Mindenféle születésnapok szövevényében lábhoz jönnek a versek. Az alábbi is véletlen, illetve kicsit azért nem. Anyámon kívül (akinek magamat feltétlenül) egyebeket (irodalmat inkuluzíve) ezen a nyáron a görögöknek köszönhetek. Kevéssé szorosan a művészet tárgykörébe tartozik, mégis a vers személyes történetéhez, vagyis az olvasókra, hogy a vébét figyelemmel egy számomra fölöttéb rokonszenves hírportálon kísérnem adatott, ez eddig rendben is volna, ám ami lett, azt senki nem ígérte, nem jelezte, nem sejtette. Nem jósolta. Hogy a kalapból nekem a görögök jutnak, őket kell nézzem legalább háromszor, néznem és írnom róluk. A játékukról. Ezt add össze, tapsolj, örülj! Nem csinálok belőle titkot, hogy esetleg az ausztrálok mehettek volna még a legrosszab lehetőség versenyében. Ám és de - és itt már Kavafisz jelentkezik a partvonal mellett -: az ausztráloktól óceániai eposzokat idézhettem volna csupán, az sem kutya, sőt, most, hogy a sorokat rotálom, olybá tűnik, a kihívás jellemformáló volta kétségtelen, de hagyjuk! - amennyiben a görög szögletekről és a Wartburg-tulajdonosokat meghazudtoló módon kopaszodó bekkekről szívesen lamentálok, annál szívesebben inzertelek tudósításaimba antik ízelítőket. Ellenben legutóbb Kavafisz mellett döntöttem.

És ehelyütt, a Megértésnél nyílt ki a kötet. Épp június huszadika volt (ld. fent anyám szerepét) és három nappal voltunk barátunk, kollégánk, unokatestvérünk, húgunk és nagynénénk, Nagy Gabi születésnapján túl. Nem állítanám, hogy borongós típus lennék, mégis az évfordulók, mindenféle "irracionális" számok zavarba hoznak olykor. Nem elég nekem, hogy május végétől már hallom kopogni a gesztenyét, érzem a vinyetták illatát, mi több: kezdek karácsonyra csomagolni, itt vannak nekem ők; a hozzám legközelebbieket sem kímélik. Forgatom a fejemet rendszeresen, a költészethez folyamodnom kézenfekvő.

Kavafisz is mintha neszelné a problámát. Neszeli, egyben a hozzám igen közeli hangon szól, ráadásul nem nehéz kihallani belőle Petri karcos optimizmusát. Hogy kábé rendben van ez így. Hajtsd fel a gallérod, kívülről úgy tűnsz, mint aki legyint, pedig dehogy; diszkréten és nagyvonalúan integetsz. Az ernyődet felejtsd a pult alatt, andalogj halkan. Felhők, nő, bor, könyvek, barátok, szülői ház. Nap és szél.

Megértés. 

Konsztandinosz Kavafisz: Megértés  

Ifjúságom évei, érzéki életem -

milyen tisztán látom az értelmüket ma már!

Micsoda fölösleges megbánások, és milyen hiába ...

De akkor nem láttam, mi értelme az egésznek.

 

Ifjúságom zülött életében

költészetem szándékai kezdtek kialakulni,

művészetem körvonala rajzolódott.

 

Ezért, hogy a megbánás sosem volt álhatatos.

És elhatározásaim, hogy önmegtartóztató leszek,

hogy megváltozom,

két hétig tartottak - a legjobb esetben.

 

(ford. Vas István)

https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/a-het-verse-kavafisz-megertes.html