Horváth Viktor: eszetlen vezér maga uralkodik, az eszetlen nép ezt hagyja
Horváth Viktor legutóbbi regénye, a Tankom aprólékosan kidolgozott szatíra egy kommunista alattvaló lelkivilágáról, akinek semmi sem tudja felnyitni a szemét. Az íróval a könyvéről, annak napi politikai áthallásairól a Magyar Nemzet készített interjút.
Az alkotásának főszereplői gyerekek. Azok, még ha ez nincs is kimondva. Tankot vezetnek, lövöldöznek, még sex is van, de közben gyerekek:
“Nem perverz minden autoriter rezsim? És a vezetői a leginfantilisebbek. Az a sérülés, amely valakit autoriter hajlamúvá tesz, más lelki rétegekkel is kapcsolatban áll. Szexuális, párkapcsolati, önértékelési zavarok is következnek belőle, ez egyfajta mentális árukapcsolás.”
A regényében az egész társadalom beteg és perverz, nem csak a szeretett vezető:
“A szeretett vezető elhiteti a néppel, hogy ő normális, és ha a nép elhitte, akkor pontosan ide jutunk. Illetve ha a népben eleve ott az igény a középkori vagy ázsiai típusú vezetőre, az rendben is van, ha a középkorban vagyunk. Úgy az élet nem ellentétes a jelen törvényekkel. De mit gondoljunk magunkról, ha eltűrünk alkotmányellenesen működő hatalmat, miközben a Himnuszt énekeljük? ”
Szerinte Kádár, hívő kommunista volt, közben meg nyilván benne is működtek a kognitív disszonanciák, mert értelmes ember volt:
“Teljesen naiv biztosan nem volt, inkább machiavellista. De egy machiavellistával mindig jobban jár a társadalom, mint egy hívővel, mert a machiavellista józan. Tudja, hogy akkor uralkodhat, vagy akkor gazdagodhat meg, ha prosperál a társadalom, ha nincsenek feszültségek.”
Arra, hogy a magyar társadalom ma miért nem mozdul, nincs egzakt válasza:
“ha valaki a pokolban nevelkedik, akkor számára a szenvedés a komfort, az ismerős, a biztonságos, és nem akar változtatni. De aki akar, az sem talál közös alapot: a fragmentált médiavilág, a szétszóródó figyelem nem a szolidaritásnak dolgozik. Mindenki a saját kis életdobozában mozog, közben pedig a társadalom valami nagy törés felé tart.”
A mai kormányzati kommunikáció is kedvez ennek. Hiszen naponta halljuk nem velünk van a baj, hisz’ Magyarország jobban teljesít:
“Hanem a bankok, az IMF, Brüsszel, Soros, a migránsok, a civil szervezetek az ellenség. Nekünk nem kell csinálni semmit magunkkal, nem bennünk van az ok, mert nekünk mások miatt rossz. Ez a propaganda mindig valami összeomlásba visz. Az áldozat nem képes a sorsát kézbe venni, nem hajlandó vállalni a felelősséget az életéért. Csak addig tud létezni egy zsarnok, amíg a nép áldozatszerepben érzi magát, mert addig bízhat a zsarnokában, mint megváltóban.”
Meggyőződése, ha az emberek lemondanak a saját mozgásuk irányításáról, és a “rendőrtől” várják a megoldásokat, kitör a káosz.
“Szeretném, ha Magyarország olyan rendőrt, tehát olyan államot akarna, amely segíti őt. Hadd fordítsam le a vallás nyelvére: Isten= emberek + a dolgok+ a természeti, lélektani törvények összessége. A jó állam ehhez alkalmazkodik, az eszetlen vezér maga uralkodik, az eszetlen nép ezt hagyja.”
https://zarojel.hu/horvath-viktor-eszetlen-vezer-maga-uralkodik-az-eszetlen-nep-ezt-hagyja/
Nem baj, ha vannak játékkatonáim? Lehetek attól még felnőtt? És ha kis tankjaim és repülőim is vannak? Ha háborút indítok a játékkatonáimmal és a játéktankjaimmal, lehetek felnőtt? És ha a katonáim és a tankjaim igaziak?
A Tankom történelmi regény: Csehszlovákia 1968-as lerohanásáról szól. Horváth Viktor mesekönyv-realista művének főszereplője katonatiszt, a nép vezetőiben védelmező apákra ismerő alattvaló, a népi demokratikus tévésorozatok rajongója, aki politikai tolmácsként akaratlanul is az események alakítója lesz. Komolynak szánt, fergetegesen és keserűen mulatságos beszámolóját gyerekes-középkorias betétdalok szakítják meg; de ha olvasás közben fülelünk, hallatszik a történelmi zenés színpad többi száma is, indulók, sanzonok, népies műdalok, rock and roll.
https://moly.hu/konyvek/horvath-viktor-tankom
Már a teljességgel formabontó és hazánkban tökéletesen társtalan Möbion óta vártam, hogy megjelenjen valami Horváth Viktortól, mert abban biztos voltam, hogy bár lehet nem tudtam mindig mit olvasok (mi volt ez? sci-fi, paródia, groteszk, kiforgatott vallásértelmezés, vagy szimpla agymenés?), de tetszett, irtózatosan – és ez a Góliát méretű kötet azóta is rendszeresen lekerül a polcomról. Így persze olyan hamar el akartam olvasni a hónapokkal ezelőtt beharangozott új kötetét, amennyire csak lehetséges. Hála a szerzőnek, ez még kéziratban sikerült. És mit mondjak, csalódnom ezúttal sem kellett. Valószínűleg megvan az idei év legmulatságosabb (ám mégis roppant elgondolkodtató) regénye, amely a mindenkori hatalom és a mindenkori "alattvaló" viszonyát vizsgálja.
A Tankom 1968-ban játszódik, és elbeszélőnk révén – aki az egyik leghumorosabb figura, akihez szerencsénk lehetett az utóbbi évek magyar könyvtermésében – lemerülünk egy mélyen és meggyőződéses módon kommunista ember lelkébe. A tinédzserkoron túl, ám a felnőttkoron még innen lévő (mentális képességeit és lelkületét tekintve mindenképpen igaz ez) főhadnagy ugyanis valóban hisz abban, hogy a kommunizmus elhozza Magyarország és az egész keleti blokk számára a Kánaánt (vagyis nem a Kánaánt, mert ő már ezeken a régimódi, vallási dolgokon igyekszik felülemelkedni, és az új eszmékhez híven gondolkodni), és egy pillanatra sem kérdőjelez meg semmit. Természetesen ez egy óriási humorfaktor, mert főhadnagyunk mindent komolyan vesz és komolyan elhisz, miközben az őt körülvevő valódi világra olyan vak, amennyire csak lehetséges.
A szerző a sorok között felteszi a mai napig igen aktuális kérdést: ki hihetett valójában ebben az eszmében, mi lehetett egy valóban hívő kommunista ember lelkében, mi miatt gondolták, hogy ezt az illúziót rá lehet, sőt rá kell erőltetni a világra? Mennyire lehetett mentálisan ép az, aki hitt ebben a szép új valóságban? És milyen világot eredményezett ez az eszme, és a benne hívők?
De természetesen nem Horváth Viktorról lenne szó, ha ezt a felvetést végig komolyan venné, hisz maga a történet (az elhajlónak ítélt Csehszlovákia „baráti országok” általi lerohanásáig vezető út), és elbeszélőnk látásmódja olyannyira nyakatekert, mint a legjobb kabarékban. A Kádár János segédtolmácsaként tevékenykedő harckocsizó főhadnagy fülig szerelmes „menyasszonyába”, annak ellenére, hogy sosem csókolta meg, illetve soha nem kap választ a neki írt leveleire. Azokra a levelekre, amelyekben némi államtitok mellett, többnyire a műanyagkatonáival és miniatűr tankjaival véghezvitt csatáiról számol be, amit sokszor (szó szerint) vérre menően folytat tiszttársával. Hogy aztán valóban meginduljanak tankjaink élén Csehszlovákia megszállására, amit olyannyira sikerült elszúrni, amire csak a Magyar Néphadsereg tagjai lehettek képesek.
Úgy gondolom Horváth Viktor új regénye az év egyik legjobban sikerült, legszórakoztatóbb és egyben a legfontosabb könyve is, amiben pont megfelelő arányban állnak egymással a történelmi tények és a korlátlan agymenés, illetve a humor és az égetően súlyos kérdések. Nem kérdés, a Tankom kötelező olvasmány a kortárs magyar irodalom szerelmeseinek.
Bak Róbert - 2017. október 5
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-10-05+13%3A00%3A00/horvath-viktor-tankom
