Gábor György

Január 1.
A mai nap jelentős ünnepe az emberiségnek: ma van a szent fityma (szent előbőr, sanctum praeputium) napja. Álljunk meg egy pillanatra, s emlékezzünk: a zsidó vallási törvényeknek, a hálákhának megfelelően a kis Jézust a születését követő nyolcadik napon körülmetélték (brit milá). „Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett metélni, a Jézus nevet adták neki…” (Lukács 2,21). Szent Ágoston Újévre mondott beszédében, az Úr körülmetélésének ünnepén kiemelte, hogy „a test körülmetélését a mi Istenünk parancsolta szent atyáinknak”, „Krisztus, az Isten Fia valóban körülmetélkedett…a test körülmetélése pedig… ószövetségi rendelkezés…. az Isten bizonyos időre és bizonyos jelentéssel a körülmetélést is törvénnyé tette”, s ezzel az Úr „a két szövetség összhangját bizonyította be… testi körülmetélésével pedig szívünk körülmetélésére adott az Isten Fia példát.” (Sermo in circumcisione Domini, Migne, PL. 47. 1135-1140) De – mások mellett – megemlékezett a szent fitymáról Ruspei Szent Fulgentius, Clairvaux-i Szent Bernát, Páduai Szent Antal, hosszan szól róla Jacobus de Voragine a Legenda aureában (XIII. fejezet), s a nagy francia barokk zeneszerző, Marc-Antoine Charpentier karácsonyi kantátái között megtalálható az In circumcisione Domini is (lásd 8. kép).
A kereszténység tehát az Úr körülmetélésének napját ünnepli január 1-én, s a hagyomány tudni véli, hogy a szent előbőr fennmaradt. Számos legenda számol be arról, hogy Keresztelő János is őrizhette azt, később Nagy Károly III. Leó pápának adta át, aztán az ereklye a lateráni bazilikába került, ahonnan Róma 1527-es kifosztásakor eltűnt. Ez a fityma a hagyomány szerint végül a Rómához közeli faluig, Calcatáig jutott, ahol a helyi templomban szent ereklyeként őrizték, s minden évben egyszer, január 1-én megmutatták a hívőknek. Később egyre több szent fitymáról tudott a hagyomány, akadt, hogy 18-at is emlegettek, amelyek közül az egyiket I. Balduin jeruzsálemi király vásárolta meg Palesztinában, de épült számára kápolna, s létrejött egy Szent Előbőr Testvériség is. Sok legenda övezte, például az, hogy a meddő nőket termékennyé volt képes tenni, s Sziénai Szent Katalin álmában a gyermek Jézustól jegygyűrűként kapta meg az előbőrt (lásd 9. kép). Leo Allatius XVII. századi tudós teológus De Praeputio Domini Nostri Jesu Christi Diatriba c. értekezésében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a szent fityma Jézussal együtt az égbe emelkedett, s ez képezi a Szaturnusz gyűrűjét. Izgalmas teológiai viták bontakoztak ki a szent fityma szubsztanciális és antropológiai vonatkozását illetően: ilyen volt annak a súlyos kérdésnek a körüljárása, hogy vajon Jézus feltámadásakor egyesült-e az előbőr a megváltóval, avagy épp úgy függetlenedett tőle, mint az élete során elhullajtott köröm, testszőrzet vagy hajszál.
Az irodalom és a filozófia is gyakran megidézi a szent fitymát. Voltaire a Filozófiai ábécé „Türelem” címszava alatt emlékezik meg Jézus fitymájáról (Voltaire: Filozófiai ábécé, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983. 419.), Joyce az Ulyssesben írja, hogy „a körülmetélt Jézus főpapi sértetlensége (január elseje, kötelező misehallgatás és tartózkodás a szükségtelen szolgai munkától), és hogy az isteni előbőrnek, az apostoli római katolikus anyaszentegyház testi eljegyzési gyűrűjének, melyet Calcatában őriznek, az egyszerű tisztelet jár-e csupán, avagy az imádásnak ama negyedik foka, melyben oly isteni kinövések részesülnek, mint a lábkörmök vagy a haj” (James Joyce: Ulysses, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974. 792.), s Umberto Eco a Baudolinóban hozza szóba, hogy „elregéltem hát én is mindazt a csudát, amit nekem regéltek, megtoldva még egy párral, azzal például, hogy láttam ám a lateráni palotában egy gyémántokkal díszített arany ereklyetartót is a mi urunk, Jézus Krisztus köldökével és előbőrével.” (Umberto Eco: Baudulino, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003. 40.).
Sajnos a II. vatikáni zsinat a körülmetélés ünnepét eltörölte az egyházi naptárakból, s az ereklyének 1983-ban végleg nyoma veszett. Azóta is hol szentségtörő tolvajokat emlegetnek, hol feketepiaci megrendelőknek dolgozó profikat, hol sátánistákat, de a legvalószerűbb föltevés, hogy a templom papja, Dario Magnoni a Vatikán megrendelésére eltűntette az ereklyét. Az ok az lehetett, hogy a Vatikán számára egyre kínosabbá vált a megváltó péniszének egy darabjához elzarándokoló kíváncsi hívek tömege. Mindenesetre tény, hogy a fityma azóta eltűnt.

folyt.

Vagy mégsem.
Beszélik, hogy új ereklyetartó készült számára, fenn a budai Várban. Szép nagy, tágas, egyesek puritánnak mondják, pedig egy csudát az, hiszen az ereklyetartót még csinos erkéllyel is megajándékozták. Hamarosan beköltöztetik ebbe az új relikviáriumba, ott fogják majd csodálni, simogatni és cirógatni az őt szent relikviaként tisztelő és imádó, sírig hű rajongói.
Igaz, a jövőt fürkészők tudni vélik, hogy előbb-utóbb hozzá is beköszönt az alkonyat, büszke tartása kienged majd, gyengécskén, erőtlenül lekonyul, s fejet hajt a köz akarata előtt.
De akkor már csak puhára cserzett, összeaszott szattyánbőrként él tovább a nép ajakán és az emlékezetében.

www.facebook.com/photo.php?fbid=10156963294639855&set=a.165101444854&type=3&theater

Következményekben gazdag 201q-es évet kívánok mindenkinek,kinek így,kinek úgy (sitten megrohadósat)

.......
nektek itteni korcsmalátogató lányoknak és fijjuknak egy szép verset legelőször:

Karinthy Márton

A kék rózsa

Ballagok hegyen, völgyön, úttalan
utakon; ruhám cafatokba lóg;
dűlöngök, dúdorászom ittasan.
Kísérnek vad nyarak, telek;
könnyezem, botlom, elesem.
És jönnek görcsösbottal ballagók
s kérdik tőlem: te mit keressz?
Szemük rámvetik. S felelek:
én a kék rózsát keresem.

Mert nagyon sok van, ki keres.
Az egyik régi ezüstláncot,
másik szétmállott szavakat.
Harmadik elfújt gyertyalángot,
negyedik olvadt havakat.
Ötödik télidőn tavaszt,
hatodik ezt, hetedik azt...
Keresnek mind... múlt árnyakat
sokan, a jövőt kevesen.
Utamban ők nem ártanak:
én a kék rózsát keresem.

A kék rózsát, a hamvasszirmút!
a szűz csodát, a meztelent!
Az éjfél kibomló haját,
halottak élő sóhaját,
mely boszorkák szemére leng...
fagyott tüzét a gyűlöletnek,
melynek méhe a szerelem...
Én a kék rózsát keresem!
a kék rózsát! a fényeset!
a lengőt és a mozdulatlant.
Keresem jaj, halálraváltan
télen és nyáron szüntelen
a szemeken s az arcokon...
Keresem... s ha majd megtaláltam,
gyöngéden számhoz emelem,
megcsókolom és eldobom...

Boldog új évet mindenkinek! :)

minden betérőnek jobb és kellemesebb évet (éveket!) kívánok. :)))

addig is:

www.youtube.com/watch?v=d-diB65scQU

@eszti.....:

én nem kívánok ilyet senkinek, mert tisztában vagyok avval, hogy nem lesz az.

:)

uploads.disquscdn.com/images/e891ef5eed638018fce35d8c2aca0885c0cda05bdb6c7e35d4c01e997176300f.jpg

@taga20:

kívánhatok az Újévre malacot?))

www.kepfeltoltes.eu/images/2019/01/19549243588_2115779728479.jpg

@gazoló: mingyá jobb lett a kedvem:)

neked is!

www.napiszar.hu/showPost/Happy_New_Year_

@taga20: D

így kell ezt csinálni,nem tüntikézni))

www.kepfeltoltes.eu/images/2019/01/937chuck.jpg

..............

azért neked,családodnak is élhetőbb,g.cimentes évet haver)

@gazoló: vice versa haver:)

viszont elárulom neked, hogy má csák is 1 GECI!

a kurvaéletbe!:)

@Orica Középföldi: @eszti.....:

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

@gazoló: haver, az istened elmehet a faszba!

ha ezt a sok szemétséget engedi.

@taga20:

Istennek ehhez semmi köze és ezt te is jól tudod.

A másik felvetésedre válaszolva, politikai helyzettől függelenül csak lehet néhány jó pillanatunk 2019-ben?

@Orica Középföldi:

irodalmiszemle.sk/2017/08/nemeth-zoltan-amit-meg-kellene-meg-almodni/

www.kalligramoz.eu/Kalligram/Archivum/2016/XXV.-evf.-2016.-junius/Remeges-mozgas-repedes-Esterhazy-Peter-es-az-intertextualitas-a-szlovak-befogadoi-koezegben

@eszti.....:

Köszi:)

@eszti.....:

"Istennek ehhez semmi köze és ezt te is jól tudod.")

tudom a te istenednek csak a cuki dolgokhoz van köze.

dzsézuska, gyedmaroz, húsvétinyúl:)))

éhezés, háború, szenvedés, O1G.

ezeket kiszervezte az ördög haverjának.

kezdődik!?

@guma: mi?

www.youtube.com/watch?v=ciSFwdD_gWE

Csak, hogy ne feledjük.

Bánki György

"Egyenes gondolkodásunknak megfoghatatlan, hogy mennyi hazugság, mennyi rosszindulatú félreértés kering Birodalmunkról künn a nagyvilágban." (Klaus Mann: Mefisztó)

Ceglédi korán kelt:)

Ceglédi Zoltán
3 perce ·

Hát, vannak közös pontok a brazil-magyar vezetésben, mondjuk a fák kivágása fölött érzett perverz örömtől a homofóbián át egészen a bumfordi, tállaiandrásoid bunkóságig.
Az viszont fontos különbség, hogy ott van foci. És nem azért, mert telekúrták az országot stadionokkal.

"Konzervatív barátaim közül többen kérdezték, miért nem lépek fel hatalmi eszközökkel az irodalmi és művészeti modernizmus ellen? Azért, mert hiábavaló és mert ehhez nincs jogom. (...) A szellemi világban az állam szükségképpen brutális kezétől érintetlenül az erősebb gondolatnak kell szabadon győznie. De saját egyéni ízlésem egyoldalú érvényesítéséhez nem is volna jogom. (...) A kultúrpolitikus ... közpénzekkel sáfárkodik; az ízlések megoszlanak ..., ezért nincs joga a saját egyoldalú ízlését az államhatalom eszközeivel másokra erőltetni."

Klebelsberg K. (Nemzeti Újság, 1929. jan. 13.)

*

Tuti, hogy forog a sírjában. Az ő nevével élnek vissza. Helyette is fel vagyok háborodva - már elég régen.

Olvasom, hogy Kínai Űrügynökség a Hold túloldalára küldött egy holdjárót (hat kerék, talán? végtelen üzemidő, napelemes energiaellátás, no és az irányítás. Igen, az irányítástechnológia igen magas szintjét kellett meglépniük, stb) No, ez a holdjáró Jáde Nyúl 2, történetesen a Von Kármán-kráterben landolt, adta hírül a tudósítás: "A manőver jóval nehezebb volt, mint a 2013-as küldetésben. Akkor az előző kínai űrszonda, a Csang'o-3 a Hold Föld felé eső oldalára érkezett, most viszont a Csang'o-4 a Hold túlsó oldalán, a Déli-sarki Aitken medencében, azon belül is a 10 kilométer magas hegyekkel övezett, Von Kármán-kráterben landolt. A kráter Kármán Tódor magyar származású világhírű fizikus, a rakétatechnika és az űrhajózás egyik úttörője emlékét őrzi." [A kráter]
Jóleső melegség öntötte el a szívemet, mintha nyest szőrmével cirógatták volna a homlokomat, s nemzeti, magyar nemzeti lelkületem (ami már önmagában anakronisztikus, hájszen..., de hát a szocializáció, bizony a szocializáció, meghatározó tényező, melynek mindenhatóságát a hazafias lelkület érvényességét illetően kies hazánkban csak a végtelenített stadion programok, a futballmilliárdok, jetek földön-vízen-levegőben, és egy (valójában sok) hatalomra került bunkó, tahó, szűklátókörű, maffiába szerveződött cégéres tolvaj banda remekül tud árnyalni. Igen, árnyalni. Maradjunk ennyibe'.
No de a hazafias, magyar, sőt magyar hazafias lelkületem örömmámoránál tartottam, hogy no, lám!
Ha, no, akkor ni, megnéztem, ki is egészen ez a nagyra becsült magyarunk, akit valami nem különös véletlen folytán Kármán Tódorként veszünk -amúgy semmibe. Föllapoztam hát a wikit, nézhettem volna papíralapon is éppen, de a wiki volt közelebb, s lám, és íme, valamint ni:

"Kármán Tódor, teljes nevén szőllőskislaki Kármán Tódor, német nevén Theodore von Kármán (Budapest, 1881. május 11. – Aachen, 1963. május 6.) gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus, akit az amerikai légierő (USAF) védőszentjének becéznek, és a szuperszonikus repülés atyjaként, valamint a rakétatechnológia és hiperszonikus űrhajózás egyik úttörőjeként is ismernek. Tudta nélkül a német repüléstechnika alapjainak letételével a német légierő, a Luftwaffe kifejlesztéséhez is sokban hozzájárult.[m 6] Mint fizikus és alkalmazott matematikus sokban hozzájárult a hidrodinamika és a modern gázdinamika, illetve az aerodinamika huszadik századbeli fejlődéséhez. Számos kutatóintézet, valamint nemzeti és nemzetközi irányító bizottság megteremtésével, megszervezésével vagy irányításával bízták meg. Segítségét számos ország nagyra becsüli.
Kármán Tódor egy csehországi származású budapesti zsidó család harmadik gyereke volt, a család mindkét ágában számos intellektuális előddel. Apja, Kármán Mór, a filozófia és a neveléstan neves budapesti egyetemi tanára volt, és nagy tekintélyt szerzett az egyetemi középiskolai tanárképzés gyakorlatának alakításában. A közoktatásban végzett munkájáért elnyerte a Szőllőskislaki nemesi nevet. Bátyja: Kármán Elemér (1876–1927) kriminálpedagógus, pszichológus, jogász volt."

Puff. Püff. Paff.
Tehát megint csak van az az önhitt büszkélkedés, hányaveti, honfi keblet domborító kevélykedés, a homorú szomorú valóság meg az, hogy inkább cseh, mint magyar, s inkább zsidó, mint magyar, s életművét tekintve inkább piréz, mint bármi és bárki más. A pirézekkel meg tudvalévő, hogy mi a stájsz. Minálunk. Mi nem Kármán Tódoroknak állítunk szobrot. Nem. Columbo forever. Blikk rikkancs. geróf Kósa Lajos és társai.
Most annak részleteibe nem gázolnék bele, hogy konkrétan, élő, konkrét faszfejnek is, konkrétan a Várban, persze gondosan konkrétan álcázva, állítanak konkrét szobrot, a világörökségből világökörséget konkrétan gányolva. mi konkrét urunknak, aki ki más is lehetne, mint o-kilenc-egész-nyolcvanegy-század-v, lévén ő is csak egy a sorban. a nemzetrontók sorában. Majd ez a pohár is elmúlik. A történelem ceruzája, radírja most pihen, de egyszer csak nekikezd és teszi a dolgát.

De hogy ezt az egészet miképpen kapcsoltam össze a thumburgi Klebelsbergekkel, azt senki ne kérdezze.

@jaegtoer: :D

kérdezni? :)

ilyen "kalandos" összefoglaló után? hát ki vagyok én?

@taga20:

mi, mi? :)

az érzésekkel megspékelt hangulat cunami...

Még mindig jó:))

www.youtube.com/watch?v=jZbR7UUyEjQ

Barikádra feleim,cicás-kuttyos képeket szebb időkre)

@Orica Középföldi: én is mindig megnézem.

szerintem hont a legpatentabb a brigádból:)

.
mindig jó!

Péterfy Gergely: A kisördög

Most bosszút áll. Most neki lett mindenben igaza. A tévéből, a rádióból, az újságból az ő igazsága harsog, az ő félelmeinek ad igazat a politika, és akik eddig nevettek rajta, most gúny és megvetés tárgyai lettek.

hvg.hu/velemeny/201901_a_kisordog

@guma:

Boldog új évet kívánok!
Sok időm nincs is a sok boldogságtól, állandóan vigyáznom kell már így az első napokban is, nehogy lépten-nyomon felbukjak bennük, de ha már ide dobtál egy vörös posztót, nem állom meg, hogy néhány csepp hipóval (régebben:(hypo) ne árnyaljam, ha úgy tetszik: pöttyözzem ezt a nagy egyszínűséget.

Jónak jó, de nekem úgy tűnik, még mindig nincs megtanulva a lecke.
Abszolúte értem, megértem az elfogódottságot, az iszonyt a populizmustól és minden egyebet, és a többit. A szerzőtől is.

De, bassza* meg, azért csak bemutatja, hogy lehet ugyanabba a folyóba nem másodszor, hanem sokadjára is belegázolni. És nem bokáig. Bővérűen derékig.
[*Magyarázat: ez nem az!, hanem egy finom, entelektüell pukkasztó, közepes felháborodás jelző, félúton a fenébe is! és a rohadjon meg között, kicsit közelebb a hülye faszhoz, mint a jó édesanyjához. A felszólító mód a címzettet (ez esetben a szerzőt: P.G-t) nem kötelezi konkrét és azonnali cselekvésre, ily módon biztosítva az alkotói szabadságot. A tárgy definiálásának hiánya tudatos, ez is az alkotói szabadság kiteljesedését hivatott elősegíteni.]

Attól viszont engem kapott el a tér-, az idő-, az ember és minden egyéb, a fiókjaimból kitüremkedő iszony, s tört elő bennem az ujjak begyéig (a lábamon is, tehát úgymond, nem csak ésszel, hanem kézzel-lábbal írok), szóval előtört az elfogódottság, talán még egy kis lejárt szavatosságú viszolygással is meghintett utálat, minthogy és amíg fényév hosszan lett ostorozva, bemutatva, gúnyolva, kifigurázva, szocreál bunkóval bemutatva, de azért 'ávángarde' pántlikákkal jól fölsallangozva (lásd: lópikulánál), inkvizítorosan ízekre tépve, éteri magasságba erőltetett, eképpen a semmiben lebegő morális magaslatról elítélve az a kisöccsként bemutatott kisördög, amihez képest és viszonyítva elég eszközszegényre és meghökkentően** rövidre sikerült a megfellebbezhetetlennek, magától értetődőnek tűnő leütés, mármint a befejező bekezdés, tisztára olyan volt, mint ha a páros rímmel megírt 12 szótagos (magyaros) strófák után a költő átváltana három sornyi pirrichiusra és asszonáncra. Nem csodálom, hogy tér-idő-zavar van beállva az erőben.

[meghökkentően** magyarázat:a 'szánalmasan' szó már le van foglalva és el van használva a kiegyensúlyozott, pártatlan és katartikus felszabadulást és megkönnyebbülést kiváltó művészi színvonalú közmédiában.]

No, de ím, és ni:
" A liberális világ emberideálja ironikus, toleráns, kíváncsi, szolidáris, nyitott és önreflexív. Ezek az ideálok nehéz terhet rónak az emberre. Nem tud vele mit kezdeni az emberiség fele: talán olykor én magam sem, vagy te sem, kedves olvasó. Azok, akik liberálisnak mondják magukat, mind ilyenek lennének? Messze nem. Ugyan már. A kisördög, feleim, bizony bévül vagyon. Onnan kell kiűzni."

Ennyire egyszerű? Magunknak (t.i. liberálisoknak) szóló üzenetecske csak ennyi: űzöcskézzük már ki a kisördögöcskénket, mer különben megszólnak? Édes Istenem..... Hhhhhhhhhhhhhhhm.....

Valójában a meghatódottságnak kellett volna rajtam úrrá lenni, midőn definiálva lett, hogy milyen is a liberális világ (istenbizony valag-ot írtam elsőre, de! javítottam) ember idálja, miközben bizonyosság, tapasztalat, bőségesen dokumentált tény, hogy honi formális (hivatalos) képviselőinek kulcsfigurái, olyan messze álltak és állnak ettől, mint a szunniták a síitáktól, vagy ha úgy tetszik, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. És innentől kezd nyolc napon folyamatosan használt nájlon zokni szagúvá válni a konklúzió. Mert hiába is csepegtetett utána egy kis fenolftaleint a lébe, és méricskélt lakmusszal az egyébként tisztelt szerző, egy valamiről megfeledkezett.

Ezek a patás populisták ennek a társadalomnak a végtermékei. Ez a társadalom termelte ki, nem a labancok, nem a törökök, nem a tatárok, nem trianon, nem ajándékba jött, nem a Szíriuszról érkeztek tegnapról mára, vagy tegnapelőttről tegnapra, hanem itt csíráztak ki, itt szökkentek szárba (igen.), itt porzódtak be, itt szaporodtak el, a talajjavító trágyázás meg ment éjjel és nappal minden módon, és bizony a beporzást végző szorgos méhecskék a magukat fölkent liberálisnak hirdetők ugyanolyan politikai üzletembereknek indultak, mint a mostanság aratásra bejelentkezett és azt el is végző, időközben az önmegvalósítást választó szemünk fénye, a szabadságharcos gúnyára váltó egykor liberális kisöccs. Úgy ám! És ha innen, erről a földhöz ragadt társadalmi alulnézetből szemléljük, azaz a visszájáról, ha úgy tetszik fonákjáról, úgy látnivaló, hogy az a sok bekezdés, konkrétan az elsőtől az utolsó előttiig, többet árt, mint használ, mert megszámlálhatatlan fogódzót kínál mindazoknak, akik az aratást az istennek sem akarják, és nem is fogják abbahagyni, lévén, hogy áttértek a nagyüzemi gazdálkodásra. Úgyhogy a kisöccsök meg leguríthatnak pár kisfröccsöt. Lesz rá idejük.

- Petőfi Sándor -

MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
– Ha vert az óra – odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

(Pest, 1847. február.)