Frissítve! Forrás (Szerző: Angyal Ágnes, Fotó: Sárközy Miklós) : http://fn.hir24.hu/vilag/2012/01/19/magyar-aldozatok-torzsi-szabalyokat-hagtak-at/~~fokusz 

Magyar áldozatok: törzsi szabályokat hágtak át?

Etiópia páratlan természeti kincsei vonzották a merényletben elhunyt magyarokat Afar tartományba, amely egyedülálló szakmailag egy természettudós számára. A terület szakértők szerint nem veszélyes a turistáknak, ha betartják a törzsi szabályokat.

Az Etiópia Afar tartományában található Erta Ale vulkánhoz tartott az a magyar csoport, amelyet támadás ért kedden hajnali egy óra körül. A merényletben a Szegedi Tudományegyetem két munkatársa meghalt, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológai Központjának kutatója pedig súlyos sérüléseket szenvedett.

Páratlan természeti jelenség

Etiópiában az Afar háromszög egy tektonikailag meghatározott terület, a kelet-afrikai árokrendszer eleme, ahol kinyílik a terület. A széthasadás következménye, hogy míg az ország többi része 3-4 ezer méter magas hegyekből áll, itt egy mélyföld alakult ki, amely a Vörös-tengernél is alacsonyabban fekszik – mondta lapunknak Karátson Dávid, az ELTE tanszékvezető egyetemi docense, miért annyira különleges szakmailag ez a terület. „A Dadanakil mélyföldön vulkánok jelzik a hasadást, a magma a felszínre tör. Ezen a területen is a legizgalmasabb az Erta Ale vulkán, amely egy állandóan fröcsögő, fortyogó, oldott állapotú lávahalmaz” – magyarázta a szakértő.

Hozzátette: a terület érdekessége az is, hogy egy félsivatag, nagyon száraz és meleg éghajlattal, amely sós síkságokat alakít ki. „Ahogy a bazalt és a só keveredik, rendkívül látványos. A Dallol területen például a sófelhalmozódás, a robbanásos kitörések és a gejzírek valóságos színorgiát teremtenek. A vulkanizmus és az éghajlat kölcsönhatása teszi páratlan hellyé” – fogalmazott Karátson Dávid. A vulkanológus szerint azért is vonzó a környék szakmailag, mert nem nagyon látogatták eddig, így kevés kutatási adat van a területről.

Szakmai elhivatottság

A vulkán Etiópia legveszélyesebb területén található, ahova a turisták csak konvojban haladva, kísérettel utazhatnak. A héttagú magyar csoport a nehézségeket, költségeket és a veszélyeket látva először úgy döntött, nem megy el a vulkánhoz, másnap reggelre öten azonban meggondolták magukat - mondta Szilassi Péter, hozzátéve: Fábián Tamás valószínűleg nem tudta elképzelni, hogy úgy térjen haza, hogy nem látja az Erta Alét.

Mezősi Gábor, az SZTE természeti földrajzi és geoinformatikai tanszékének vezetője elmondta, Fábián Tamás többek között regionális természetföldrajzot tanított. A világ tájait saját élményeit előadva, fotóit bemutatva ismertette meg a hallgatókkal. Az áldozatokat a természet szeretete tette barátokká, korábban több közös túrán részt vettek.

Etiópia maga nem veszélyes

Az m1-en és a Spektrum televízióban is szereplő On the spot című dokumentumsorozat két készítője, Cseke Eszter és S. Takács András tavaly év végén Dél-Etiópiában, két éve pedig az eritreai határnál, egy eritreai menekülttáborban is forgattak, többek között az Afar törzzsel is. „Két éve az afaroknál már megszoktuk, hogy minden második férfinél van egy Kalasnyikov, de veszélyben sosem éreztük magunkat, az eritreai határnál a legkevésbé. Ami pedig a mostani törzsi forgatásainkat illeti, természetesen voltak fegyveres őrök, akik vigyáztak ránk, és főleg a cuccainkra: miután beilleszkedtünk a törzshöz, már csak a felszerelésünket őrizték” – mondta a Hír24-nek a két riporter. Hozzátették: „Volt velünk egy fantasztikus etióp fixer, aki pontosan ismerte az országot és a helyi viszonyokat, több halálos áldozattal végződő támadást is túlélt. De nem szabad összehasonlítani egy turistacsoportot, illetve a mi egy szál terepjáróval közlekedő, a helyiekkel együtt élő ministábunkat. Egy nagy turistacsoport sokkal vonzóbb célpont lehet a rablóknak.”

A két magyar riporter szerint Etiópia Afrikán belül az egyik legbiztonságosabb ország. „Mauritániában vagy akár Dél-Afrikában sokkal nagyobb veszélyben éreztük magunkat, előbbiben az al-Kaida jelenléte miatt sehova sem mehettünk egyedül, ott tényleg gyakoriak az emberrablások és a támadások”.  Cseke Eszter és S. Takács András szerint a fegyveres csoportok célja, hogy pénzt szerezzenek, és destabilizálják az országot, mert a káosz minden szempontból nekik kedvez. „Ugyanakkor ha emlékszünk az eritreai éhínség képeire, akkor el tudjuk képzelni, hogy mi helyett kínál alternatívát egy fegyveres csoport egy átlag eritreai fiatalember számára, és hogy mennyit ér egy emberélet” – fogalmazott a két riporter.

Meg kell állapodni a helyiekkel

Az Agra Kulturális Utazási Társaság szakértője is megerősítette, hogy Etiópia látogatható a turisták számára és Afar tartomány sem veszélyes, ha betartják a helyi szabályokat. Sárközy Miklós egyetemi docens 2005-ben vezetett csoportot a területre. Mint a Hír24-nek elmondta, a terület azért speciális, mert szakadár népcsoport él a területen, hiszen a mintegy másfélmilliós Afar törzs sem Etiópiát, sem Eritreát nem ismeri el maga felett, egyfajta autonómiára törekszik. Ezzel párhuzamosan viszont Etiópia és Eritrea között is van egy konfliktus.

„Az Afar törzsi, klánszerű társadalmi struktúra, ahol a rablás vagy a vérbosszú teljesen bevett. A vidék ráadásul nem termékeny, egyedül sókereskedelem folyik, néhol egy-egy marhapásztor feltűnik” – fogalmazott Sárközy Miklós. A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta: a helyiek nem zárkóznak el a turizmustól, ám ha valaki a területre akar lépni, előre meg kell alkudnia (és fizetnie) a törzzsel, ráadásul helyi kísérő kell. „Aki ezeket a szabályokat nem tartja be, ott probléma lehet” - tette hozzá. Egy ilyen út egyébként – egy 16 napos túra, gazdag programokkal egy 15-20 fős csoportnak – fejenként 7-800 ezer forint.

Részvétem a hozzátartozóknak és mielőbbi gyógyulást a sebesülteknek.        Nem gondoltam, hogy ilyen borzalma esemény miatt teszem be az Etióp posztot, amit jó ideje gyűjtögetek különböző leveleimből...

Nézzétek meg ezt a világot ti is amiről roppant keveset tudunk. és rengeteg csodát és veszély tartogat.

Etiópia Kelet-Afrika egyik állama, „Afrika szarvánál (ahol még a tevék is keresve-keresik az árnyékot, a Föld talán legforróbb térsége.) található. Az egyik legszegényebb ország: az emberek több mint fele él szegénységben.

Etiópiának annyi és annyiféle látnivalója van, hogy azzal csak olyan bejáratott úticélok, mint India, Peru vagy Olaszország tudnak versenyezni, ennek ellenére a turistabuszok és a hátizsákos hippik száma elenyésző. Ami pedig a legfontosabb, Etiópiát még normálisan elképzelni is lehetetlen otthonról - oda kell menni és megnézni.

Etiópia Afrika második legmagasabban fekvő országa Lesotho után, hiszen területének kb. a fele több mint 1200 m magasan fekszik. Központi része a 2500 m magas Etióp-magasföld hullámos fennsíkja, amelyből 4000 métert meghaladó csúcsok emelkednek ki.

Az ország az Etióp-magasföldön fekszik, ezért az éghajlata 3 zónára osztható: a trópusi éghajlat területe 1800 m-ig terjed, 1800 és 2500 m között van a meleg és 2500 m felett a hideg zóna.

A természetes szaporodás értéke 2009-es becslés alapján kimagasló: 32‰(nyolcadik legnagyobb). Ennek fő oka, hogy a születési arányszám nagyon magas, 44 ‰ körüli (hetedik legmagasabb érték), a termékenységi mutató pedig egy nőre átlagosan 6,1 szülést jelez.

Az országban több mint 80 nyelvet beszélnek.

Etiópiában tömegközlekedéssel utazni irtózatos élmény. Az utak borzalmas állapotban vannak, Addiszon kívül szinte semmi nincs leaszfaltozva. A buszok között egy sincs, ami húsz évnél fiatalabb lenne, viszont kétszer annyi jegyet adnak el mindegyikre, mint ahányan kényelmesen le tudnának ülni. Minden járat reggel hatkor indul, Az etiópok nem bírják gyomorilag a kanyarokat, márpedig a felföldön más sincs, mint kanyar, így a busz fele az egész utat végigokádja. Jobb esetben csak amhara popzene üvölt, a rosszabbikban amhara harci dalok, ami leginkább úgy hangzik, mintha a Bizottság együttes legelső próbáján egyszerre ordibált volna mindenki fejhangon. A busz minden résén ömlik be a por, ami orron-fülön-szájon át eldugítja a fejet, a tizenkét órás út végén a szürke minden árnyalatában lehet köpni néhányat. Utazás közben viszont legalább viszonylagos béke van.

A fehér ember étlapja az etióp éttermekben kétszer magasabb árakat tartalmaz, mint amit a bennszülöttek kapnak, a taxis nem elégszik meg egy szimpla átvágással, hanem simán tízszer annyit kér, mint honfitársaitól, valamint a felföldi etióp embernél nincs inkorrektebb alkudozó, simán képes egy kézfogással megpecsételt árat utólag megváltoztatni, amely eljárásért minden arab bazárban lincselés lenne a jutalma. 

A legrosszabb viszont kétségtelenül az állandó koldulás. Tarhálásilag Indiának például elég rossz a híre, de ott ez legalább a nagyvárosokra koncentrálódik, számtalan kis faluban senki nem foglalkozik ilyesmivel. Etiópiában viszont lehetetlen megszabadulni a koldusoktól, akik tulajdonképpen nem is azok a szó szoros értelmében. Inkább arról van szó, hogy a lakosság jelentős része amint fehér embert lát, azonnal átkapcsol tarhálásba, sokan közülük pedig egészen agresszíven képesek a dolgot előadni, elutasítás esetén jöhet a kődobálás meg a köpködés.

Etiópia nyomorúságába minden belefér.

Szegénység máshol is van, de amivel Etiópiában lehet találkozni, az még a világ számos egyéb szerencsétlen pontjának meglátogatása után is egészen elképesztő.

...hogy milyen igazából szegénynek lenni Etiópiában, és egy teljes ott töltött hónap után is csak halvány elképzeléseim vannak a dologról. Egy kiürült, műanyag vizespalackért Afrika más országaiban is képes összeverekedni egy kisebb falu valamennyi felnőtt férfija, Etiópia legtöbb háztartásában viszont néhány mocskos trikón és víztárolásra használt benzineskannán kívül nincsenek is a falu szélén túl gyártott tárgyak. Az etiópok nagy része pénzzel csak akkor találkozik, ha sikerül egy meggondolatlan turistát lelejmolnia, különben a lehető legprimitívebb cserekereskedelmet folytatja. Ha még mindig nem lenne világos: a szerencsétleneknek egy kurva Coca-Colára nincsen pénzük, pedig az ott csak negyven forintnyi birrbe kerül, ami a helyi pénz.

A mezőgazdaság jellege a magassági övekhez igazodik. Az 1800 m-nél alacsonyabb forró övet (kolla) a nomád pásztorkodás jellemzi. Az Avas folyó mentén kisebb cukornádültetvények találhatók. A nedvesebb déli területeken megjelenik a kávé, amely a szabadban és ültetvényeken is terem. A kitűnő minőségű árucikk az ország exportjából 50-60%-kal részesedik, utána a főleg arab államokban keresett kat-cserje következik.

Az 1800–2500 m magasságban lévő meleg öv (vojna-dega) már a földművelés színtere. Itt terem az ország legfontosabb élelmiszernövénye, a teff (Eragrostis abyssinica), ebből készítik a kenyérhez való finom szemű, jól tárolható lisztet. Az öv magasabb részein megterem a búza, az árpa, illetve a kukorica és a köles. Itt termesztik a nép ellátásában fontos szerepet játszó hüvelyeseket és olajos növényeket (szezám, ricinus, repce), illetve gyümölcsöket.

 Exporttermékek: kávé, arany, bőr termékek, olajos magvak, gyümölcs

 Importtermékek: élelmiszer és élőállat, kőolaj és olajszármazékok, vegyipari termékek, műszaki berendezések és alkatrészek, textil, iparcikkek.

Az etióp konyha leghíresebb étele az indzsera. Az etiópok nagyon vallásosak, ezért pénteken és szerdán nem esznek húst. Az ételeket hagyományosan kézzel eszik, a húsokat egész apróra vágják, hogy egy-egy indzserából letépett darabban könnyen meg lehessen fogni ill. elfogyasztani. Az ételek lehetnek csípős paprikával készültek (kaj = piros), vagy kurkumával (alicsa). A legnépszerűbb etióp étel a vot (angol fonetikával wot), ami egy pörkölthöz igen hasonló étel.

Etiópia az olimpiákon eddig 38 érmet szerezett (18 arany, 6 ezüst, 14 bronz), mindegyiket atlétikából. Az etióp sportolók mind hosszútávfutásban diadalmaskodnak.

 

Etiópiának saját időszámítása van, az etióp naptár. Etiópiában a Julián-naptár van érvényben.

Etiópiának gyakorlatilag nincsen nemzetgazdasága. A lakosság nyolcvan százaléka a föld túrásából és satnya tehenek, kecskék és tevék terelgetéséből él. Hiába ered az Egyiptomot életben tartó Nílus vízhozamának kilencven százaléka Etiópiából, mivel az országban gyakorlatilag nincsen mesterséges öntözés (és nem is lesz a közeljövőben, mert Egyiptom konkrét katonai fenyegetéssel reagál a Nílus megcsapolására irányuló minden elképzelésre), így a lakosság életben maradása csak azon múlik, hogy időben megjönnek-e a rendes évi esőzések. Ahogy azt mindenki tudja, aki próbált már síelést szervezni kora decemberre, a kurva időjárásra a világon sehol nem lehet akkor számítani, amikor tényleg fontos lenne. Ennek megfelelően Etiópiában emberemlékezet óta rendszeresek az éhínségek, az 1984-es, amelyben több százezren haltak meg az északkeleti részén, és amely az egész Live Aid kampányt eredményezte még nem is tartozott a legrosszabbak közé. Az azóta eltelt húsz évben csak az akadályozta meg az újabb, hasonló kaliberű tömeges éhhalált, hogy a nyugati segélyszervezetek évről-évre el tudnak juttatni annyi élelmiszert Etiópiába, ami éppen elég a lakosság túlnyomó többségének életben tartására. Az etióp gazdaság közben megbízhatóan fejlődik visszafelé, 2004-ben például majd négy százalékkal sikerült hátralépni.

Annak a minimális pénznek, amihez Etiópia elsősorban kávéexportból és adományokból hozzá tud jutni a huszadát mindjárt el is költi fegyverkezésre, amely arányt a világon csak 17 ország tudja lekörözni…

Etiópiában egészen elképesztő élményekben lehet részünk. A kenyai határ közelében, az Omo folyó felső folyásánál például érdemes néhány napot valamelyik kisebb törzs falujában tölteni, ahol délutánonként a férfiak egyik része tajtrészegen veri össze egymást, a másik pedig rendkívül színvonalas röplabda-mérkőzéseket vív egymással, hogy aztán teljes harci díszben gyűljenek össze a közösség egyetlen tévéje elé, és bámulják országuk első viszonylag szabad választási kampányának politikai hirdetéseit. Addisztól északra Lalibelában a keresztény világ egyik legimpozánsabb templomegyüttesét faragták ki a XII. században a puszta sziklából, de olyan szinten, hogy az eredménynek semmi szégyenkeznivalója nincs a vele egykorú, európai román templomok előtt, ráadásul ezek még ma sem múzeumok, hanem működő kegyhelyek, ahol Lee Scratch Perry hasonmásai celebrálják a misét. Az eritreai határnál, csak köteleken felmászva megközelíthető kolostorok állnak 1500 éve, ahova nem csak nők, de nőstény emlősállatok sem tehetik be a lábukat, viszont a papoknak annyi eszük azért van, hogy szabályosan kifosszák az autónál várakozó turistanőket.