Stonehenge egyáltalán nincs egyedül, új felfedezések bizonyítják, hogy a kőkorszakban rövid idő alatt roppant cölöp és kőegyüttesek sora épült brit földön.

ÍRTA ROFF SMITH
FÉNYKÉPEZTE: REUBEN WU ÉS ALICE ZOO

Britannia déli részén valami roppant horderejű dolog történt az újkőkor utolsó szakaszában. Bármi volt is az, vallási felbuzdulás, technikai forradalom vagy talán a közelgő változások előszele, elképesztő építkezésekre sarkallta az akkori idők emberét. Fémszerszámuk még nem volt, a kerékről mint találmányról sem tudtak, a lovakat sem fogták még munkára, mégis megdöbbentően rövid idő, talán egy évszázad alatt roppant kőköröket, hatalmas cölöpsáncokat és állókövekkel szegélyezett sugárutakat építettek. Mindeközben kidöntötték az erdők legnagyobb fáit, és több millió tonna földet mozgattak meg. „Mondhatni, megszállottan építkeztek; egyre nagyobb, mutatósabb és összetettebb építményegyütteseket emeltek” – fogalmaz Susan Greaney régész, az English Heritage műemlékvédő társulás tagja. Az újkőkori építési láz leghíresebb alkotása, az irdatlan megalitok, kőtömbök együtteséből álló Stonehenge minden évben látogatók millióit csábítja a Salisbury-síkságra.

Az őszi nap-éj egyenlőség afféle népünnepély Stonehenge környékén: százak és százak gyűlnek össze ilyenkor a hármaskövek roppant vállai alatt. A nyári napforduló hajnala és a téli napforduló alkonya közötti tengely szerint tájolt kőkör ősidők óta évszakhoz kötődő ceremóniák helyszíne.

Forrás: REUBEN WU ÉS ALICE ZOO

Stonehenge története a walesi sziklák között kezdődött. Az építményegyüttes kékköveinek zöme a Carn Goedogból és néhány másik, közeli szirtből való. Számos teória született annak magyarázatára, hogy miért vonszoltak valaha 1,8 tonnás kőtömböket 280 kilométernyi úton a Salisbury-síkságra.

Forrás: REUBEN WU ÉS ALICE ZOO

A legelső ismert írásos forrás, amelyben Stonehenge-ről olvashatunk, egy középkori történetíró nevéhez fűződik: Huntingdoni Henrik 1130 táján Anglia egyik csodájaként számolt be Stonehenge-ről, megjegyezve: nem tudni, miként és miért épült.

Stanton Drew annak idején rituálék fontos helyszíne volt. Több cölöpkör is állt benne, a közeli Chew folyóhoz két, állókövekkel szegélyezett sugárút vezetett, és itt épült az egyik legnagyobb, jó 110 méter átmérőjű britföldi kőgyűrű is. Mostanra csak 26 kő maradt, a talajradaros vizsgálatok ugyanakkor újabb kilenc cölöpkörről adtak hírt.

Forrás: REUBEN WU ÉS ALICE ZOO

Azóta kilenc évszázad telt el, és teóriák egész sora született. Volt, aki azt feltételezte a Nap égi mozgásához képest tájolt monolitkörről, hogy az ókori Róma lakóinak keze munkája, és volt, aki a druidákkal, a vikingekkel, a szászokkal vagy éppenséggel Merlinnel, Artúr király varázslójával hozta összefüggésbe Stonehenge-et.

Druidák, pogányok és zarándokok gyűlnek össze az őszi nap-éj egyenlőség előestéjén, hogy dalokkal köszöntsék az évszakváltást. „Stonehenge egyszerre napóra, pogány templom, temetkezési hely és druidák áhítatos rítusainak helyszíne” – sorolja a druida Arthur Pendragon.

Forrás: REUBEN WU ÉS ALICE ZOO

Forrás: REUBEN WU ÉS ALICE ZOO

Ám minden teória közül a legvalószínűbb okfejtés a legdöbbenetesebb: ha igaz, Stonehenge-et egy réges-rég tovatűnt nép építette. Semmiféle írásos emlék, még legenda sem maradt utánuk; csak imitt-amott előkerült csontmaradványok, cseréptöredékek, kőből pattintott és agancsból faragott szerszámok meg a maguk idejében talán Stonehenge-nél is monumentálisabb, rejtélyes építményeik tanúsítják, hogy ez a nép létezett.
Az egyik legelképesztőbb ezek közül a Mount Pleasant-i megahenge: a Stonehenge-nél háromszor nagyobb, nem kevesebb mint 1200 méter átmérőjű, kör alakú árokkal és töltéssel övezett építményegyüttest két folyam, a Frome és a Winterborne között húzódó fennsíkon ásták szarvasagancsból faragott csákánnyal és marhacsont lapáttal, a kör közepére közel két méter átmérőjű, jó 15 tonnát nyomó tölgyfa oszlopokat állítottak.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. augusztusi lapszámában.

https://ng.24.hu/magazin/2022/08/04/ujkokori-gigaprojekt-brit-foldon/