2014-ben, bár semmi ok nem volt rá, közölte, hogy nem ad fegyvereket az ukránoknak.* Moszkva ezt úgy vette, hogy szabad kezet kap. De az is a rovásán van, hogy egyszerre határozta el az atom- és szénerőművek leállítását, miközben engedélyezte az Északi Áramlat 2 megépítését. 

A politikus, aki 19 éven át volt a CDU helyettes frakcióvezetője a Bundestagban, azt is felrója a korábbi kormányfőnek, hogy az tönkretette a hadsereget. Lesöpörte az asztalról az euró stabilitási feltételeit, hagyta, hogy kilyukadjon a szociális ellátórendszer költségvetése, engedte lepusztulni az infrastruktúrát. Még inkább elmélyítette az EU-ban a kelet-nyugati ellentéteket és része volt a Brexitben is.

Vaatz elismeri, hogy idáig jutottak a dolgok, abban ő is ludas, mert nem akarta felfogni, hogy mi folyik. Most viszont már ott tart az ország, mindenki egyetemre akar menni, nincs aki megfogja a munka végét. A hiányzó munkaerőt külföldről kívánják pótolni, csak éppen ily módon a legtehetségesebbeket szipkázzák el a szegény államokból. A befogadott menekültek közül viszont sokan egyáltalán nem óhajtanak dolgozni, mert a juttatások olyan életszínvonalat szavatolnak nekik, amilyenről otthon még csak nem is álmodhattak.

Viszont ha nem módosítják az energiapolitikát, Németország középtávon kiesik a legfontosabb ipari hatalmak sorából. Az oktatás romokban, remény nincs arra, hogy az ország vissza tudja jutni a háború utáni nemzedékek szellemi szintjére. Lemaradt a mesterséges intelligencia területén is.

“A Bundeswehr ugyanakkor olyan állapotban van, hogy a Wagner-csoport 20 ezer katonája simán eljutna a Rajnáig” – jegyezte meg Vaatz.

***

*Az Európában állomásozó amerikai erők volt parancsnoka csődnek tartja, hogy a Nyugat nem jelenti ki: az ukrán győzelmet tekinti céljának, és mivel nyilvánosan sem Washington, sem Berlin nem kötelezte el magát emellett, nem is küldött elég hadfelszerelést.

Érdemi légierő, illetve például ATACMS rakéták híján azonban az ukránok keze meg van kötve. Ilyen eszközök nélkül az amerikai vagy a német hadvezetés nem küldené csatába a saját katonáit.

Az oroszok azonban nem ostobák – tette hozzá Ben Hodges.

Kiépítették védelmi állásaikat, kihasználva, hogy a szövetségeseknek négy hónap kellett, amíg rászánták magukat a hatékony eszközök szállítására. Ráadásul az orosz hadsereg katasztrofálisan teljesített az offenzíva során, a védekezésben viszont sokkal jobb. Úgyhogy az ukrán erők emiatt tudnak csak lassan előrenyomulni.

Viszont ha a partnerek netán most megkezdik az ukrán pilóták kiképzését az F-16-osokon, azok legkorábban is csak 4-5 hónap múlva tudnak csatasorba állni. A nyugalmazott tábornok ott látja a gondot, hogy a Biden-kormányzat túlzottan fél az orosz atomeszközök bevetésétől, valamint attól, hogy mi lesz, ha Putyint megbuktatják. Pedig ha az ukránoknak lennének rövid hatótávolságú rakétáik, Moszkva már rég kénytelen lett volna kivonni Fekete-tengeri flottáját a Krímből. A háború kulcskérdése, hogy sikerül-e visszafoglalni a félszigetet, mert addig az orosz fél blokád alatt tudja tartani az összes ukrán kikötőt. Így viszont nem lehet újjáépíteni a gazdaságot.

Ebből az is következik, hogy nem tud hazatérni az öt millió menekült, sőt jöhetnek újabbak is.

Nagy szükség volna továbbá olyan drónokra, amelyek képesek akár egy napig is a levegőben lenni és onnan rakétákat kilőni. Hogdes az esetleges békemegállapodás kapcsán idézi Bismarckot, aki szerint az oroszokkal kötött szerződés még annyit sem ér, mint a papír, amelyre írják. Leszögezte: naivitás volna azt hinni, hogy ez ügyben változott a helyzet.

Frankfurter Allgemeine Zeitung