Rengeteg olyan nép létezik, akiknek eredetéről vagy végnapjairól csak homályos sejtéseink lehetnek: ők a legrejtélyesebb emberek a világon.

Maják: nem tudjuk, honnan jöttek, és hogyan tűntek el, de amíg éltek, hatékony mezőgazdasági rendszert működtettek, értettek a csillagászathoz. Hieroglif írásmódjukat részben megfejtettük, de így is rengeteg nyitott kérdés maradt. A tudósok még mindig azon vitatkoznak, hogy a lappok Paleo-Európai, vagy mongol származásúak. Számtalan nyelvjárásuknak köszönhetően néha még maguk a lappok is alig értik egymást. A poroszokat először a 9. században említeték, utolsó képviselőiket az 1700-as évek pestisjárványa irtotta ki.

 Az oroszok nagyon is rejtélyes népnek számítanak, a tudósok még mindig nem tudták pontosan meghatározni, honnan jöttek, és mikor, hogyan lettek oroszok.

 A kozákokról is sok vita folyik. Annyi biztos, hogy Oroszországban és Ukrajnában élő népcsoport, akik eredetileg szabadon katonáskodó irreguláris haderőt képeztek körülbelül a 14. század utolsó harmadától kezdődően. Kozákokon azokat az ukrán sztyeppére kivándorolt szabad szláv csoportokat értették, akik kereskedelemmel, halászattal, vadászattal, szarvasmarha tenyésztéssel és sógyűjtéssel foglalkoztak. Többségük elűzött, kivert, szökött paraszt, jobbágy, pásztor vagy katona volt, de voltak közöttük kereskedők és egyéb foglalkozású emberek, valamint gonosztevők is. Nemzetiségük szerint oroszok, ruténok, lengyelek, jellemzően szlávok voltak. A Szovjetunió felbomlása után a kozákok több utódállam, így Oroszország és Ukrajna területén is élnek. Mára már a legtöbb kozák közösségben újjáélesztették a régi hagyományokat, és a kozák kultúra újra feléledőben van.

 A zoroasztrizmus (vagy mazdaizmus) az iszlám térhódítása előtti régi iráni vallás. Alapítója egy iráni próféta, Zarathustra volt, aki az i. e. 6. században élt. Perzsa hagyományok szerint Zarathustra tevékenysége i. e. 560 körülire tehetőHabár a zoroasztrizmus egykor Perzsia uralkodó vallása volt, a hívek száma világszerte mára már nem több mint 200 000 fő, akiknek nagy többsége Iránban és Indiában él. Huculok: A lovasnép tagjai  Ukrajna nyugati részén, a mai Kárpátaljai, Ivano-frankivszk és Csernyivci területen, az Ukrán-Kárpátokban elhelyezkedő Huculvidéken (vagy más néven Huculföldön) élő ruszin etnográfiai csoport. Egyes közösségei a mai Romániában, a Máramaros-vidéken is élnek. Számuk 30 000-re tehető, kiválóan faragnak, kézimunkáznak, hímeznek.

 Hettiták: A hettiták ókori anatóliai nép volt, amely Hatti történelmi régióban (a mai Közép-Törökország területén) élt. Elsőként ők egyesítették Anatólia területének nagy részét. A hettita nyelv az általánosan elfogadott álláspont szerint az első ismert indoeurópai nyelvként vonult be a történelembe mint annak kihalt anatóliai ágához tartozó nyelv. Országuk volt az első igazán vaskori állam, amely híres volt kiváló harci kocsisairól. Birodalmuk az i. e. 14-13. század között élte fénykorát, majd párszáz év múlva már nem képeztek önálló népet. A hettiták nyelvének és írásának megfejtéséhez nagyban hozzájárult Hugo Winckler német régész, aki 1906-os ásatásai során a törökországi Bogazköy közelében számos ékírásos táblát talált, köztük a II. Ramszesz és Hattuszilisz között a kádesi csata után kötött békét tartalmazó cseréptáblát, melyen a szöveg hieroglifákkal, és a hettiták ékírásával is megjelenik.

 Sumérok: Az egyik legrejtélyesebb ősi nép, amelynek eredetéről fogalmunk sincs. Sumer az ókori Mezopotámiának az Eufrátesz, a Tigris folyó és a Perzsa-öböl által határolt területe volt, a mai Irak déli részén. Területén alakult ki a mezopotámiai civilizáció a sumerek révén az i. e. 4. évezredben, amelyik az i. e. 1. évezred végén a hellenizmus majd a következő évszázadokban a kereszténység és az iszlám megjelenésével ért véget.

 A baszkok a spanyol–francia határ két oldalán, a Pireneusok nyugati részén élő elszigetelt népcsoport, Nyugat-Európa egyetlen nem indoeurópai népe. Lélekszámuk ma összesen valamivel több mint 2 000 000 (túlnyomó többségük Spanyolországban él), a baszk nyelvet azonban megközelítőleg csak 25%-uk (kb. 588 000 fő)[10] beszéli, valamennyien kétnyelvűségben a két ország hivatalos nyelvével. A baszk nyelv (euskara, üskara) tisztázatlan ősi eredetű agglutináló nyelv, a tudomány jelenlegi állása szerint egyetlen másik nyelvvel sem mutat genetikai rokonságot. A baszkok külső megjelenésükben, antropológiailag is különböznek a spanyoloktól; saját – jellemzően falusi – kultúrával, szokásokkal, zenével rendelkeznek.

 A guancsok voltak a Kanári-szigetek első ismert őslakosai. Körülbelül i. e. 1000. és 100. között vagy korábban érkezhettek a szigetcsoportra. Ősi kultúrájuk nem maradt ugyan fenn, de nyomokban ma is felfedezhető, ilyen pl. a La Gomera szigeteken beszélt “füttyös” Silbo Gomero nyelv. Mára már ez a nép kihalt.

Forrás: Bestpictureblog