A háborúban két ember harca is benne van, és a kérdés az, hogyan fog ebből kijönni mindkettő, mert a túlélés kérdése egyáltalán nem csupán az ukrán elnök esetében vetődik – írta a Focus című német politikai hetilap.

Zelenszkijjel kapcsolatban a túlélés kérdése viszonylag egyszerűen megválaszolható: felhívhatja az amerikai, a francia, a brit miniszterelnököt, vagy a német kancellárt, és ha akar, el tud jönni a pokolból. De nem akar. Zelenszkij már nem a polgár, a népszerű volt szatirikus, hanem hős, aki minden nap kilép zöld pólóban, félelem nélkül a népe és a világ elé, hogy bátorságot öntsön mindenkibe, hogy segítséget és fegyvereket kérjen és az uniós csatakozásért küzdjön.

A történelem olyan helyre tette, ahol csak egyetlen választása van: hogy most ő írjon történelmet. Putyint lehet erős embernek látni, Rettenetes Iván cár vagy valamely más, hullákon átgázoló orosz uralkodó utódának. Legalábbis ezt sugallják azok a képek, amelyeket közzétett magáról – például meztelen felsőtesttel lóháton –, és ezek a képek nagy hatással vannak, nem csak Oroszországban, hanem a világban is, és ebből a hatalomból él Putyin ma is.

Ám a titkosszolgálat embere, mint minden kollégája – nagy illuzionista művész. A kép, amelyet festett magáról, nem őt ábrázolja, hanem azt, ahogyan láttatni akarja magát. Mi van azonban, ha azoknak az életrajz-íróknak van igaza, akik Putyin óvatos embernek látják? Ebből adódik a létkérdés: mennyire veszélyes egy gyáva nyúl az atomfegyverekre? Vagy ahogyan Valerij Szolovej orosz történész írta, aki a rendszer kegyeltje volt, de akit másfél éve ejtettek:

„Rettenetesen fél attól, hogy úgy ér véget, mint Kadhafi Líbiában, vagy hogy a vádlottak padjára kerül”.

Szélsőséges helyzetekben az embereknek hősies identifikációs jelképekre van szüksége. Ilyen volt Winston Chruchill. És Zelenszkij most Putyinnak az, ami Churchill volt Hitlernek: ha nem is a legerősebb, de a legeltökéltebb ellenfele.

Ahogyan Putyin érzékeli, nevetséges figura, egy színész. Putyin rossz történész: a legutóbbi színésznek, aki államférfivá lett, Ronald Reagan amerikai elnöknek jelentős szerepe volt a szovjet birodalom térdre kényszerítésében. Zelenszkij belenőtt abba a szerepbe, amelyet nem ő keresett magának. A jó rettenthetetlen harcosa a gonosz ellen. Ez az állítás ugyan kissé fekete-fehérnek tűnhet, de más követeztetés a jelen helyzetből nem vonható le.

A gonosz a gátlástalan, elvetemült, alattomos és hazug Putyin.

Putyinban nincs semmi jó.

A Nyugat keleti részén már régen így látják az orosz vezéreket a keserű saját tapasztalatok alapján, egyebek között – de nem csak – a berlini, budapesti és prágai forradalmak letörése miatt, és ez az oka annak, hogy ezek az országok a legelső lehetséges alkalommal szabadulni akartak Oroszország veszélyes öleléséből, és Nyugatra menekültek.

Összekovácsolta őket a tapasztalat, hogy nem szabad bízni az orosz potentátokban. A nyugati vezetők most napok alatt tanulták meg azt, amit minden ukrán már régen tud, miután előzőleg évekig illúziókba ringatták magukat azzal kapcsolatban, amit Karl Schlögel Kelet-Európával foglalkozó történész brutálisan leleplező módon „orosz giccsnek” nevez.

Az élet Zelenszkij számára most a következő lehetőségeket tartogatja: az egyetlen pozitív lehetőség, hogy ő lesz a hős, aki megállítja az oroszokat. A két negatív lehetőség: az oroszok megölik – amivel saját közlése szerint számol, és ami népe mártírjává tenné –, vagy rákényszerítik, hogy írja alá a kapitulációt. Egy további lehetőség, hogy az utolsó pillanatban alámerül, és gerillaháborút indít az orosz megszállók ellen. Erre is van példa a történelemben: Charles de Gaulle.

Az ukrán államfő kivívta magának a világ tiszteletét. Elérte, hogy Ukrajnát már nem tekintik Oroszország nyúlványának, hanem saját történelemmel és bátor lakossággal rendelkező önálló országnak látják. A képek háborújában győzött: egymaga elérte, hogy a világban kedvező irányba megváltozzon egész országa értékelése.

Zelenszkij nemzeti hős – írta a szerző.