Két éve még öt tyúkjuk, egy kakasuk, négy cicájuk és két libájuk volt. Utóbbiak azóta megsokszorozódtak. Blanka – ahogy barátnője hívja, Ludas Manyi - bizony túltolta. A 11 jókora tojást megenni nem akarták, gondolta, jó lesz kikeltetni. Tudta, hogy ez nem könnyű, szakkönyveket olvasott hozzá. Forgatta a tojásokat, bespriccelte vízzel és betolta a tojó alá.

– meséli Blanka.

A nagy örömöt felváltotta egy kis aggodalom. Ahogy nőttek a kis libák, és egyre többet ettek az egyre emelkedő árak mellett, ráadásul a hangjuk is nőtt, felmerült, hogy el kell engedni őket.

Ezután megpróbálta eladni libákat. A feladott hirdetésére a helyi állatvédelem is jelentkezett. Leizzadt hirtelen, mi lehet a baj. Ők viszont csak azért akarták meglátogatni, mert ilyen szépen tartott állatokat még nem láttak.

Jelentkezgettek a tenyésztők, de a Bolond Ludas Nő – ahogy a másik barátnője hívja – nem akarta adni.

Senki nem tudott olyan luxus libaotthont mutatni, ahova elengedte volna barátait. A tenyésztők ráadásul a gúnárokat akarták.

Nehezen, de férjével együtt elfogadták, hogy a libák maradnak. Azzal lehet számolni, hogy körülbelül 20 évig. Hacsak nem csap le a madárinfluenza vagy egy róka rájuk. Blanka persze mindent megtesz, hogy ne essen bajuk. Az ólban kis kamerával figyeli, nem jutott-e be ragadozó vagy nem vesztek-e össze a gúnárok.

A tojásokat ezután sem akarják megenni, talán a szomszéd örül majd neki. Füves területük nem túl nagy, de egy bácsi beengedi az állatokat az ő legelőjére.

A libák nagy szerencséjére Blankáék erdejében van egy tó is, nagy szerencsétlenségükre viszont nyáron kiszáradt. Saját úszómedencét kaptak átmenetileg.

„Másfél méterrel alacsonyabb lett a tó szintje. Volt, hogy Gyuri kakas beleesett, félig elsüllyedt a mocsárban. Kitárt szárnnyal ült kifáradva. Üvöltöttem a páromnak, hogy jöjjön, ha én is becsúszok, akkor csak ő menthet ki minket."

Blanka szerint a klímaválság egyértelműen érezhető. Az első években nagyon esős volt ez az észak-németországi terület, de pár éve ugyanolyan meleg, száraz a nyár, mint otthon. „Nagyon száradnak ki a fenyők, már megint ki kell vágatnunk, mert nagy viharban rádőlnek az ólakra. Mi legyen a tölgyfákkal? Nem locsolhatjuk őket.”

A libák mellett tyúkokból is több van, igazi nemzetközi csapat jött össze.

„Gyuri kakas mellett az elején csak a német csajok voltak, a kendermagosék és a lazacosok. Ma már vannak angolok és olaszok is. Na azok nagyon hangosak, reklamálnak, dumálnak egyfolytában. Imádom őket! És vannak a svéd virágtyúkok, akik majdnem kihaltak a 70-es években. A legrégebbi svéd fajta tollazata olyan, mint a virágszirom.”

Ez utóbbi tyúkokat olyan gazdától vette, aki úgy kényezteti állatait, mint Blanka. „Neki nincs kakasa, mert lakótelepi részen lakik, ezért ő kirakott egy kakasposztert a tyúkoknak.”

Szerinte Blanka tyúkjai palotában élnek. Mások is úgy látják, hogy ezeknél a tyúkoknál nagy a luxus.

Több csirkés csoportban benne van, és elragadtatva olvassa, milyen sokan őrülnek meg a szárnyasokért legalább annyira, mint ő.

„Az amerikaiak kedves kisasszonyaimnak, lányaimnak hivják a tyúkokat. Van a csoportban egy olyan nő is, akinek nincs tyúkja, csak imádja a történeteket, amiket megosztunk.”

Blanka csoda állatnak tartja a sok tojást adó tyúkokat. Szerinte ők valóban hasznos állatok. A koszt és kvártélyt nagyjából csak ők dolgozzák le.

A négy cica ellenben nem hoz sok hasznot. A vörös Maja, a fekete Dusty, a cirmos, fehér gumicsizmás Bandika és Smilla nevű tesója fehér sportcipőben is leginkább csak modellként jegyezhető a családban.

Nem kell túl korán kelni az állatok etetéséhez, fél 7-től körülbelül 9-ig mindenki megkapja a reggelijét, megvan a takarítás, szellőztetés és az első torna is.

A családi vállalkozásban dolgozó Blanka az irodai munkát home officeban végzi, aztán kétnaponta útra is kell, olyankor elszalad a postára vagy egyéb utazós feladatokat old meg.

Este az állatok bezárása és nyáron a kis kert locsolása marad. Az erdőben élni gyönyörű, de veszélyes is a háziállatoknak. A tyúkokat most a sólyomtól óvta Blanka. „A tyúktartók legnagyobb ellensége. Nem túl nagy madár, de a csőre, lába nagyon erős, megöli a csirkéket.”

A 8 ezer négyzetméteres területen mindig akad tennivaló. Hónapokig söprögették például a faleveleket. „Muszáj, különben kirohad a kevés füves területünk is. Egy részét hátratalicskázom a tyúkoknak, hogy kiszedjék a kis fűszálakat, a másik rész meg megy a komposztálóba.”

Akad még munka a paradicsom, padlizsán, fokhagyma és fűszerek termesztésével, az almaszürettel, a befőzéssel és a szárítással.

Ilyenkorra marad még Blanka kedvenc hobbija, a farmtáblák készítése. Általában lassan megy, első nap levág pár palettát. Másnap egy órát csiszol, aztán következő alkalommal lefesti az összeset.

A családi céges munka mellett ma már másodállásban vállalkozóként is dolgozik minimálisan.

Megnyitotta a bódéját, az eladó nélküli boltját. Az udvar elején kitette a táblákat, és aki szeretne, az a perselyben hagyhatja az árát. Jön pár rendelése és vásáron is volt már, de eleinte csak ingyen készített farmtáblákat, amivel a saját, illetve az állatok otthonát is díszíti.

Nemrég a Gyömrői Árvácskák Állatotthonnak adott kutyás, cicás feliratokat, hogy azzal legyen otthonosabb a gazdára váró állatok átmeneti szállása. A hely állatorvosánál is vannak már táblái.

Mindketten imádják fotózni a farméletüket és ezt meg is osztják az Instagramon és a Facebookon az atelier.ammerland címen.

Tiz év alatt csak most tudtak elmenni pihenni. Nemrég meglátogatta a barátnője és az ő segítségével sikerült háromszor is elutazni két éjszakára Hollandiába.

„Ő etette az állatokat, mindent megtanult, szuperül csinálja. Azt mondta, ki kell mozdulnom, mert olyan vagyok, mint egy kis Maugli, elszoktam az emberektől, libaként élek, szinte mindig velük beszélgetek.”

Hazautazni csak egyedül szokott, a férjének maradnia kell az állatokkal. Magyarországra sem tud három napnál hosszabb időre jönni. Abba pedig sajnos nem fér bele kedvenc hobbija, a túrázás a Gerecsében. Attól fél, erre soha többet nem lesz lehetősége.

Blankáék mégis boldogok.

Állatból csak tyúk lehet több a jövőben. Azt mondja libáról szó sem lehet és a cicák sem jöhetnek többen.

„Tőlem lehetne húsz cica is itt, de miattuk nem lehet. Nekik kell a terület, zavarják egymás köreit.”

A Bolond Libás Nő, alias Ludas Manyi élvezi, ha a libákkal kifekszik a mezőre és alulról nézi kedvenceit.

„Imádom ahogy szétszednek, átszabják a cipzárom, a hajam és a szemüvegem. Elégedett vagyok, ha minden így marad, akkor is. Még inkább a sok libával együtt is.”

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/sikersztorik/libamennyorszagot-varazsolt-egy-nemet-erdo-kozepen-feldner-blanka-a-bolond-libas-no/