Ha valaki Kenyába vagy Tanzániába utazik, lehetetlen, hogy ne ajánlják figyelmébe Zanzibárt, ugyanis mindkét kelet-afrikai országból viszonylag könnyen megközelíthető ez a különleges és egyelőre szinte érintetlen szigetvilág.

Zanzibár Tanzániához tartozó szigetcsoport Afrika keleti partjainál. Mindössze két szigetből áll: Unguja (népessége 896721 fő, területe 1666 km²) és Pemba (népessége 406808 fő, területe 988 km²).^[1] Székhelye és legnagyobb városa Zanzibár City.

Az ugyancsak Tanzániához tartozó Mafia-szigettel együtt néha Fűszer-szigeteknek is nevezik őket, de ez a név inkább az Indonéziában található Maluku-szigetekkel forrott össze.

Az Unguja szigeten fekvő Zanzibár város régi központja és idegenforgalmi attrakciója „Mji Mkomwe” (óváros), amit sokan az angol nevén ismernek (Stone Town). A Világörökség része.

Zanzibár gazdasága főleg a fűszer termelésére és a turizmusra épül.

A szigetet alig érte el a modernizáció, – szinte hihetetlen, hogy a kis Zanzibár egykor Kelet-Afrika kereskedelmi és politikai központja volt – így ideérkezni szinte egyet jelent az időutazással, mondjuk az 1600-1800-as évekbe, a szultánok korába.

Zanzibár lakói nagyrészt iszlám vallásúak, és szigorúan ragaszkodnak is kultúrájukhoz. Az egyetlen város a sziget nyugati oldalán található és neve megegyezik a szigetével. Belvárosa, vagyis a régi városrész – Stone Town, azaz Kőváros – a nemzeti örökség védelme alatt áll és kulturális központ is, mely az elmúlt 200 évben keveset változott. A ma látható házak többsége a 19. században épült. A sziget korall köve kiváló, ámde gyorsan pusztuló építőanyag, ezért számos épület rossz állapotban van. Közülük sokat felújítottak már, és a város összehangolt rehabilitációja érdekében még a Kőváros Megőrzéséért Hatóságot is megalapították.

De nem csak az épületek maradtak fenn örökségként. A zanzibári kézműves hagyományok máig őrzik a kézzel faragott, gombokkal díszített gyönyörű ládák készítését és szintén híresek a fából faragott, védett ajtók is. A legrégebbi 1694-ből származik, s ma is szokás, hogy ha ház épül Zanzibáron, először az ajtót készítik el. Nagysága és díszítettsége a ház tulajdonosának gazdagságától és társadalmi helyzetéről árulkodik.

A régi és az új városrész ma már nehezen elkülöníthető. A központi Kőváros köré később vályogházak épültek, ahol az újonnan érkezők telepedtek le. Kőváros sok régi adminisztratív épületet rejt, például az Arab Erődöt, melyet 1698-1701 között építtettek az ománi arabok. Az erőd hatalmas épülete nyitva áll a turisták előtt, számos üzlet és egy szabadtéri színház található benne. A Palota Múzeum hófehér épülete az 1890-es években épült a szultáni család tagjai számára. Eredetileg Szultáni Palotának hívták, 1911-ben a szultán hivatalos rezidenciája lett, de az 1964-es forradalom után átkeresztelték a Nép Palotájára, 1994-ben pedig múzeummá alakult. A Csodák Palotája az erőd mellett található; egy nagy, több emeletes, négyzet alakú épület, oszlopsorokkal és erkélyekkel, tetején óratoronnyal. 1883-ban építették és Zanzibáron itt volt először elektromos világítás, folyóvíz és lift, ezért a helyiek elnevezték Csodák Palotájának.

A városban az egykori rabszolgapiac is felkereshető. Kis motorcsónakkal pedig 20-30 perc alatt a Kővároshoz közel fekvő Börtönszigeten lehetünk, mely egykor a helytelenül viselkedő rabszolgák börtöne volt. Itt élnek a 300 éves és több száz kilós, hatalmas teknősök. A Jozani erdő Zanzibár középső részén található, és élőhelye a ritka, és éles visításáról könnyen felismerhető Vörös Colobus majomnak, bozótmalacoknak, és a “láthatatlan” zanzibári leopárdnak.

https://vjm.hu/ez-a-kulonleges-zanzibar/