Egy huszár kidőlt
Töröcskei István, Simicska Lajos hű fegyvertársa, elvesztette Orbán bizalmát. De mi is vezetett a nemzeti érzelmű bankár bukásához?
(Kedden őrizetbe vették a Széchenyi Bank egykori vezetőit. Pár éve megírtuk, mi történt a Simicskához egykor közel álló pénzintézetnél, most újraközöljük 2014-es cikkünk.)
Simicska Lajossal „több krízishelyzeten keresztülmentünk együtt, és ez egyfajta biztosíték arra, hogy az embert nem vágják hátba” – mondotta egy ízben (2011-ben az origo.hu-nak) Töröcskei István, aki nemcsak a bankját kockázta el, de a minap távozott állami állásából, az Állami Adósságkezelő Központ éléről is. Amiből elsőre az a tanulság adódik, hogy a szerencse forgandó, és a mai világban semmilyen, de úgy értsék, hogy semmilyen biztosíték nincs arra, hogy az embert ne vágják hátba, adott esetben és metaforikusan szólva, egy szívlapáttal, hogy kiköpi, ugyancsak metaforice, a tüdejét is.De vajon Töröcskeinek azért zúzták be a bankját, és azért kellett mennie az ÁAK éléről, mert Simicska Lajos régi barátja és kipróbált üzlettársa, és Mr. Lajosra most cudar idők járnak, vagy azért, mert a Széchenyi Bank csúnyán megbukott, és ezen még az sem segít, hogy Mr. Sztívn élvezi Mr. Lajos barátságát? Meghagyták volna-e Mr. Sztívn bankját, és az élén magát Mr. Sztívnt, ha Mr. Lajosra nem járnak cudar idők?
Sajnos ezt megválaszolni senkinek nem áll módjában, az istenek játékaiba még a legrafináltabb közérdekű adatigényléssel felvértezve sem nyerhetünk bepillantást. Ugyanakkor a kérdés – ha valódi lényegére tudunk koncentrálni – húsba vágó, továbbmegyünk, egzisztenciális jelentőségű születőben lévő (újabb) nemzeti büszkeségünk, a külső befolyástól, idegen pénzszivattyútól mentes magyar nemzeti pénzpiac kilátásait illetően.
Töröcskei István gazdag pályáját itt még címszavakban is bajosan tudnánk összefoglalni, legyen elég annyi, hogy minden tekintetben korrekt, elvszerűen konzervatív, jobboldali üzletemberről beszélünk (a legenda szerint az MHB egyik közgyűlésén a Bibliából olvasott fel). Még az ún. demokratikus fordulat előtt, a 80-as években a Magyar Nemzeti Bank devizaügyletekért felelős osztályán pallérozódott, az ugyancsak kitűnő szakelem, Boros Imre védszárnyai alatt. Bár a nevét rosszakarói igyekeztek bizonyos kétes ügyletekkel összefüggésbe hozni, a rendszerváltás után egy rövid időre a Magyar Hitelbank elnök-vezérigazgatója lett, ahol súlyos, szomorú tapasztalatokat szerezhetett a bizonytalan gazdasági környezetben folytatott bankolás csapdáiról, az emberi bizalom törékenységéről. Hamar távozott is az MHB éléről (a Horn-kormány kirúgta); a bankot a magyar államnak az 1995-ös bankkonszolidáció során úgy 200 milliárddal kellett kisegítenie, hogy aztán végül megvegye a holland ABN AMRO. (Az igazság kedvéért tegyük hozzá: Töröcskeinek az MHB rossz hitelezési gyakorlatában aligha volt szerepe.) A bankigazgatóként eltöltött idő azonban mégsem ment pocsékba – ekkorra datálhatjuk Simicska Lajoshoz fűződő bensőséges viszonyának kezdetét (aminek megalapozásához bizonyára sokat hozzátett egy egymilliárdos MHB-hitel a Fidesznek 1994-ben).
A szorgalmas építkezés a mindinkább megerősödő Simicska-birodalomban aztán 2008-ban nyert nagyobb távlatokat, amikor Töröcskei – hitvesével közös cégén keresztül – megalapította a Széchenyi Bankot. Hogy a globális pénzügyi válság és az általános hitelszűke körülményei között egy piciny, ámde magyar hitelintézetnek milyen nehéz lehetett megkapaszkodni a piacon, arról sokat elmondanak a Széchenyi szerény eredményei. Az eredetileg hárommilliárd forintos alaptőkéjű bank 2013-ra már több mint 4 milliárd forint veszteséget hozott össze, s ez a Töröcskei Istvánnál kevésbé elkötelezett, ne habozzunk kimondani, kevésbé nemzeti érzelmű szakembereknek bőven elvette volna a kedvét a további baszakodástól. Hősünk azonban nem hátrált meg, s kitartása el is nyerte jutalmát. A kipróbált szakember, s kicsiny, ám nagyra hivatott pénzintézete magától értetődő megoldásként kínálta magát ama kreatív energia számára, amely a nemzeti nagytőke és a nemzeti nagytőkés, sőt, egy egész nemzeti nagytőkés plejád létrehozásában gondolkodik; a Teremtőnek kapóra jöhetett, hogy nem ex nihilo kell munkához látnia. Bizonyára az is nyomott valamit a latban, hogy Töröcskei ekkoriban már a Simicska-univerzum fénylő csillagaként tündököl, s vonzásában különféle nagy- és kisvállalatok, energetikai és média- és mindenféle cégek keringenek. Ne feledjük, ekkoriban Simicska Lajos és a Fidesz vezetője oly’ elválaszthatatlanok voltak egymástól, mint a Jel és a Jelentés, mint a papírlap két oldala. Másfél évvel ezelőtt, 2013 nyarán ezért szállhatott be az állam Töröcskei bankjába; azt pedig csak az állami vezetőink részéről megnyilvánuló feltétlen bizalom jeleként értékelhetjük, hogy a 3 milliárd forintos tőkeemelés fejében kormányunk nem tartott igényt a bank irányítására, s megelégedett a részvények 49 százalékával.
A kép e pont után kezd homályossá válni. Annyi biztos, hogy fél év múlva, idén év elején a Széchenyi Bank bejelentkezett a nálánál nagyságrendekkel nagyobb, ám komor hitelportfóliót maga előtt görgető Raiffeisen Bank megvásárlására. És senkit ne zavarjon, hogy a vevőjelölt mindösszesen egy fiókkal rendelkezett, s látványosan híján volt a nagybanki üzletmenethez szükséges szakértelemnek, infrastruktúrának és logisztikának: majd belejöttek volna! Az akkori piaci pletykák szerint az osztrákok százzal nyitottak, és negyvenért talán oda is adták volna a boltot. A Széchenyi utolsó ellenajánlata egy volt, ami még akkor is elég távoli pozíciókat sejtet, ha a Raiffeisen történetesen nem milliárdban mérte volna a százat (negyvenet), Töröcskeiék meg csak úgy, simán, milliárd, sőt millió, sőt ezer nélkül: egy, azaz egy, uno, one, Ein forintot kínáltak a labancnak. Nix verstehen? Was nézel, Dummkopf?!
S hogy ebbe a kudarcba – abba tudniillik, hogy Orbán nem volt hajlandó a vásárlást finanszírozni – már a dolgok félrecsúszásának, a harmónia megbomlásának a jelét kell-e utólag belelátnunk? Ki tudja. Az az idén júniusban – először talán a hvg.hu jóvoltából napvilágra került – hír, miszerint a bankfelügyelet kilencmilliárd készpénzt követel a Széchenyi többségi tulajdonosán, valóságos lórúgásként érte közvéleményünk nemzeti és nem nemzeti elkötelezettségű részét egyaránt. (A bankfelügyelet gazdája, ne feledjük, a kormánnyal megkérdőjelezhetetlen akarat- és célközösségben működő Magyar Nemzeti Bank.) Ma, midőn már a Széchenyi végelszámolásának szomorú tényével kell szembenéznünk, azt is tudjuk, hogy az egykor nagyívű tervek összességében majd’ 32 milliárdos hitelkihelyezésben öltöttek testet. Arról a gyakorlatról pedig, amely ezt a radikális növekedést (a bank hitelállománya 2010-ben mindössze 1,8 milliárd forint volt) lehetővé tette, az MNB múlt pénteki közleménye szigorú szavakkal nyilatkozik. „A bank működése nem felelt meg a jogszabályi rendelkezéseknek”, „a bank tevékenysége valamennyi jelentős területen súlyos, a prudens működéssel összeegyeztethetetlen helyzetbe került”. A felügyeleti szerv „negatív folyamatokról”, „problémás hitelportfólióról”, „kezelhetetlenül magas kockázatokról” beszél. De vajon mennyi lesz a 32-ből a „problémás” milliárd? S kinek a pénzét szórta Töröcskei? A portfolio.hu értesülései szerint ebből 12 milliárdot az MNB növekedési hitele adott – de ki bukja a többit az adófizetőkön kívül? A Széchenyi Banknak hitelező más pénzintézetek (például az ugyancsak Töröcskei-érdekeltség, s ugyancsak bebukott Széchenyi Hitelszövetkezet)? A betétesek?
E kérdéseinkre az idő s a megfelelő szervek, buzgó hatóságaink bizonnyal megadják majd a választ. Izgalommal figyeljük azt is, vajon ez a malőr véget vet-e egy ragyogó bankszakember pályafutásának. Vajon a fent említett hatóságok sorához csatlakozik-e az ügyészség is, az ugyancsak fent említett „negatív folyamatokat” a Btk. egyes gazdasági bűncselekményeket tárgyazó paragrafusainak kontextusában vizsgálva?
A nagy cél mindenesetre – magyar adjon magyar kamatra magyar hitelt a magyarnak – fényesebben ragyog előttünk, mint valaha. Szinte naponta veszünk bankokat, s ezeket a bankokat valakiknek vezetni is kell!
Elég lesz-e, ha egy régi barát véget vet egy régi barátságnak, s így nyer bebocsátást a halál utáni életbe?
Fotó: MTI
https://magyarnarancs.hu/aszerk/egy-huszar-kidolt-92915
Az egész NER-nek kínos a Széchenyi Bank-botrány, mert sok benne a "mi-kutyánk-kölyke"
A felügyelet az ismert szabálytalanságok ellenére 2014 végéig hagyta működni a Széchenyi Bankot, sőt közben az állam bevásárolta magát 3 milliárd forinttal. A felügyelet 2015 elején tett feljelentést, öt év kellett, hogy a nyomozás letartóztatásokhoz vezessen. Közben több érintett állami és NER-háttéremberi pozíciókban sürgölődött.
A Mavir Zrt. felügyelőbizottsága június 22-i határozatával Töröcskei István urat, a Mavir igazgatóságának elnökét e megbízatásából visszahívta – közölte a hazai elektromos rendszer irányításért felelős állami cég a honlapján. „Töröcskei István úr” nem más, mint az egykori Széchenyi Bank főtulajdonosa, akit pár nappal korábban letartóztattak bűnszervezetben elkövetett több mint hatmilliárd forintos vagyoni károkozás és egyéb bűncselekmények gyanújával. A bank működéséhez kapcsolódó ügyben összesen 19 gyanúsított van, köztük bankvezetők és tanácsadók. A gyanúsítottak közt van a 24.hu értesülései szerint Vörös József, ő egykor a bank igazgatóságának tagja volt, jelenleg pedig a Mavir felügyelőbizottságának vezetője – hívta fel a figyelmet a Népszava. Vörös József ügyvédet Mészáros Lőrinc bizalmasaként tartják számon, tagja a Puskás Akadémia vezetőségének, és közvetítésével került Mészáros érdekeltségébe Simicska Lajos több volt cége.
A rendszer emberei
Az egész ügy roppant kínos a Nemzeti Együttműködés rendszerének, vagy legalábbis az lesz, ha bírósági ítélet születik a gyanúsítottak bűnösségéről. Egyrészt azért, mert a Széchenyi Bank majdnem felerészben állami tulajdonban volt, mikor 2015-ben felszámolták. Működése a megelőző években sem volt botrányoktól mentes – az állami felügyeleti szervek sokáig mégsem tettek érdemi lépéseket, sőt az állam tulajdonrészt vásárolt benne. A bank 2015 óta nem létezik, a felügyeletet ellátó jegybank az év elején tett feljelentést, szóval az ügyészségnek öt évébe telt, hogy eljusson gyanúsítottak őrizetbe vételéig. Közben a szereplők fontos pozíciókat töltöttek be. Csak Töröcskeinél és Vörösnél maradva: állami cégeknél és fontos NER-háttéremberként. Természetesen a meggyanúsításuk nem jelenti, hogy bűnösek lennének – azt viszont igen, hogy a botrányos, folyamatban lévő, potenciálisan bírósági ítéletekkel végződő ügyek ellenére sem ingott meg bennük a bizalom.
Utóbbit mi sem példázza jobban, mint hogy 2015 januárjában a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM, azóta már Pénzügyminisztérium) azt közölte: elégedett Töröcskei István munkájával – igaz, akkor az Államadósság Kezelő Központ vezetői posztján végzett munkájára gondoltak, külön hangsúlyozták, hogy az „nincs közvetlen kapcsolatban a Széchenyi Bank helyzetével”. Varga Mihály miniszter aztán két nappal később bejelentette, hogy elfogadta Töröcskei lemondását, amit ő még 2014 decemberében beadott.
A felügyelet az első pillanattól talált szabálytalanságokat
Az állam 2013 közepén szállt be 3 milliárd forinttal a Széchenyi Bankba, 49 százalékos tulajdonrészt szerezve. Tehát pár hónappal az után, hogy Varga Mihály átvette volna az NGM-et Matolcsy Györgytől, és pár hónappal az előtt, hogy az önálló pénzügyi felügyelet (PSZÁF) beolvadt volna az immár Matolcsy vezette Magyar Nemzeti Bankba (MNB). A tulajdonszerzésről a kormány még 2012 végén döntött.
Az MNB (és előtte a PSZÁF) 2014 végéig hagyta működni a bankot, ekkor rendelt ki felügyeleti biztosokat és rendelt el korlátozásokat. Majd csak 2015 közepén rendelték el a bank felszámolását. Ehhez egy 2013 végén indított átfogó vizsgálat vezetett, de azért az MNB-nek (és a PSZÁF-nak) nem akkor tűnt fel, hogy gondok vannak, hanem már a kezdetektől, többször súlyos szabálytalanságokat állapítottak meg.
A Széchenyi Bank dicstelen története nem sokkal a Fidesz kormányra kerülése előtt, 2010 tavaszán kezdődött. Akkor vette meg a párt holdudvarához (közelebbről Simicska Lajoshoz és Nyerges Zsolthoz) köthető Töröcskei kétmilliárd forint hitelből a két évvel korábban alapított SPE Bank Zrt.-t egy Kajmán-szigeteki offshore tulajdonostól. A mindössze egyetlen napra Pannonra, majd két és fél hónapra Helikonra átkeresztelt pénzintézet 2010 júniusában vette fel Széchenyi István nevét.
Vörös József Mészáros Lőrinccel Fotó: Túry Gergely
Még a bank tőkéjét is a bank hiteléből emelték
A bank felszámolásához és a feljelentéshez vezető jegybanki vizsgálat szerint fiktívnek tekinthető módon, magától a Széchenyitől származó hitelből emelt tőkét 2012 elején a többségi tulajdonos, Töröcskei István és felesége közös vállalkozása, a T&T Ingatlanforgalmazó és Vagyonkezelő Zrt. – írta a HVG a birtokába jutott jelentésre hivatkozva. Majd e hitelt a magának, több áttételen keresztül, ugyancsak a Széchenyi által nyújtott újabb hitelekből rendezte.
A Széchenyi a vizsgálat során azzal védekezett, hogy nem tudott róla, mi lett a sorsa az általa kihelyezett hiteleknek. A tőke beszámításával kapcsolatban pedig arra is hivatkoztak, hogy a jegybank által megjelölt jogszabály csak 2014 óta hatályos, és a 2013-ban érvényben lévő jogszabályoknak még akkor is megfelelt volna a bank, ha helytállóak lennének a jegybank megállapításai.
A Töröcskeiék őrizetbe vételekor kiadott ügyészségi közlemény szerint a Széchenyi hitelkihelyezései kapcsán jött létre a bűnszervezet, amelyben a bank közvetett többségi tulajdonosa és felesége töltött be vezető szerepet. A bűnszervezet a hiteleket kihelyezte abban az esetben is, ha egyébként a hitelt igénylő gazdasági társaság kölcsönhöz nem juthatott volna. A felvett összegek döntő hányadát pedig rövid időn belül különböző gazdasági társaságok közbeiktatásával előre meghatározott módon átutalták a közvetett tulajdonos többségi tulajdonában lévő cégnek. A cégek a hiteleket nem fizették vissza, azokból végül a pénzintézet közvetett tulajdonosának cége gazdagodott. A bűnszervezet által okozott vagyoni hátrány meghaladja a hatmilliárd forintot.
https://hvg.hu/kkv/20200625_Az_egesz_NERnek_kinos_a_Szechenyi_Bankbotrany_mert_sok_benne_a_mikutyankkolyke
