Iránban, 1945-46 táján játszódik James Aldridge regénye. Mindaz, ami napjainkban, amikor Irán újból a világpolitika egyik legfőbb feszültséggócának számít, újsághírekből, híradóképekből ismerős számunkra, ott kavarog a regény lapjain, csak éppen egy különös, érdekes vetületben: a mai problémák forrásvidékén járunk.
Az olajkoncesszió körüli bonyodalmaktól a siita egyház vagy a Tudeh-párt szerepéig, Reza sah uralmának kezdetétől az akkori kurd felkelésig minden mai tényező feltűnik a történet hátterében. Aldridge, a más regényei nyomán méltán ismert és népszerű angol író könyve 1952-ben egyszer már megjelent magyarul, s azóta hozzáférhetetlenné vált, új kiadása tehát föltehetően sokaknak szerez örömöt. Ez a könyv ugyanis a szó legjobb értelmében: bestseller mű. Az író kitűnően ért ahhoz, hogy lekösse az olvasó érdeklődését.
Fordulatos meseszövése, érzékletes emberábrázolása, a cselekmény gazdag áramlása, az érdekes helyszínek, a világpolitika kulisszái mögé engedett bepillantás csakúgy vonzóvá teszi regényét, mint az a szép, gyöngéd színekkel megrajzolt szerelmi történet, amely a politikával egyenrangú szálként húzódik végig a cselekményen. A főhősért, MacGregorért tiszta szívvel izgulhatunk, sőt meg is szeretjük. Aldridge stílusát különösen élvezhetik a sajátosan „angol” irónia kedvelői. A regény hatását mindezen túl az is fokozza, hogy a benne foglalt ismeretanyag dokumentum értékű; az író ugyanis a londoni Times, majd a New York Times tudósítójaként szemtanúja volt mindannak, amiről könyvében szó esik…
https://moly.hu/konyvek/james-aldridge-a-diplomata
Ha Gogoly, a Holt lelkek írója ma élne, már nem találna Csicsikovra, aki szeretett Oroszországa földjén bolyong. Nem találna revizort sem... Ha Gogoly ma is egy álszent és elveszett világ bolondjait akarná ábrázolni - más országokban kellene keresnie őket. Micsoda rettenetes és tragikus szatírát írhatna, ha elvinné Csicsikovot a holt lelkek új kereskedői, tábornokai közé - a háborúimádók közé, akik odaát, napnyugaton élnek. Közöttük elveszne, eltörpülne a nemlétező holt lelkekkel kereskedő, nyomorult kis Csicsikov. A holt lelkek új kereskedői milliókban számolnak - és nem is már halott lelkekben. Olyan lelkekben számolnak, amelyeknek az ő céljaikért kellene meghalniok... Jómagam sok konferenciát ültem már végig, konferenciákat, amelyeket »diplomáciai« megbeszéléseknek neveznek - pedig valójában háborús megbeszélések. Hogy vágyom Gogoly ragyogó tehetségének csa egy része után, hogy leleplezhessem ezeket az álszent őrülteket!
James Aldridge, ennek a könyvnek az írója mondott el e szavakat Moszkvában, a Gogoly-centenárium ünnepségein. Műva, a «A diplomata» ékes bizonyítéka annak, hogy egyre inkább a könyörtelen és harcos bíráló szemével nézi és leplezi le a holt lelkek új kereskedőit.
