilag egyedül „elvinni a balhét”, csak két párt képviselői álltak mellette. A többiek, élükön Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnökkel és feleségével, Dobrev Klárával a távollétükkel tüntettek.

„A remény hordozójának bukása” alcímmel a szerző így folytatja: Gyurcsány (61) azóta is fáradhatatlanul kizárólag Márki-Zayt teszi felelőssé a kudarcért. Ő és pártja, a DK ebből azt a következtetést vonta le, hogy a továbbiakban egyedül száll szembe Orbán Viktorral és Fidesz-pártjával. A DK célja az, hogy a 2026-ban esedékes következő választásig a Fidesz egyenrangú vetélytársává nőjön fel. Kormányképessége demonstrálására tavaly ősszel árnyékkormányt alakított „az inkább színtelen” Dobrev Klára vezetésével. Vajon miért nem a karizmatikus Gyurcsány vezetése alatt? Gyurcsány a legcsekélyebb népszerűségű politikusok között van 2006-ban elhangzott, úgynevezett „hazugságbeszéde” óta, amelyben beismerte, hogy hazudott a választóknak. Tény: a Fidesz propagandagépezete is mindent megtett, hogy tartósan diszkreditálja Gyurcsányt a szavazók előtt. Ezért neki most meg kell elégednie azzal, hogy a párt elnöke.

A DK legnagyobb ellenfele az ellenzéki táborban ma a Momentum párt, amely 2017-ben jött létre egy diákmozgalomból. Eleinte a kormánnyal szemben álló sok szavazó nagy reményekkel tekintett a Momentumra, most azonban úgy tűnik, hogy a párt elvesztette fiatalos lendületét, és eddigi egyik elnöke – Fekete-Győr András és Gelencsér Ferenc – alatt sem sikerült áttörést elérnie. Most Donáth Annára hárul a feladat, hogy megfordítsa a kormánykereket, és a Momentumot az ellenzék legnagyobb erejévé tegye.

Nagy Ervin, a kormányhoz közelálló XXI. Század Intézet elemzője szerint azonban sem a DK, sem a Momentum nem lesz képes szembeszállni a Fidesszel. Nagy a Die Pressének nyilatkozva úgy vélekedett, hogy mindkét párt olyan politikát folytat, amely a választók körében „a lehető legkevésbé népszerű”. Így például mindkettő az Orbán-kormánnyal ellentétben a migránsok beengedése és az Ukrajnának nyújtandó fegyverszállítások mellett van, emellett rokonszenveznek az LMBTQ-mozgalommal. A „globalista fősodor-politika ilyen keverékével azonban Magyarországon nincs mit keresni” – fejtegette Nagy.

A Századvég elnevezésű, szintén a kormányhoz közelálló intézet vezetője, Kiszelly Zoltán ugyanezt mondja. Szerinte Magyarországon „nem versenyképes” az ellenzék által kínált „politikai áru”, ezért az ellenzéki erők „tartósan népszerűtlenek”.

Rotyis Bálint, a Nézőpont Intézet politológusa azt hangsúlyozta, hogy az ellenzék erősen megosztott. A DK és a Momentum mellett még egész sor párt van, amelyek igyekeznek maguknak arculatot teremteni és a többieket kiütni a versenyből. Ilyenek a Zöldek, az MSZP, és még az egykor szélsőjobboldali Jobbik is, amely ma konzervatív-hazafias pártként határozza meg magát.

Ezzel szemben Hunyadi Bulcsú, a kormánnyal szemben kritikus Political Capital intézet elemzője másban látja a magyar ellenzék tartósan gyenge voltát. Mint mondta, Orbán Viktor miniszterelnök (1998-2002, és 2010-től máig) „centralista, tekintélyelvű rendszere” „szisztematikusan beszűkítette” az ellenzék mozgásterét. Antidemokratikus keretfeltételeket alakított ki, lásd „illiberális demokrácia”, és

Ezt mondja Török Gábor neves politológus is: Orbán „hatalomgyárát” úgy építették fel, hogy az ellenzék nem tud veszélyt jelenteni a kormánytábornak. A hatalom jobb és bal közötti ingája leállt. Török szerint csakis külső okok vezethetnek Orbán, illetve a Fidesz bukásához. A politológus szerint „az ellenzék saját erőből soha nem fog választást nyerni”.

Mégis összeállt a török ellenzék, egyetlen kihívója lesz Erdoğannak