Prigozsin már Moszkva határában járt a katonáival, Putyin rég eliszkolt Moszkvából, az oroszok az autópályát törték fel, hogy a másik oroszok lassabban haladhassanak, lövészárkokat ástak az orosz főváros védelmére, tehát mindenki úgy látta, mindjárt elszabadul a pokol, de kormányunk és annak élén Orbán utcai harcos erősen hallgatott. Illetve a közösségi oldalán Tellér Gyulát búcsúztatta (háromszor is), aki – szerinte – harcos volt és harcosként távozott. Hogy épp történelem készül Oroszországban, amit amúgy az egész világ figyel, arról egy kurva szó el nem hangzott.

Sem ő, sem a kormánya, sem Szijjártó meg nem szólalt. Sőt, akkora volt a kuss, hogy teljesen leállt a kommunikáció. Más napokon a minisztériumok a Fidesz frakció, a kormány, Szijjártó pedig különösen, telefossák a lapszerkesztő email-fiókját, hogy alig is bírja törölgetni a sok hülyeséget. Tegnap azonban semmi. Ahogyan Prigozsin először csak Sojgut, aztán már Putyint is fenyegette, a moszkvai polgármester hétfőre munkaszünetet rendelt el, hogy a népeknek ne kelljen a veszélyes utcákra kimenniük, aki pedig tudott, repülőn menekült, a mi utcai harcosunk és kakadu barátja megnémult.

Délutánra járt az idő, amikor a baráti Index ki tudott sajtolni belőlük valamit, de abban sem volt túl sok köszönet. Ezt közölte velünk a tökös kormány, a harcos Fidesz meg a százharmincvalamennyi bátorak: „A magyar kormány számára Magyarország és a magyar emberek védelme a legfontosabb. Csak ebből a szempontból követjük nyomon az Oroszországban és Ukrajnában zajló fejleményeket”. Ebben a dumában rohadt nagy csontok vannak. Akkorák, hogy az ember a kutyájának sem adná oda szívesen, ezen túl azonban csak egyvalami sugárzik belőle: fingjuk sem volt arról, mi van.

S legfőképpen, hogy mi lesz. Ekkor még nem állította le a hadseregét a zsoldosvezér, ami majd megtörténik. S bár kevés esély mutatkozott rá, de benne volt a levegőben, hogy Putyint elsöprik, ebből fakadóan pedig nagy valószínűséggel a mi kedves vezetőnk a Karmelita függönye mögé bújva reszketett. A magyar kormány számára a magyar emberek védelme egyébként annyira fontos volt abban a pillanatban, hogy azzal sem foglalkoztak, mi lesz a polgárháború felé sodródó Oroszországban lévő – feltehetően rengeteg – magyar emberrel. Nem adtak nekik tanácsokat, nem ígértek segítséget.

Számos nyugati ország figyelmeztette a Moszkvában, vagy a térségben tartózkodó állampolgárait, hogy maradjanak otthonaikban, ne utazzanak, s ha lehet, távozzanak. Nagy valószínűséggel ők nem a ’zemberek védelme szempontjából figyelték az eseményeket, míg a mi kormányunk meg igen. Ez okozhatta, hogy Szijjártó nem óbégatta tele a világot arról, hogy segítene, és a kormány Facebook-oldalán sem volt jele az oroszországi helyzetnek. Pedig más alkalmakkor, földrengés, egyéb természeti katasztrófa, illetve terrorizmus, háborús veszélyek esetén a magyar konzuli szolgálat és a külügy tanácsokkal szokta ellátni az érintett magyarokat.

Most semmi. Pedig nagy valószínűséggel ezúttal is megtették volna ezt, hiszen a propaganda mindent megér, csak előtte tisztázni kellett volna a viszonyukat azzal, ami Oroszországban történik. Hogy akkor most ki a rossz és ki a jó, egészen leegyszerűsítve, kinek a valagát érdemes nyalni. Mert ha Putyin alfelében van a nyelvük, amikor az bukik, akkor abból baj lehet, s Prigozsinnak sem hasznos hamar behódolni, mert ez is balul sülhet el, ha úgy fordul a történet. Innen fakadt tehát, hogy se vélemény, se egy reakció, semmi az ég egy világon el nem hangzott, amiből tisztán látszott, hogy ezek Moszkva nélkül még fingani sem tudnak.

Hogy Orbán nem egyéb, mint egy rossz bábu, akit, ha nem rángatnak a megfelelő helyről, akkor megnémul, és moccanni sem bír. Szánalmas ez a szerep, illetve módfelett veszélyes is. Hiszen jól látszott, Oroszország percekre volt attól, hogy totális káoszba süllyedjen, így mindenki áldhatta az eszét, aki már egyáltalán nem függ tőlük (olaj, gáz). Függetlenül az ideológiától, kizárólag pragmatikus okokból sem, mert kiszámíthatatlanok, s ha most valami ismeretlen paktummal meg is állították a lázadót, látszik, semmi garancia nincs arra, hogy ez bármikor ne ismétlődhessen meg. Vagy bármilyen más felfordulás.

Várjuk egyébként ezt a vasárnapot, amikor nagy valószínűséggel a számukra kedvező fordulat után kormányunk és Orbán fellélegezve magához tér, és lehet folytatni azt az okádást, ami eddig jellemezte őket. De azt a bénultságot, amit tegnap produkáltak, egy életre megjegyezte az ember, illetve szomorúan konstatálta, már megint a rossz oldalon állunk, mint történelmünk során rend szerint. Putyin marad, a fideszkaraván halad, még csak takargatniuk sem kell a szégyenüket. Szavazóbázisuk zöme nagy valószínűséggel azt sem észlelte tegnap, hogy valami történt a világban, hogy hajszálon függött a sorsa. A Fidesz most megúszta. Mi nem fogjuk.