Ez az, így kell ezt csinálni! Miközben a csúti a parlamentben hisztériázik, amiért valamelyik ellensége neki nem tetsző kérdést merészelt feltenni, és sérült az ő gyönyörű, hímes lelke, hiszen ne nevezze már senki maffiózónak a politikusokat – amúgy szerintem sem kell, elég csak az ő szolgáit annak nevezni -, a magyar állam, vagy inkább a magyar kormány, ezen belül is az erkölcsileg homályzóna Pintér Sándor minisztériuma perelte azokat az embereket, akikért van, akik működtetik, akik az adójukkal és járulékaikkal eltartják, akiknek a szolgálatára felesküdtek. Normális országban nem a belügyminiszter, a komplett kormány menekülne már egy ilyen helyzetben, nálunk lehet, hogy több rajongója lesz Orbánnak. Mert mennyire tökös legény már, megvédi a saját érdekeit. Akinek ilyen barátja van, nincsen szüksége ellenségre. Amelyik országnak ilyen kormánya, kormányfője, döntéshozó testületei, hatóságai vannak, már semmire nincs szüksége. Két választás maradt, több nem. Vagy mindenki kapát fog, és elzavarjuk a faszba az egész bagázst, vagy vándorbotot fog, aki teheti és akarja, irány bármelyik másik ország. Aki marad, az pedig felveszi szépen az áldozati pózt, és úgy is marad élete végéig.
Nincs az a sötét banánköztársaság, amelyikben ilyen geciség láttán legalább néhányan fel ne emelnék a hangjukat és az öklüket, de Mária országa egészen pontosan ilyen, nem másmilyen, nem a bátrak hazája, nem a hősök földje, nem a szabadság bölcseje, és a fasz tudja, még milyen sallangos hazugságokkal feldíszítve csimpaszkodunk a történelembe már száz és száz év óta. Ady zseni volt, ez nem kétséges. De ő nem a jövőbe látott, hanem a múltba és a jelenbe, az akkori jelenbe, a több mint száz évvel ezelőtti jelenbe. Hosszú cikk lesz, de akinek nincs kedve olvasgatni, az majd szépen tovább halad. Én bizony ide pakolom a tükröt, nem lehet elégszer belenézni:
Ady Endre: A hőkölés népe
Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kiméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.
Mindig ilyen volt: apró kánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.
Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett erőt erőnek.
Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.
Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szivét kobozzák
S ha néhányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.
Csak a Csodák-Ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet,
Adna neki csak egy dárdányi,
Úri, kis kiméletlenséget.
Hogy néhány maradt sereghajtó
Törötten, fogyva azt ne vallja:
Ezért a népért ugyis is mindegy,
Ebsorsot akar, hát – akarja.
Ha Ady ma élne, már nem élne, mert a NER már sárba döngölte, kicsinálta volna. De ő nem él, ám van egy baromira rossz hírem; mi sem élünk. Csak úgy vagyunk, kilégzés, belégzés, dobbanás, egyik láb a másik után. Igenis, bocsánat, ahogy parancsolni tetszik, befogom a pofámat. Én is. Megint.
Néhány szülő úgy hitte, jogai vannak. Hogy az állam az állampolgárokért van. Kurvanagyot tévedtek, mert a Kúria kimondta, hogy nem, az állam nem értünk van, önmagáért van, a kormányért van, a Fideszért van. A maffiáért van. Kétségbeesett szülők pert indítottak az állam ellen, mert más reményük nem maradt. Mindannyian sérült, önálló életvezetésre tökéletesen képtelen gyermeket nevelnek, a gyermekek már felnőttek, a szülők idősek, és rettegnek, hogy mi lesz akkor, ha ők már nem tudnak gondoskodni arról, aki nem kérte az életet, főként ilyen életet nem kért, mégis ez adatott neki. Az államnak elméletileg – mert ebben a kicseszett országban elméletek vannak ám bőséggel – kutya kötelessége lenne megfelelő támogatott otthont biztosítani azok számára, akik önmagukat ellátni nem képesek, ám az állam ezt nem tette meg. Néhány kétségbeesett szülő pert indított, első fokon a bíróság nekik adott igazat, és 10 millió forint kártérítést ítélt meg családonként. Pintérék természetesen nem hagyták annyiban a dolgot, sok pénz az a 60 millió forint (hat családról van szó), de főként nehogy már rászokjanak a népek, hogy mindenféléket követelnek, például a törvények betartását. Azt csak az állampolgároknak kötelező, a hatalomban dagonyázók mentességet élveznek személyükben is, testületileg is. A Kúria másodfokon ki is mondta:
az államtól nem lehet kikényszeríteni a segítséget, még akkor sem, ha törvényben meghatározott feladatát mulasztja el. (RTL)
És a Kúria bíráinak ráfért az arcára, hogy hozzátegyék; Ez a döntés nem jelenti ugyanakkor az eljáró bírók részéről a felperesekkel az együttérzés hiányát. Pilátus, víz, törölköző. Valami tökéletes. Remélem, nyugodt lélekkel szundikálnak éjszakánként, rendben pittyen a telefon fizetésnapokon, jó az emésztésük, nem csikar a kicsi hasikájuk. Mert ugye a törvény az törvény, mindenkire egyformán vonatkozik. Kivéve az államra, mert a jó államot nem lehet kényszeríteni semmire, arra sem, hogy a törvényben meghatározott feladatát elvégezze. Kétségem sincs, van a törvényben valami kiskapu, amin átfér az összes geci és az összes geciség, jogászkodóék profi munkát szoktak végezni, ha a zsebükről van szó.
Én, te, a szomszéd be kell tartsuk a törvényt. Mi befizetjük az adókat, járulékokat, sarcokat. Ha nem tesszük, szarrá bírságolnak, viszik az autót, a lakást, a fizetést, a nyugdíjat, a kutya ólját. Ha mi nem teljesítjük a törvényben meghatározott feladatunkat, akkor mehetünk a böribe, szétcseszheti az állam az életünket, a családunkat, bármit megtehet, és bármit meg is tesz. De abban a pillanatban, amikor akár csak egy kibaszott lombkoronasétány árát kellene arra költenie, hogy a teljesen kiszolgáltatott embertársaink legalább megközelítőleg méltó életet élhessenek, azonnal felteszi a kezét, pereskedik, elmegy a végsőkig. Igaza is van neki. Mennyi autópálya jönne ki a 60 millióból? 100 méter? Vagy csak 10? Kit érdekel? De főként nehogy már rászokjanak az alattvalók a követelőzésre! Mutatok valamit. Dátumot nem tudok, annyira nem futja az állami keretből, hogy megcsinálják normálisan a honlapot, de nem tegnap történt, az biztos. Úgy tippelek, a Fidesz ellenzékben szabadságharcolt, az emberarcú fideszes pedig megszólala:
Hol vagyunk már ettől? Miféle joga lehetne bármelyik gazembernek, amelyik a hatalmat szolgálja az emberek helyett, hogy idézze ezt a verset? Leszarom a szabály az szabályt, a törvény az törvényt. Egykor arra is volt törvény, hogy a tolvaj kezét levágják (ugye, Pokorni?), hogy a házasságtörőt megbüntessék, a felségsértőt kivégezzék. Volt törvény arra, hogy a földesúr dughatja meg a más feleségét az esküvő után, arra is volt biztosan, hogy aki nem jár rendesen templomba, aki káromolja az Istent, azt megbüntessék. Ma ezek a törvények már nincsenek. Ha lennének, a Fidesz a Kéznélküliek Pártja lenne.
Elméletileg már nincsen úr, nincsen szolga. Elméletileg a népakarat számít valamennyit. Elméletileg nem csak a polgároknak, de a politikusoknak, pártoknak, kormányoknak és az államnak is vannak kötelezettségei a polgárokkal szemben. Elméletileg a hatalmi ágak különváltan működnek. Elméletileg az egyháznak nincsen köze a kormányhoz.
Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság .
Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.
Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk
alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet .
Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, a z
emberi szellem teljesítménye .
Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.
Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, a z
igazság, a szabadság kiteljesítése .
Valljuk, hogy valódi népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket
méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi. (Alaptörvény/Preambulum)
Micsoda gyönyörű szavak, nem? Arról meg ki tehet, ha ebből az állam, a kormány, a minisztérium annyit tart be, amennyi érdekében áll? Az elesettek és szegények megsegítése pont nem áll érdekében, mert nem óhajt pénzt költeni olyan igavonó barmokra, akik már, még, vagy eleve sem tudják vonni az igát. Vigyáznak az érdekeikre, a pénzükre a nertársak. Lopni lehet, de csak azoknak, akik erre érdemesnek bizonyulnak a hatalom szempontjából. Ha én lopok, engem lecsuknak, ha egy helyi fideszes kiskirály lop a közösből, őt megvédik. Ha a kormány úgy dönt, hogy helyzet van, én fizessek több adót, mert mindenkinek kutya kötelessége részt vállalni a bajokból és nehézségekből, akkor rajtam be fogják vasalni az extra sarcot akkor is, ha kenyérre sem marad. De ha nekem van szükségem segítségre, ha bárkinek szüksége van segítségre, arra ívesen szarik a bűnbanda, és a polgárok leszarásának a jogát akár a Kúria segédletével is megvédi. Ja, perszehogy értem, benne van valahol a törvényben az állam aljassághoz, szemétséghez, embertelenséghez való joga, éppen elégszer átírták hozzá az alaptákolmányt és a törvényeket. A Kúria sajnos nem tehetett mást, biztosan nem tehetett mást. De nyugi, hiszen a tagjai együttéreznek azokkal, akiket éppen belerúgtak az árokba. Aha. A Kúriában emberek ülnek. Vagy valami ahhoz hasonló. A gecik elvettek már mindent, de az egyén akaratát, a döntéshez való jogát nem tudják még ők sem elvenni. Bárkinek, még a Kúria tagjának is bármikor jogában áll felállni és azt mondani, márpedig ebben én nem veszek részt! Felállt valamelyik? Nincsen több kérdésem.
