Január 1-től szolgálatba álló Országgyűlési Őrség gúnyája, illetve a világháborús német katonai egyenruha között alig van különbség. Csapatzászlót is kapott a januártól működő testület, melynek tagjai a szükséges hozzájárulás nélkül csak bűncselekmény vagy életveszély esetén léphetnek majd föl (Fotó: Kövesdi Andrea)
Fotó: Stiller Ákos
Kövérség-királyság – Gondolatok a Fidesz magánhadseregéről…
Na végre valami történik! Ünnepélyes esküt tett Kövér házelnök magánhadserege.
“A parlament áprilisban döntött az Országgyűlési Őrség felállításáról. Kövér László házelnök decemberben Tóth László rendőr alezredest jelölte az egység parancsnokának. Péter István főhadnagy, az egység egyik tagja szerint az Országgyűlési Őrség célja, hogy a legmagasabb szakmai színvonalon működjön, erős, professzionális szervezetként a társadalom tagjainak körében is megbecsülést vívjon ki.”….. Az őrség tagjai a Szent Korona előtt tettek esküt, ami a nemzet egészét jelképezi.
Nna wazze! Havi 400 rongy per fő! Ércsük ugye?
Nos, ezzel több probléma is felmerül! Nevezetesen: “Az átlagos bruttó kereset augusztusban 214 700 forint volt a nemzetgazdaságban,…… – közölte csütörtök reggel a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).
De néddmán’ tovább: “…Az őrök fokozott ellenőrzést hajthatnak végre, ruházatot, csomagot, járművet vizsgálhatnak át, magánlakásban és közterületnek nem minősülő helyeken is intézkedhetnek, kép-, illetve hangfelvételt készíthetnek, helyszínt biztosíthatnak. Kényszerítő eszközként bilincset, vegyi eszközt, elektromos sokkoló eszközt, rendőrbotot, lőfegyvert használhatnak.”….
Ez is érthető ugye? Tehát egy ilyen babmérő sapkában lófráló valaki az – utcán is- álljt parancsolhat bárkinek, akinek nem tetszik a fizimiskája! Esetleg még testüregi vizsgálatot is végezhet! Ha ennek esetleg ellenáll, még jól le is pisztolyozhatja!
De menjünk picinyég tovább: Nézzük mán’ meg ezt az egyenruhát!
Kérdem én tisztelettel: Nem “hajaz” valamelyik uniformisra? (A képaláírást nem ér megnézni!)
Szerintem ….. (itt nyomdafestéket nem tűrő jelző következett volna!)
Emberek! Észnél vagyunk, hogy ezt hagyjuk, eltűrjük?
Gere Gábor
http://kanadaihirlap.com/2012/12/30/koverseg-kiralysag-gondolatok-a-fidesz-maganhadseregerol/
Ilyen egyenruha nincs, és most mégis van
A szándék jó, a megvalósítás dilettáns – így jellemzi az Országgyűlési Őrség egyenruháját Tóth László szakértő, akinek, mint mondja, nehezen sikerült feldolgoznia a látottakat. Ungváry Krisztián történész szerint a lényeget tekintve keveset változtattak az 1945 előtti öltözéken, amit mégis, az „retrográd és ordenáré”.
Az Országgyűlési Őrség tagjai december végén tettek esküt. A rendezvényen Kövér László házelnök mondott beszédet, a csapatzászlóra felesége, Bekk Mária kötött díszszalagot. A szervezet az 1912-ben létrehozott, a második világháború végéig működő Képviselőházi Őrség jogutódjának tekinti magát.
Az Országgyűlés Sajtószolgálata szerint az új egyenruha kialakításánál fontos szempont volt az a törvényi előírás, hogy az öltözék jól megkülönböztethető legyen az egyéb fegyveres szervezetek viseletétől. Megtervezésekor – idézzük a hivatalos tájékoztatót – odafigyeltek arra, hogy az őrszolgálat során kényelmes, komfortos, biztonságos viselet legyen. Az országgyűlési őrnek „modern, a mai kornak megfelelő, ugyanakkor díszítésében a történelmi hagyományokat is követő megjelenést biztosítson, amely a Ház rangját, méltóságát erősíti”.
Tóth László, a szakmai körökben nagy tekintélynek örvendő uniformisgyűjtő azonban – ha finoman akarunk fogalmazni – nincs elragadtatva a látványtól. Szerinte külön tanulmányt is megérne a jelenség. Mármint az, hogy döntés születik egy nemes és támogatandó célról, mint például a történelmi hagyományokkal bíró fegyveres díszőrségek újbóli felállításáról és arról, hogy a hagyományok továbbviteléről a külső megjelenésben is gondoskodni kell. Ehhez képest a végeredmény: a viseleti hagyományainkat felrúgó, operettek jelmezeit idéző, dilettáns egyenruha.
Hasonló történt Budapest új zászlajának tervezésekor is – mondja Tóth László. A szakértők és műveltebb polgárok figyelmeztetése ellenére a zászlót kizárólag hadilobogóknál alkalmazott nemzetiszínű farkasfogazással keretezték, csak azért, mert valamelyik hozzá nem értő politikusnak ez tetszett. A dilettantizmust semmi sem mentheti – állapítja meg. Az új parlamentőrség szolgálati öltözékét nincs értelme minősíteni, mert az egy valódi őrző-védő feladatot ellátó testület vállaltan modern egyenruhája. Elsősorban a fantázia terméke, a célnak megfelel.
A társasági öltözet azonban már szándékoltan hagyományőrző jelleggel készült. A szakértő ismét hangsúlyozza, hogy elvileg örvendetesnek tartja, ha újra bevezetjük a páratlanul szép, még a Monarchia korában tervezett díszegyenruháinkat, akár kissé korszerűsített formában is. Hisz ezzel az általuk képviselt intézmény presztízsét növeljük. Na de miféle egyenruhát láthatunk az Országgyűlési Őrség tagjain? Hol itt a hagyomány? – kérdezi Tóth László. Zöld színű társasági zubbonyt – tér át a részletekre – korábban csak a koronaőrség és a testőrség viselt, a parlamentőrök feketét hordtak.
Esetükben a vállfődísz teljesen értelmezhetetlen a zubbonyon, ugyanis az korábban kizárólag a testőrség megkülönböztető jelvénye volt. A derékvarrás nélküli, színes, négyzsebes zubbonynak sincs semmilyen történelmi hagyománya ezeknél a testületeknél. Leginkább külföldi egyenruhákra hasonlít, nagy jóindulattal talán felfedezhető rajta a két háború közötti honvédtiszti társasági zubbonyok szabása: náluk annak idején zsinórdíszítéssel tették „magyarossá” ezt a ruhaféleséget. A felső zsebek bordó paszpólozása (szegőszalagozása) szintén leginkább idegen nemzetek hagyományainak ápolását szolgálja.
A hazai viselettörténetben elvétve találunk rá példát, jellemzőnek sem nevezhető – folytatja Tóth László. A magyar díszőrségek eredetileg kizárólag úgynevezett állógalléros zubbonyt viseltek, 1945-ig legfeljebb a nyak állórészének magassága változott az aktuális divat szerint. Kérdés, hogy a mostani zubbony miért kapott fekvőgallért. Talán kényelmi okból? A kivitelezés, a szabászi munka is vállalhatatlan – állítja Tóth László. Ezeknek a hagyományosnak szánt, ívelt zsebfedeleknek semmi közük sincs a Monarchiától egészen 1945-ig készített ívelt zsebfedelekhez.
A „békebeli” egyenruhaszabók ilyen munkát egyszerűen nem adtak ki a kezükből – említ újabb kifogást Tóth László, aki szerint az sem menti fel a szabókat, ha nem kaptak elég információt a szabásminta elkészítéséhez. Könnyen utána tudtak volna nézni, pusztán szakmai kíváncsiságból, hogy milyen munkát kell elvégezniük. Szerencsés választás viszont a férfi öltözethez rendszeresített fekete társasági sapka, amely a XIX. század óta jellegzetes viselete volt a tiszti karnak. A körbesujtásozott ötszögű rangjelzés is az egyik valóban jó, hagyományos elem a zubbonyon.
Ellenben a gallér szabása borzasztó – közli Tóth László. Alapszabály, hogy a gallér felső sarkainak elöl teljesen össze kell érniük, ez így elegáns. Ilyen slendrián szabás, ahol a gallér felső csücskei egymástól centikre állnak, régen elképzelhetetlen lett volna. Tóth Lászlónak nincs semmilyen információja a parlamentőrségi egyenruhák tervezésének folyamatáról. Elképzelhető, hogy kellő ismeretekkel és szakértelemmel kezdtek a tervezésbe, de – ahogyan nálunk lenni szokott – jöttek a „felsőbb szempontok”. Az egyik megoldás nagyon megdrágítaná a kivitelezést, hagyjuk el... Valakinek egy bizonyos dísz nagyon tetszik, valahogy tegyük rá... A hagyományos fekete szín némelyeket a nyilasokra, másokat a gyászhuszárokra emlékeztethet, legyen inkább zöld...
A bizonyára jó szándékú, de rendkívül kártékony laikusok így szokták tönkretenni a szakemberek munkáját – vonja le a konklúziót Tóth László. (Az Országgyűlés Sajtószolgálata javasolta, hogy a ruhatervezéssel kapcsolatos kérdéseinkkel forduljunk Fróna Imre alezredeshez, az Országgyűlési Őrség egyenruha-szakértőjéhez, a Köztársasági Őrezred koronaőrségének volt parancsnokához. Az alezredes elmondta: az új egyenruha sokak közös munkájának eredménye.)
Bírálja az Országgyűlési Őrség öltözékét Ungváry Krisztián is. Ha a ruházatot messziről nézzük, akkor – elmondása szerint – azt látjuk, hogy az 1945 előtti díszegyenruhát próbálták lemásolni, összevissza keverve a különböző elemeket. Annak, aki tervezte, láthatóan nem volt célja, hogy a hetven évvel ezelőtti, már akkor is meglehetősen konzervatív ruházatot valamennyire is modernizálja. Ami viszont tényleg fontos változtatás, az meglehetősen retrográd és ordenáré. Példának álljon erre a „luktakaró” jelvény átvétele a jobb oldalon, a zseb felett, amit – mondja Ungváry Krisztián – 1990-ben azért találtak ki, hogy eltakarja a nyomait a korábbi rombusz alakú, részben szovjet katonai akadémiai jelvényeknek.
Ezeket át kellett szúrni a zubbonyon, így levételük után is látható nyom maradt. És ezt kellett elfednie az egyébként funkció nélküli „luktakarónak” – nyilván politikai okból. Most már nem lenne rá szükség, mégis maradt. A történész szerint azért, mert a tervező és a megrendelő egyaránt tudatlan vagy érzéketlen. A női kalap újítás, de Ungváry Krisztián jobbnak látta, ha erről inkább nem mond véleményt. A világhálón találkozni olyan feltevéssel is, hogy hasonlóság fedezhető fel a náci egyenruha és az Országgyűlési Őrség viselete között. Tóth László biztosra veszi, hogy ilyesmiről szó sincs. A vélekedést, hogy itt valamiféle náci egyenruha reinkarnációjáról beszélhetnénk, szakértőként és magyarként is nagyon károsnak, elítélendőnek tartja.
A nemzeti hagyományok ápolása Európa boldogabbik felén összetartóvá és büszkévé tesz egy népet – jegyzi meg Tóth László, és sajnálattal veszi tudomásul, hogy „nálunk ez másképpen zajlik”. Egyesek – tudatlanságból vagy szándékosan – azonnal nyilas- vagy náciveszélyt kiáltanak egy szép történelmi egyenruha, például Bocskai-ruha láttán. Mások megpróbálják kisajátítani és aktuálpolitikai célokra felhasználni. A vége ugyanaz: Tóth László szerint történelmi viseleteinket és szimbólumainkat járatjuk le, amivel mindnyájan csak veszíteni fogunk.
http://nol.hu/belfold/20130121-ilyen_egyenruha_nincs__es_most_megis_van