Olyan boldog vagyok, hogy Velencét legalább láthattam.
Egy csoda volt :)

@Horizont: Az biztos.
Szinte kézzel fogható, harapható a történelem.

Én leszobroztam egy "kereszteződésben" és csak bámultam a gondolásokat, hogy milyen ügyesek. Nem volt ütközés, dugó, pedig még táblák sincsenek. Jött egy gondola, a gondolás rikkantott valamit és az arra járó többivel közösen megoldották, hogy mindenki tovább haladhasson.

Padova szintén ilyen érdekes történelmi város.
Különleges élmény volt sétálni az egyetem falai között és látni a sok családi címert, ősidőkre visszamenőleg, mindazon családokét, akiknek gyerekei ott tanultak.
img8.indafoto.hu/5/6/4636_03b264c595403666634ac75d828439bc/8063957_646d767c058fe9b6efc5ded9545f1d28_m.jpg

Ha már Padova: nem vagyok vallásos, de az egyetlen helyen, az egyetlen kérésem egy szenthez ott történt meg. A La Basilica di sant'Antonio-ban. Mivel sokat ábrázolták/ábrázolják gyerekekkel/a gyermek Jézussal, a gyerekek védőszentjének is tartják. Épp ezért, mikor ott voltuk, a kőkoporsójára tett kézzel kértem, hogy vigyázzon kicsi fiamra, óvja őt egész életében.
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/fb/Basilica_di_Sant'Antonio_da_Padova.jpg
www.szaboferi.hu/antal/antal7.jpg

Sirmione-nek meg olyan takaros vára van, mint ahogy a mesékben ábrázolják.
www.verona-reise.com/files/Gardasee-Sirmione.jpg

@Marcellusca: megható amit írtál a fiadról meg a szentről.
Ez egy igazi férfi megnyilvánulása volt, úgyhogy fejet hajtok előtted.

@Horizont: @Marcellusca: most besárgultam :))))

(de örülök is! egy örök élmény ez... :))))