Szép Ernő - B. U. É. K. - Újévi elégia
Januárnak első napján
hogyha földerül a reggel
megjelennek nálam, érzem
férfiak, nők nagy sereggel.
Január hó első napján
elhagyott, bús kis lakomban
évről-évre népvándorlás
és idegenforgalom van.
E szomorú évfordulón
harci zajjal nekem esnek
a házmester, a mosóné
inasa a fűszeresnek.
A szemetes, rikkancs, hordár
és akiben sok a fortély:
táska nélkül, mint magánfél
látogat meg most a borbély.
Jön a tejes, jön a fürge
pikkoló, az apró-cseprő
jön, de nem kéményseperni
sötéten a kéményseprő.
S kihez sohse volt szerencsém
jönnek, jönnek mintegy százan
ó miért is részletezzem
ó miért is magyarázzam!
Rámtámadnak, rámorditnak
zordon hangján egy zsiványnak
és részemre állítólag
boldog újévet kívánnak.
"B. u. é. k." nyomtatvánnyal
elszánt arccal mind rám támad
B. u. é. k., B. u. é. k.
négy betűben mennyi bánat.
Tele van a kezük, szájuk
ujévvel és boldogsággal
ó, úgy értik mind a kettőt,
hogy a pénzem nyújtsam átal.
S én átnyújtom hősiesen
a tömérdek szép ezüstpénzt
szegény szabóm, hogyha látná
szívszélhűdést kapna tüstént.
És megfogyva és letörve
állok majd ott én, a bamba
míg családom, amely koplal
sírva borul a nyakamba.
S rebegem, mint minden évben
félig halva, félig ébren
hogyha senki nem kívánná,
mily boldog vón' az újévem!