2015.02.01 poszt frissítése. + egy megjegyzés: mi a turónak fizetünk még az özvegyeknek is olimpiai járadékot? Mi ez a pofátlanság amit a tűz közel ülök összeharácsolnak maguknak? Kik azok a közös kalapból ezt merik meríteni? Magyarázat arra, mitől lesznek mindenki fölé emelve, elárasztva közpénzzel, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Miért ítélem el a teljesítményükért milliókat kapó és életük végéig kiemelt elbánásban részesülő életerős emberek + havi díjazását, mindenki fölé helyezésüket? Mert még vizsgálni sem lehet náluk a törvénytelenségeket. Lent betettem azt a videót ami miatt frissítettem a posztot és ami miatt nem csodálkoznék ha a szívlapáttal megismerkedne ez sok szemét macsó képviselő akik miatt még a családi erőszakot sem ismeri a törvény. idézet innen.
A Sporttörvény vonatkozó passzusai:
Az olimpiai járadékról a Sporttörvény 59-61. §-a rendelkezik.
:
60. §
(6) Az érmes – legjobb helyezése után -, valamint az özvegy és az edző csak egy járadékra jogosult, de azt, aki érmesként, özvegyként, illetve edzőként is járadékra jogosult, a járadék halmozottan is megilleti.
"A Vorosilov mesterlövésze az a film, amelyet 10-20 év múlva is vetíteni fognak a filmklubok és a politológus-szemináriumok. A film akkor talán még érdekesebb lesz, hiszen a majdani néző nemcsak az átmenet kiindulópontját, de a sajátosan orosz út újabb, közbülső állomásait is ismerni fogja."
Helyszín a kilencvenes évek Oroszországa. Ivan Fjodorovics háborús veterán hiba várja haza unokáját. Kátya volt iskolatársa két barátjával, az egyik ház erkélyéről lekiabálva, felcsalogatja a vonakodó lányt, igyanak egy pohár pezsgőt egyikük születésnapja alkalmából. Az este szörnyű véget ér: a három részeg fiú megerőszakolja a lányt. A mélységesen megrendült Iván Fjodorovics bízik benne, hogy a fiatalemberek példás büntetést kapnak. De csalódnia kell, ugyanis az egyikük apja rendőrtiszt. Az öreg katona ekkor kezébe veszi az események irányítását, mert a nagyapa nem hajlandó belenyugodni ebbe, és a feketepiacon egy távcsöves puskát vásárol...
Szereplők: Mikhail Ulyanov (Ivan Fedorovich), Alexander Porokhovshchikov (tiszt), Irina Rozanova (Katya anyja), Sergei Garmash (rendőr), Vladislav Galkin (kerületi felügyelő)
Rendezte: Stanislav Govorukhin
http://www.mozinetmagazin.hu/filmbemutatok/mozi/film_adatlap/2406/vorosilov_mesterlovesze
Új orosz film újoroszokról. A filmbeli becsületes, parkban sakkozó öregek ugyanis így hívják a fiatal generációt. Újoroszok. Ők is a kisvárosi panelban élnek, de Volga helyett BMW-t hajtanak, vodka helyett tequilát és pezsgőt isznak, a régi értékrendet pedig hírből sem ismerik. Három újorosz egy nap megerőszakolja a hazafelé tartó Kátyát. A lány nagyapja mindent megtesz azért, hogy a fiatalemberek súlyos büntetést kapjanak, de egyikük a rendőrfőnök fia, úgyhogy az ügyet gyorsan eltussolják. Ivan Fjodorovics (a nagyapa) hiába veszi fel összes kitüntetését, hiába kilincsel díszoroszjában az illetékeseknél, mindenhol lerázzák. Nincs bizonyíték, ami meg van, azt nem szabályosan gyűjtötték be, stb. Ivan Fjodorovics persze nem hagyja annyiban a dolgot, távcsöves puskát vásárol, lőállást választ, és a kommunista hős rezzenéstelen kezével veszi célba unokája meggyalázóit.
A bevásárlószatyrot szögre akasztó nyugdíjas vasutas története önmagába véve nem egy nagy szám. Ami mégis érdekessé teszi a filmet, az a miliő. Először is: miért készítenek filmet ma Oroszországban az önbíráskodás istenítésére? Sőt, egyetlen megoldásként a távcsöves puskát hozza fel a rendező, a szereplőknek nincs más lehetősége az igazságszolgáltatásra, vagy önmaguk megvédésére. A törvény csak azoknak kedvez, akik közel vannak a tűzhöz, a többiek boldoguljanak magukban (érdekes, hogy a rendőrfőnök fián nem is tud saját kezűleg bosszút állni hősünk, cselhez kell folyamodnia). Bezzeg a régi szép időkben! Amikor mindenki saját érdemei szerint kapott (kitüntetést), akkor szóba sem jöhetett ilyen gyalázatos eset. A film természetesen rengeteget csúsztat (keményvonalas készítői megfeledkeztek néhány dologról), azzal kezdve, hogy Vorosilov idejében sem volt ritka - sőt -, hogy néhány orosz katona nem kérte ki a szexuális partnernek kiszemelt hölgy előzetes véleményét az aktusról, folytatva a koncepciós perek igazságosságával, de itt nem is ez a lényeg. A Vorosilov mesterlövésze azon kevés film közé tartozik, amelynek nem a cselekménye, az elbeszélésmódja a fontos, sőt, még csak nem is a rendezői koncepció. A Vorosilov mesterlövésze kortörténeti dokumentum. Azt mutatja be, hogyan látja a mai szovjet a mai oroszt. Azon milliók életfelfogását, morálját tárja elénk, akik szerint a glasznoszty felért egy tatárjárással, és nem akarnak beletörődni abba, hogy - ahogy a film egy jelenetében történik - a vörös csillagos gőzmozdonyt a törökországi roncstelepre szállítsák.
A Vorosilov mesterlövésze az a film, amelyet 10-20 év múlva is vetíteni fognak a filmklubok és a politológus-szemináriumok. A film akkor talán még érdekesebb lesz, hiszen a majdani néző nemcsak az átmenet kiindulópontját, de a sajátosan orosz út újabb, közbülső állomásait is ismerni fogja.
