Decens, kulturált jó reggelt, drámamentes vidám vasárnapot kívánok minden felkelőnek!

Nem hiszem, hogy ez most bárkit különösebben érdekel, de azért röviden leírom, hogy február 11-ét írunk, a jobbára tragikus eseményekkel kikövezett magyar történelem egy különösen tragikus és rengeteg indulatot gerjesztő eseményének 79. évfordulójára emlékezik ki így, ki úgy, ki sehogy. Tegnap már volt minden: antifasiszta tüntetés, Kitörés Emléktúra és titkos neonáci megemlékezés is. 1945-ben ezen a februári napon, Budapest ostromának vége előtt két nappal a budai Várba szorított német katonák és magyar szövetségeseik nagy veszteségeket elszenvedve próbáltak meg kitörni a szovjet ostromgyűrűből, meglehetősen sikertelenül: öt nap alatt több mint húszezer német és magyar katona esett el, az ostromgyűrűn mindössze néhány százan jutottak át. Amellett, hogy nem kevéssé érdekes kérdés, hogyan jutott el az ukrajnai háború árnyékában a magyar társadalom, a fején taposó vezetés brutális propagandájától nem függetlenül a nyílt Moszkva-pártiságig, és ez milyen fénytörésbe helyezi ezt az egészet, az egy meglehetősen vitatott kérdés, hogy ez valamiféle „hősies helytállás” lett volna, amelynek során Európát próbálták megvédeni a katonák a szovjet veszedelemtől. Mivel én nem vagyok egy Schiffer András kaliberű sztárügyvéd a bukott politikusok között, vagyis nem érzem felhatalmazva magam annak az ítéletnek a megfogalmazására, hogy Ungváry Krisztián áltörténész/nem is történész, ezért elhiszem neki, Ungvárynak, hogy jobban ért hozzá, mint én. Következésképpen azt is elhiszem neki, hogy a félreértéseken alapuló szélsőjobboldali olvasatok félrevisznek, olyan mítoszokat kreálnak, amelyek azoknak az emlékét (is) arcul csapják, akikre egyébként emlékeztetni kívánnak.

Ez pedig egy megfelelő átkötés arra, hogy rögzítsük a lényeget: Novák Katalin, a gyermekek és családok védőszentje, 2010 óta Orbán Viktor harmadik embere a köztársasági székben egy gyermekmolesztálási ügy szövődményeibe bukott bele. Nem lemondott, belebukott. Sajnos nem azért, mert a Fidesznek ez nem fért bele, hanem mert kiderült. Novák Katalin Varga Judit ellenjegyzésével egy feketeöves pedofil bűnsegédjét mosta ki az általa elkövetett, a társadalom igazságérzetével és erkölcsi alapvetéseivel frontálisan szembemenő mocskos bűncselekményből. Rögzítsük a lényeget: Novákot és Vargát az akarnok, zsarnok, hatalommániás mindenható főnökük buktatta meg azért, hogy a saját bőrét és hatalmát mentse. Egy olyan ügyben, ami kvázi címerállata a kommunikációs populizmus kormányának, és amelyben az egyetlen politikai felelős az Orbán-kormány, még csak nem is Novák Katalin. A probléma súlyát jelzi, hogy nem várhatott hétfőig az ügy, Novákot hazarendelték Katarból, mert minden perc Európa legkorruptabb miniszterelnökének szovjet típusú hatalmát gyengítette.

A magát gyermekvédőnek beállító rezsim láncos államelnöke pedofil bűnözők áldozatait csapta arcul a kegyelmi döntésével, és ahogy a bizniszegyházak képviselői végigkussolták az elmúlt nyolc napot, úgy semmiféle bocsánatkérés nem hangzott el 8 napon keresztül egyetlen fideszes potentát szájából sem. Sőt, Novák Katalin könnyesbús lemondási búcsúbeszédében is elfelejtette megemlíteni a bicskei gyermekotthon áldozatait, akiket V. János és K. Endre hosszú éveken át testileg, lelkileg megnyomorított, akiknek az életét kettétörte, akik között olyan is van, aki a halálba menekült. Már eleve legalább négy nap kellett, ameddig egyáltalán röffentettek valamit, és akkor is a baloldal vélt bűneit sorolták egy általuk elkövetett, még a saját táboruk által is megrökönyödéssel fogadott gyalázattal kapcsolatban. Aztán amikor már világossá vált, hogy Rogán szondái kilengenek, akkor a bátor stratéga kibújt a függöny mögül, benyögött egy hihetetlen alkotmánymódosítási javaslatot (ami nem nagyon jár következményekkel a K. Endrékre), miszlikbe aprítással és kettévágással keménykedett, de mivel ez sem segített a felháborodás csillapításában, hát megalázta és lemondásra kényszerítette a két harcos amazont. A két kirakatnőt, akit szívós munkával építettek fel, akik fontos influenszerei voltak az állampárt működésének, akikkel el lehetett adni egy csomó patetikus sallangot, akik azt az illúziót keltették, hogy még a nőügyekkel nem foglalkozó Fideszben is lehet egy nőből első vonalbeli politikus.

Ma már tudjuk, hogy nem lehet, és ez egyáltalán nem tesz jót a nők megítélésének úgy általában sem, a nők politikai szerepvállalásra való alkalmasságának még annyira sem. De ne tévedjünk: a Fideszben tökmindegy, hogy ki kicsoda, mihez ért, mire képes, minden egy ember akarata szerint történik. Az az egy ember pedig kétharmados vesztésre áll az általa kiválogatott és pozícióba ültetett államelnökök tekintetében, háromból kettő erkölcsileg megsemmisült, megbukott, a harmadiknak meg az az egyetlen teljesítménye, hogy a másik kettővel ellentétben képes volt kitölteni a mandátumát. Magyarország teljhatalmú miniszterelnöke immár két olyan embert ültetett a legmagasabb közjogi méltóságot megillető székbe, akik visszafordíthatatlanul bemocskolták az államfői tisztséget. Politikai és erkölcsi hullák. Ez Orbán Viktor mérlege, és bár valóban indokolt és fontos lenne a közvetlen elnökválasztás intézményét tematizálni, most szerintem nem ez a prioritás. Ugyanis az elmúlt nyolc napban az is kiderült, hogy a tökéletesnek hitt gépezet, a tévedhetetlennek gondolt stratéga nem létezik.  Az állampárt olyannyira elkényelmesedett, hogy az ellenzéknek semmit nem kellett tennie, és magukat lőtték lábon. Nem gondolom, hogy maffia típusú rendszerben érdemes abban reménykedni, hogy Novák és Varga önérzete feltámad, hiszen láttuk már, hogy Simicskának sem voltak bombái, de az biztos, hogy akit így meg lehet alázni, ahogyan Orbán megalázta ezt a két nőügyet, az nem is érdemel mást.

Az elmúlt nyolc nap bebizonyította, hogy nemcsak hogy a rendszer nem tökéletes, nem zár hermetikusan, hogy az Istent játszó Isten bármikor elcsúszhat egy banánhéjon, de tökéletesen megmutatta azt is, hogy hova vezet, amikor valaki ennyi időn keresztül mindent leuralva mindent megtehet, nincs verseny, nincsenek kihívások, ezért elhiszi, hogy semmi nem árthat neki. A vénülő keresztapa elhitte, hogy érinthetetlen, miközben egy olyan súlyos kérdésbe bukott bele az államelnöke és a volt igazságügyi minisztere, ami az ennél is fontosabbra mutat rá: ezeknek az erkölcstelen embereknek a gyermekvédelem is csak egy politikai termék. A gyermekeket ugyanúgy a politikai háborújuk eszközévé, járulékos áldozatává teszik, mint bárki mást. Élő ember, aki végignézte az elmúlt nyolc napot, nem gondolhatja komolyan, hogy ez a fideszes kapcsolatokkal rendelkező, az Orbán-családdal kapcsolatban álló, a felcsúti akadémiához is köthető elkövető véletlenül kapott kegyelmet. Senki nem hiheti el ma, hogy erről a kegyelemről Orbán Viktor nem tudott. Novák Katalin és Varga Judit ugyanolyan közönséges alkatrészei, végrehajtói ennek a rendszernek, mint bármelyik megafonos agysebész vagy közpénzmédiás mikrofonállvány. Végrehajtják (tegnapig végrehajtották), amit parancsba kapnak, ha hiba csúszik a gépezetbe, akkor repülnek. Ez Magyarország rákfenéje. Hogy a tápláléklánc csúcsán pöffeszkedik egy magát tévedhetetlennek gondoló gátlástalan miniszterelnök, aki a törvények felett áll, akinek engedelmeskedni kell, aki Istent játszik élők és holtak felett, megerőszakolt, bántalmazott gyerekek lelke fölött. Minden róla szól, minden érte van, minden és mindenki tőle függ. Hiú, eltorzult személyiségének és becsvágyának van alárendelve minden, és mindenkinek egyetlen feladata van: őt ott tartani, ahol van. A hatalomban, ahol soha nem lehet számonkérni.

Ez Novák és Varga bukásának magyarázata is, akik elhitték, hogy ha engedelmeskednek, szemet hunynak, hazudoznak, játsszák az emberarcút, és vigyorba rándulva mutogatják a női bájaikat, akkor ők megússzák, övék az örökélet. Az, hogy tegnap ez a két ember Kocsis hazug jajveszékelését megelőzően megbukott, beismerés. Annak a beismerése, hogy Orbán Viktor akaratából ma Magyarországon akár még pedofilokat mentegető bűnsegédeknek is jár kegyelem. Kocsis Máté hazudik, Novák és Varga lemondása nem annak a bizonyítéka, hogy a jobboldalon a hibáknak van következménye, a baloldalon a bűnöknek sincs (a baloldalnak semmi köze Novákhoz), hanem annak a bizonyítéka, hogy a Fideszben bármi bármeddig belefér, ha nem derül ki, és ha nem erodálja Orbán és párt népszerűségét. Novákot és Vargát nem a képmutató baloldal támadta, hanem minden jóérzésű ember, akinek felfordult a gyomra, hogy a magát gyermekvédőnek hazudó kormány ilyen alávaló dolgokat művel a háttérben. Senkit nem érdekel, hogy mi volt 2006-ban és mi van a guruló dollárokkal. Az pedig, hogy a Fidesz-féle szélsőjobboldal morálisan felsőbbrendű lenne bárkinél, mindennek a legalja: Kocsis és pártja, mindenről tudott, de kussoltak, mint szar a fűben. Ameddig lehetett. Sajnos miután pechükre kiderült, és már a világsajtó a szájára vette a Novák-Varga ügyet és a pedofilmosdató botrányt, menthetetlen volt a helyzet, Orbán kiadta a kilövési engedélyt. Nem volt B-terv. Nem azért, mert a Fideszt érdekli, hogy a pártfogoltjai hány gyereket erőszakolnak meg, hogy milyen állapotban van a gyermekvédelmi rendszer, hogy miért nem működik a megelőzés és hogyan vannak alulfizetve a gyermekvédelmi szakemberek, hanem azért, mert két választás előtt csúnyán elbaszták. Pechükre kiderült, hogy miközben ártatlan társadalmi csoportokat vádolnak pedofíliával, bizonyítékok nélkül rágalmaznak mindenkit, valójában mindenben az ellenkezőjét teszik annak, amiről pofáznak.

Novák és Varga lemondása egyetlen dologra bizonyíték: a politikai kármentésre. Politológusok nevezhetik profinak is. Meg kellett előzni a megfosztási eljárást, annak következményeivel, meg kellett előzni, hogy Varga Judit után köpjenek mindenhol Európában, meg kellett előzni, hogy a közvélemény visszafordíthatatlanul Orbán és pártja ellen forduljon. Ez a kettős lemondás egyetlen dologra bizonyíték, hogy a párt és a vezér hatalma érdekében bárkit beáldoznak, ha úgy állnak a számok. Remélem, Kocsis legalább azzal tisztában van, hogy ha őt kell beáldozni, a gazdája őt is beáldozza. A lényeg tehát, hogy ennek az ügynek nem most van vége, ez most kezdődik. És ha Novák és Varga hibázott (nevezzük hibának a teljes morális megsemmisülést), akkor kettejük mindenható főnöke bűnt követett el. A felelősség az övé. Akkor lesz bármi következménye bárminek az ún. jobboldalon, amikor Orbán vállalja a felelősséget bármiért. Ha nem ezt értette meg a tegnapi nap után az ellenzék, és nem arra fókuszál, hogy azokra a kérdésekre, amiket Kocsis Bayerrel karöltve Nováktól követeltek, a társadalom megkapja a válaszokat, ha egy félrevezető, jogászkodó alkotmánymódosítással és ezzel a két vezéráldozattal szőnyeg alá lehet söpörni a gyermekvédelmi rendszer tragédiáját, ha ezt a két figurát ezek után erkölcsileg felettünk álló hősökké lehet nyalni, ha nem tapossák ki Orbánból, hogy vállalja a politikai felelősséget, ami kizárólag őt terheli, akkor minden ugyanonnan folytatódik. Mintha mi sem történt volna.