Régen posztoltam, oka volt annak. Elég sok és jó oka. És ha már sikerült majdnem elfelednetek, juszt is visszajövök egy poszt erejéig.  Igazi büntetés lesz ez a poszt. Nem mert megérdemlitek, hanem azért, mert ma ez a korszellem. Büntetni a lojalitást, büntetni a szimpátiát, a barátságot, a tisztességesen megszerzett vagyonkát elcsencselni. Csak úgy, mert ez a korszellem. Utcára tenni embert saját nyomorúságos barlangjából, hogy még odúja, vacka se legyen, mint a vadnak (annak van). Ha mondjuk volt oly régimódi és oktalan, hogy dolgozott, adót fizetett, jobboldali, konzervatív érzelmű is volt a tetejibe: akkor duplán megérdemli az üldöztetést, megvetést. Magyar származás meg háromszoros hátrányt jelent, ha nem többet…

Remélem, kellőképp elbutultam, ha valaha ép(ebb) elméjűnek is képzeltem magam. Így könnyebb elviselni az életet. Már nem olvasok, csak ritkán híreket. Nincs véleményem, nem kommentelek, ha jól belegondolok, nem is látok már senkit a tükörben, ha belebámulok. Jó ez így.

Mit ér az ember, ha 54 éves, nő, csődbe ment vállalkozása, csődbe ment aztán az élete lassan. Csődbe fúlt a hite, reménye. Mit ér mondjuk a munkaerőpiacon? Elszállt minden megtakarítása, és még él a szerencsétlenje. Nem akar feltétlenül megdögleni (bár az az állam, amelyhez lojális, mindet elkövet, hogy ez bekövetkezzék), mert van egy olyan rögeszméje, hogy tényleg és valóban úgy néz ki, csupáncsak egyetlen élete van.

Hol a helyük az ilyen élet szerencsétlenjeinek? Vannak-e már szimbolikus dögkutak az emberiség eme hulladékának? Magyar dögkutak, de akár import dögkutak is megteszik – szükség törvényt bont. Meg az izé, mi, ki is bont még emberi törvényeket, büntetlenül? Emberjogi törvények vannak, abban nincs hiány. De emberi, egyszerű emberi törvények léteznek vajon még? Persze lehet nincs is ilyen szó, fogalom, ez is csak egy téveseszme.

Ez a kor, ez az állam halálig kergeti lojális szavazópolgárát. Büntetésből. Mert ugyan miért nem lopott? Miért nem csalt? Miért volt hite? Világnézete?

És valóban kár, hogy nem lopott. Kár. Kár, hogy nem lett rokkantnyugdíjas már a 30-as évei elején. Kár. Kár, hogy munkát keresett magának és duplán kár, hogy adózott is az államnak a munkája után. Kár. Ki is vihette volna a pénzét Ciprusra, és az állam utána örömmel adott volna „amnesztiát”, csak hozza haza teméntelen pénzét. De mivel sohase volt teméntelen pénze, ezért annyit is ért a magyar államnak. Aztán meg a nemi identitása is olyan altmodisch volt, hogy abból nem lehet emberjogi produkciót, attrackciót csinálni. Dögkútba vele, mire jó az ilyen?

Tényleg, vannak elegendő képzeletbeli dögkutak a magyar rónán?

Erről kellene már szociális eszmecserét folytatni, nemde?

Lassan halomban fekszünk mi, élet roncsai, szerencsétlenjei. Akik – híres embert citálok, kicsit pontatlanul ugyan, de lényegileg mégis egzaktul – annyit is érünk, amennyi a nemlétező vagyonunk nemlétező svájci bankszámlánkon.

Mit érdemel az ilyen?

Szóval vannak-e elegendő dögkutak emberi selejteknek?

Az itt a kérdés.

A 21. századi magyar nemlenni vagy nemlenni…