Szakmai szervezeteket és cégeket kérdeztünk arról, mik a tapasztalataik a júliusban elindult hulladékkoncessziós rendszerről. Szerintük hibás szemlélet, hogy a Mol koncessziós cége csak a nagy és a közepes cégekre koncentrált, a kicsikkel nem törődtek. „Ezek a kis cégek és az általuk gyűjtött anyagok nagyon hiányoznak” – mondta egy szakértő. Az informatikai rendszer az utolsó pillanatban készült el, emiatt is akadozik az anyagáramlás, a hulladékhasznosítók egy része nem kap utánpótlást. Riportunk első része.

„Ki az, aki úgy gondolja, hogy teljesen zökkenő- és problémamentesen, mint forró kés a vajban, indult el a koncessziós rendszer? Tegye fel a kezét!” – tette fel a kérdést szeptember 20-án Runtág Tivadar, a MOL MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU) anyagáram- és termékigazgatója a myCEPPI által szervezett közép-európai műanyagipari találkozó résztvevőinek.

Miután a műanyag-feldolgozó ipar szereplői közül senki sem jelentkezett, Runtág Tivadar megjegyezte: „Én sem tettem fel a kezem.”

Ezután azt a kérdést tette fel, hogy kinek nem vitték el a lakása elé kirakott szemetet a koncessziós rendszer júliusi indulását követően. Ismét nem jelentkezett senki.

A Szabad Európa kérdésére, miszerint a MOHU számára ezek szerint az a siker, hogy nem omlott össze egy korábban jól működő rendszer július 1-jén, azt válaszolta: vitatkozna azzal, hogy mennyire működött hatékonyan a régi rendszer.

Van tennivaló

„Ha jól működött volna a rendszer, akkor nem lenne ötven százalék felett a lerakóban ártalmatlanított hulladék aránya. Nem is beszélve arról a mennyiségről, ami még lerakóba sem kerül” – mondta.

Runtág Tivadar szerint a júliusi átállás zökkenőmentessége jó alap, de nemcsak arról van szó, hogy tovább kell görgetni azt a szekeret, ami már magától fut, hanem arról is, hogy le kell vinni ötven százalékról tíz százalék alá a lerakóba kerülő hulladék arányát.

Szerinte a feldolgozott hulladék arányát harminc százalék körülről 65 százalék fölé kell vinni, amihez komoly erőfeszítésekre van szükség, új beruházások és fejlesztések kellenek.

„A magyar háztartások negyven százalékában ténylegesen nem megoldott a szelektív gyűjtés, ezek komoly kihívás elé állítanak minket” – tette hozzá.

A szakember a koncesszió elindulásával kapcsolatban három problémakört azonosított.

Az igazgató szerint a MOHU IT-rendszere az induláskor gyengélkedett, volt, amikor nehezen lehetett regisztrálni vagy cikkszámokat megtalálni.

„Ez egy folyamatosan kialakítás alatt lévő rendszer, ami az utolsó pillanatban készült el, mert csak így tudott a jogszabályoknak megfelelni. Repülés közben javítjuk a motort, mert állandóan új igények érkeznek” – fogalmazott. Elmondása szerint egyfolytában javul a rendszer, egyre kevesebb a probléma.

Partnereik visszajelzése szerint az is gond volt, hogy nem érkezett meg a hulladék. „Sok hasznosító tette fel a kérdést, hogy hol az anyagom, miért nincs itt a hulladék. Az áramlás, ami ahhoz kell, hogy jól működjön a rendszer, elég döcögősen indult” – mondta. Runtág szerint júliusban egészen minimális hulladék képződött, augusztusban kicsit jobb volt a helyzet. Szeptembertől nagyobb ugrást vár.

Szerinte a hulladék eltűnésében az is közrejátszott, hogy a szereplők kivártak, meg akarták nézni, mi lesz a koncessziós rendszerből. De voltak olyan szereplők is, akik átkódolták, vagyis önkényesen átminősítették a hulladékot olyan típusura, amely nem tartozik a koncesszió hatálya alá, ezért szabadon értékesíthető.

A cégek hozzáállásában is változás történt, ami szintén hátráltatta az anyagáramlást. Runtág Tivadar szerint azok a szállítók, akik évtizedek óta jártak a hulladékkibocsátó céghez, és természetes volt, hogy felpakolják az anyagot, majd az előkezelőhöz vagy a hasznosítóhoz szállítják, hirtelen elkezdtek problémázni: „Nem képzeled, hogy a sofőr fogja felpakolni az anyagot?”

A koncessziós rendszer elindulásával kapcsolatban megjegyezte: „Nyilvánvalóan vannak érdekek, érdekellentétek, vannak lehetőségek, és ezekről beszélni kell.”

Eltűnt a hulladék

A Szabad Európa korábban arról számolt be, hogy a MOHU már feldolgozott, újrahasznosított alapanyag kidobására, pontosabban szemétlerakóban történő ártalmatlanításra utasította a partnereit egy e-mailben.

Ez azért furcsa, mert a kormány pont amiatt adta oda 35 éves koncessziós szerződésben a Molnak a hazai hulladékgazdálkodás nagy részét, hogy csökkentse a lerakókban elhelyezett hulladék mennyiségét, és növelje az újrafelhasználás útján ártalmatlanított hulladékok arányát.

A hulladék-újrahasznosító üzemeknek dübörögniük kellene, de nem ez a helyzet.

„Nem tudok tapasztalatokról beszámolni a rendszer indulásáról, mert eltűnt az anyag” – mondta kissé cinikusan a hazai hulladékpiac egy fontos szereplője, aki névtelenséget kért, mert félti kapcsolatát a MOHU-val.

„Nincs anyag. Viccesen azt is mondhatnám, hogy jó úton vagyunk a nulla hulladék irányába, vagyis a MOHU-nak sikerült csökkentenie a hulladékmennyiséget, most már működik az országban a megelőzés ” – mondta.

Beszélgetőpartnerünk szerint több oka lehet annak, hogy a hulladékhasznosítók nem kapnak anyagot, vagy csak nagyon keveset.

„A MOHU álláspontja szerint a hulladéktermelő cégek vagy be sem regisztráltak az új rendszerbe, vagy egyszerűen átkódolják a hulladékot a koncesszió alá nem tartozó gyártásközi selejtre, melléktermékre, tehát nem hulladékként szabadulnak meg tőle. Ezt egyébként meg tudom erősíteni, van erre példa a piacon” – tette hozzá.

Szerinte az is elképzelhető, hogy mivel a MOHU magasabb árat fizet, ha nagyobb mennyiségben vásárol anyagot, ezért a hulladékkibocsátók egyszerűen kivárnak, míg egy nagyobb szállítmányra való mennyiség gyűlik össze.

Azt mondta, hogy a MOHU alvállalkozói kevés anyagot gyűjtenek be, szerencsések azok a hasznosítók, amelyek nagyobb készleteket halmoztak fel a koncesszió indulása előtt.

„Ezek a cégek most is dolgoznak, de sokan leálltak, mert egyszerűen nagyon kevés az anyag. A MOHU-nak be kell indítani a haszonanyag-értékesítést a hasznosítók felé, mert most nem működik” – hangsúlyozta.

A szakember szerint nagy gond, hogy a MOHU informatikai rendszere többször összeomlott, és a koncesszió indulása óta nem működik megfelelően az IT-háttér.

„A MOHU informatikai rendszere nem volt felkészülve megfelelően a koncessziós rendszer indulására, ami logisztikai problémákat is okoz, akadályozza az anyagmozgást” – tette hozzá. Megerősítette a Szabad Európa korábbi hírét, miszerint sok cégnek Excel-táblázatban kell vezetnie a forgalmi adatokat.

Beszélgetőpartnerünk szerint az a legnagyobb gond a koncesszióval, hogy hibás elvek alapján épült fel az egész konstrukció: nem gondoltak például a kis begyűjtőkre. A kis szolgáltató cégek nem feleltek meg a pályázati kiírásnak, egész egyszerűen azért, mert a MOHU a nagyobb vállalatokra koncentrált.

„Úgy gondolták, hogy majd a nagy cégek behozzák a kicsiket alvállalkozóként a rendszerbe. Csakhogy ha egy olyan vállalat, amely leszerződött a MOHU-val, behoz egy kis begyűjtőt maga alá, akkor komoly kötbérteher mellett felelősséget kell vállalnia érte” – mondta forrásunk.

Ez azt jelenti, hogy a teljesítésért, a vállalt mennyiségért és a minőségért is felelősséget kell vállalnia a kis cég helyett.

„A legtöbben ezt nem vállalták, nem vállalhatták. Korábban e cégektől piaci alapon egyszerűen megvették az általuk gyűjtött anyagokat, és általában előkezelték. Most ez hiányzik a rendszerből. Ezért hiányoznak a kis begyűjtők, ami alapfeltétele a zökkenőmentes működésnek” – tette hozzá.

Beszélgetőpartnerünk szerint a nagyobb hulladékos cégek nagy része csak úgy tud rentábilisan működni, ha nagyobb hulladékkibocsátóktól szerzi be az anyagot. A kicsikhez, mint például egy falusi kisbolt, nem fognak kimenni, mert nem éri meg.

Ezeket a kisebb helyeken koncentrálódó, de összességében jelentősnek mondható mennyiségeket rendszerint az egy-két főt foglalkoztató kis begyűjtők hozták be a rendszerbe. „A koncessziós rendszerben ezek a kis cégek és az általuk gyűjtött anyagok nagyon hiányoznak” – mondta.

A szakma többsége azt szerette volna, hogy transzparens, általános, országos árak és objektív követelményrendszer mellett köthessenek szerződést a hulladékiparban működő cégek a Mol koncessziós társaságával.

Ehelyett zárt körű, meghívásos volt a pályázat. A MOHU egyéni szerződéseket köt: mindenki a tárgyalási pozíciójának megfelelő árat alkudhatott ki az alá-fölé rendelt szerződéses helyzetben. Sokan emiatt ellenálltak, és nem írtak alá.

Beszélgetőpartnerünk szerint a koncesszió indulása előtt ez egy közel háromezer szereplős versenypiac volt. A hulladékpiac szereplőinek voltak gyűjtési, logisztikai és raktározási együttműködései, illetve szállítmányozási útvonalai.

„Ezt felváltotta egy egy-kétszáz szereplős piac, akik leszerződtek a MOHU-val, plusz az alvállalkozóik. Sokkal kisebbek az együttműködési lehetőségek, mint korábban” – tette hozzá.

A hulladéktermelők és a szolgáltatók közé beékelődött egy mamutszervezet, a MOHU. „Ez az óriási vízfej pluszban még nem is egy hatékonyan működő rendszerre telepedett rá, hanem egy megbomlott piacra, ahol hiányoznak a korábbi üzleti kapcsolatok, nem működnek a korábbi partneri láncok, és eltűntek az első sorok” – mondta.

Riportunkat hamarosan folytatjuk.

https://www.szabadeuropa.hu/a/hulladekkoncesszio-osszeomlo-informatikai-rendszer-megakado-anyagaram/32607203.html