Úgy össze van keveredve a Fidesz, a fideszisták és rajongóik fejében a történelem, múlt, jelen és jövendő, mint kuktafazékban a péppé főtt étel, amiben minden benne van, de nem lehet kivenni, mi is az. Ilyen gőzölgő trutymó az egész. Hogy aztán az ostobaság és gonoszság szerzett vagy örökölt tulajdonság, az ugyan nem egészen mindegy, a végeredmény azonban ugyanaz. Viszont sejtünk erősen egy Cipollát a dologban, akinek teendője már alig is akad, mindenki megdelejezve, kiüresedett fejjel, tátott, nyálcsorgató szájjal és szívében gyűlölettel teszi azt, amire programozva van a bábszínházban.

Jön megint ez az október 23-a, ami annyi örömöt szerzett már nekünk Dózsa László 1942-vel, Schmidt Mariskával és a többi eszementtel. Idén azonban a CÖF is égető szükségét érzi az ünnep kiteljesítésének, menetelnek, mint mondják a 2006-os terror útvonalán, hogy azon jussanak el a kedves vezető színe elé, ahol együtt vesznek részt a mélymagyar, keresztény szeánszon, és űzik el a Gyurcsány képében lelküket megülő gonoszt. Amióta a NER kivirágzott, és a kedves vezető kappanhangán ünneplünk, minden elcseszett ünnep kampányesemény és a gyűlölet félórája.

Mindig akadnak azonban, akik túlmennek a királyi óhajokon.

Orbán még ki sem gondolja, mit szeretne, mire vágyik, mire élvezne el, annál sokkal aljasabb dolgokat találnak ki és hajtanak végre, igaz, jól meg is fizetik őket ezért. Itt van nekünk ez a Csizmadia mint CÖF vezér, aki a butaság bátorságával vitézkedik, és olyanokat beszél, állít, amiknek köze nincs a valósághoz, de uszításra éppen jók. Majd ezt a Csizmadiát is el kell számoltatni a pénzekkel és az eszméivel, ha lesz rá érkezése a jelenleg egymás torkát átharapó ellenzéknek. (Persze, ha így folytatják, akkor nem.)

De térjünk vissza ehhez a Csizmadiához és az ő tenyérbemászó képéhez. Idézek:

“Nyugodt, békés, csendes összefogással kívánjuk demonstrálni, hogy itt történt a 15 évvel ezelőtti gyurcsányi terror, amely békés emberek ellen lovas attakkal, szemkilövetéssel, csonttörésekkel, vízágyúval és vipera náspángolással fenyítette az embereket. Ismét vér folyt a pesti utcákon. Megtörtént a demokrácia megcsúfolása. A menet előtt kifeszített molinónk jelszava: Soha többé, stop!”

Ezzel csak az a baj, hogy elég sok baj van vele, mégpedig az, hogy 2006-ban a rendőrség a demokráciát védte.

Mégpedig a kockaköveket felszedő, tankokat elkötő, autókat és TV székházat felgyújtó és kifosztó, rendőrökre támadó csürhe ellen, akiket a Fidesz bőszített fel és irányított. 2006-ban a Fidesz, élén Orbán Viktorral az alkotmányos rend megdöntésére szervezkedett, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a spontánul ott lévő Hír Tv forradalomról és szabadságharcról tudósított Orbánnak olyan reményeivel, hogy éles lőszert fognak használni ellenük. Ez nem jött be, de, hogy a rendőrökre támadó csürhe megkapta a magáét, most hősökként emlékeznek rájuk.

Csizmadia azt is mondta ugyanis, hogy

„A Békemenet résztvevői így 1956 hősei mellett a 15 évvel ezelőtti, gyurcsányi rendőrterror áldozataira is emlékeznek.”

No most, ha igazi 56-os lennék, akkor ezt kikérném magamnak, mint ahogyan azt is kikértem volna, amikor Bencsik a tálibokhoz hasonlított engem. Igaz, ezzel a logikai sorral a 2006-os „hősök” is tálibok. Úgyhogy nem véletlenül mondtam, miszerint a Fidesz, a fideszisták és a rajongók fejében a történelem és a tények valami zavaros massza hazafias és keresztény takonnyal nyakon öntve. Így lesznek eszerint fidesztálibok.

És amikor ők mind megérkeznek a kedves vezetőhöz együtt ünnepelni, hallgathatják a kappanhangú uszítást, csak momentán nem tudjuk, milyen panelek lesznek előrángatva a gyűlölet készletéből. Ám biztosan lesz benne baloldal, Brüsszel, Gyurcsány, nem hagyjuk, megvédjük, kereszténység, migránsok, gyarmat és ilyesmik, amiknek az ég egy világon semmi köze nincsen 1956-hoz, de már említettem, hogy egyik ünnepnek sincs köze önmagához. Hanem mindahány Orbán dicsőséges harcának szakrális eseménye a zavaró elemek és események távoltartásával. Lásd még a tömegektől való elfóliázást.

Lesz még a beszédben ferdén tartott fej és ajkak nyalogatása, a tömeg pedig, akik Csizmadia és Bayer vezetésével érkeznek meg a szertartásra, ott pisálják össze magukat gyönyörűségükben, és érzik magukban az utcai harcosok összes erejét. Erre szolgál az egész, mint ahogyan a kormányzásnak nevezett fidesztombolásnak is csak ez a célja: egyben tartani az egyre hangosabb és egyre agresszívebb hívőket, és lehetőleg hatalmon maradni, minden áron. Ünnep? Ugyan már. Kampány és hazudozás kifulladásig, a történelem és a közelmúlt átírása.

A szemünk előtt hamisítják meg a valóságot, és mi hagyjuk.

Fotó: MTI Archív (2016.)