Orica halála után kicsit kalandoztam a Varánuszon. Sok-sok gyöngyszemet találtam, pl ezt is:

köszönöm. jó volt a Földön kívül járni egy kicsit, de 'Bach on Silbermann' már csak lefekvés előtt hallgatom meg

és Jean Guillou improvizációjával kelek reggel, mert megérdemli.

miket tudsz?!

mondtam már, nem vagyok vájt fülű, de amiket eddig, és régebben is betoltál, még soha nem 'csalódtam', és meg szoktam hallgatni azokat is, amiket másoknak linkelsz.
lehet hogy majd kevesebbet írogatok, és többet "hallgatok" ennek lassan több értelme is lesz, mint hiábavaló dolgokon nyelvelni... egész nap hordtam a Dunába a vizet, de minek?
a zene meg egészen más dimenziókba visz, olyan mintha az Isten szólna hozzám, és éppúgy megilletődötten dadogok és sokszor nem értem mit akar közölni velem, csak annyit tudok hogy hiába vagyok még pont (.) se, rólam is egy egész szimfónia szól, mint ahogy mindannyiunkról, és amikor beszélünk, tulajdonképpen azokat a hangokat keressük, amik rólunk és a többiekről szólnak, és máris elkövetjük a hibát, mert az egész élet egy véget nem érő szimfónia, és minden ember egy hangjegy benne ami végig hallatszik amíg ki nem lobban az élet lángja és aztán már csak az Űr csendjének részévé lesz, ami végtelen, mérhetetlen és megfoghatatlan.itt. ellenben odaát már mi magunk vagyunk a világegyetem.

röviden ez jutott eszembe amíg hallgattam a zenéket, és lefordítottam szavakra, erre a földi létre...
ha nincs értelme, az csak azt jelenti, hogy kevés a szó, és azt is nehézkesen 'forgatom'

És ez a hsz mire is volt válasz:

rodeo36 2013.07.25. 23:25:59