Bár tagadták, de azért csak kiderült szokás szerint, hogy az Emmi szerződéses viszonyban áll Takaró Mihállyal, akinek a hazafiasabb magyar nyelv és irodalom oktatás előállítása a feladata. Hogy irtsa az Esterházykat és a Spirókat. A tárca még helyreigazítási kérelemmel is fenyegetett, hogy nekik aztán semmi közük Takaróhoz, pedig azért illene tisztában lenni azzal, kinek fizetnek ki havi négyszáznyolcvanezret az embert próbáló feladatra. Most vagy tényleg nem tudják, vagy nem érdekli őket, hogy Takaró szabja át a NAT-ot turulossá, vagy szégyellik a képét.

Mindkettő elképzelhető, de az utóbbira kicsi az esély. Esetleg tán a bérszámfejtő nem ért egyet Takaró sztyeppei, fasiszta nézeteivel, mint ahogyan az ország nagy része sem. De leginkább nem foglalkozik senki azzal – csak az érzékeny széplelkek -, a jövőben a magyar oktatási rendszer hogyan óhajt előállítani nemzeti színű tulkokat, pedig az ilyesmi a NER fennmaradásának alapja és záloga. Takaróval nincsen sok baja az embernek, csak alapvetőek. Antagonisztikusak, mondhatni. Ő nem csupán a világ ellenkező oldalán áll, hanem egy másik dimenzióban és rég letűnt időben, mint az új Kossuth tér.

Ezzel a Takaróval az embernek irodalom okán nem ízlés, hanem értékbéli, nem politikai, inkább esztétikai szembenállásai vannak, de azok alapvetőek. Épp ezért nem nézi jó szemmel, hogy Takaró szándékai szerint a magyar írásbeliség szemete szerepel majd a tantervben, hogy azokat és csakis azokat ismerjék meg a magyar kisdedek az idegenszívű irodalom ellenében. Egyébként csak annyit kérdeznék Takaró irodalmártól, ismeri-e, szereti-e a kínai agyagkatonákat, mint az ókori világ egyik ékét és csodáját. S ha igen, akkor biztosan tisztában van Csin Si Huang-ti, az első kínai császár dolgaival is.

Híresen azt tanultuk, hogy Kína a bezárkózás birodalma volt. Most pedig újabb kutatások azt feltételezik, hogy Csin császár idejében, a Kr. e. III. században csak ilyen apró, kutyaszar szobrocskák készültek ott, és egyszer csak hipp-hopp, hirtelen és váratlan, mintegy a semmiből ott volt egy egész életnagyságú agyaghadsereg. Feltételezik, hogy görög szobrászok segítettek az irdatlan munka elvégzésében, ami nem csak a kelet-nyugati kulturális kapcsolatok alakulását írná újjá, hanem bizonyság lenne arra is, hogy az idegen népek szelleme milyen termékenyítő tud lenni. A génekkel is így van, de ez mellékszál.

Mindezt azért kevertem ide, mert Takaró egy régebbi korában, Horthy alatt azért tiltották be Szerb Antal irodalomtörténetét, mert abból az világlott ki, tán nem is a magyar a lehető legnagyobb, talán más nemzetek fiai is tudnak írni, s nem is rosszul. Az extra Hungariam etc. már akkor is dohos világában emiatt aztán Szerb Antallt agyonverték, pedig mennyire igaza volt, s tán éppen azért. Baudelaire nélkül nem lett volna Ady, Apollinaire nélkül József Attila, André Breton nélkül Kassák, de a Nyugat is kis zsidó lapocska volt velük csupán, és nem szittyamagyar, ahol Szabolcska Mihály az atyaisten, máma meg Wass Albert.

Ám most nem a köldöknézés káros haszontalansága a téma, hanem Takaró Mihály havi négyszáznyolcvanezre. Épp tegnap mondta azt Bod Péter Ákos, hogy a kormány kiadásainak egy része bicskanyitogató urizálás. Ő bizonyára stadionokra, hülye szobrokra, képekre, autókra és jachtokra gondolt, amely készségek tényleg a felesleges rongyrázás kategóriája, viszont nem ez a legnagyobb baj, hanem az ilyen félmilliók. Hogy az adófizetők pénzét arra költik, hogy az adófizető, az ő gyereke és az unokája is hülye legyen, sima homlokú rabszolga, aki alélva énekli a himnuszt és pökködi a szotyolát.

Havi félmillió az a NER-nek nem tétel, nincs is szinte. Még ötvenszer annyi sem, mert, mint a tagadás után kiderült, kábé ennyien dolgoznak a NAT átszabásán, hogy az iskolák hívő kis nyáladzó katonákat neveljenek. Annyi pénz folyik el jobb sorsra érdemes dolgok helyett ideológiai átszabásra, hogy azt el nem képzelhetjük. Ezek tényleg bicskanyitogatóak, havi négyszáznyolcvanezer is rohadt sok azért, hogy abból tanárok és diákok százezreinek életét tegyék pokollá. Viszont, mint kitetszik, az átnevelés zavartalanul folyik, és ebben benne foglaltatik a szintén a mi pénzünkből hizlalt média is, mert semmi sem drága.

A kérdés végezetül csak az, hogy Takaró Mihálynak, meg az összes többi Takaró Mihályoknak egyáltalán szüksége/ük van-e havi uszkve félmillióra, hogy aljas feladatát/ukat véghez vigye/ék. Nem fizikai értelemben kell-e a della, hogy tudjanak kicsivel több farhátat vásárolni, hanem, az ösztökélés miatt. Hogy pénz kell-e a feladat vállalásához, vagy meggyőződésből is elvégeznék-e a piszkos munkát, s arra kell jutnunk, igen. Az ilyenek, akik egyre többen vannak, elkötelezettségből is képesek a rombolásra, talán még fizetnének is, hogy a saját ferde képükre szabhassák a világot. És ez az igaz baj, nem a félmillió, ami kétségtelenül kellett ahhoz, hogy idáig jussunk.

Rezeda világa

Jane Goodall: „Néhány politikus viselkedése a hím csimpánzokéra emlékeztet”

A fiatalokban és a rettenthetetlen emberi lélek erejében bízik a világhírű főemlőskutató és környezetvédő, Jane Goodall. A Sziget Fesztivál Love Revolution kampányának keretében Goodall rövid, de frappáns beszédet tartott arról, miért fontos felismernünk, hogy a jövőnk szorosan összefonódik a természet állapotával, és hogy miért jutnak eszébe politikusok, ha a hím csimpánzok viselkedésére gondol.

Azért vagytok itt, hogy zenét hallgassatok, de a csimpánzok nem énekelnek. Ha a csimpánzok nyelvén kellene üdvözölnöm titeket, az így hangozna...

– és tisztességes csimpánzköszöntést imitált pár másodpercig Jane Goodall, mielőtt belevágott profi előadásába a Sziget Nagyszínpadán csütörtök este. A közönség természetesen tombolt a gyönyörűségtől.

Íme, a tudós, aki világhírrel, ENSZ békenagykövetséggel és megszámlálhatatlan elismeréssel a háta mögött még mindig pontosan tudja, hogyan nyerje el egyetlen humoros és egyben önreflektív gesztussal a közönség figyelmét. Nem mintha olyan nagyon meg kellett volna küzdenie érte, hiszen üdvrivallgással fogadták – épp úgy, mint kollégáját, David Attenborough-t a Glastonbury fesztiválon.

A küzdőtéren még alig ülepedett el a Franz Ferdinand-koncerten szétbulizott por, mikor ez a törékeny, ősz hajú nő egy cuki plüsscsimpánzzal a karján besétált a Nagyszínpad közepére. A törékenység persze pusztán a látszat, hiszen a 85 éves nőben akkora erő van még mindig, hogy nem átall az év 300 napjában utazni mindenfelé a világon, és arról beszélni, ami számára a legfontosabb: hogy minden, ami él, összetartozik és összekapcsolódik. Hogy meg kell tanulnunk harmóniában élni a természettel, hiszen ha az szenved, mi is szenvedünk, ám ha a természet virul, az emberiség sorsa is jóra fordul. És ha valamennyien megtesszük, ami ránk hárul ebben a munkában, úgy ez a harmonikus együttélés elérhető cél.

A beszéde előtt úgy konferálták fel Jane Goodallt, mint az egyik legfontosabb fellépőt és gondolkodót a Sziget Fesztivál történetében. Goodall ezután elmondta, milyen út vezetett addig, hogy most ott áll a Sziget közönsége előtt.

Innen nézve pont úgy kezdődött, ahogy megannyi gyereké: szerette az állatokat, és tízévesen eldöntötte, hogy Afrikába fog menni, az állatok közt él majd, és könyveket ír róluk. A felnőttek persze kinevették, hiszen szegények voltak, Afrika túl távolinak tűnt, ő pedig csak egy lány volt. Az anyja viszont nagyon támogatta, és azt mondta neki, ha tényleg ezt akarja, akkor dolgozzon érte keményen, ragadjon meg minden lehetőséget, és ne adja fel.

Goodall így is tett, eljutott Afrikába, és közel hatvan éven át tanulmányozta a csimpánzokat. Ahogy azok fokozatosan a bizalmukba fogadták, úgy értette meg egyre jobban a viselkedésüket. Hogy mennyire hasonlítanak az emberekre, és hogy van saját személyiségük.

A hímek a dominanciáért versengenek, nagynak és erősnek láttatják magukat, amiről – tette hozzá Goodall egy kis mosollyal – sok mai férfi politikus az eszébe jut. A közönség itt persze ismét tombolt, de Goodall, mintha mi sem történt volna, már lépett is tovább, és arról beszélt, hogy a csimpánzok társadalmában éppúgy vannak jó és rossz anyák, mint az emberekében. És hogy a támogató csimpánz anyák olyan utódokat nevelnek, akik náluk többre viszik az életben.

A hasonlóságok persze nem állnak meg itt. Az emberekhez hasonlóan a csimpánzok természetének is van egy nyers és brutális oldala, de ugyanígy képesek szeretetre, együttérzésre és igaz önzetlenségre.

A következő fordulópontot Goodall életében az jelentette, mikor a doktoriját végezve Cambridge-ben azzal szembesült, hogy a korabeli hivatalos tudományos álláspont szerint az emberi faj az egyetlen, amelynek egyedei rendelkeznek személyiséggel, tudattal és érzelmekkel. Szerencsére – mesélte – gyerekkorában volt egy nagyon jó tanára, aki megtanította neki, hogy bár ezek a tudósok nagyon képzettek, ez a tétel tévedés. Ez a tanára a kutyája volt.

A doktorálását követően visszatért Afrikába, hosszú órákat töltött az esőerdőben, és megtanulta, hogyan kapcsolódik össze minden élőlény a nagy rendszerben, és mennyire fontos valamennyi faj, még a legapróbbak is.

Ezek voltak élete legjobb napjai.

Hogy miért hagyta ott mégis az őserdőt?

1986-ban egy konferencián szembesült azzal, hogy a csimpánzok és az őserdők egyre fogynak. És ahogy egyre többet megtudott arról, hogy mi veszélyezteti a csimpánzokat Afrikában, úgy döbbent rá, hogy csak akkor segíthet rajtuk, ha segít a helyi embereken is, akik extrém szegénységben, jó egészségügyi ellátás és iskolák nélkül élnek. Ezért nemzetközi programokat indított, és azóta járja a világot, hogy támogatást szerezzen hozzájuk. A világjárása közben látja azt is, hogyan tesszük tönkre a környezetünket. Elpusztítjuk az erdőket és az óceánokat, nemtörődöm módon égetjük a fosszilis tüzelőanyagokat, az ipari állattartással tönkretesszük a vidéket és fokozzuk az üvegházhatást.

Ennek ellenére Goodall mégis lát okokat a reményre, és előadása végén el is sorolta őket:

• sok az olyan fiatal, akik megváltoztathatja a világot,
• elkezdtük arra használni az agyunkat, hogy harmóniában éljünk a természettel,
• a természet rugalmas ellenállási képessége (rezilienciája): visszatérnek az erdők, mert az emberek kezdik megérteni, hogy a környezet megmentésével a saját jövőjüket biztosítják;
• új esélyt kaptak a kihalás szélére sodródott állatfajok;
• a rettenthetetlen emberi lélek, amely megbirkózik azzal is, ami lehetetlennek tűnik, és nem adja fel. 

És ez a rettenthetetlen lélek ott lobogott ebben a nőben is, ahogy mély meggyőződéssel idézte az egyik programjában részt vevő fiatalokat:

Meg tudjuk menteni a világot, ha összefogunk. És meg fogjuk menteni a világot, ha összefogunk.

És ezt vele üvöltötte a tömeg is.

https://hvg.hu/elet/20190809_Jane_Goodall_sziget_eloadas_gorilla_kornyezetvedelem

Bod Péter Ákos: Etetni kell a NER oligarcháit, ők pedig viszonzásul visszafogják a gazdasági fejlődést

A volt jegybankelnök szerint a kormányzat gazdaságvédelmi terve inkább korrekció. Magyarország jobban teljesít, de nem az Orbán-kormány miatt, hanem inkább az Orbán-kormány ellenére. Minden ígéret, hogy 2030-ra el lehet érni az osztrák életszínvonal 80-90 százalékát, komolytalan. Interjú.

– Tényleg szükség van gazdaságvédelmi akciótervre?

– A gazdaságvédelmi akcióterv egy politikai nyilatkozat, és ilyenkor mindig azt a kérdést kell feltenni, vajon mi a politikai motiváció. Akármit nézek, a családvédelmet vagy amit az akadémiai rendszerrel tettek, mindig van mögötte valami politikai akarat. Ha azt megértjük, egy kicsit könnyebb a szakmai választ megadni, mert valamilyen módon talán az is ott van valahol a háttérben. Én nem vagyok politológus, így nem tudom megmondani, hogy amikor 2019-ben a vártnál is magasabb a növekedés, a tavalyi év pedig erősebb volt, mint bárki is gondolta volna, miért beszél egyszerre két nyelven a kormányzat. Egyrészt azt mondja, hogy sosem ment ilyen jól a gazdaság, a magyar modell működik, közben meg védelemről beszél.

– És ha kivesszük a politikát?

– A képlet elég világos: az európai gazdaságoknak, bennük a kelet-közép-európai térségnek, azon belül Magyarországnak volt három-négy ragyogó éve az ismert okok miatt, mint például hogy alacsony a kamatszint, jól működnek a felvevőpiacok, viszonylag kicsik voltak az árfolyammozgások, dőlt az uniós támogatás, de ez az időszak lassan lezárul, és ilyen jó már biztosan nem lesz. Hogy jön-e krízis, azt nem tudhatjuk, ugyanis a válságnak az a jellemzője, hogy nem lehet előre tudni, mikor érkezik.

Fotó: Merész Márton

– Orbán Viktor tudja, hiszen egy éve ezzel rémisztget.

– Én inkább a növekedési ütemek lassulására számítok, ami sokakat rosszul érinthet, de az ütemesés még nem krízis. Ha erre készül egy kormányzat, az rendben van.

– De van annak hozadéka, növekedésserkentő hatása egy esetleges lassulás esetén, ha csökkentik a szociális hozzájárulási adót, a kisvállalati adót, nullaszázalékos a reklámadó, ötszázalékos a szálláshely-szolgáltatások áfája, egy picit nőnek a K+F-ráfordítások, illetve lakossági állampapírt vezetnek be? Ezek tényleg olyan lényegi intézkedések, amit gazdaságvédelemként kell kommunikálni?

– Ezek az intézkedések viszonylag kis pénzekről szólnak. Nincs olyan hatásuk, mint 2011–2012-ben, amikor olyan irdatlan mértékű improvizálás történt, ami a magyar gazdaságot megrázta, a hitelminősítésünket a bóvliszint alá vitte. Ezúttal marginális dolgokról van szó, amelyeket részben az előző években beígértek, részben pedig korrigálnak néhány aránytalanságot. Nincs velük gond. Igaz, a turizmus esetében kilóg a lóláb. Az ágazat tulajdoni szerkezetének átalakulása után, vagyis mihelyt jelentős szerepet kaptak benne a NER kedvezményezettjei, hirtelen áfát csökkentenek. A nemzetgazdasági védelemhez ennél sokkal többre lenne szükség. Figyelemre méltó, hogy a Magyar Nemzeti Bank számításai szerint nem lesz akkora a GDP-növekedés 2020-ban, nem lesz akkora állami bevétel, viszont magasabb lesz az infláció, mint a kormányzat várja, ezért erre tartalékképzéssel fel kell készülni. Több száz milliárd forintról beszél a jegybank. A számításai nem tudtak mást kihozni, mint hogy szinte kizárt, hogy az elmúlt két év tempójában nőjön a magyar gazdaság. Az MNB prognózisa közelebb áll a valósághoz, noha a kritikát udvariasan, lojálisan fogalmazza meg.

– Ha azt mondja a magyar kormány, hogy lassulás lesz a világban, akkor ha valóban fel akar készülni, milyen területeken kellene előrelátónak lennie, lépéseket tennie?

– Ha lassulás van, és arra tényleg fel akarnak készülni, akkor abba nem férnek bele olyan nagyvonalú költések, mint a látványsportok, a presztízsberuházások, az igen drága elkötelezettségek. Ezeknek a kiadásoknak egy része bicskanyitogató urizálás egy közepesen fejlett ország részéről, és összességükben egy nehezebb helyzetben óriási terhet helyeznek majd a társadalomra. A másik, hogy olyan társadalomban élünk, amelyben óriási lemaradások és igazságtalanságok léteznek együtt a prosperitással. Vagyis a fejlődést mutatja, hogy minden héten átadnak valami látványos dolgot, miközben a családi pótlék hosszú évek óta nem nő, egész térségek szakadnak le egyre jobban, a gyerekszegénység újratermelődik.

– Magyarországon nincs éhező gyerek, ezt nem tudta?

– Valóban felháborodnak a kormányoldalon, ha valaki erről beszél, de ettől még van. Szóval az igazi válságstratégia nem az, hogy félretesznek kis pénzeket, meg óvatosan beszélnek a lassulásról, hanem eleve figyelembe kellett volna venni az ország jövedelemtermelő képességét, és ahhoz méretezni a kiadási oldalt. A magyar kormány a GDP 47 százalékát csoportosítja át, más államok csak 39 százalékot.

– Az sem mindegy, hogy hova csoportosítja át.

– Nagyon nem mindegy, és az sem, hogy mindez milyen formában történik. Ráadásul azért is nehéz megérteniük az embereknek, hogy mi történik, mert nem azt mondja a kormányzat, ami valóban van. A gazdasági és szociális ügyekről nehezen érthető gazdasági nyelven fogalmaz, mivel a hivatalos kommunikáció militáns fogalmakkal, a támadás, védekezés, szabadságharc szókészletével operál.

Amikor stratégiai nyelven fogalmaz, tudatosan elfojtja a gazdasági és szociálpolitikai vitát. Ez a stílus sajnálatos módon a magyar politikai felsővezetés sajátossága.

– És az vajon mennyire felelős viselkedés, hogy például a beruházások területén a mesterségesen gerjesztett állami kereslettel olyan szinten avatkozott be a kormányzat, hogy a piac már alig tud működni, verseny pedig végképp nincs? Mi lesz akkor, ha egy recesszió esetén az állam visszavonul? Ahogy egyébként már el is kezdte.

– Az állami aktivizálódás nem kizárólag magyar ügy, hiszen 2008-ban világszerte csalódtak a piacgazdaságban.

– Miért?

– Mert pénzügyi csődbe vezetett a gazdasági rendszer. Akkor okkal lehetett mondani, hogy lám-lám, a piac tökéletes előrelátása, amely számos gazdasági elmélet alapja, nem működik. Emiatt a piac és az állam közötti hatalmi egyensúly 2008 után számos országban az állam oldalára billent. Ezt követően azonban „szétfejlődtek” a társadalmak. Hogy a piac nem működik jól, a centralizáció érveként találta ki az Orbán-kormány 2010-ben, majd rezsimmé fejlesztette. Most nehezebb leszólni a piacgazdasági rendet, mert a válságot követő tizedik éve tart a gazdasági növekedés a világban. De nálunk még mindig életben van a válságdiskurzus, a szabadpiac akkori tekintélyvesztését további centralizációra használják, amit Orbánék extrém szintre fejlesztettek. Mikromenedzselés folyik, az van, amit odafent kitalálnak. Ha valaki a vezetők közül azt mondja, hogy mától ez az ágazat vagy cég stratégiai fontosságú, akkor az úgy lesz. Ilyen lett a Rába, a tankönyvüzlet, de a balatoni turizmus is. Európai piacgazdasági viszonyok között az ilyen rendszer bizony abszurd, és nem tud versenyképes lenni.

– Az MNB 330 pontos versenyképességi programja szerint a rendszer működik, hiszen azt jósolják, 2020-2030-ra el lehet érni az osztrák életszínvonal 80-90 százalékát. Valóban?

– Az utolérés akkor szokott szóba kerülni, amikor rosszul mennek a dolgok. Én ezt már átéltem korábban, egy másik gazdasági-társadalmi rendszerben. A dicső jövővel vagy a dicső múlttal akkor szoktak érvelni a politikusok, amikor a jelennel valami nincs rendben. Maga az utolérési ígéret komolytalan, nincs értelme foglalkozni vele. Amúgy meg hogyan történne? Valaki megy az utcán 2029 nyarán, és azt mondja, na most nagyon úgy érzem, megváltozott az életem, mert valami azt súgja nekem, hogy ma elértem Ausztria átlag-életszínvonalának 80 százalékát? Inkább nézzük a program szakmai vonatkozásait. Miért is érezhették szükségesnek a programot? Mert bár a makrogazdasági adatok jónak tűnnek, de minden más kérdéses, ami a fenntarthatóság kategóriájába tartozik. Hogyan alakul a gazdasági növekedés később, mi lesz az uniós pénzek nélkül, működik-e a gazdaság a német autógyárak nélkül, vagy mi lesz akkor, ha további 300 ezer képzett ember más országban képzeli el a jövőjét? Óriási kérdőjelek vannak. Indokolt a jövőn gondolkozni. Az MNB azonban nem azt a hat-nyolc lényeges, ugyanakkor tartalmi vitára okot adó pontot jelölte meg, amiről tényleg beszélni kell. Felsorol minden létezőt, és mindenki válogasson belőle gusztusa szerint. Ezzel el is kerülik a markáns állásfoglalást a gazdaságpolitikai vitákban.

Fotó: Merész Márton

– És akkor mi az a hat-nyolc pont, amivel foglalkozni kellene?

– Hogy például kell-e még erőltetni az autóipart és azt a fajta függőséget, amit az újraiparosítás címszó alatt végrehajtottak. Kell-e erre a célra további állami tízmilliárdokat költeni havonta? Nem inkább a képzési struktúrát kellene-e modernizálni, szemben azzal, ami most történik? Néhány évvel ezelőtt, amikor leszállították a tankötelezettségi korhatárt, a magyar oktatási rendszert bedolgozói struktúrára állították át. Ez utóbbit egyes számú problémának tudom megnevezni. Vagy meg lehetne vizsgálni, miért nem tudnak fejlődni a magyar kis- és középvállalkozások. A keleti nyitás, aminek a célországai számukra beláthatatlan messzeségben vannak, bevált-e? A távoli autokrata rendszerek gazdaságaiba a kkv-k képtelenek bedolgozni. Vajon tényleg akkora ötlet volt a kínaiak és az oroszok kedvére tenni, vagy a világkereskedelmi újratömbösödést észlelve másfelé is kellene fordulnunk? Ezeket a témákat nálunk állami szinten kivonják a vitákból, vagy emocionális és ideológiai mázzal öntik le, hogy a Nyugattól való függetlenséget bizonyítsák. Nem tényekről, hanem világképekről és hitvitákról van szó.

– Az egyik korábbi lapszámunkban azt mondta Mellár Tamás, hogy a hazai középvállalatok próbálnak nem túl jól működni, mesterségesen visszafogják a termelésüket, hogy ne figyeljen fel rájuk a kormányzat. Egyesek attól tartanak, őket is eléri az a gyakorlat, hogy elveszik tőlük a jól működő vállalkozásukat. A bankrendszer, főleg az államiak, azzal vannak elfoglalva, hogy a NER-lovagok és üzleti körük projektjeit finanszírozzák, és mivel ezek általában kockázatos üzletek, a piaci szereplők nehezen jutnak hitelhez a nagyobb fejlesztésekhez. Sem erő, sem erőforrás, sem bátorság nincs a gazdasági szereplőkben, hogy fejlődjenek. Ön is látja ezt?

– Helytállónak gondolom ezeket a felvetéseket, és különösen a közepes cégeknek okoznak gondot. Aki sikeres, az felhívja magára egy olyan kör figyelmét, amelynek az anyagi ereje és a politikai háttere is megvan ahhoz, hogy bárkit bármikor ki tudjon szorítani az üzletéből. Annyira erősekké váltak mára ezek az érdekcsoportok, hogy tulajdonképpen már a politikai hátszél sem kell nekik. Óriási visszafogó erő ez a gazdaságban. A kisvállalkozások esetében más problémák vannak, ott inkább az a baj, hogy nem ment végbe a generációváltás a tulajdonosi körben. Az is gyakori, hogy a bizalmatlanság kultúrájában szocializált kisvállalkozók nem szívesen kooperálnak másokkal. És ami nem múlt el, sőt, romlott: a versenyszellem hiánya. Egyre többen nem a piacon akarnak érvényesülni, hanem elkezdenek körözni a politikailag meghatározó személyek körül. A nagy cégek a nagy politikusokat környékezik meg, a kicsik meg a helyi kiskirályokat. A régióban vannak sikeresebb országok nálunk, az pedig azért lehet, mert ott erősebb a verseny és erősebb a belső piac. Nagy gyengesége az elmúlt húsz évnek, hogy nem alakult ki az a lüktető, dinamikus magánpiaci kultúra, amely máshol működőképes.

A megkötött nagy állami egyezségek, a nagyprojektek a politika számára fontosak, de mi, közgazdászok tudjuk, hogy ezeknek van a legkisebb gazdasági hozadékuk, és a legkevésbé erősítik a kis és közepes cégeinket.

– Cserében ezek a legdrágábbak.

– A centralizáció közép- és hosszú távon hatékonyságromboló. Vannak megbízható nemzetközi felmérések, amelyek mind azt igazolják, hogy az állam visszahúzó tényező. Amikor a kormányzat elmondja, hogy Magyarország jobban teljesít, és megveregeti a saját vállát, mindig hozzáteszem magamban, hogy Magyarország valóban jobban teljesít, de annak ellenére, amit kap az államtól. Kétségtelen, hogy a válság után sok cég talpra állt és jobban teljesít, de nem azért, mert a gazdaságpolitika a segítségére van ebben.

– Le tud hullani a lepel erről a kettős játszmáról, ami a gazdaságban történik?

– Sokunk félelme, hogy ez rendszerré csontosodott, sok befolyásos haszonélvezője van, emiatt nem nagyon várom és remélem, hogy magától meg fog változni. Magam is még keresem a választ erre a kérdésre. Azt tisztábban látni, hogy most vajon mire is készül a kormányzat. Arra biztosan, hogy kevesebb uniós pénz jön, viszont a felemelkedett, nagy étvágyú NER-kedvezményezetteket továbbra is etetni kell. Most ezen dolgoznak.

https://168ora.hu/penz/bod-peter-akos-gazdasag-fejlodes-ner-172317

Itt a bizonyíték a cenzúra működésére a fideszes lapnál: átírták a neves rendező túl kemény mondatait

A Somogy Megyei Hírlap és online változata átírta, illetve utólagosan kihúzta az egykori kaposvári színházigazgató, rendező és színész, Znamenák István néhány mondatát. Az eljárás mindent elárul arról, mennyire tiszteli a fideszes propagandagépezet az embert, a művészt és a szólás szabadságát.

Meglepődtünk kissé, mikor néhány napja Znamenák István színész-rendezőt láttuk feltűnni a Sonline címoldalán. "Znamiét", aki annak idején, 2008-ban a vezéráldozata volt a kaposvári színházi botránynak.

Amint talán még néhányan emlékeznek, Babarczy László 2007-ben távozott a Csiky Gergely Színház éléről, s maga helyett Znamenák Istvánt javasolta – Mohácsi János művészeti vezetővel – a társulat és a szakma támogatásával.

Znamenák: Egyre nagyobb kedvet és dühöt érzek Fotó: Narancs-fotó/Szkárossy Zsuzsa

Szita Károly a kezét tördelte

Általános megdöbbenésre a kaposvári önkormányzat csak egy évre bízta meg őket. Szita Károly polgármester akkor az ülés után állítólag arról próbálta meggyőzni a megdöbbent színháziakat, beleértve a távozó Babarczy Lászlót, hogy „sajnálom, nem tudtam keresztülverni a Fidesz-frakción” a négy évre történő kinevezést.

A történet további része ismert: kevesebb, mint egy év után, piros szőnyegen jött a már korábban kiszemelt Schwajda György Kaposvárra, majd az ő korai halála után Rátóti Zoltán, aki, bár a második ciklusát még megpályázta, váratlanul lemondott. Őt követte az a Fülöp Péter, aki nemrég kulturális államtitkár-helyettesi megbízást kapott.

Szita: sajnálom, nem tudtam keresztülverni Fotó: Szita Károly/Facebook

„Pedig szerintem szétkúrták…”

Znamenák Istvánnak – s persze a többi, nem önszántából távozottnak is – nehéz volt az első időszak: családja Kaposváron élt, s persze azért is, mert három év után a Nemzeti Színházból is távoznia kellett Vidnyánszky-féle hatalomátvételkor.

Meglepő tehát, hogy a fideszes médiaalapítványhoz, a KESMA-hoz tartozó megyei napilapnak egyáltalán eszébe jutott interjúzni vele, s persze az is furcsa, hogy ő maga kötélnek állt, holott pár éve a Narancsnak még így fogalmazott: „Te azt a szót használod az akkori kaposvári és nemzetis társulatra, hogy szétszéledt. Pedig szerintem szétkúrták, és nekem ettől van csömöröm, és egyre nagyobb kedvet és dühöt érzek, hogy valahogy odabasszak, vagy legalább megpróbálkozzak vele. Eddig mindig megpróbáltam óvatosan fogalmazni, de most már tele van a hócipőm.”

A kaposvári Csiky Gergely Színház Fotó: csiky.hu

Az internet archívuma segített

Ám hiába volt bátor a nagy fideszes médiaalapítványhoz tartozó szerkesztőség, ez nem tartott sokáig. Ugyanis azt követően, hogy kikerült az interjú, jó pár olvasónak szemet szúrt, hogy utólag átírták.

A cikkek régebbi verzióit is megőrző Wayback Machine azonban, mint már annyiszor, most is segített. Íme az interjú korábbi változata, amiben Znamenák István kendőzetlenül fogalmaz a menesztéséről: „Az én igazgatói kinevezésem arról szólt, hogy Babarczy ne közvetlenül legyen leváltva, mert Schwajda Györgyöt már hívták. Úgy volt ez kitalálva, mint egy rossz ír maffiafilmben. Voltak dolgok, amiket nem értettem, ha már úgyis ez lesz, akkor miért akarták velem feltörölni a főutcát. Nem volt szép, és ez megmaradt bennem.”

Már nem szerepel

Az egy nappal későbbi, kicsontozott változatban ez a mondat már nem szerepelt. Ahogy az utolsó bekezdésben foglaltak egyike sem: „Nem akarom bántani a mai kaposvári színházat, nagyon régen láttam itt előadást még Rátóti Zoli igazgatása alatt, de az a produkció, amit láttam, ott én szerintem már „leért a hajó, karcolta az alját”.

Magyarán ezzel a vitorlás-hasonlattal sem kívánta az utólagos cenzor a derék kaposvári polgárok derűjét, lelki nyugalmát megzavarni.

Tegyük hozzá: a Somogy Hírlap print változatában is a preparált szöveg szerepel. Nem tudjuk, hogy sima mellényúlásról van szó, balul sikerült partizánakcióról, netán egy pitiáner trükkről, amellyel az interjúalanyt kívánták megnyugtatni, hogy kemény mondataival mégis találkozhat a kaposvári közönség, amelyeket aztán gondosan eltüntettek.

Pirossal aláhúzva a kimaradt mondatok Fotó: Google archív

A lényeget tekintve egyre megy: az eljárás szinte mindent elárul arról, hogy mennyire tiszteli a fideszes propagandagépezet az embert, a művészt, a szólás és a gondolat szabadságát. Pont ezért kellett távozniuk Kaposvárról, s évek múlva, két mondat erejéig sem lehet itt maradásuk.

https://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/mint-egy-rossz-ir-maffiafilmben-igy-hamisitotta-meg-a-somogyi-hirlap-a-znamenak-istvannal-keszult-interjut-121986 

Bezárt gyerektábor: tovább titkolózik a Fidesz

Az MSZP frakcióvezető-helyettese az iránt érdeklődött, hogy meddig lesz ez így, illetve Fonyódon hányan táboroztak az elmúlt években. Rétvári írásbeli válaszának elején még mindig az MSZP kormányzását emlegeti, ami több mint kilenc év Fidesz-kormányzás után eléggé furcsa, majd az Erzsébet táborokról kezd sorolni adatokat általánosságban, de a fonyódligeti helyzetre egyáltalán nem tér ki.

Külön pikantériája Rétvári válaszának, hogy Gurmai Zitának arra a kérdésére, miszerint honnan érkeztek a táborozók és hány halmozottan hátrányos helyzetű fiatal vett részt a programban, szintén semmi konkrétumot nem volt hajlandó elárulni, helyette csak annyit írt: a táborozók 80 százaléka kevésbé fejlett régiókból érkezik a Balatonhoz. Amiből persze egyáltalán nem következik, hogy a nyaraltatott gyerekek is hátrányos helyzetűek lennének. Rétvári válasza valószínűleg nem véletlenül lett így megfogalmazva…

Forrás: Hírklikk

Magyar szellemi székrekedés

Tárgy: siker

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Eszébe se jusson hazajönni. A kend szemei még a nagyi szemeinél is rosszabbul szuperálnak, úgyhogy hiábavalóan igyekezne meglelni bármit. Mert a nagyi fogait nem kell keresni. El se veszett. A köténye zsebében volt, a dobozkájában. Főzés előtt kivette, mert zavarta a kóstolásban.  A kötény pedig a mosógépben. Megvan! A memória! Agykontrollal megleltük! Nem hagyta ott a nagyi a fogát a fűben!

Azt mondja a nagyi, hogy már az a néhány kincstári fog is tompítja és torzítja az ízlelést. Mi lesz majd szegénnyel, ha szájpadlásos foga lesz? Ha lesz. Mert ebből a nyugdíjból aligha. 43 évig fizette a tb-t potyára, sőt már a nyugdíját is csipkedik az udvari piráják. Ahhoz a kevés koszthoz, ami nekünk jut, igazán nem kell fog az „elit” szakértői szerint. Nyammogva tovább is tart az étel. De főleg azért nem jár SZTK-ra a bennszülöttnek fog se, mert keresztény szabadsága van a magyar népnek, ha nem tudná kend. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti vagyontól megszabadították a föléjük kerekedő arrogáns elnyomók. Úgy ám. Csak a kiválasztottak sínylődhetnek a vagyon rabságában, jachton, helikopteren. De azok aztán pereputtyostul, az árva gyerekektől elkobzott kastélyokban terpeszkedve.

Nagyon megtévesztő, amit a tévében látott. Harminc esztendeje minden évben a slepp kiruccan Erdélybe pár napra, néhány milliárdot szétszór a hódolóknak, de az úgynevezett „Erdély visszacsatolás” kamu. Tehát a fehérvári huszárok nem szállták meg Tusványost. Elhangzott a szokásos hadüzenet, utána visszavitték a huszár egyenruhát a kölcsönzőbe, mert a NER csak egy napra fizette a kölcsönzési díjat, ezért a záró bulin elmaradt a jelmezes közös éneklés is.

Tehát jobb, ha tőlem tudja, hogy Erdély, a Vajdaság, a Kárpátalja és a Felvidék továbbra is a szomszédoké, viszont a nekünk gyűlöletet adományozó kormányunknak köszönhetően mi finanszírozzuk a gazdasági fejlődésüket. És ez nem semmi ám! Vannak olyan települések odaát, amiknek az infrastruktúrája fejlettebb lett az adónkból, mint sok anyaországbeli településé. Mert a magyar kormány nem sajnálja a pénzünket, ha a személyzetük kistafírungozásáról van szó.

Én nem tehetek arról, hogy kend nem érti az új magyar nyelvet. Ez a stafírung, nem az a stafírung, bár az is, csak másképpen. Narancskeresztényesen. A nemzetegyesítés illiberálisan azt jelenti, hogy a belföldi nemzeti vagyon összeharácsolása után például vesznek egy szállodát Szatmárnémetiben vagy tengerpartot az olaszoktól, néhány várost, pártot, papot a Vajdaságban, Felvidéken, Kárpátalján. 

Nem! Ezerszer megírtam már kendnek, hogy én csak elvétve, jobb híján zúdítom kendre a saját okosságom. Én azt írom kendnek, amit hallok. Memória. Ennyi. Fiatalon jól működik. Tatáéktól is hallottam a tatalaborban: „Három 80 év fölötti bácsi beszélget. Mondja az első, reggel olyan fickós voltam, gondoltam lekaszálom az árokpartot. Még feléig se jutottam, beleállt a derekamba a fájás. Mire a másik, én is úgy ébredtem, gondoltam bedobom 10 tojásból a rántottát, mint régen, fiatalkoromban, hát a felét se tudtam megenni. Megszólal a harmadik. Én is fickósnak éreztem magam. Mondom is az asszonynak, hogy anyukám bújjunk össze, mire kuncogva megjegyzi; nincs tíz perce, hogy az előbbit befejeztük! Bizony. Már a memória se olyan, mint régen, fiatal korban!”)  

Én mivel kiváltképpen, sőt, pláne hosszú mondatokat hallok (mert én nem vágok közbe) nyilvánvaló, hogy ezek ragadnak meg, ezért ezeket írom kendnek. Arról továbbra se lehet szó, hogy én értelmezzem kendnek a hallottakat, amikor az hagyján, hogy én nem értem, hanem sok esetben azt gyanítom, az se érti, aki mondja. Például amikor a Soros-bérencek Soros-bérencezik a bennszülött nem Soros-bérenceket. 

Sőt most már ott tartunk, hogy a Soros-bérencek közpénzből jólfizetett bérencei Soros-bérencezik azokat a bennszülött alattvalókat, akik gondolkodási- és emlékező képességüket megőrizve halkan elpöntyögik, hogy kik az eredeti Soros-bérencek, meg arra is emlékeznek, hogy a Soros bácsi nem a szerzési ösztönök kiélésére, meg homofóbiára, vallásalapításra/hittérítésre/fegyverkezésre adta nekik a sok lóvét. Pláne nem gyűlöletkeltésre.  

Mert bizony a pszichológus néni is megmondta a minap, nem csak a Vekerdy bácsi szajkózza már régóta, hogy ez a mostani iskolarendszer a pórázon vezethető „sötét tömegek” előállítására szolgál. Mire a nagyi elcsodálkozott, hogy még a mostaninál is sötétebb? Emlékezzen csak kend, hogy mikor a választások közepette „lefagyott” az asszisztencia számítógépe. Én utána megírtam kendnek (2018.07.06), hogy a Magyar Tudományos Akadémiának kampec lesz hamarosan. Innen Bütyökfalváról, én, a háromszor buktatott, sajátos nevelési igényű, kiskorú, mi több, halmazati büntetésből még ráadásul lány is. Akkor úgy saccoltam, rögvest államegyházi őrizetbe helyezik, mert állításuk szerint a Kádár alatti egyházi iskolákból került ki a mostani akadémikusok kétharmada, meg a szkíta ősök, a kurultáj, és a hat nap alatt teremtett lapos Föld, de tettek még egy kört, nehogy elakadjon az euró folyam. Nos, ez az Akadémia einstandolás úgy jött ki nekem, hogy egyszerűen összeraktam, amit innen-onnan hallottam. És az végtelenül szomorú, hogy a magukat nagyokosnak vélő felnőttek ennyire nem képesek a tények kezelésére. 

Ha már rólam esett szó, így spontán, akkor mondom: most 90 ezer sajátos nevelési igényű gyermek –köztük én – menetel a darálóba!  Manipulatív módon variált folyamatban. Mint a Széchenyi könyvtár esetében. Azt is addig költöztetik, mint az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központot, amíg el nem tűnt minden dokumentuma a hazai műszaki innovációnak. A helyén 14 milliárd közpénzből Református Konferencia Központ pöffeszkedik, mintha kereszténnyé dicsőült volna az épület, mint én a kötelező hittantól. Pedig ez nagyon nem így van. A Vatikán 84 km hosszú polcon ma is őrzi a levéltárában, ami a hitbéli tudásával nem egyezik, de az emberiség számára értéknek tekinti, és évszázadokon át megőrzi az utókor emberének. Mert keresztény. Mint azok a magyar lelkészek Beer, Iványi, Donáth, és még ki tudja hány névtelen hitét és híveinek lelki üdvösségét némán szolgáló egyházi ember, vagy csak egyszerű hittel élő polgár, akik a zsíros koncért sem hajlandók a népbe marni, palotáért, stadionért Istent káromolva Belzebub hataloméhes csürhéjében szolgálni. Ezek a mohó narancskeresztesek mindent elemésztenek, mint a sakál gyomra.  

A nagyi szerint kétes sikert hoz nekik a teljes elsötétítés, mint a honfoglalóknak. Mint ahogy saját írásos emlék hiányában az európai kolostorokat feldúló honfoglaló magyarokról az írástudó szerzetes annyit örökített meg, hogy oltári bunkók és büdösek voltunk, most a finn nagykövet dokumentációja marad meg a jelenünkről hitelesen, vagyis a bunkóságunk miatt bűzlik a magyar jogállamiság. Én csak azt írom kendnek, amit hallok. Ezek az információk szerintem pontosan elégségesek ahhoz, hogy ne akarjon hazajönni. Ennél nagyobb rokoni jótéteménnyel momentán nem szolgálhatok kendnek ebből a kizsigerelt országból, ahol azt hiszik az elbódult felnőttek, hogy a Bubó doktor Ursulája kilépett a meséből és kézrátétellel megszünteti azt a magyar szellemi székrekedést, amit a túl sok, és hirtelen bezabált műanyag illiberalizmus okozott.

Bütyökfalva, 2019. augusztus 8.                                                              

Mirtill

https://kolozsvaros.com/2019/08/10/magyar-szellemi-szekrekedes/

Ferenc pápa szerint Hitler 1934-es beszédét idéző politikai szónoklatok hangzanak el ma Európában

A pápa Európa egységéről, a migrációról, a bezártságról, szuverenitásról is beszélt.

„A szuverenizmus elszigetelődő magatartás. Aggódom, mert elhangzanak olyan beszédek, amelyek Hitler 1934-es beszédeihez hasonlítanak: »Előbb mi! Mi… mi…«: ezek a gondolatok félelmet keltenek. A szuverenizmus bezárkózás. Egy ország legyen szuverén, de ne bezárt. A szuverenitást meg kell védeni, de óvni és előmozdítani kell a többi országgal, az Európai Közösséggel való kapcsolatokat is.

A szuverenizmus túlzás, amely mindig rosszul végződik: háborúkhoz vezet.”

A La Stampa olasz napilap augusztus 9-i, pénteki számában jelent meg interjú Ferenc pápával, amit a Magyar Kurír teljes egészében le is fordított. A pápa Európa egységéről, a migrációról, a bezártságról, szuverenitásról is beszélt.

A Ferenc pápa szerint Európának nem szabad szétesnie, nem veszítheti el azt a történelmi és kulturális egységet, amire a stabilitása épült. Ám úgy látja, Európa többek között a belső nézeteltérések miatt is meggyengült. Az egyházfő bizakodó, az új európai választások után szerinte jó irányba indulhatnak a dolgok, és az is segíthet szerinte, hogy egy nőt választottak meg az Európai Bizottság elnökének, mivel "a nőknek van képességük arra, hogy másokat összefogjanak és egyesítsenek".

"Az Európai Unióban beszélnünk kell egymással, eszmecserét kell folytatnunk egymással, meg kell ismernünk egymást. Ezzel szemben időnként csak kompromisszumos monológok hallatszanak. Nem! Meg is kell hallgatni a másikat" – hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát Ferenc pápa. Majd hozzátette, "(...) a saját identitásunkból nem engedhetünk, azt integrálni kell. Ha valaki eltúlozza az identitás védelmét, azzal az a probléma, hogy bezárkózik saját identitásába, és nem nyílik meg. Az identitás gazdagság, kulturális, nemzeti, történelmi, művészeti gazdagság, és minden országnak megvan a maga identitása, de azt párbeszéddel integrálni kell."

A pápa szerint a menekültekkel szembeni kötelesség az érkezők élethez való jogának betartása is, be kell őket fogadni, kísérni, támogatni és integrálni, de a kormányoknak kell meghatározniuk, melyik ország mennyi menekültet képes befogadni, és ha többen érkeznek ennél a számnál, akkor más államokkal egyeztetve kell menedéket nyújtani nekik. De az egyházi vezető szerint kreativitásra is szükség van, új megoldások keresésére.

„Beszámoltak nekem például arról, hogy az egyik európai országban a demográfiai hanyatlás miatt vannak félig üres városok. Oda lehetne költöztetni néhány migráns közösséget, amelyek többek között fel tudnák lendíteni a térség gazdasági életét.”

Arra a kérdésre, hogy mitől tart legjobban, a pápa ezt mondta:

„A biodiverzitás eltűnésétől. Új halálos betegségektől. A természet olyan megváltoztatásától és pusztításától, amely az emberiség halálához vezethet.”

https://magyarnarancs.hu/kulpol/ferenc-papa-szerint-hitler-1934-es-beszedet-idezo-politikai-beszedek-hangzanak-el-ma-europaban-122096