Mindegy, hogy bank, agrárvállalkozás, egészségügy vagy felsőoktatás, mindenhol magas minőséget vár el, ami nyugaton is kiállja a versenyt. "Gyűlölöm a középszerűséget!" - mondja Csányi Sándor, aki szerint, ha valamit csinálunk, akkor azt csináljuk jól, vagy inkább ne is csináljuk. A bankvezérrel többek között az időbeosztásáról, a prioritásokról, a Budai Egészségközpont fejlesztéséről, a Bonafarm csoport eredményeiről, a Mészáros-féle mezőgazdasági integrációról és a Bankholdingról is beszélgettünk, de az OTP első embere azt is elárulta, hogy Mészáros Lőrinccel egyetértve hová érdemes befektetni, milyen méretű kiskereskedelmi láncot venne szívesen, mi nyújt védelmet az infláció ellen, bevezetik-e a kötelező koronavírus-védőoltást az OTP-nél, vagy hogy milyen akvizíciókban gondolkodik még a bank, de arról is szó esett, hogy hogyan szorítanák ki a rendbontókat a stadionokból, és hogy marad-e Marco Rossi a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Nagyinterjú.

Milyen gyakran nézi meg az OTP árfolyamát?

Naponta 2-3-szor. Mindig nyitva van a gépem, és néha ránézek, ha valami nagy változás van, hirtelen nagy esés vagy emelkedés, akkor többször is. Most éppen kapaszkodunk felfelé.

Fontos megerősítés, hogy hol van az árfolyam, amikor folyik a szakmai munka?

Nem igazán, engem nem zavarnak a több száz vagy ezer forintos ingadozások. Magánemberként azért nem, mert nem hitelből vettem a részvényeimet, így nem kellett fedezetet letenni mögéjük, bankvezetőként pedig azért nem, mert tudom, hogy az irány, a pálya, amin haladunk jó, és előbb-utóbb a piac ezt értékeli.

Most jól értékeli a piac az OTP-t?

Ha a könyv szerinti értékhez viszonyítjuk a részvény árfolyamát, akkor az OTP az egyik legmagasabban értékelt részvény az európai bankszektorban. Régiós versenytársaink többségének a részvényével 1 körüli vagy az alatti P/BV értéken kereskednek, lengyel „megfelelőnk” a PKO 1,4-es, mi pedig 1,8-as szorzón forgunk. Ez alapján elégedett vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy ez lenne a fejlődési történetünk vége. Minden esetre az alapján, ami ma kívülről látható az OTP-ből, jelenleg helyén van az árfolyam.

Hogyan osztja be az idejét? Mik a prioritások?

A munkaidőm nem 8-tól 5-ig tart, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy napi átlagban 12-14 órát dolgozom. Néha többet. Ha a feleségem nincs itthon, mert a kutatásai miatt vidéken van, akkor nagyon ritkán megyek haza éjfél előtt. Előfordul még az is, hogy ha hétvégén Budapesten vagyok, és nincs programom, akkor bejövök az irodába, megpróbálom ledolgozni a hátralékaimat.

Időszakonként változó, hogy hogyan oszlik meg a munkavégzés a különböző területek között. Ha az elmúlt egy évet nézem, akkor az OTP után a legtöbbet az egyetemi alapítványokkal foglalkoztam. A MATE (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem – a szerk.) és a Soproni Egyetemért Alapítvány után jön az UEFA és az MLSZ, ezek után jönnek a családi vállalkozások. Szerencsém van, mert Attila fiam már régóta vezeti a Bonafarmot, ami így jó kézben van, és nem kell a napi működésbe beavatkoznom. Csak akkor kéri ki a tanácsomat, ha nagyobb befektetéseket, stratégiai irányváltásokat terveznek.

A családra próbálok hétvégente minél több időt fordítani, ha csak lehet, igyekszem közös programokat szervezni.

Minden oldalról nagy lehet a nyomás, főleg a családi oldalról, a sztármenedzserek mindig azt mondogatják, hogy ez a hónap még nehéz lesz, de aztán…

A nagyobb gyerekek már élik a felnőtt életüket és a kisebbek is Londonban tanulnak, így gyakran teljesen üres a ház. Mindenki megtalálja a maga programjait, ezzel együtt azt látom, hogy amikor csak lehet, szeret együtt lenni a család. A feleségemnek is megvan a maga elfoglaltsága: ugyan közgazdász, de a Soproni Egyetem és a MATE elvégzése után most vadgazdálkodási témában dolgozik a PhD-jén, ami elég sok elfoglaltságot jelent neki. Így nem az van, hogy óránként telefonál, hogy mikor jövök már haza. Tehát nincs nagy nyomás, viszonylag nagy szabadságom van az időbeosztásban. Szerencse, hogy a hobbink közös, a feleségem is vadászik, így vadászszezonban nagyon sok időt vagyunk együtt, és szeret vitorlázni is, mint én. Családi oldalról nincs semmiféle feszültség, ami nyomás alatt tartana.

Nézzük akkor a befektetéseit fontossági sorrendben kezdve attól, amivel kevesebb időt tölt, haladva afelé, amivel többet. A Budai Egészségközpontból miért vásárolta ki az intézmény alapítóját, Varga Pétert?

Nagyon nagy fejlesztés előtt állunk, a meglévő kórház mellé építünk egy másikat is. Varga Péter alakította ki a szakmai terveket, de úgy gondolta, hogy ő már nem fektetne be a kórházba, ezért döntöttem a kivásárlás mellett.

Optimista a magánegészségügyi befektetéssel kapcsolatban, vagy ez egy olyan pici eleme a portfóliónak, hogy nagyra is nőhet, de ha nem, akkor sincs gond?

Régóta mondogatom, hogy a jövő üzlete a víz, az élelmiszer és az egészségügy. Két dolog miatt vagyok optimista a magánegészségüggyel kapcsolatban. Az egyik, hogy egyre többen ismerik fel, hogy az állam nem tudja önállóan megoldani az ellátás feladatát, és a szolgáltatást igénybe vevők is egyre inkább igényt támasztanak egy jól működő magánegészségügyre. Ahogy láttam Matolcsy úr cikkét erről, azt gondolom, hogy előbb-utóbb eljön az az idő, amikor az állam több támogatást ad a magánpénztárak és az egészségbiztosítások létrehozásához, működtetéséhez. Azt gondolom, hogy az államnak is sokkal olcsóbb lenne, ha kedvezményekkel segítené ennek az intézményrendszernek a kiépítését, mert a vállalatok is jelentős összegekkel tudnák támogatni a saját dolgozóik egészségügyi biztosítását, ellátását. Kialakul ennek a szektornak a pénzügyi lába, és előbb-utóbb a szolgáltatói lába is, hiszen a magán szektor egyelőre elég kis arányt képvisel az egészségügyi ellátásban. A másik, ami miatt optimista vagyok az, hogy a Budai Egészségközpont gárdája olyan speciális tudással rendelkezik, ami egyedülálló az országban. Nem véletlen, hogy a bonyolult gerincműtétek döntő részét, 90 százalékát itt végezzük, amihez állami finanszírozás is társul már évtizedek óta. Erre épült egy ortopéd sebészet és egyéb szakrendelések is, így a BEK kiemelkedően komplex szolgáltatást tud nyújtani. Nagyon fontos, és ez hiányzik a magánszolgáltatók jelentős részéből, hogy a műtők mellett intenzív ellátást is tudunk biztosítani, így komplex és nagy kockázatú operációkat is tudunk végezni.

Mik a tervek az intézménynél?

A műtők és az intenzív ellátás kapacitását is jelentősen meg fogjuk növelni, és tovább bővítjük a gyógyítási területek körét. November közepétől Varga Péter visszavonul az intézmény vezetésétől. Csökkenteni akarta az aktivitását a kórházon belül, de operálni, gyógyítani továbbra is fog nálunk. Más hobbija is van, a levendulatermesztés, és arra is egyre több időt akar fordítani. Az új operatív igazgató a teljes irányítási jogkörrel felruházott Csernavölgyi István lesz, aki kiváló szakember, több mint egy évtizedes kórházvezetői tapasztalattal rendelkezik, és már az eddigi működése alapján is azt mondhatom, hogy jó irányba halad vele tovább a Budai Egészségközpont.

Az agrárium is fontos a családi birodalomban. Teljes vertikumot építettek. Hogy látja, jól sikerült az építkezés?

Minden befektetés olyan, hogy ha jó a gazdája, sosem fejeződik be a fejlesztés. Mindig van egy új technológia, új lehetőség, új vásárlói igény és ennek megfelelően fejlődünk mi is. A pincészet volt az első agrárbefektetésünk 2000-ben, utána tudatosan építettük fel az integrált struktúrát, ebből azonban sajnos hiányzik egy valami, ami fontos lett volna, ez pedig egy kiskereskedelmi lánc. Ezen sokat gondolkodtam, és egy kicsit talán le is maradtam a kínálkozó lehetőségekről. Az szólt ellene, hogy nincs az a lánc, ami a mi termelési volumenünket egyedül el tudja adni, és úgy éreztem, hogy ha lenne egy kiskereskedelmi hálózatunk, akkor esetleg a többiek nem preferálnák a termékeinket. Azáltal, hogy igen jelentős mennyiségben és stabilan jó minőségben állítunk elő élelmiszert, mára minden lánc számára fontos partnerek lettünk, és kiváló együttműködés alakult ki a legtöbb kiskereskedelmi hálózattal.

A politika most kifejezetten támogató abban, hogy magyar vállalkozóknak legyen kiskereskedelmi láncuk.

Sosem mondom azt, hogy semmilyen körülmények között nem érdekel valami. Lehet, hogy ha – csak mondok egy példát -

a Lidl eladná a teljes hálózatát, abba befektetnék, az már olyan nagy, hogy érdemes elgondolkodni rajta, de egy kisebb vagy egy új hálózatban, amit nulláról kezdve kellene felépíteni, abban nem látok fantáziát.

Látott viszont hatalmas földterületek bérlésében, amiért részben az éves szinten több milliárd forintos agrártámogatások miatt sokan támadják is.

Én végig integrációban gondolkodtam, és mindig zavart, hogy minden évben megírja a K-Monitor, hogy én kaptam a legtöbb támogatást. Egyszer fel is hívtam a főszerkesztőt, és mondtam neki, hogy ez a valóságban azt jelenti, hogy én fektettem a legtöbbet a mezőgazdaságba. Miért nem így írják le? A támogatások nagy része teljesítményhez kapcsolódik, tehát nem kellene, hogy szégyelljem magam azért, mert mi tenyésztjük a legtöbb sertést vagy szarvasmarhát. Az ehhez kapott jóléti támogatást mindenki elérhetné, mi azért kapunk annyit, mert annyi állatot tartunk. A másik terület a beruházási támogatások, amik általában 30-40 százalékot jelentenek, a többit én teszem mellé. Ezek is olyan támogatások, amik mindenki számára elérhetők, sőt ezekből a keretekből gyakran marad is meg pénz. Nem elviszem valaki elől, hanem beruházok, és rendeltetés szerűén, prudensen használok fel minden forintot.

Összességében én sokkal többet fektettem a mezőgazdaságba meg az élelmiszeriparba, mint mások, és ezekhez kapcsolódik egy nagyobb támogatás. Nem a semmire, nem ajándékként kapjuk azt a pénzt.

Az agrárportfólióból mire a legbüszkébb?

Nehéz eldönteni, mert nagyon szeretem a hagyományos agráriumot, a növénytermesztést, állattenyésztést. Nagyon jó látni, amikor az ember kimegy a földekre, és a mi kukoricánk vagy búzánk magasabb, mint a szomszédé. Vagy lehet mérni az egy tehénre eső tejhozamot, ami alapján általában az első, második helyen vagyunk az országban. A Mohácsi vágóhídra büszke voltam, hogy modern, korszerű, de az indulásnál az eredményekre nem annyira. Most büszke vagyok arra, hogy szépen kijött a gödörből, profitot termel, jó vezetése van. Új vezetője van a Picknek, aki más szemlélettel állt hozzá a vállalathoz, ami rekorderedményeket hoz sorra minden évben. Londonban voltam a hétvégén, bementem néhány ismertebb üzletláncba, és láttam kirakva a szalámijainkat - jó érzés volt. Nem mintha én kevertem volna az alapanyagát, vagy füstöltem volna, de mégis valami közöm van hozzá, hogy egy stabilan exportképes vállalatot fejlesztettünk, és elvárom azt a minőséget, ami nyugaton is kiállja a versenyt.

Az egy mániám, hogy ha valamit csinálunk, akkor azt csináljuk jól, vagy inkább ne is csináljuk. Gyűlölöm a középszerűséget.

A gyűlölet erős kifejezés lenne, mindenesetre erős indulatok feszülnek a KITE és a Nitrogénművek, ön és Bige László között. A Nitrogénművek tulajdonosa azt állítja, hogy az ellene irányuló támadások mögött ön áll, most a vádaskodásokra a GVH gigabírsága az apropó, a vizsgálat során a KITE segíthette a hatóságot, így nem kapott bírságot.

Nehéz ezekre higgadtan válaszolni. Természetesen semmilyen alapja nincs a felém megfogalmazott vádaknak. Bige úr már korábban is megpróbált besározni, azt híresztelte, hogy az OTP azért mondta fel 2008-ban a hiteleit, mert meg akartuk szerezni a műtrágyagyárát. Többször kértük hivatalos levélben, hogy hatalmazzon fel bennünket az ügyre vonatkozó banki információk nyilvánosságra hozatalára, amelyekből kiderül, hogy valódi, szerződéses oka volt a hitel felmondásának. Soha nem járult hozzá. Tudatosan, mert így bármit mondhatott, mi pedig nem tudtunk érdemben válaszolni, ugyanis banktitkot sértettünk volna. Szerencsére beperelte az OTP-t ebben az ügyben, 25 milliárd forintot követelt, a bíróság azonban jogerősen kimondta, hogy alaptalan az igénye, azaz jó okkal és jogszerűen mondtuk fel ezeket a szerződéseket.

A mostani ügyben ön szerint miről van szó?

A hírek olvasásán túl egyáltalán nem foglalkozom Bige úr viselt dolgaival, így a büntető ügyeit sem ismerem. Arra számítok, hogy a bíróságok majd eldöntik és kimondják, hogy mi az igazság.

Régebben Lázár Jánossal sem volt jó a kapcsolata, aminek az igénybe vehető terület alapú támogatások maximalizálása sem tett jót.

Az EU 28 tagállamából 20-ban nem korlátozták a területalapú támogatást. Nyolcban korlátozták, ebből hét esetben viszont úgy, hogy a megállapított területalapú támogatás növelhető volt a bérekkel és a közterheikkel. Egyedül Magyarországon nem volt korrigálható ezekkel a támogatás. Ez nyilván nem tett jót az olyan, munkaintenzív mezőgazdasági ágazatoknak, mint például az állattenyésztés.

Most már egyébként jó a kapcsolatunk Lázár Jánossal, Mezőhegyesen példaértékű gazdaságot és az oktatásra is kiterjedő fejlesztéseket hozott létre, és most már részleteiben is jobban látja a mezőgazdaság kihívásait.

Az utóbbi időben a Mészáros-csoport is hajtott végre felvásárlásokat a magyar élelmiszeripari piacon. Külföldre szorul a Bonafarm az agrárpiaci terjeszkedésben?

Ezek szerint Mészáros Lőrinc egyetért velem abban, hogy ez egy ígéretes terület, ahová érdemes befektetni. Nem zárom ki, hogy a jövőben további agrárcégekbe fektessünk, de mi egy stratégia mentén vásárolunk. Az OTP Zöld Program Igazgatósága mellett egy kockázati tőke alapot is működtetünk, amely az elmúlt időszakban mezőgazdaságba is fektetett. Nem álltunk le a fejlesztésekkel és a vásárlásokkal, csak én mindig megfontoltan megyek előre, mert úgy gondolom, hogy aki lassabban halad, messzebbre jut.

A Mészáros-féle mezőgazdasági integrációhoz mit szól?

Az ellenintegráció meglepett. Az egy nyílt kihívás a KITE-vel szemben. Eddig is voltak már hasonló próbálkozások, azok az integrációk sikertelenek voltak.

Bár jó a kapcsolatom Mészáros Lőrinccel, azt kívánom, hogy ez is sikertelen legyen.

A beszélgetés elején a prioritásoknál meglepődtünk, hogy a soproni egyetemmel és az agráregyetemmel sok időt tölt. Eddig azt gondoltuk, az csak protokoll. Mi az ön szerepe az intézményeknél?

Az én szerepem ebben az egyetemi átalakulásban nem most kezdődött, amikor az állam átadta a fenntartást, hanem már az előkészítő munkából is kivettem a részemet. Keszthely, Kaposvár, Gödöllő és Gyöngyös kampuszainak összevonása rengeteg feladattal és egyéni sérelmekkel járt. Ennek keretében nemcsak összevontuk ezeket az intézményeket, hanem megpróbáltuk racionalizálni is azokat. Ehhez csatlakozott a NAIK kutatóhálózata, amit összevontunk az egyetemi karokkal és intézetekké alakultak. Fontos lépés volt, hogy még az összevonás előtt a Boston Consulting segítségével készítettünk egy egész világra kiterjedő, de speciálisan Európára fókuszáló felmérést a legsikeresebb egyetemekről, hogy lássuk, hogyan, milyen struktúrában működnek, és hogy ebből mit tudunk mi tanulni. Az utóbbi hetekben folytak a tárgyalások az ITM-mel a hosszútávú finanszírozásról, 11 ezer hektár föld és vagy 1500 ingatlan hasznosításáról kellett döntenünk. A szakok számát drasztikusan csökkentettük, új irányt kellett szabni a különböző intézeteknek is. Az agrár tudás mellett olyan közgazdasági, menedzsment, informatikai és jogi tudást is akarunk adni, ami piacképes gyakorlati szakemberré teszi a végzett hallgatóinkat. Az ő képzésükhöz ki kell választani és itthonról vagy külföldről oda kell hozni, majd meg kell fizetni a megfelelő oktatókat. Komoly, nemzetközileg is versenyképes, elismerésre méltó egyetemeket akarunk létrehozni.

Nemzetközileg is elismerésre méltó volt a magyar válogatott idei meccsei közül a franciák, a németek vagy akár az angolok elleni elképesztő meccs az egyik oldalon, amikre igazán büszkék lehetünk, a másikon meg a szurkolói rendbontások, rasszista botrányok és a zártkapus meccsek. Ön hogy éli meg ezt a kettősséget?

Nagyon elszomorító, hogy néhány tíz, száz rendbontó miatt több tízezren nem látogathatják a meccseket, mert bezárásra kerülnek a stadionok. Az UEFA és a FIFA eljárása is nagyon szigorú volt, összességében úgy érzem, hogy egy kicsit kevesebb büntetést érdemelnénk. Ugyanakkor igaz, hogy pontos szabályrendszere van a fegyelmi ügyeknek, ami eléggé korlátozza a fegyelmi bizottságok mozgásterét is. Zéró tolerancia van a rasszista és egyéb kirekesztő megnyilvánulásokkal kapcsolatban, és sajnos már egyetlen szurkoló cselekedete is maga után vonhatja akár a zártkapus büntetést. Ehhez kell alkalmazkodnunk, és túl azon, hogy ezt a magatartást általában is üldözni kell, meg kell találni a módját, hogy ezeket az embereket távol tartsuk a stadionoktól.

A jelenség nem új, eddig mégsem sikerült visszaszorítani.

Ebben az ügyben vannak egyeztetések, tervezzük a stadionokban a vénaszkenner bevezetését, próbáljuk bíróságképesen, vagyis az igazságszolgáltatásnak is értékelhető módon, dokumentumokkal, bizonyítékokkal alátámasztani az elkövetők személyazonosságát. A legnagyobb probléma az, hogy egy stadionban hangfelvételt készíteni, bizonyítani, hogy ki mit mondott, nagyon nehéz, de azt jól lehet látni, hogy ki dobál, ki provokálja majommozdulatokkal a játékosokat stb. Egyeztettünk az adatvédelmi biztos hivatalával, hogy megfelelőmódon végezzük a rendbontók azonosítását, és azokat, akik nagy büntetést hoznak a szurkolótársaik és a szövetség nyakára, örökre ki fogjuk tiltani a futballpályákról.

annak ellenére, hogy ott is nagyon sok olyan szurkoló van, aki teljesen elfogadható módon viselkedik, és sokat tesz hozzá a stadion hangulatához, a csapat támogatásához. De még mindig kisebb veszteség lenne, mintha 65 ezer szék lenne üres a Puskás Arénában.

A válogatott szereplése a nyári foci Eb-n sok szempontból nagy siker volt, sokak szerint áttörés történt, aztán az albánoktól oda-vissza kikaptunk, összességében csalódás a Vb-selejtező. Ezek után is Marco Rossi marad a szövetségi kapitány?

Igen. Megbeszéltük Rossi úrral,

ő marad a szerződése végéig, vagyis 2025-ig a magyar válogatott szövetségi kapitánya, és abban bízom, hogy majd azt követően is tudunk új szerződést kötni vele.

Bízom Marco Rossiban, összességében jó csapatot rakott össze, nem véletlen, hogy voltak is megkeresései, nem is rossz csapatoktól, de megegyeztünk, hogy marad.

Sokak szerint valójában az NB II a magyar bajnokság, ott játszanak a magyar játékosok, ott szerepelnek a nagy vidéki városok csapatai, miközben az NB I egy torz bajnokság, sok pénzzel, rengeteg külföldi játékossal, fővárosi klubokkal és kisvárosok csapataival. Mit szól ehhez az állításhoz?

Úgy érzem, hogy a magyar első osztály színvonala, még ha nyilván el is marad a topbajnokságokétól, de jelentősen javult az elmúlt időszakban. Én sem tartom jónak, hogy a nagyvárosok tradicionális csapatai, például a Győr, a Pécs, a Szeged, a Békéscsaba nem az NB I-ben játszanak.

Gondolkodunk is azon, hogy megemeljük az NB I létszámát, ezzel párhuzamosan pedig csökkentjük az NB II-ét.

A régió több élcsapatánál az üzleti modell része, hogy minden évben európai topligákba adnak el helyben kinevelt fiatal játékosokat, elég csak a Dinamo Zagrebre gondolni. Magyar akademistákat nem nagyon látunk olasz, spanyol vagy angol topcsapatokban, sokszor még az NB I-ig sem jutnak el.

Nagyon ellenzem, hogy ilyen sok külföldi szerepel a magyar csapatokban, ez számomra érthetetlen, és az is érthetetlen, hogy a tulajdonosok miért nem keményebbek ebben a kérdésben. Kialakult egy szemlélet, hogy az edző dolgába, munkájába nem lehet beleszólni, mert ő a felelős a csapat teljesítményéért. Én egy edzőt úgy vennék fel, hogy irányelveket határoznék meg neki, és azt mondanám, hogy mivel a magyar futball érdekeit is tiszteletben tartom, előnyben részesítem a magyar fiatalokat. Ezzel szemben az edzők túl akarnak élni minden meccset, meg akarják őrizni az állásukat, és nem nagyon törődnek azzal, hogy mi a magyar futball egyetemes érdeke.

A Fradinak az elmúlt években még voltak nemzetközi sikerei, de mögötte nagy űr tátong, idén pedig egyetlen magyar csapat sem élte meg a kupatavaszt. Tényleg nincs más megoldás, még több pénzt kell önteni a magyar élfociba?

Nem hiszem, hogy több pénzre van szükség, meggyőződésem, hogy a hatékony utánpótlásnevelés a megoldás. Barczi Róbert lett az MLSZ sportigazgatója, ő kidolgozott egy nagyon jó utánpótlásrendszert, amihez támogatás is társul, és bár nem rajtunk keresztül történik az államilag kiemelt akadémiák támogatása, de végre nagyon jó a kapcsolat az akadémiák vezetése és az MLSZ között. Építünk egymás munkájára, és az előírt feladatok, amiknek az elvégzéséhez támogatás is kapcsolódik, azok ellenőrzésre is kerülnek. A másik, ami teljesen egyértelmű ma már, hogy az utánpótlásedzők képzésére kell koncentrálni. A legnagyobb elmaradás nem a 14 feletti korosztály felkészítésével van, hanem a 6-14 év közötti időszakban. A Double Pass belga tanácsadó cég azt állapította meg, hogy az akadémiákon jó munka folyik, de az alapanyag rosszabb minőségű, mint a nyugat-európai akadémiákon. A fiatalabb kori képzést, készségfejlesztést kell előtérbe helyezni. A másik fontos megállapítás az volt, hogy sok akadémián nem fordítanak kellő figyelmet az egyéni képzésre. Látjuk tehát a problémát, és a megoldás érdekében jelentős fejlődés várható az edzőképzésben, azon belül az utánpótlás edzők képzésében, ami – remélem – viszonylag gyorsan látható lesz az utánpótlás nevelésben.

Ha már több pénzről beszéltünk: Magyarországon most erőteljes a költségvetési költekezés, de ha esetleg megszorítások jönnének, valamiért vissza kellene fogni a gyeplőt, mindig az elsők között a jól menő szektoroknak a többletbefizetése szokott felmerülni. Tart attól, hogy a bankadó, a tranzakciós illeték esetleg még magasabb lehet, mint most, vagy mondjuk még három új jogcímen vonnak el az egyébként jól teljesítő bankszektortól?

Az kétségtelen, hogy a politikusok szívesebben adóztatnak bankot, mint bármi mást, és ebben a szokásukban van egy adag pártfüggetlen populizmus is.

Ma már számtalan jogcímen fizetünk közterheket, például az egyik leginkább elfogadható, az az Országos Betétbiztosítási Alapba és a Befektetés Védelmi Alapba történő befizetés, de van felügyeleti díj, szanálási alap és persze a bankadó is. Ugyanakkor számomra a legfájóbb még mindig a tranzakciós illeték, érthetetlen, hogy például a havi kétszeri ingyenes készpénzfelvétel sem illetékmentes. Gyakorlatilag költségadóztatásról van szó, hiszen ezekkel a tranzakciókkal kapcsolatban tetemes ráfordításunk van, miközben bevételt nem realizálunk. Nyilvánvaló, hogy a magyarországi bankok túl vannak adóztatva, és amikor a szektor nyereségességét nézik, mindig elfelejtik kivenni azokat a tételeket, amik az OTP Csoport külföldi leánybankjainak nyereségéből származnak, ami ma már az OTP profitjának a felét jelenti. Kétségtelen, hogy mindig fenyeget annak a veszélye, hogy újabb terhet kap a bankszektor, de ez mindig kockázatokkal is jár, mert van az a határ, amikor egy bank azt gondolja, hogy bizonyos tevékenységeket kiszervez. Nagyon egyszerű lenne akár magyar állampolgároknak is egy bolgár vagy egy horvát bankból kártyákat adni, és akkor a használata ottani tranzakciónak számítana, amit nem terhelne illeték. Szeretjük a tiszta, elhatárolt funkciókat, amíg a terhek elviselhetők, addig nem lépünk ilyeneket. Megjegyzem, hogy egy nemzetközi bank, amelyiknek kisebb a magyarországi tevékenysége, még könnyebben hozhat hasonló intézkedéseket. 

Lassan magunk mögött hagyjuk a hiteltörlesztési moratóriumot. Utólag visszanézve mennyire volt jó ötlet a bevezetése?

Azzal teljesen egyetértek, hogy egy ilyen időszakban segítséget kel nyújtani az ügyfeleknek, és ebben a bankok is partnerek voltak, de sok lakossági és vállalati ügyfél nem szorult segítségre.

Nagy hiba volt, hogy nem rászorultsági alapon lehetett belépni, hanem mindenki automatikusan bekerült a moratóriumba.

Ez sem az ügyfelek nagy részének, sem a bankszektornak nem volt jó. Az ügyfelek később jöttek rá, hogy amikor lejár a moratórium, akkor nehezebb helyzetbe kerülnek, hiszen megemelkedik a visszafizetendő összeg. Hogy a teljeskörű moratórium elhibázott volt, azt jól mutatja, hogy az új szakaszban nálunk a lakossági hitelállomány 6,8 százalékánál és a vállalati állomány 1 százalékánál kérték csak az ügyfelek, hogy a moratóriumban maradjanak.

Jövőre országgyűlési választást tartanak Magyarországon. Milyen kormánynak örülne?

Mint mindenki, egy jó és hozzáértő kormányt szeretnék, amelyik képes jól képviselni az ország és a gazdaság érdekeit.

Formálódik az új szuperbank, hogy fér majd meg két dudás, az OTP és a Bankholding egy csárdában?

Normális kapcsolatban vagyok a Magyar Bankholding tulajdonosaival és vezetőivel is. Egészen addig nincs problémánk ezzel, amíg nem kapnak valamilyen speciális állami kedvezményt a többi versenytárs rovására. Sok sikert kívánok nekik! Nem tartok attól, hogy romlás következne be az OTP növekedésében vagy portfóliójában azért, mert létrejött a Bankholding. Hozzáteszem, hogy az OTP Csoport az utóbbi években számos sikeres bankösszevonást hajtott végre a régióban, és tudjuk, hogy egy olyan összeolvadás, mint ami előtt a Bankholding tagbankjai állnak, nagyon összetett és időigényes folyamat. Mi addig is tudunk a digitalizációra és az ügyfélélmény fejlesztésére koncentrálni, ami biztos, hogy nem tesz rosszat a versenypozíciónknak.

Bár az OTP motorja még mindig a magyar tevékenység, a leánybankok is egyre erősebbek. Az elmúlt évek nagy sztorija az akvizíciós körút volt az OTP-nél, aminek a sikerét általánosságban már csak a számok alapján is nehéz lenne megkérdőjelezni. Voltak viszont olyan tranzakciók, amikkel biztosan nem elégedett, elég csak a szlovákiai kivonulásra, vagy a román Banca Romaneasca és a szlovén Abanka felvásárlásának meghiúsulására gondolni.

Szlovákiában nagyon szerettünk volna növekedni, de egyszerűen nem volt eladó bank. Megjegyzem, az, hogy kivonultunk Szlovákiából, nem jelenti azt, hogy ne léphetnénk be újra az ottani bankpiacra, ha megfelelő célpontot találnánk. Az Abankát valóban meg akartuk szerezni, nagy verseny folyt a szlovén bankért, és akkor nem sikerült megvásárolni, a Nova KBM vette meg. Mi viszont az utóbbit vásároltuk meg idén, így végülis hozzá jutottunk az Abankához, csak már egy nagyobb, erősebb bank formájában. Románia más történet, ott a Banca Romaneasca egy fájó emlék, nagyon szerettük volna megvenni, csak a felügyelet nem járult hozzá. Nem mondom, hogy teljesen alaptalan volt a döntésük, azóta viszont rendeződött a helyzet és nagyon jó a kapcsolatunk a román jegybankkal. Szívesen vásárolnánk tehát ott is bankot, viszont egyelőre nincs megfelelő célpontunk. Több nagy nyugat-európai bank vezetőjével beszélgettem az elmúlt napokban, ezek alapján úgy tűnik, mintha konszolidáció kezdődne, és szerintem ők inkább eladnának bankokat, mint hogy vennének. Bízom benne, hogy lesz lehetőségünk Romániában vásárolni nagyobb bankot. Egyedülállóak vagyunk abban, hogy 2014 óta több mint száz bankot világítottunk át és 9 országban 12 pénzintézetet vagy portfoliót vettünk meg, sikerült valódi egyesüléseket levezényelni, nem csak jogi értelemben, de működésileg is összevonni a helyi bankjainkat, és valóban egyet létrehozni két vagy három pénzintézetből. Ez pedig olyan tudást adott nekünk, ami nem áll rendelkezésre máshol Európában.

Sokáig az volt az OTP akvizíciós stratégiája, hogy elsősorban ott vennének bankot, ahol már jelen vannak, de nem elégedettek a piaci részesedésükkel. Ráadásul a célpiac a régiónk volt. Üzbegisztán minden szempontból nagyon más történet.

Az orosz kollégáink javasolták, hogy nézzük meg az üzbég bankpiacot. A 34 millió lakosú ország a demokratizálódás útjára lépett, rendkívül intelligens és képzett vezetése van Üzbegisztánnak, nem csak az elnök, de a miniszterek, a jegybanki vezetők is jól felkészültek, kooperatívak. Az is fontos szempont, hogy örömmel látnak minket, ráadásul úgy gondoljuk, hogy az a piac nem különbözik sokban attól, mint amilyen az 1990-es években volt Magyarországon, ezért jól tudjuk, hogy milyen termékekkel, szolgáltatásokkal lehetünk ott sikeresek.

Bár a kiszemelt üzbég Ipoteka piacvezető, de részesedése csak 8,5 százalék, az OTP célja pedig jellemzően legalább két számjegyű piaci részarány. Kell még hozzá venni egy-két bankot?

Jelentős organikus növekedési lehetőség van az Ipoteka Bankban, de sok kisebb pénzintézet is működik a helyi bankpiacon, azok adott esetben érdeklődésre tarthatnak számot. Vizsgálunk a helyi bankok közül egy-kettőt, de elsősorban az Ipotekára fókuszálunk.

Az OTP egymás után satírozza be a térképen az országokat, de azért vannak még bőven fehér foltok. Merre indulnának? Ukrajnától felfelé Fehéroroszország, Észtország, Lettország, Litvánia, vagy egy másik irány lehet Üzbegisztán körül Kazahsztán és Türkmenisztán, vagy mégis inkább Ázsia, például a már sokszor szóba került Vietnam?

Befektetői szempontból is fontos, hogy úgy szeretnénk akvirálni, hogy ne kelljen tőkét emelni, ami azt jelenti, hogy vannak korlátaink.

Azt gondolom, hogy a szlovén akvizíció és az üzbég bank megvásárlása után egy kicsit lassítunk.

Akkor van értelme az üzbég bankpiacba beruházni, ha teljes koncentrációval, több száz ember részvételével egy nagyon hatékony bankot hozunk létre. Az előttünk álló szlovén integráció is nagy figyelmet és sok erőforrást kíván, sokszor megtapasztaltuk már ugyanis, hogy a megvett bankok átalakítása is legalább annyira fontos, mint maguk az akvizíciók. Nagyon intenzív növekedési szakaszban vagyunk, a szlovén tranzakció lezárása után már öt országban, Magyarországon, Bulgáriában, Montenegróban, Szerbiában és Szlovéniában leszünk piacvezetők.

Szóval lassítanak az akvizíciók után. A bank viszont hatalmas profitot termel, valamihez kezdeni kell a pénzzel. Még a végén osztaléksztori lesz az OTP. Az Erste és a Raiffeisen egyelőre jobb ebben, kétszer akkora az osztalékhozamuk. Euróban.

Sokkal több bankot vásároltunk az elmúlt években, mint a versenytársaink összesen, és közben organikusan is gyorsan növekszünk. Mind a kétféle növekedés jelentős tőkeigénnyel jár, ami csökkenti az osztalékfizetési mozgásteret – ugyanakkor, ahogy az az árfolyamunkon is látszik, másképp busásan megtérül a befektetőknek. Szabályozói okokból nem fizethettünk osztalékot 2019 és 2020 után, de ezekre az évekre félretettünk 119 milliárd forintot, amit jövőre, a 2021-es évre járó osztalékkal együtt ki fogunk fizetni a részvényeseknek.

Gondolkodtak azon, hogy ne hagyományos bankot, hanem egy nagyobb fintech céget vásároljanak?

A jelenlegi fintech cégek általában limitált ügyfélszámmal és/vagy limitált eredménytermelő képességgel rendelkeznek. Mindezek mellett a piaci értékük jelentősen túlárazott a hagyományos bankokkal szemben. Ezért, bár vizsgáltunk számos befektetési lehetőséget, eddig nem láttunk olyat, amely egyértelmű befektetési célpontul szolgálhatna. Bár nem fintech vagy neobank, de építettünk saját digitális szolgáltatót, a Simple komoly sikereket ért el Magyarországon. Blockchain, mesterséges intelligencia, robotizáció, ezek mind terítéken vannak nálunk, jó néhány munkafolyamatot például már robotok végeznek a bankon belül. A nemrég bejelentett szuperszámítógép létrehozásának egyik célja az, hogy fel tudjuk gyorsítani a fejlesztéseket, például a magyar nyelvi mesterséges intelligencia modell kidolgozását, ami alkalmas arra, hogy óriási mennyiségű adatot dolgozzon fel rövid idő alatt, és abból olyan információt gyártson, ami alapján egyre több munkafolyamat robotizálható. Ha pedig ezek az információk rendelkezésre állnak, sokkal gyorsabban és személyre szabottabb módon tudunk például döntéselőkészítési vagy scoreing folyamatokat végig vinni. Azt a hatalmas adattömeget, ami a magyar bankok között egyedülálló módon nálunk áll rendelkezésre, szeretnénk sokkal jobban hasznosítani, ebben a mesterséges intelligencia nagy lépést jelent. Fontos része a terveinknek, hogy ezt a képességet kiterjesztjük a nemzetközi OTP Csoportra is.

Kik a veszélyesebbek az OTP-re? A hagyományos, régiós banki versenytársak, a fintech cégek, mint a Revolut, a Wise, vagy a bigtech cégek, mondjuk a Facebook vagy az Amazon? Úgy is kérdezhetnénk, hogy a Facebook, a Revolut vagy az OTP fog több hitelt kihelyezni 2030-ban a régióban?

Szerintem az OTP. Azt látom, hogy felébredt a világ, miközben ezek a cégek eddig gyakorlatilag szabadon, a bankokra vonatkozó korlátok nélkül tudtak működni, a következő időszakban szigorúbb lesz a szabályozásuk. Aki például a Revolut ügyfeleként próbált már ügyfélszolgálati úton elintézni valamit, az tudja, hogy ügyfélkiszolgálásban nem annyira dicséretesek ezek a cégek, és valójában a díjaik sem annyira kedvezőek, mint első ránézésre tűnnek.

Ha nem lenne tranzakciós díj, vagy rájuk is vonatkozna, akkor nagyon könnyen tudnánk versenyezni a Revoluttal.

Nem csak az OTP, de a bitcoin árfolyama is rekord közelben áll, a kriptoeszközökről szólnak a hírek. El Salvador hivatalos fizetőeszközként is elismeri, a világ legnagyobb vállalatai fogadják el termékeik, szolgáltatásaik ellenértékeként, még a Mol egyes horvátországi kútjain is lehet fizetni bitcoinnal, nagy amerikai befektetési bankok aktívan fektetnek kriptoeszközökbe. Minek kell történnie, hogy az OTP is elinduljon ezen az úton?

Ebben a témában én konzervatív vagyok, lehet, hogy azért, mert tudni már tudom, hogy hogyan működik, de még nem értem, hogy mitől működik a kriptopénz. Számomra sohasem volt kívánatos befektetési eszköz, nincs mögötte felismerhető tulajdonos, fedezet. A blockchain technológiával viszont aktívan foglalkozunk, azt hiszem, hogy ebben is élen járunk a hazai bankok között.

A kriptoeszközök árfolyamának száguldásánál is nagyobb téma az infláció meredek emelkedése. Ön szerint mibe érdemes fektetni, mi nyújthat védelmet az infláció ellen?

Ez egyértelmű, védelmet az infláció ellen csak az OTP-részvény nyújt. (nagyot nevet)

A koronavírus ellen pedig az oltás. Kötelezővé teszik az OTP-nél?

A kollégáink nagyon felelősen viselkednek, felmérésünk alapján az OTP-nél az átoltottság közel 90 százalék, ezért

nem kötelezzük a munkatársainkat arra, hogy oltassák be magukat.

A járvány kezdete óta nagy hangsúlyt fektetünk a megelőzésre, és a korábbi gyakorlatokhoz hasonlóan most is lehetővé tettük az otthoni munkavégzést minden olyan munkakörben, ami megengedi a munkafeladatok távoli elvégzését. Azért sem akartam elrendelni a kötelező oltást, mert van jó néhány olyan szakma, ahol hiány van, nem szerettem volna, ha például a kurrens IT-szakemberek azért mennek el, mert kötelező az oltás. Hozzáteszem, hogy ha az átoltottság csak 60 százalék körül lett volna, akkor megtettem volna, de így nem tartottam szükségesnek. Egyelőre a bankon belüli esetszámok alacsonyak, és a maszkviselés, valamint a home office mellett rendszeresen teszteljük a kollégáinkat.

Mik a bank középtávú tervei? 2008 előtt már szó volt 2 milliárd eurós profit eléréséről, azt a célt elvitte a válság.

A 2 milliárd eurós profit várhatóan viszonylag gyorsan meglesz, a következő lépcsőben nyilván majd a 3 milliárd eurót kell megcélozni.

Ha megfelelően hasznosulnak azok az eszközök, bankok, tudás, ami rendelkezésünkre áll, akkor biztosan nem kell sokat várni a harmadik milliárdra sem. Az OTP-nek van növekedési stratégiája, ami azonban nem arról szól, hogy minden áron növekedni kell. Számtalan bankot megvizsgáltunk, de óvatosak vagyunk. Várjuk a megfelelő lehetőséget, de ha több lehetőség jön egy időben, akkor képesek vagyunk arra, hogy ezekkel egyszerre is élni tudjunk. Nem tervezünk nyugat-európai befektetéseket, maradunk a régiónkban, illetve a volt Szovjetunió országaiban.

Lehet, hogy Üzbegisztánon kívül még egybe belépünk hamarosan. Az ázsiai piacon még nem volt bejelentésünk, de egy speciális struktúrában elképzelhető, hogy hamarosan ott is megjelenünk.

Címlapkép: Stiller Ákos, Portfolio

https://www.portfolio.hu/bank/20211112/csanyi-sandor-csinaljuk-jol-vagy-inkabb-ne-is-csinaljuk-gyulolom-a-kozepszeruseget-510364