30 országos listára 8,8 milliárd forint közpénz
Ennél egy kicsit még lehet kevesebb a vége, de mindenképpen ennyit akkor az olcsó kampányról. Az egyértelműen előre látható következmények, azaz a báb- és tisztán bizniszpártok megjelenése és többszáz milliós vissza nem térítendő támogatása mellett a jelöltállítás új rendszere ráadásul tökéletesen alkalmasnak látszik arra, hogy még célját, a politikai piacra való könnyebb belépést is ellehetetlenítse.
(Az eredeti táblázat a valasztas.hu kedd reggeli adatai alapján készült, ezt a szerda reggel 9.00-es adataok alapján frissítettük. A feltüntetett támogatási összegek abban az esetben járnak, ha az adott párt minden, még döntés előtt álló jelöltjét nyilvántartásba veszik, majd ezek alapján sikeresen listát is állít, amelyet az is megakadályozhat, ha nincs jelöltje a pártnak a fővárosban és legalább kilenc megyében.)
A lényeg látszik már a jelöltállítási adatokból, úgyhogy immár biztos, hogy minden idők legszürreálisabb hetei következnek a magyar politikában. Úgy 24 és 30 közötti szereplő (hat kispárt országos listaállítása látszik még nyitott kérdésnek az eddigi elutasítási arányok alapján) fog ugyanis bő nyolcmilliárd forintot elkölteni a választási kampány utolsó heteiben, ráadásul ennek jelentős része a médiakampányok korlátozására tekintettel a közterületi plakátcégeknél és a szórólapokat és plakátokat nyomtató nyomdáknál köthet majd ki.
Nagy szerencse, hogy az átlátható kampányfinanszírozást címében hirdető, ám meg nem valósító kampányfinanszírozási törvény által nyitva hagyott lehetőséggel élve az összehangolt üzenetű kormánypárti, CÖF-ös "civil" és kormányzati kommunikációs kampányok elérése akkora, hogy az még az így kialakuló kakofóniából is kihallatszik majd. Mégsem a pillanatnyi politikai térképre szabott, és láthatóan a célnak megfelelően érvényesülő hatalmi megfontolások miatt kell megállnunk egy pillanatra a jelöltállítási szakasz eredménye mellett.
Fájó, ráadásul, ahogy a Transparency és a Political Capital tavalyi figyelmeztetései is mutatják, tökéletesen előre látható következmény, hogy - a 2%-os eredmény alatt visszatérítendő egyéni támogatásokkal ellentétben akár szerzett szavazat hiányában is megtartható - állami párttámogatás olyan szervezeteket is előcsalogat,amelyek nem a politikai alternatíva felmutatására, hanem a támogatás elköltésére törekszenek. A támogatás felhasználásáról szóló kincstári adatokból és a választások utáni tevékenységből láthatjuk majd meg, hogy melyek azok a pártok, amelyek két választás között nem kívánnak ténylegesen működni, de négyévente szívesen elköltenek egy-két százmilliót baráti vállakozásoknál, akár más pártok üzeneteit erősítve. Az azonban biztos, hogy ebben a nagyságrendben már nem egy és nem kettő ilyen szervezet lesz majd.
Nem azzal van a baj, hogy szélesre nyílt a kapu az új kezdeményezések előtt, hanem az, hogy egy ekkora közpénzbefektetés mellé a törvényalkotó még arra sem vette a fáradtságot, hogy a lehető legminimálisabb, akár országosan néhány ezer szavazatos eredmény elérése érdekében motiválja a kispártokat. Mindez ráadásul annak a kormánytöbbségnek a döntése alapján történt,amely költséghatékonysági indokok alapján amúgy a pártok költségvetési támogatásának - a politikai versenyt jelen helyzetben szinte felszámoló - felfüggesztésével is kacérkodott.
A legfontosabb tanulság azonban egyértelműen az, hogy ez a nagyon erős ösztönzővel, százmilliósállami támogatással dolgozó rendszer arra sem alkalmas, hogy valódi választási lehetőséget kínáljon a szavazóknak. (Hogy nem is kell túl anyagiasnak lenni ahhoz, hogy az új támogatás döntő legyen, azt jól mutatja az MDF-utód Jólét és Szabadság példája: a törpepártok többsége számára elérhetetlen, 1%-os eredményt megkívánó 'rendes' párttámogatásban az MDF 2,67%-os 2010-es eredménye, azaz egy jól mérhető választói támogatás évi 42 millió forintot ért eddig, míg a külön indulás mellett az elmúlt két hét sikeres gyűjtése az eddigi éves támogatás tízszeresét hozza.)
Ahogy az erősen többségi irányba módosított választási rendszerre válaszul összeállt a baloldali pártok széles együttműködése, úgy a jelölés és a jelöttámogatás jelenlegi rendszere láthatóan mindenki mást arra motivált, hogy külön mérettesse meg magát. Hiszen ha két, amúgy összehangolható programmal rendelkező kispárt külön indul, az kétszeres támogatásra ad lehetőséget az együttes induláshoz képest. Ennek megfelelően - bármennyire is szorítana elvileg az 5%-os küszöb miatt az együttműködési kényszer - a végül listát állító, eddig parlamenti képviselettel nem rendelkező pártok közt lényegében nem találunk olyat, amelyik összeállt volna a bejutás esélyének fokozása érdekében egy másikkal. (Ebből a szempontból az, hogy a közös listához magasabb küszöb tartozna, azért nem döntő, mert számos más megoldás lett volna az erők egyesítésére, pláne úgy, hogy a pártok jelentős része amúgy is az elmúlt néhány hónapban alakult.)
Lehet erre persze azt mondani, hogy ettől még a kínálat bővült, arról már nem a Fidesz tehet, hogy a kispártok nem működnek együtt egymással. Ettől azonban még tény marad, hogy milliárdokat költünk el a jelöltindítás támogatására egy olyan rendszerben, amelynek eredménye az, hogy a magyar politika megújulási képessége nemhogy nem nő, hanem kifejezetten csökkenhet.
Frissítés: szerda reggelre az időközben elbírált jelölőívek alapján eldőlt, hogy a TEMPO Pártnak nem lesz elég jelöltje a listaállításhoz, így - a támogatási kategóriák közötti változásokra is tekintettel - az eredetileg a címben szereplő számok közül a 31 országos lista 30-ra, a 8,9 milliárd forint 8,8 milliárd forintra módosult. Hajszálon függ emellett az SZMP és az MGP listaállítása, és nem biztos még a SZAVA, az MRPP, a Rend, Szabadág, Jólét és a Nemzeti Érdekért Párt sikere sem. Ennek alapján várjuk a végére a 24-30 közötti listaszámot.
http://igyirnankmi.blog.hu/2014/03/04/31_orszagos_listara_8_9_milliard_forint_kozpenz
Két tucat kórház dőlhet be nagyon gyorsan
Lassan lehet fogadásokat kötni, hogy még április hatodika előtt vagy csak a választás után dőlnek-e be az első kórházak. Az eladósodottságuk ismert adatai és a számviteli törvény előírásai arra utalnak, hogy már tavasszal két tucat kórház kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem tudja megvenni a napi működéshez szükséges gyógyszereket, gyógyítási anyagokat és közüzemi szolgáltatásokat.
Az új számviteli szabályok szerint a kórházak nem költhetnek többet, mint amennyire az éves keretükből telik. A kincstári rendszerhez tartozók elszámolási rendszerében egy számítógépes program le is tiltja az összes olyan vásárlást, amelyre nincs fedezet. Legkorábban az eladósodottak kerülhetnek bajba, mert az érintett intézményeknél a tartozás eleve ráterhelődik az elkölthető szabad forrásokra. Azaz az év további hónapjaiban ennyivel kevesebbet költhetnek.
Lapunknak gazdasági szakemberek azt mondták: az új számviteli szabályok mellett legfeljebb négyszázaléknyi eladósodás menedzselhető, ám akinek ennél több van, előbb-utóbb képtelen lesz ellátni a napi feladatait. A négy százalékkal vagy annál kevesebbel tartozók „klubjához” azonban az intézményeknek csak alig tíz százaléka sorolható, a többiek bajban vannak – derül ki a Magyar Kórházszövetség adataiból. Az eladósodottság csúcstartói eddig is csak azért úszták meg a rendeléseik leállítását, mert a Magyar Államkincstár (MÁK) még nem töltötte fel teljes körűen az intézmények adatait a központi elszámolórendszerbe.
Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár hivatalba lépésekor a kórházi adósságok rendszeres gyűjtését, elemzését és nyilvánossá tételét ígérte. Ám nemhogy az államtitkárság nem közli jó ideje ezeket az információkat, de hónapokkal ezelőtt még a korábbi listák is eltűntek a MÁK honlapjáról. Frissek pedig egyáltalán nincsenek.
(megjegyzés tőlem: mindenképpen nyisd meg, mert az ott található táblázat mindent elárul gazdasági világunkról, szemléletünkről!)
Tavaly év végén – eddig példátlan módon – csak részlegesen konszolidálta a kormány a kórházakat, így idén eleve 50 milliárd forint lejárt adóssággal indultak a fekvőbeteg-ellátók. Ez az új számviteli szabályok szerint egyben azt is jelenti, hogy a kórházak eleve átlagosan az éves keretük 7,4 százalékával költhetnek kevesebbet. Az adósságlistából az is kiderül, hogy az intézmények leginkább a közüzemi szolgáltatóknak és az áruszállítóknak nem tudnak fizetni. S valószínűleg a decemberi 30-32 milliárdos konszolidációs pénzből is csak a legszükségesebb számlákat egyenlíthették ki. A lapunk birtokába került dokumentum adataiból pedig egyértelműen kiolvasható, hogy már a tavaszi hónapokban megakadhat az ellátás a fővárosi Károlyi és a Péterfy Sándor utcai, az ajkai, a hódmezővásárhelyi, a komlói, az esztergomi, a szentesi, a Zala, illetve a Fejér megyei kórházban, az Országos Kardiológiai Intézetben és a Honvédkórházban, amelynek az éves 20,7 milliárdos költségvetéséből „máris” 2,8 milliárdos lejárt tartozása van. Az sem biztos, hogy a szekszárdi kórház be tudja lakni azt az új szárnyat, melyet pénteken Orbán Viktor miniszterelnök avatott kormánya nevében, mert ott az éves 8,4 milliárdos büdzsé 1,2 milliárdja olyan adósság, amely korlátozza a teljes összeg arányos költését. Ez pedig már bőven a kezelhetetlen tartozás kategóriájába tartozik.
A három orvostudományi egyetem közül a pécsinek 3,4, a szegedinek 2,2, a fővárosban lévő Semmelweis Egyetemnek 1,5 milliárdnyi lejárt szállítói tartozása van, ám ők egyelőre a számviteli szabályok alapján nincsenek bajban, mert az éves költségvetésük arányában ez még négy százalék alatti, azaz elvben kezelhető adósság. Sok helyütt azonban már most is nehézkes az ellátás, mind gyakrabban számolnak be betegek arról, hogy épp az nincs, amire az ellátásukhoz szükség lenne.
A kórházak kiadásainak egy része tervezhetetlen. Tavaly december közepén a Zala megyei kórház gazdasági igazgatója a Medicalonline című portálnak már arról beszélt, hogy nemrég 64 szén-monoxid-mérgezést szenvedett beteget kellett ellátniuk. Nekik ugyan gyógyszerekre nem, ám annál több oxigénre volt szükségük. Ha ez a helyzet megint előállna, akkor most képtelenek lennének kezelni, hiszen a beszerzésre fordítható keretük elvben ezekben a helyzetekben sem átléphető.
A Népszabadság megpróbálta megtudni, milyen válságstratégiával készülnek az érintett kórházi vezetők arra a helyzetre, ha netán a számítógépes program leállítja a beszerzéseiket, ám nem sok sikerrel jártunk. A nagy többség arra spekulál, hogy a választások miatt a kormány nem engedheti meg magának ezt a fiaskót, azaz valahonnan szerez forrást a „megmentésükre”. Többen is azt mondták: nyilván nem véletlen, hogy az államkincstár sem kapkod az adataik feltöltésével, mint ahogyan az adósságtáblák sem egy vírus miatt tűntek el december végén a honlapról. Volt, aki azt is megemlítette, hogy eddig elvben a kórházi főigazgatók sem írhattak volna alá fedezetlen számlákat, a gyakorlatban viszont nemigen tehettek mást, hiszen 1996 óta minden évben egy-két havi finanszírozási összeg hiányzik a kórházműködtetés kasszájából. Ezt a hiányt a beszállítók finanszírozták azzal, hogy hitelbe adtak szinte mindent a kórházaknak. Főigazgatót pedig eddig se vittek el bilincsben azért, mert intézménye eladósodott.
Cikkünkre az Egészségügyért Felelős Államtitkárság közleményben reagált. Ebben a hivatal "visszautasít minden rémhírterjesztést". Megjegyezzük: szó sincs rémhírterjesztésről, lapunk jószándékú aggadalmat fogalmazott meg. Az államtitkárság cáfolta, hogy kórházak válhatnának fizetésképtelenné. Arról viszont egyetlen sort sem olvastunk a közleményben, hogy a kormányzat milyen megoldást talált a számviteli szabályok változása okozta problémára, amiről végül is ez a cikk szól.
http://nol.hu/belfold/20140304-kettucatnyi_korhaz_dolhet_be?ref=sso
Kijöttem az oroszlánbarlangból!
Összefoglalom, mire jutottam Németh Lászlónéval. Elárulta, hogy előbb volt paktum, aztán beszélte meg a kormány. Amúgy már perelem a kormányt az át nem adott dokumentumok miatt. De a találkozótól nem lettem nyugodtabb.
„Kijöttem az oroszlánbarlangból! Összefoglalom, mire jutottam Németh Lászlónéval.
1) Jusztis nem akarnak kifalcolni ebből a szerződésből, hiába a putyini ukrán agresszió – Némethné azt mondta, már így is függők vagyunk – kész, logikai okfejtését itt lezárta, hiába forszíroztam, hogy jó reggelt, akkor épp itt az ideje kijönni az orosz medve mancsai közül.
2) A miniszter elismerte, hogy az MVM-nél megvannak azok a hatástanulmányok, amik alapján az összes általuk bemondott százalékot, számot (vö.: 13 %-kal csökkenni fog az áramár és társai) igazolni lehet. Már célkeresztbe is vettem az MVM Paks2 Zrt-t.: vagy odaadják szép szóval, vagy újabb jogi körök. Azt is elismerte, hogy az MVM aláírta a megvalósítási ütemterveket (ez szerinte nem azonos a megvalósítási megállapodásokkal, amire maga az egyezmény utal, szerintem meg ez jó nagy ködösítés), úgyhogy ezeket is kikérem.
3) Némethné elismerte, hogy léteznek a kormánynak döntéselőkészítési anyagai, de titkosak, és nem mutatja meg. Miért, kérdeztem. Hiszen már döntött nem csak a parlament, de a kormány is. A válasz: »ez egy döntésünk volt«. Tessék?! Perelem ezt is. És még azt is elárulta, hogy előbb volt paktum, aztán beszélte meg a kormány – ez amúgy ellentétes a nemzetközi szerződések kötésére vonatkozó jogszabállyal.
4) Még nem döntötték el, hogy a mostani parlament elé vagy a következő elé viszik be a hitelszerződést. Ettől nem lettem nyugodtabb.
5) Kikényszerítettem, hogy képviselőként kezeljen és érdemben reagáljon, megtudtam fontos részleteket, ugyanakkor átpasszolt az MVM-hez, de sebaj, bennem van kitartás. Amúgy már perelem a kormányt az át nem adott dokumentumok miatt és az MVM-et a kommunikációs+reklámszerződések miatt. Ha máshogy nem megy, újabb perek jönnek.”
Paks: cáfol a tárca, Némethnének volt felhatalmazása
A szükséges felhatalmazás birtokában írta alá a Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter a nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló egyezményt - közölte a tárca szerdán az MTI-vel.
http://www.atv.hu/belfold/20140305-paks-cafol-a-tarca-nemethnenek-volt-felhatalmazasa
Heti Mutyimondó: íme, a pofánk leszakad kategória esélyesei
Van a lopásnak, csalásnak, hivatali visszaélésnek, vesztegetésnek, korrupciónak az a szférája, ami előtt csak szótlanul állunk, legfeljebb a pofánk szakad le. Magyarország ebben a kategóriában is erős, íme, az elmúlt hét termése alapján néhány győzelmi esélyes. Mong Attila heti lapszemléje.
folytatás: http://atlatszo.blog.hu/2014/03/03/heti_mutyimondo_ime_a_pofank_leszakad_kategoria_eselyesei
Neki köszönhetik Orbánék a paksi bővítést
A Népszabadság több, energiapiaci, külgazdasági és diplomáciai forrásból megerősített információi szerint Kocsis István egykori Paksi Atomerőmű-, MVM- és BKV-vezérnek – Paks díszpolgárának – kulcsszerepe volt a nukleáris bővítést célzó Orbán–Putyin-megállapodás tető alá hozásában.
Kocsisnak jelenleg nincs állami cégtisztsége, ám a kapcsolatrendszerére az Orbán-kormány a jelek szerint számít: őt vették igénybe azoknak a megfenekleni látszó tárgyalásoknak a továbblendítéséhez, amelyeket Oroszországgal folytattak a hitelmegállapodásról, illetve a paksi bővítésről.
A lap forrásai szerint Kocsis 2007-től kezdődően, amikor a paksi bővítést célzó előkészületek (még politikai felhatalmazás nélkül) megkezdődtek, több alkalommal személyesen is tárgyalt a Roszatom vezetőjével a beruházásról. Vélhetőleg az ott megszerzett renoméját próbálták most aprópénzre váltani Orbánék, amikor a már gyanúsítotti státuszú (a korábbi 15 milliárd mellett tavaly decemberben egy újabb kétmilliárdos sikkasztással és hűtlen kezeléssel is megvádolt, de mindvégig szabadlábon lévő) Kocsist rávették a közreműködésre.
Egy MVM-es forrás szerint a „minden kormányhoz közel álló” üzletember elsősorban abban segített, hogy az orosz fél – mindenekelőtt Szergej Kirijenko, a Roszatom elnöke – végre komolyan vegye az orosz részvételű bővítés, illetve finanszírozás érdekében hónapok óta hiába kilincselő Orbánékat.
A Kocsis révén végül meghökkentő gyorsasággal tető alá hozott megállapodás megszületésének azonban súlyos ára volt: Németh Lászlónénak Moszkvában – a változtatás lehetősége nélkül – azt az egyezményt kellett aláírnia, amit elé tettek, és ami teljes egészében az orosz elképzeléseket tükrözi.
http://index.hu/gazdasag/energia/2014/03/05/paks_kocsis/
