Ez a 2014-es megnyitón elmondott beszéde és alább a 2016-os is itt van
Meghalt Esterházy Péter
Meghalt Esterházy Péter – közölte a család és a Magvető Kiadó. A hasnyálmirigyrákban szenvedő író csütörtökön, a délutáni órákban halt meg.
„A család és a Magvető Kiadó mély fájdalommal tudatja, hogy 2016. július 14-én a délutáni órákban Esterházy Péter elhunyt” – olvasható a család és Nyáry Krisztián közleményében. A 66 évesen meghalt Kossuth-díjas írót a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. Az író hasnyálmirigyrákban szenvedett, betegségéről könyvet is írt.
Esterházy Péter júniusban, az 87. Ünnepi Könyvhéten
Forrás: MTI/Balogh ZoltánA történelmi szerepet betöltő Esterházy család fraknói grófi alágának leszármazottja Budapesten született 1950. április 14-én. Nagyapja, Esterházy Móric 1917-ben rövid ideig miniszterelnök volt, édesapja, Esterházy Mátyás fordítóként dolgozott. Az író születése után nem sokkal a családot Hortra telepítették ki.
Az 1956-os forradalom után a nagypapa elhagyta Magyarországot, ám az író szülei itthon maradtak. Az osztályharc ostoba és bántó megkülönböztetéseit főként az általános iskolában szenvedte el, a Budapesti Piarista Gimnáziumba kerülve már más szemlélettel találkozott. Ahogy egyszer mondta, „az egyetlen dolog, amit hiányoltam a gimnáziumban, hogy nem voltak lányok”.
Termelési-regény
Az 1968-as érettségi után az ELTE Természettudományi Karának matematika szakos hallgatója lett. A diploma megszerzése után a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozott 1978-ig, és ettől az időtől kezdve az írást tekinti főfoglalkozásának. Első nagy sikerét az 1979-ben megjelent Termelési-regény (kisssregény) című művével aratta.
Esterházy Péter Kossuth-díjas magyar író, publicista
Forrás: MTI/Kollányi PéterA szocreál termelési regény paródiája az önmegértést-önértelmezést boncolgató elbeszélésmód egyik alapszövegévé vált újabb prózairodalmunkban. Ebben az időben nagy feltűnést aratott nem mindennapi gesztusával: Ottlik Géza 70. születésnapjára az Iskola a határon című regényt kézírással egyetlen rajzlapra másolta le.
Harmonia caelestis
A nyolcvanas évek elejétől évente jelentek meg kisregényei. 1988-ban jelent meg irodalmi tanulmányainak első kötete A kitömött hattyú címmel, később publicisztikáiból több kötetet is összeállított. Nagy siker volt Harmonia caelestis című fikciós családi krónikája, majd a Javított kiadás, amelyben saját ironikus-indulatos megjegyzéseivel adta közre apja ügynöki jelentéseinek egyes részleteit. Futballkönyvei is nagy népszerűségnek örvendenek.
Nagy siker volt Harmonia caelestis című fikciós családi krónikája
Forrás: MTI/Kollányi Péter2010-ben jelent meg Esti című kötete, amelyben Kosztolányi Dezső Esti Kornél-novelláit írta tovább „esterházyul”. 2013-ban publikálta Egyszerű történet vessző száz oldal című regényét, amit egy évvel később Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat címmel folytatott. 2015-ben jelent meg Szüts Miklós festőművésszel közös kötete, A bűnös.
Hasnyálmirigynapló
2015 októberében az Élet és Irodalomban írott cikkében jelentette be, hogy súlyos beteg, hasnyálmirigyrákkal küzd. Akkor így vallott betegségéről:
„Erről sokat tudnék beszélni (ti. az irodalomról – a szerk.), a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.) Folytatom zárójelen kívül, mintha mi sem történt volna.”
Betegségéről könyvet is írt, amely Hasnyálmirigynapló címmel jelent meg az idei könyvhétre, a rendezvényt az író nyitotta meg június 9-én.
Esterházy Péter idén júniusban, a Könyvhéten dedikál
Fotó: Adrián Zoltán - OrigoMint arról az Origo is beszámolt, könyvheti megnyitó beszédében azt mondta: Hiába triviális, mégis ki kell mondani, hogy vannak könyvek, és hogy ez milyen fantasztikus, és milyen nagy dolog.”
„Végre egy szöveg, melyet nem a hasnyálmirigy szóval kezdek. Már attól tartok, én magam vagyok az, akkor is, ha egy szót sem szólok, csak itt álldigálnék, aki minderre, arra emlékeztet. De hát ezen nem lehet változtatni. Borítsunk hát fátylat rá. A fátyol miatt ilyen rekedtes a hangom, mintha egy maffiafilm szinkronhangja lennék. Fölhívom a tűzön-vízen át kormányhű olvasók figyelmét, hogy ebből az is következik, hogy a film nem magyar: tehát semmi áthallás. Hacsak nem magyarról magyarra szinkronizálunk, ami ugyan elsőre értelmetlennek tűnik, bár időnként szükségünk volna rá. Haza, hűség, hagyomány, Európa, Real Madrid – mintha más nyelvet beszélnénk” – indította beszédét Esterházy Péter.
Hasnyálmirigynapló – részlet (litera.hu)
2015. június 21., vasárnap
Ma kezdődik a nyár. 83,4 kg vagyok, lettem, ez 10 kg mínusz karácsony óta. Rák nélkül szupi volna.
Éjjelről marad följegyeznivaló: Dichtung und Wahr-heit, avagy lépésről lépésre: Állok a szélben. Ülök. Ülök a szeleimben. Édeskés, orrfacsaró fingszagban ülök. – Fekszem. Így telt az éjszaka.
Hát itt mi a zsákmány (!)? Mit akarunk ábrázolni? Ne kerteljünk, mint mindig: az élet szépségét. Egyszeri, tüneményes stb. stb. voltát. Nem csinálni semmi különöset, mutatni az idő (az időm) múlását, és majd az kiadja. Vagy végre külön is meg kéne érteni valamit? Valami milyet, jelentőset, lényegit? Hát... meglepne.
Az egyszerű csoda embere
A Kossuth-díjas író halálának bejelentése után nem sokkal közleményt adott ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma „Búcsú Esterházy Pétertől” címmel. Azt írták, az író halála súlyos veszteség a magyar és a nemzetközi irodalmi életnek.
„Aki írónak születik, az egyúttal felelősnek születik mindazokért, akiknek ír. A posztmodern író felelőssége annál nagyobb, minél mélyebb benne ennek a felelősségnek a felismerése. Így született az az életmű, amely gazdagon, briliáns újításokkal, nyelvi meglepetésekkel árad és ostromolja a mai olvasó felszínes izgalmaktól megfáradt agyát és szívét. Tud újat, tud valami frissebbet mondani a mai és az utánunk jövő nemzedéknek. Tud meglepő és egyúttal nagyon ismerős lenni. Tud a miénk lenni” – olvasható az Emmi méltatásában.
Részvétét nyilvánította Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök is. Azt írta: „Meghalt Esterházy Péter, a modern magyar próza talán legnagyobb alakja. Az egyszerű csoda embere volt. Arisztokrata és polgár, magyar és európai. Szabadelvű hazafi és világember. A szembe- és előrenéző. A köpönyeget nem forgató, nem cserélő elvember. Isten áldjon, Péter. Eddig is vigyáztál ránk, most tedd új világodból. Béke veled.”
Szegő János: felfoghatatlan veszteség
Felfoghatatlan veszteség érte a magyar irodalmat Esterházy Péter csütörtöki halálával - mondta Szegő János, az életművet gondozó Magvető Kiadó szerkesztője.
Hiába tudtuk az elmúlt egy évben, hogy milyen nagy a baj, mégsem tudtuk pontosan felmérni"
- fogalmazott. Mint mondta, jelenleg könnyeken át nehéz objektívan nézni Esterházy életművét, amelynek nagy sajátossága volt a személyes jelenlét, az a hang, ami ő volt.
Esterházy Péter életművét méltatva Szegő János hangsúlyozta, hogy olyan nagy írók közé lehet őt sorolni, mint Mészöly Miklós, Kosztolányi Dezső vagy Ottlik Géza.
Megfogalmazása szerint Esterházy Péter a magyar irodalom "apafigurája volt", aki egész életének minden cselekedetét, eseményét szöveggé tudta tenni, legyen szó akár a családjáról vagy betegségéről.
Sajátos nyelvezete volt, amely sok forrásból és rétegből táplálkozott. A régi magyar irodalomtól kezdve a "csillaghegyi futballista dumákig, széles a spektrum".
Mindegyik szövegét az irónia és a derű hatja át, ugyanakkor mindegyik írása mélyén felfedezhető egy kis mélabú is.
"Utolsó könyvét, a Hasnyálmirigynaplót is egyedülálló olvasmánnyá teszi az az írói bátorság, ahogyan képes azt is ábrázolni, amikor a betegség szürkezónájában már a monotónia lesz úrrá és amikor a korábbi laufok és kitérők nem adatnak meg nekünk" - tette hozz Szegő János.
Megjegyezte: az Esterházy-életmű tipikus példa arra is, hogyan lehet a köznyelv közhelyeit, kliséit vagy a sportnyelvet úgy átépíteni, hogy az költészetté váljon.
Felidézte, hogy az idei könyvhétre is két alaklommal ellátogatott, pedig akkor már nagyon beteg volt. Odafigyelt kortársaira, idősebb pályatársaira és a fiatalokra is. Felidézte, hogy megrendítő volt az, amikor néhány hónapja a Fiumei úti temetőben ő búcsúzott Kertész Imrétől.
"Jelenleg itt van a hiánya, de az az egyetlen szerencsénk van, hogy akárhova esünk most ebben a fájdalmunkban,
valahol előbb-utóbb belebotlunk egy mondatába és valószínűleg neki most erre is sokkal frappánsabb mondata lenne"
- jegyezte meg Szegő János.
Esterházy Péter több alkotótársát is lesújtotta az író csütörtöki halálának híre.
"Nagyon szerettem őt, nem tudok ezen kívül most mást mondani" - hangsúlyozta megrendülten Spiró György író az MTI-nek.
Závada Pált annyira megrendítette írótársa halála, hogy nem tudott róla nyilatkozni csütörtök este.
Együtt: A világirodalom egyik legnagyobb alakja távozott
Az Együtt közleményben fejezte ki részvétét Esterházy Péter Kossuth-díjas író halála miatt a családnak és hozzátartozóknak. "Esterházy Péterrel a kortárs világirodalom egyik legnagyobb alakja távozott" - írták, hozzátéve, hogy a magyar irodalomból kitörölhetetlen örökséget hagyott hátra.
"Manapság senki nem bánt úgy a magyar nyelvvel, mint ő. Mondataival segített jobban megismerni önmagunkat, történelmünket és bonyolult viszonyainkat" - tették hozzá.
MSZP: Esterházy büszke magyar és európai volt
Az MSZP szintén együttérzését fejezte ki. "Ahogy ő bánt a szavakkal, úgy csak a legnagyobbak tudnak, ugyanakkor nem csupán zseniális alkotó, de büszke magyar és büszke európai is volt. Azon kevesek közé tartozott, akik nem csak érezték és értették, de ki is tudták fejezni, hogy mit jelent elkötelezett demokratának, egyúttal modern, szabad, európai polgárnak lenni" - írta közleményében a párt.
Meghalt a a posztmodern irónia magyar mestere
A nemzetközi sajtó is beszámolt Esterházy Péter haláláról, a legtöbb írás az író humorát és különleges, gazdag nyelvi eszköztárát emelte ki. "Meghalt a posztmodern irónia magyar mestere" - emelte ki az APA osztrák hírügynökség az Esterházy Péter haláláról szóló, csütörtök esti tudósításában. A dpa német hírügynökség ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy Esterházy egy humorban gazdag, posztmodern stílust képviselt.
Esterházy Péter Németországban és Ausztriában rendkívül népszerű volt. Legtöbb művét német nyelvre is lefordították.
Meghalt Esterházy Péter
Meghalt Esterházy Péter – közölte az MTI-vel az író családja és kiadója.
A család és a Magvető Kiadó mély fájdalommal tudatja, hogy 2016. július 14-én a délutáni órákban Esterházy Péter elhunyt
- olvasható a család és Nyáry Krisztián igazgató közleményében. A kiadó a család kérésére mást nem közölt.
A 66 évesen elhunyt Kossuth-díjas írót a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
Esterházy Péter, aki a mai magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alakja volt, tavaly októberben az Élet és Irodalomban írott cikkében jelentette be, hogy súlyos beteg, hasnyálmirigyrákkal küzd. Betegségéről könyvet is írt, amely Hasnyálmirigynapló címmel jelent meg az idei könyvhétre. A rendezvényt az író nyitotta meg június 9-én és ez a kötet volt a legnépszerűbb a könyvhét fővárosi programjain.
A történelmi szerepet betöltő Esterházy család fraknói grófi alágának leszármazottja Budapesten született 1950. április 14-én. Az író születése után nem sokkal a családot Hortra telepítették ki, a fiatal Esterházy Péter az 1956-os forradalom után főként az általános iskolában szenvedte el az úgynevezett osztályharc megkülönböztetéseit.
A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, az ELTE Természettudományi Karán diplomázott matematika szakon, számítástechnikai rendszerszervezőként dolgozott 1978-ig, utána az írást tekintette főfoglalkozásának. Első nagy sikerét az 1979-ben megjelent Termelési-regény (kisssregény) című művével, a szocreál termelési regény paródiájával aratta.
A nyolcvanas évek elejétől évente jelentek meg kisregényei – Függő, Ki szavatol a lady biztonságáért?, Fuharosok, Kis Magyar Pornográfia, Daisy, A szív segédigéi –, 1987-ben nagy feltűnést keltett Csokonai Lili álnéven írt Tizenhét hattyúk című regénye, amelynek főhőse, Weöres Sándor Psychéjének modern utóda ékes 17. századi nyelven adta elő napjainkban játszódó szerelmi történetét.
Későbbi "nő-tárgyú" könyvei (Hrabal könyve, Egy nő) arról tanúskodnak, hogy írójuk hihetetlen beleérzéssel térképezte fel és tárta olvasói elé a nőiség lényegét, finom árnyalatait.
Nagy siker volt Harmonia caelestis című fikciós családi krónikája, majd a Javított kiadás, amelyben saját ironikus-indulatos megjegyzéseivel adta közre apja ügynöki jelentéseinek egyes részleteit.
Futballkönyvei (Utazás a tizenhatos mélyére, Semmi művészet) is nagy népszerűségnek örvendenek. 2010-ben jelent meg Esti című kötete, amelyben Kosztolányi Dezső Esti Kornél-novelláit írta tovább "esterházyul". 2013-ban publikálta Egyszerű történet vessző száz oldal című regényét, amely a 17. századba kalauzolja olvasóját. 2015-ben jelent meg Szüts Miklós festőművésszel közös kötete, A bűnös.
Drámaíróként is jelentőset alkotott, színpadon is játszották Rubens és a nemeuklideszi asszonyok, a Harminchárom változat Haydn-koponyára és az Én vagyok a Te című darabjait. Műveiből több film is készült (Idő van, Tiszta Amerika, Anna filmje, Érzékek iskolája).
Tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának és a Berlini Művészeti Akadémiának. Több rangos elismerésben is részesült, 1996-ban Kossuth-díjat kapott, 1999-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díjat vehette át.
http://propeller.hu/itthon/3230626-meghalt-esterhazy-peter
2016. könyvhét megnyitó:
|
||
Meghalt Esterházy Péter, közölte a család és a Magvető Kiadó a nyilvánossággal. Az író csütörtökön, a délutáni órákban hunyt el élete hatvanhatodik évében. Júniusban Esterházy nyitotta meg a könyvhetet. Így:
„Végre egy szöveg, amit nem a hasnyálmirigy szóval kezdek. Bár attól tartok, én magam vagyok az, akkor is, ha egy szót sem szólnék, csak itt álldigálnék, aki minderre, arra, emlékeztet. De hát ezen nem lehet változtatni. Borítsunk hát fátylat rám. A fátyol miatt ilyen rekedtes a hangom, mintha egy maffiafilm szinkronhangja lennék. (Fölhívom a tűzön-vízen át kormányhű olvasók figyelmét, hogy ebből az is következik, hogy a film nem magyar, tehát semmi áthallás. Hacsak nem magyarról magyarra szinkronizálunk, ami ugyan elsőre értelmetlennek tűnik, bár időnként szükségünk volna rá. Haza, hűség, hagyomány, Európa, Real Madrid – mintha más nyelvet beszélnénk.)”
Bevezetés a rákba
„Esterházy tudatos író. A feladatot, miszerint akkor most naplót ír a haldoklásáról, de legalábbis a halálosnak mondott betegséggel való viszonyáról, komolyan veszi.” – Toroczkay András mutatja be a Hasnyálmirigynaplót.
Esterházy Péter rákos. Hasnyálmirigy, májáttétel – mint az legújabb könyvéből tudható. Jelen sorok szerzője, vagyis én, a Hasnyálmirigynapló olvasója és recenzense, nem vagyok rákos, tudomásom szerint. Egyelőre (habár jó eséllyel évek kérdése, és mindez megváltozik). Jelen sorok szerzője, vagyis én, a csajommal nyaralok. Strandon, nyaralóban, hűs árnyékot adó lombok alatt. Tegnap például vettünk egy gumimatracot, aminek nagyon örültem. Csak sajnos elég hamar kilyukadt. Én először nem is akartam elhinni, teljesen kemény volt, épp rajta feküdtem a nagy magyar tengeren. De Ildi csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy hallja, szelel. És tényleg, egy idő után én sem tudtam letagadni a sziszegést, ami, ugye, gumimatrac esetében tényleg csak bajt jelenthet.
Miközben bánatosan lépkedtünk ki a part felé, az is megfordult a fejemben, hogy a biztonsági szeleppel lehet valami, de nem, sajnos érezhetően löttyedtebb lett. A parton aztán próbáltuk megragasztani a tapasszal, amit ilyen esetekre adott az amúgy (halál)jófej eladó, de csak sziszegett (mármint a matrac), szóval vissza kellett vinni. Szerencsére minden különösebb gond nélkül kicserélték.
Szeretem a naplókat. Füst, Márai, Mann, Csáth, Kertész. Egy rossz napló is jobb, mint a semmi. Egy rossz napló is jó napló. Ahogy nincs igazán rossz családi fénykép sem (miközben persze azért, tudjuk, hogy van). Úgy értem, muszáj kísérletet tenni arra, hogy megfékezzük a napok iszkolását. Jól tette Esterházy is, hogy nem hallgatott Gothár Péterre, aki azt mondta neki, erről ne írj. Nyilván nem is tehetett volna mást. Ő nem az, aki kihagy ilyen ziccereket. Tényleg lenyűgöző az a hidegvér, ahogy lezsernek tűnő mozdulattal idézi fel Mészöly Miklós kifejezését (ontológiai derű), és fordítja fekete humorral onkológiai derűvé. Vagy az, hogy Mirigy kisasszonynak nevezi el beteg szervét, akivel gazsulál, szerelmesen évődik, udvarol neki. Szóval komolyan veszi a haláltáncot. („Hirtelen el sem tudtam képzelni nélküle az életem.”) Nem veszi félvállról, de nem is ijed meg tőle, nincs megsértődve – mint írja –, nem érzi, hogy vesztett volna, hanem próbálja felfogni, megfogni, nyakon csípni. Nem elsősorban a rákot, de talán azt is. A fájdalmat, az állapotokat, a szenvedést, a nyűgöt, amit a kezelések – hő- és kemoterápia – okoznak. („Mintha szédülnék. Mintha gyönge volnék. Mintha remegnék. Mintha mennék vissza az ágyba.”) A kórházi viszonyokról (is) elegánsan, visszafogottan, de annál érzékletesebben beszél: „A nővéreknek effektív szaladniuk kell, hogy egyik helyről (dologról) a másikig érjenek. Közben már a következő teendőt kiáltja egyik a másik felé, egy nevet mond, igen, tudom, mindjárt.”
Esterházy nem spórolja meg a test szenvedéseit, de talán fontosabbnak érzi megírni az ebből következő helyzeteket és tanulságokat. Tisztázni. Például a szűkebb környezete (család, barátok) és tágabb környezete megváltozását, a kórházakkal és azok személyzetével történő kibővülését. Dokumentálja az aggódást, a félelmet, a részvétet, a szeretetet, a feszültséget, amit a baj teremt („[...]miközben itt újra összetűztem a Környezetemmel, akik (aki, amely) megpróbálnak ingerülten szeretni, amit én szerintem érthető ingerültséggel fogadok[...], elment az idő, és indulnom kell a sugárzásra”).
A napló nemcsak betegség-, de munkanapló is. Vagyis az írásról is szól, tematizálja a realitás versus fikció körüli problémákat, sőt egy novella kialakulásának körülményeit is rögzíti. Az írás pedig mindig – rák nélkül is, de vele nyilván még inkább – a soha meg nem álló idő megfékezése is. „Megint csak úgy ment az idő, huss, mint a csigák, elég csak egy pillanatra nem figyelni.” De ez összefonódik a „civil” halálfélelemmel, vagyis az egyre szorongatóbb halandóságtudattal. „Utolért a ma. Szóval volna egy kis menekülés?”
Arról is tudósít minket, ahogy a hír körbejárja az országot, vagy akár csak egy fogadásnyi teret. „Neveket elfelejtek, nő (de ennél azért többet tudok róla), hogy de jól lefogytam, ugye, szándékosan, ugye, nincsen semmi baj. Közben nem vett levegőt. Épp beszélgettem Komáromi Zolival a rák gyakori izéiről, gyógyszerek, étkezés, lélek. Ebből hajoltam ki imbecillisen vigyorogva, már hogy volna baj, eltekintve a ráktól. Jól van, te mindig viccelsz. Szerintem én sose viccelek, de ezt nem mondtam neki. Zoli azt válaszolta, hogy viccelek persze, de ez nem vicc. […] A fogadás alatt mégis megtudta, hogy mi vicc, mi nem, mert visszajött, és szépen, komolyan azt mondta, jobbulást kíván teljes szívéből.”
Esterházy tudatos író. A feladatot, miszerint akkor most naplót ír a haldoklásáról, de legalábbis a halálosnak mondott betegséggel való viszonyáról, komolyan veszi. Például a Hasnyálmirigynapló írása kapcsán más naplókat kezd olvasni, elsősorban Harold Brodkey munkáját (Die Geschichte meines Todes). Ahogy ő mondja: próbál felnőni a feladathoz.
Az egyébként elég pontos fülszöveg úgy fogalmaz: Esterházy új életébe vezeti be a kezdő mondattal („Rák, ez a jó kezdő szó”) olvasóit. Bevezetés a rákba... Inkább legyen ez a régi életének egyik, meghaladható állomása.
És akkor még Istenről nem is beszéltünk.
Esterházy elég sokat beszél róla, az imádkozásról. Így, ilyen szépen: „Tegnap délben hatalmas disznótoros ebéd. Előtte még le is caplattam a Dunáig. Egyszer leültem egy kerítéskőre, belenéztem a napba, becsuktam a szemem, káprázott a világ, melyet nem is láttam, és egy pillanatra mindent rendben találtam. Igaz, ez a világ üres volt, nem volt benne idő, tehát se múlt, se jelen, se jövő, emberek se, mintha én se az lettem volna, csak valami sci-fis létező egy Lem-novellából, valami, ami mégiscsak észleli ezt a narancsos lüktetést. Lehet, hogy a mennyországban jártam? A mennyország, mint Isten betetőződése, így felszámolása? Sajátos teológia volna. Mindez a Rozgonyi Piroska utcában történt.”
Az elején még azt kérdezi egy helyütt a naplóíró, hol a picsában van megint a tragédia. És reméli, azért csak lesz valami tragédiaszivárgás. Keserű öröm (ha egyáltalán), hogy azért elég tisztességesen hallatszódik az a sziszegés.
Toroczkay András
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló. Magvető, 2016.
http://www.irodalmijelen.hu/2016-jul-13-0644/bevezetes-rakba
Már az első mondat megütött – emlékezés Esterházy Péterre
Nem szépírók mesélik el, hogy mit jelent számukra a csütörtökön elhunyt világhírű magyar író munkássága.
Uj Péter újságíró:
Engem a szépirodalom, a nyelv meg az ilyesmi első gimnazista éveimben még nem érdekelt, csak a fizika, a matek, csillagász akartam lenni. De talán 1985-ben egy barátom magyarórán benyögte, hogy ő a Kis magyar pornográfiát olvassa. Sznobizmusból, nyilván. Hát nem lehetett lemaradni, muszáj volt megvennem, és már az első mondat megütött, tök máshogy szólt, mint ahogy én addig azt az Irodalomtól megszoktam: „Uram, az italja Ön számára!". Ez a játékosság, irónia, szemtelenség a késő kádárizmusnak abban a sajátos, fojtott levegőjében egészen frenetikus hatású volt. Felszabadító. Rajongó lettem. Parafrazáljunk: lehet vitatkozni, hogy Esterházy Péter mekkora író, de arról nem, hogy az egyik legnagyobb olvasó.
A Bevezetés a szépirodalomba olyan volt, mint egy mozaik- és rejtvényszerű foglalkoztató, olvasókönyv: abból olvasgattam visszafele mindent, Csáthot, Flaubert-t, Garaczit, Haseket, Hrabalt, Kosztolányit, Mikszáthot, Mrozeket, Ottlikot, Proustot Sziverit, Weörest és így tovább. A Termelési regény volt még ilyen erős, gyomrosos élmény, mert a katonaság alatt olvastam. A rendszer, aminek a bornírtságát olyan szépen ragadta nyakon a regény, éppen összedőlőben volt, mi meg talpig fegyverben, és azt esküdöztették velünk, hogy megvédjük. Az Esterházy-féle irónia, távolságtartás aztán valamilyen etalon vagy micsoda lett, amikor újságot kezdtem írni, az újságírást sem tudtam elképzelni máshogyan, mint állandóan ironikus és önironikus ön- és közvizsgálatként, meg egyáltalán, az egész kelet-európai izé kezelhetetlen lenne e nélkül, szerintem. Nem érdemes véresen komolyan venni a világnak ezt a felét, mert annak valami szörnyűség lesz a vége. És ezt viszont érdemes nagyon komolyan venni.
Bacsó Béla esztéta:
Esterházy Péter nyelv- és irodalomtudatos író, aki számára az, amit ír, a szövegben keletkezik, a szöveg által van, a szövegirodalom nem világidegen, hanem általa és benne van csak a világ, az ember és mindaz, ami Rajta túl van, hiszen semmi nincs általában. A művei talán a kezdettől fogva a szóhasználat vizsgálata mentén irtják és írják körül újra ezt az egyetlen viszonyt, ami nem kimeríthető. A szavak csodálatos életéből sok mindent elárult – nem mindent, hogy nézne az ki – ebből a tudatosságból. „Az irodalom a nyelven keresztül nézi és tapasztalja a világot", ami ugyanazt jelenti, hogy a nyelv egyszerre akadály és lehetőség, mindannak a lehetősége, ami nincs, de még lehet – „be van zárva egy nyelv végtelenségébe és végességébe". Az irodalom nem feszegeti a határokat, hiszen az író számára éppen ennek a bejárása vagy kitapintása az irodalmi szóhasználat. Beleírni a történelem nyelvi szövetébe, azokat az igazságokat és bizonyosságokat kikezdeni, amelyek éppen a nyelvben áthagyományozottak, akár margináliát írni az Íráshoz. Az irodalom irrealizál (Sartre Flaubert-ről) – az irodalom által lehetséges a valóság megsokszorozása, nála is így van ez.
Radnóti Zsuzsa dramaturg:
A hetvenes és a nyolcvanas évtizedfordulón irodalmi rendszerváltásként éltük meg Esterházy Péter első köteteinek olvasását, a radikálisan másképpen megszólaló prózaszövegeket, amelyek fokozatosan, egyre tágabb körökben is befogadottak, elismertek lettek. Nem mondhatom el ugyanezt a drámákról. Különös fénytörésű, szokatlan, nem történetközpontú szemléletük, a dialógusok ironikus, tragikus hangzásvilága, a nyelv hangsúlyos elsődlegessége a színpadi cselekmény kárára, szóval ez a radikálisan másképpen megszólalás nagy kihívás a rendezőnek, dramaturgnak, társulatnak, mert a hagyományos realista színpadi nyelvtől el kell térni. De még nem találták meg Esterházy „nemeuklideszi" színpadi nyelvét. Szakmai éveim során olyan szerencsém volt, hogy néhányszor részt vehettem Esterházy-bemutatók létrejöttében.
 |
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
A 2014-es Mercedes Benz, ez a „történelmi revü" véleményem szerint a legérettebb az Esterházy- féle speciális dramaturgiák sorában. Nagyszabású játék a vérzivataros magyar történelemmel, benne az Esterházyak történetével, és fanyar transzcendenciaként az Úr és Lucifer fogadásával. És az egyik súlyos jelenlétű főszereplő az ismét életre keltett, mitikus, istenített és megtöretett Apa figura. Rövidített változatban egyszeri alkalommal felolvasószínházként szólalt meg Vas Zoltán Iván rendező vezetésével. A közönség csak a színészeket és szavakat hallgatta, és bebizonyosodott, hogy a bravúros Esterházy-szövegtűzijáték abszolút színpadszerűen működik önmagában is.
Szebeni András fotóművész:
Mivel végigfotóztam a rendszerváltást Kelet-Berlintől Prágán át Bakuig, az anyagból 1992-ben akartam csinálni egy könyvet. Kellett hozzá valami jó szöveg, illetve nem szöveg, hanem rizsa, ahogyan később Esterházy mondta. S fölhívtam Esterházyt, habár személyesen nem ismertem. Az írásai alapján úgy gondoltam, hogy ha a képek az ő szarkazmusát, bölcsességét és távolságtartását kapják meg, akkor a könyv rendben lesz, így hát fölhívtam, ő pedig azonnal nemet mondott. Annyit tudtam elérni, hogy legalább nézze meg az anyagot. Elmentem hozzá, odaadtam neki a kópiákat, ő rakosgatta a képeket, az egyiket balra, a másikat jobbra, hallgatott, majd azt mondta: maradjunk abban, hogy időnként kell találkoznunk. Egy szóval sem mondta, hogy elvállalja-e a munkát, vagy sem, ezen valahogy túl voltunk, erről már nem is kellett beszélni.
Ezután hetente, kéthetente elmentem hozzá, ő fölolvasott valamit, én röhögtem, ő meg nézett rám, hogy te normális vagy, mit röhögsz, előbb várd ki a végét... A közös könyvünk azért kapta „A vajszínű árnyalat 1988 –" címet, mert azt akartuk, olyan legyen, mint a temetőkben a lakatlan sírok felirata: a születési dátum ott van, de a halálozási évszám hiányzik. A címben a vonás azt jelenti, hogy nem tudjuk, hogy mikor lesz vége. Péterrel jóban lettünk, elnevezett aztán szemes embernek, ezt szerettem. Az elmúlt években kevesebbet találkoztunk, de pár hete köszöntőt írt a hetvenedik születésnapomra. Kaptunk egy vajszínű árnyalatot, ezt írta.
http://nol.hu/kultura/szinte-mindannyiunkat-megutott-esterhazy-peter-halalara-1623707
Búcsú a legyőzhetetlentől, akit most legyőztek
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)
Elment. Itt hagyott minket. Fájdalmas és hatalmas az űr, amit maga után hagyott. Ezek a száraz tények, amit nem lehet, nem tudunk elfogadni. Ezzel együtt e kivételes embernek nem lesz szokatlan odafenn, hiszen már itt, a Földön szédítő magasságokban járt...
Nem ismert akadályt az úton, amely álmai megvalósítása felé vezetett, de sosem másokon átgázolva haladt célja felé. Életöröme, optimizmusa soha nem hagyta cserben. Olyan ritka ember volt, aki mindig adott, de sosem kért. Mindenkihez volt egy jó szava. Barátok voltunk. Félve írom ezt le, hiszen hogyan is nyilatkozhatok én erről az ő nevében. De mégiscsak így volt. (A volt szónak most itt milyen rideg, embertelen és kegyetlen a tartalma.)
Aki egyszer is találkozott vele, sohasem fogja elfelejteni, mert ő olyan, hogy nem lehet elfelejteni. Nem gondolta, hogy valaha tett volna bármit, amivel a többiek fölé kerekedett volna. Egyszerűen csak élt. Tudta azt is, hogy az élethez hozzátartozik a halál, ezzel lesz kerek a történet.
És most elment, itt hagyott minket, ránk hagyva egy olyan örökséget, aminek kevesen tudnak megfelelni. Olyan ember távozott közülünk, aki feltétel nélkül tudott szeretni.
Tudtuk, hogy nagyon beteg, mégsem tudtunk felkészülni a halálára, mert egy legenda elvesztése mindig felfoghatatlan, elképzelhetetlen. Nem tudtuk ésszel felfogni. Miért? – tette fel mindenki az értelmetlen kérdést. Nem értettük, s talán most sem értjük ezt a döbbenetes tényt. Hogyan lehetséges, hogy egy elképesztően jó és nagyszívű ember egyszer csak ne ébredjen fel? Többször már hiába hívnám, nem beszélhetünk.
Döbbenetes, mert még tele volt tervekkel. Betegsége ellen már nem győzhetett a humor fegyverével. Ő azonban sosem panaszkodott. Mert nem csak születni kell úrnak. Úgy is kell meghalni. Nem akarom, hogy elsirassuk Őt, mert nem akarom, hogy igazán elveszítsük. Nem is veszítettük el, mert érzem, hogy itt van velünk.
Az ember szíve elszorul, de a könnyek közt nem csekély vigasz, ha arra gondolunk: mennyi örömöt szerzett ez az óriási egyéniség nekünk, mindannyiunknak. Mi itt maradtunk. Ő hazatalált.
http://444.hu/2014/08/11/bucsu-a-legyozhetetlentol-akit-most-legyoztek-univerzalis-nekrolog
Meghalt Esterházy Péter
2016. július 14-én elhunyt Esterházy Péter, a magyar irodalom egyik legfontosabb és legnagyobb hatású írója, a Bevezetés a szépirodalomba, a Harmonia Caelestis és egy sor fontos és kihagyhatatlan könyv szerzője. A tavaly május óta hasnyálmirigyrákkal küzdő író betegsége történetét Hasnyálmirigynapló című könyvében dolgozta fel, ott ezt írta:
(„A rák nem külön van bennem. A rák én vagyok »...«. - Azt hiszem azonban, hogy ezt mondva kissé gazsulálok neki. Meg van fertőzve a gondolkodásom, tréfálkozhatnék"), vagyis ez két önállóan élő, de egymásra utalt létező párkapcsolata. „Nagyon azért ne szeressek bele a hasnyálmirigyembe, mert azt ő veszélyesnek tartja"
1950. április 14-én született Budapesten, Esterházy Mátyás és Mányoki Magdolna első gyermekeként. Nevezetes család örököseként jött a világra: apai ágon a híres Esterházy család grófi ágából származott, nagyanyja, Károlyi Margit pedig még az Esterházyaknál is ősibb magyar főnemesi család, a Károlyiak sarjaként egészen a tizennegyedik századig vissza tudta vezetni a családfáját. Azonban híres-nevezetes arisztokraták utódjaként megszületni az ötvenes évek elején nem volt épp a legszerencsésebb, így Esterházy alig egyévesen már meg is kapta élete első hivatalos végzését: kitelepítették Hortra.
Fotó: Vahl Ottó
Sokáig úgy tudtam, hogy 1951. június 16-án érkezett a gonosz papír, hogy lennénk ha szívesek huszonnégy órán belül a számunkra kijelölt kényszerlakhelyre elhordani az irhánkat, ami nemcsak avval a morális haszonnal járt, hogy a nép ellensége, ez voltam lényegében én (egyébként véletlenül az én nevemre lett a papír kiállítva, de apámék úgy tettek, mintha nem vették volna észre), móresra lett tanítva, hanem avval a gyakorlatival is, hogy egy kellemes lakás üressé vált, konkrétan a nép számára vált üressé, még konkrétabban P. E. elvtárs számára, hogy vinné el őt a fekete fene.
Vagyis mindenki jól járt, mi erkölcsi balanszba kerültünk, a nép meg stb.
Harmonia Caelestis
A kitelepítés ugyan csak néhány évig tartott, a család számára azonban maradandó emlék maradt – tragikomikus történetét Esterházy megírta nagyregényében, a Harmonia Caelestisben, de ebből az élménykörből táplálkozott 2014-es könyve, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat is (olvass bele ITT). A család végül egy rövid csobánkai kitérő után 1957-ben költözhetett vissza Budapestre. Péter és testvérei itt nőttek fel, igaz a nyarakat a Károlyi-nagymamánál töltötték Majkon, aki annak ellenére sem volt hajlandó elhagyni az országot, hogy férje, Esterházy Móric 1956 után disszidált (ezzel egyébként újabb nehézségek elé állítva a családot.) A vasakaratú, „vadmagyar” asszony személyisége nagy hatással volt a fiatal Esterházyra, aki később írásaiban őt is többször megörökítette.
Az író A bűnös kapcsán adott exkluzív interjút a Könyvesblognak, melyben az íráshoz és a betegséghez való viszonyáról is beszélt
Az apa, Mátyás az ötvenes évek végén a belügyminisztérium III/III-as ügynöke lett, és éveken keresztül írt jelentéseket Csanádi álnéven. Ezt a családból senki sem tudta, Esterházy is csak a kétezres évek elején értesült róla, amikor a Történeti Hivatalban a saját magáról szóló jelentések után kutatott. Az apa ügynökmúltával való szembesülést a Javított kiadás című regényben írta meg 2002-ben, mely így az édesapa figuráját előtérbe helyező Harmonia Caelestis kiegészítő kötete lett.
Esterházy Péter Budapesten végezte az iskoláit: a piarista gimnáziumba járt, majd (mivel érettségikor közölték vele, hogy tanárszakra semmiképpen sem mehet) az ELTE matematika szakára iratkozott be. Bár volt érzéke a matematikához, saját bevallása szerint az egyetemen az „intelligens nemtudás” művészetét gyakorolta. Az egyetem elvégzése után néhány évig egy számítástechnikai intézetben dolgozott, majd 1978-tól szabadfoglalkozású író lett.
Első elbeszéléskötete, a Fancsikó és Pinta 1976-ban jelent meg a Magvetőnél, ezt követte egy évvel később egy újabb novellás-kötet, a Pápai vizeken ne kalózkodj. Bár a könyveket jól fogadta a kritika (a Fancsikó például a ’76-os év legjobb első prózakötete lett) igazán csak az 1979-es Termelési regénnyel robbant be a magyar irodalomba – azzal viszont végérvényesen és visszavonhatatlanul. 
Fotó: Czeglédi Zsolt
A bajuszka megmozdult. „Nézd. Nagyon érdekes, amit csinálsz, de hidd el, hogy én magam is már megtapasztaltam némely zsákutcát.” A mester ezt szó nélkül elhitte (olvasott ember ő végül is). „Mert amit csinálsz, zsákutca. UGYANAZ AZ ÖNCÉLÚ ZSÁKUTCA, AMIT A JOYCE, SZENTKUTHY ÉS A GYULA, A HERNÁDI, CSINÁL.” A mester elpirult, mert nem számított ekkora dicséretre. De aztán az derült ki, hogy az szidás volt.
Termelési regény
Ebben a regényben immár teljes egészében megmutatkozik az Esterházy-próza jellemző kelléktára: a vendégszövegek folyamatos (és általában jelöletlen) használata, a nyelvjátékok, az irónia, a gyakori elbeszélői kiszólások illetve valóság és a fikció közti határ elmosása. A szöveg egy része az ötvenes években divatos termelési regények műfaját parodizálja; másik részét az ehhez fűzött jegyzetapparátus teszi ki, mely a regény születését meséli el, főszereplője pedig az a hol egyszerűen mesterként, hol Esterházy Péterként emlegetett író. A szöveg politikai és esztétikai szempontból egyaránt feszegette az akkori határokat, mégis megjelenhetett, sőt, nagy siker lett, és egyszer s mindenkorra összekapcsolta Esterházy nevét a posztmodern irodaloméval.
Az1986-os Bevezetés a szépirodalomba című gyűjteményes kötet hasonlóan nagy hatású szöveg volt, sokan máig Esterházy egyik főművének tartják. A kötetben különféle műfajú írások találhatók a képregénytől a drámán át a kisregényig; többek között ebben a könyvben olvashatók a Függő, a Ki szavatol a lady biztonságáért?, Kis Magyar Pornográfia, A szív segédigéi és a Bevezetés a szépirodalomba című írások.
1987-ben Tizenhét hattyúk című kötetével keltett feltűnést, melyet Csokonai Lili álnéven adott ki. A könyv nem csak az álnév miatt idézi Weöres Sándor Psychéjét, hanem nyelvében is: benne egy ma élő hányattatott sorsú fiatal nő meséli el az életét, barokk kori magyar nyelven. Az irodalmároknak jó darabig fejtörést okozott, ki írhatta a kötetet – Esterházy csak később fedte fel magát.
Fotó: Kollányi Péter
A kilencvenes években is jobbnál jobb kötetei jelentek meg, elég csak a Hrabal könyvére, a Hahn-Hahn grófnő pillantására, az Egy nőre vagy publicisztikai gyűjteményeire: az Egy kék harisnya feljegyzéseire és az Egy kék harisra gondolni. A következő igazán nagy hatású szövege a 2001-es Harmonia Caelestis lett: a monumentális regényben családja, elsősorban pedig édesapja történetét meséli el, a rá jellemző játékos formában. A kötetet a 2002-es Javított kiadás követte, mely az apa ügynök múltjával való szembesülés meghatóan őszinte krónikája. 2003-ban esszékötetet adott ki A szabadság nehéz mámora címmel, majd újabb regények következtek: a focival kapcsolatos élményeket összefoglaló Utazás a tizenhatos mélyére, az anya figuráját előtérbe állító Semmi művészet, a Kosztolányival párbeszédbe lépő Esti, majd az Egyszerű történet vessző száz oldal két kötete: a tizenhetedik században játszódó Kardozós változat, illetve a Márk változat, melyben egy kitelepített család történetét meséli el. 
Egy hónapja még ő nyitotta meg a könyvhetet
Család, történelem, politika, foci és persze mindenek előtt az irodalom – egészen a tavalyi évig ezek voltak Esterházy kedvenc témái. Aztán 2015-ben sajnos új szereplővel bővült repertoár.
Esterházy először tavaly ősszel, a göteborgi könyvvásár kapcsán beszélt betegségéről a nagyközönségnek, amikor nyílt levélben kért elnézést távolmaradása miatt:
Erről sokat tudnék beszélni, a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.) Folytatom zárójelen kívül, mintha mi sem történt volna.
A hír mindenkit megdöbbentett és lesújtott (kivéve persze a Magyar Hírlapos Dippold Pált, akinek visszataszító tapintatlanságából kisebb botrány is keveredett.) Esterházy nemsokára beváltotta az ígéretét: a decemberben megjelent A bűnös című könyvében Szűts Miklós festményeihez írt szöveget, melynek már a betegség a főszereplője.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hasnyálmirigy. Pontosabban egy Hasnyálmirigy. Hát… valójában Hasnyálmirigyrák volt a neve az ebadtának, életvidám, link fickó, festményen úgy festene, mint a költő Balassi Bálint, lenne bajsza, korabeli főfödője és nem utolsósorban vitéz kardja. A festményen látszana, hogy szakadatlanul szerelmes. Mint róka a tyúkokat, hajkurássza a nőket. És a férfiakat. Nem tenne különbséget, tudhatni, a szerelem vak. Szívesen volnánk a XVII. században, lenne ló, lenne kard, lenne hajnali pára, vágtatás és ontása gaz törökök vérének. És akkor imigyen szóla egy égi hang: Csukd be fiam azt a XVII. századot, jön be a hideg vagy a huzat.
A bűnös
Hasnyálmirigynapló című, a beteg-létről még kendőzetlenebbül valló kötete (ITT írtunk róla) pedig a 87. Ünnepi Könyvhétre jelent meg, melyet az író még meg is tudott nyitni. A Vörösmarty téren tartott, Dés László által kísért ünnepi beszédében a könyvek és az olvasás fontosságáról beszélt, igaz – örök lázadóként – azért néhány ironikus megjegyzést a magyar kormánynak és az MMA-nak is odaszúrt. Utolsó szövegeiből, megnyilvánulásaiból egyébként az derül ki: fanyar humorát, nyegle, kamaszos derűjét még a legnehezebb időkben is igyekezett megőrizni.
http://konyves.blog.hu/2016/07/14/meghalt_esterhazy_peter
