Egy amerikai lapban (Chicago Times) jelent meg MAGYARORSZÁGRÓL!
Van egy ország, amely önmagával határos.
Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség.
Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb
földön éhező emberek élnek.
Ahol a vonatok menetrend szerint késnek.
Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában
és röplabdában jeleskednek.
Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem érkezik be időre.
Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás.
Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága.
Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak.
Ahol a világválság állampolgárságot kapott.
Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak.
Ahol a háborúk sosem érnek véget.
Ahol a történelem naponta megismétlődik.
Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak.
Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait.
Ahol az emberek megünneplik a családi védszent napját, de káromolják Istent.
Ahol az okosakat, értetlenségből, bolondnak nézik, a bolondokat meg
tehetségesnek.
Ahol az írástudatlanok írják a történelmet.
Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot.
Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat.
Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk.
Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet.
Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja.
Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának
tekintik.
Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél
jobban visszafejlődik.
Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg.
Ahol csak azért élsz, hogy meghalj. (lsd Himnusz )
Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan.
