Barkaszentelés
A húsvét előtti időszakhoz köthető a virágvasárnap, amit hazánkban barkaszenteléssel ünnepeltünk még nem is olyan régen. Bár még napjainkban is él a hagyomány, egyre kevesebb babona fűződik a barkához, sokkal inkább kiváló díszítő elemként tekintünk rá, semmint a gonosz szellemek elűzésének eszközeként.
A korábbi években a papok által a templomban megszentelt barkát a hívők kitűzték a házra annak érdekében, hogy megóvja őket a tragédiák és betegségek ellen, valamint hogy semmilyen baj ne érhesse a ház lakóit.
Szalmabábu pusztítás
Mostanában leginkább a busójárás az, ami télűzőként megmaradt a köztudatban, holott korábban a virágvasárnap volt az az időpont, amikor erre a hagyományra sor került.
A hatalmas szalma bábut női ruhába öltöztették, körbehordozták a faluban, majd vízbe fojtották, vagy ami még népszerűbb volt, elégették.
A bábut pusztulása után gyakran a templomkerítésen keresztül hajították ki, ezzel is biztosítva, hogy a környéket a következő évben elkerülje a nyomor és az éhínség
Komatál küldése
A komatál mindenféle földi jóval megpakolt, valódi bőségtálakat jelentett. Elsődleges szokásként a várandós nők kaptak ilyen meglepetéseket, hogy erősek és energikusak legyenek a gyermekneveléshez, minél hamarabb felépüljenek a szülés után.
A későbbiekben aztán szokássá vált húsvétkor a barátnőknek, illetve minden szimpatikus és a családhoz közelálló ismerősnek a kaláccsal, almával, tojással, sonkával megrakott tálból ajándékozni.
Húsvéti vesszőzés
Évekkel korábban hazánkban nem a locsolkodás volt az igazi húsvét népszokás, hanem a vesszőzés. A fiúk fűzfaágakat tördeltek maguknak, összefonták a hajlékony szárakat, majd ezzel indultak útnak és csapkodták az útjukba eső lányokat.
A vesszőzés szintén a termékenység fogalmára vezethető vissza, s mint minden jól sikerült szeretkezést, ezt a népszokást is a megérdemelt jutalom követte, ugyanis a lányok a fiúk frissen készült „ostorára” szalagokat kötöttek és itallal kínálták a vendégeket.
Vízbevető hétfő
A vízbevető hétfőt manapság csak Húsvét hétfőnek hívjuk, pedig előbbi nem igazán tükrözi a nap lényegét. Korábban nem szimplán kútból húzott, vödörnyi vízzel, esetleg kölnivel locsolták a menyecskéket, hanem szó szerint vízbe vetették őket. Erre a procedúrára a legkiválóbb alkalmatosságoknak kétségtelenül az udvarokon levő vályúk bizonyultak.
További érdekesség a húsvéti locsolásról, hogy míg manapság mindenki hétfőn jár az eladósorban levő hölgyekhez, addig korábban vasárnap este látogatták a menyecskéket a legények. A hétfő a fiúcskáknak maradt meg, akik csak a jutalom reményében tértek be a házakba locsolni. 
Rómába mennek a harangok
Nagycsütörtökön az esti misét követően elnémulnak harangok, ezzel is jelezve a húsvéti időszak legmélyebb gyászát, amit másnap, nagypénteken, a csend mellett a szigorú hústilalom és a mértékletes táplálkozás követ.
Mivel a harangozás átmeneti szünetelése nem tudta távol tartani a környékről a gonoszt, sok faluban a gyermekek feladata volt, hogy kereplővel járják az utcákat, hangoskodjanak annak érdekében, hogy elűzzék a rossz szellemeket.
Nagyszombaton aztán visszatérnek a harangok, s míg ekkortájt már inkább a pihenésre szenteljük az időt, korábban nagy munka vette kezdetét a ház körül: meszelés, takarítás, féregűzés, vagy éppen a ház körbeseprése, a lényeg, hogy minden csillogjon-villogjon a vasárnap beköszönte előtt.
