(nem tudom ez a gyöngyszem kinek műve, mert a levelesemben volt 2018-ban...)

Míg ifjú házasok vagyunk,
éjjel-nappal turbékolunk.
A zöldfülű férj szól: galambom!
Kutyuskám - gügyögi az asszony.
Gyénántkukac, aranybogár,
pillangó meg pintyőmadár,
cirmos cicuska, kisegér,
boldog szívünkbe belefér
egy egész állatsereglet.
Szeretsz, mókuskám?
Én szeretlek.

Később, ahogy múlnak az évek,
vaskos szó is nyelvünkre téved.
Kivált, ha összezördülünk.
Villámokat szór a szemünk.
Már nincs kutyus, aranybogár,
annál több ökör és szamár.
Sündisznó, medve, vadbivaly,
majmokból mindenféle faj.
Már nem galamb és nem cica,
csak holmi kotlóstyúk, liba,
károgó varjú, papagáj.
Noé bárkája lesz a szánk.

Megöregszünk: két vén madár,
üldögélünk a régi fán.
Eszünkbe jut az ifjú báj,
gyémántkukac, aranybogár
és egy egész állatsereglet.
Szeretsz, vén varjú?
Én szeretlek