Szemezgetés több helyről, több oldalról...

– Hogy kezdődött? Egyszerűen szenvedélyesen szerette a politikát?

– A régi rendszerben, a puha diktatúra éveiben ki voltunk éhezve minden információra, ezért hallgattuk a Szabad Európát és az Amerika Hangját. De aztán meg lehetett teremteni lassacskán a helyi nyilvánosságot, ez lett az Értelmiségi Klub. Itt végre egy sereg olyan dologról beszélhettünk, ami amúgy tabu volt: Trianonról, ’56-ról, az atomtemetőről, a szegénységről. És aztán, szerencsére, az újonnan alakult politikai pártokról is.

– Különös, pezsgő időszak volt ez. Mára csalódott?

– Ki nem az? Talán csak azok, akiknek a politikából közvetlen haszna van, mert pozícióba kerültek és anyagilag jól járnak. Mára megint ugyanaz a helyzet: unjuk az arcokat, hiszen kevés a mozgás a politikusok között, és lassan harminc éve mondják az egyenszöveget a fülünkbe, pártoktól, kormányoktól függetlenül.

– Tanít az egyetemen: mi várható az ifjúságtól?

– Nem tudom, mert amit én tapasztalok, az a teljes kiábrándultság. Sőt, megkockáztatom, elérkeztünk a politikusok iránti gyűlöletig. Elég csak megnézni a blogokat, amiket azért többnyire fiatalok írnak: ha már kormánypárti lapok honlapjai is anyázzák a kormányt, ott nagy a baj.

– Lát-e kiutat?

– Nem mostanában. Amit felvetek, hogy bizony jó lenne, ha döntéseiért, munkájáért a politikus is felelne vagyonával vagy annak egy részével. Ez kicsit populistán hangzik, de nem az.

– Hová menekül, ha nem akar már mindezzel foglalkozni?

– Szerencsére ott van az aranyosgadányi ház, a kert, ott ki lehet pihenni a stresszt. Régebben könyveket írtam, most bort készítek.

forrás :http://www.bama.hu/baranya/kultura/horvath-csaba-a-borkeszites-valtotta-fel-a-konyvirast-414410 

Most pedig a Mandiner blogról : Itt az idő?

"Másfél év után azonban egyre kevesebbeket érdekel, hogy mi mindent történt abban a nyolc évben. Azért kaptak 2/3-ot, hogy megoldják. És világosan látszik, hogy túltolták a biciklit, aminek következményei vannak. 

  A választások óta nem kérdés, hogy a magyar kormány nap, mint nap jelentős érdeksérelmeket okoz nemzetközi gazdasági szereplőknek, és szerintem az sem kérdés, hogy ezt az egészet ezért kapjuk a nyakunkba. De még ez sem mentség semmire. Ugyanis nem csak osztogatni kell a kokikat és a sallereket, hanem állni is, és ez az a pont, amit borzasztóan elnéztek a fiúk. Szurkálhatjuk mi a tüskéket folyamatosan: megszívathatjuk a francia közműcéget (Pécs vs. Suez), az olasz és osztrák bankokat (végtörlesztés), kiszervezhetjük az egész cafetéria-rendszerünket a külföldi cégek alól, átcsatornázhatjuk a közalkalmazottak bérkifizetését az államkincstárhoz a bankoktól, vagy csak simán brutális különadót vethetünk ki olyan szektorokra, ahol javarészt külföldi cégek tevékenykednek. És mindez alapvetően még rendben is lenne, mert valóban száz- és ezermilliárdok folytak ki az országból, és a rendszerváltás tragédiája, hogy ez így alakulhatott. 

  A végén azonban csak rossz oldalára kerültünk annak a bizonyos fasznak. Mert ki gondolta komolyan, hogy ha mindezeket az európai jogi kereteket feszegető módon és különösebb előkészítés, tárgyalás nélkül lépjük meg, akkor ahhoz nem lesz néhány szava az érintetteknek, legyen szó európai nagyvállalatokról vagy éppen anyaországuk kormányáról? Ráadásul úgy, hogy eszement szájkaratével még tovább mérgezzük a viszonyt, miközben az ország nem a legbiztosabban áll a lábán, és a tágabb gazdasági környezet is ugyancsak ingatag. Mindennek ára van: elég megnézni ez euró árfolyamát vagy az állampapír-hozamokat. 

  Egy-két hete, amikor külföldön élő barátok mesélték, hogy a kinti üzleti körökben az pletyka, hogy Orbán megy, Járai jön, akkor jót röhögtem, és mondtam nekik, hogy ne fárasszanak megint a hülyeséggel. Ma már nem lennék ilyen magabiztos. A gazdaságpolitikában nehéz látni a határt Matolcsy és Orbán között. Tapasztalt kremlinológusok szerint Matolcsynak két nagy előnye van Orbán szemében. Egyrészt nem épít hatalmi centrumot maga körül, másrészt amit kiad a főnök, arra még annyit sem mond, hogy „hát gondoljuk csak meg”, hanem minden utasítást szó nélkül végrehajt."

 forrás : http://mandiner.blog.hu/2011/11/28/itt_az_ido_81

Egy olvasni való az esztergomi események kapcsán az általam nem szeretett Magyar Hírlapból :

http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/esztergomi_tragedia.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201111

És az utolsó szösszenet :

"Szép csöndben, mondhatni az éj leple alatt nyújtotta be, például, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes s további három kereszténydemokrata képviselő azt a kétharmados törvényjavaslatot, miszerint visszaállítani szükséges az 1764-ben Mária Terézia által alapított Szent István Rendet, amely ezután a legfontosabb állami kitüntetés lesz.

Nem mennénk most bele a részletekbe, csupán jelezzük, hogy a következő esztendőben, mely köztudottan a növekedés éve lesz, a különféle kis, közepes és nagy keresztek, gömbök, láncok és egyéb alakzatok kombinációinak köszönhetően már pontosan 1313 ember vehet majd át kitüntetést állami vagy nemzeti ünnepen.
Hanem miközben a világ a relativitáselmélettel bajmolódik, nálunk a közgazdaságtan alapvetései buknak sorra. A múlt hét végén, például, a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter tartott előadást Siker a Kárpát-medencében címmel. Mély csalódást okozva, ez alkalommal nem fogjuk Matolcsy Györgyöt gúny tárgyává tenni (a Financial Times épp e napokban rangsorolta őt 19 európai pénzügyminiszter közül a 17. helyre), megteszik ezt most már párttársai is, nekünk ennél sokkal emelkedettebb szempontjaink vannak: féltjük a jövő nemzedékét. Kiderült ugyanis, hogy a főiskola hallgatóinak nemcsak hogy végig kellett hallgatniuk a minisztert, de két évfolyamnak még dolgozatot is kell írnia az elhangzottakból; képzeljük magunkat szerencsétlenek helyébe.
Az, hogy a regnáló magyar kormány sikert sikerre halmoz, olyan alapvetés, amit egyetlen diák sem kérdőjelezhet meg, minthogy nem a valóságról, hanem az előadásról írnak dolgozatot. Matolcsynak ugyan szinte valamennyi lépése vita tárgya most már nemcsak tágabb, de szűkebb környezetében is, ám ez természetes: olyat tesz, amit gondolkodó ember nem tett még soha. Fizikai hasonlattal élve az történik most Magyarországon, hogy a nemzet örökös miniszterelnöke megunta a gravitáció törvényét, ami, valljuk meg, eléggé hülye törvény, miatta zuhan minden lefele, és meg akarja szüntetni, ehhez meg is találta a megfelelő minisztert. Logikus, hogy ez irányba tett lépéseit ab ovo nem érti a világ, miként ő meg Matolcsy sem a világot. "  ...........

"Ha azt vesszük, hogy a főiskola vezetői az előadást „a kormányzati politika tudományos rendszertanának" nevezték, akkor eléggé koherens rendszer állt össze, nem zavart bele államadósság, IMF, Európai Unió, minthogy ezekre összesen, ha húsz másodpercet szentelt. A kettős forradalomra annál többet, tudniillik Magyarországon kettős forradalom zajlik: egyrészt 300 ezer képzetlen ember közmunkába állítása, másrészt a felsőoktatásban, ahol duplájára emelik a természettudományi karokon tanulók létszámát. A miniszter arra kér minden hallgatót, hogy hazatérve otthonukba „tájékoztassák rokonaikat, barátai¬kat erről a forradalomról", majd „mindenki készítse el saját növekedési tervét, aminek segítségével ki tud törni. Ugyanis mindenkinek a saját életén keresztül kell táplálnia a Kárpát-medence sikerét."                                                                                                   forrás : http://es.hu/megyesi_gusztav;nemzeti_simplicity;2011-11-24.html