… akkor a rendszer alapvető jellemzőjeként megkövetelik a hűséget személyük iránt, illetve a bosszúvágy hajtja őket.

Ezt fejti ki a Financial Timesban közölt kommentárjában Gideon Rachman, az újság fő külpolitikai szakírója, aki ebbe a kategóriába sorolja mind Donald Trumpot, mind Vlagyimir Putyint.

Az orosz elnököt úgy ítéli meg, hogy a lépéseit a betyárbecsület szabja meg. Az árulást és a hűtlenséget megbocsáthatatlannak tekinti, ezért küldött kommandókat Európa több részébe, hogy tegyék el láb alól azokat a volt ügynököket, akik kiugrottak a titkosszolgálattól. Jevgenyij Prigozsin halálának körülményei egytől egyik arra utalnak, hogy a maffia visszavágott. Amikor szembefordult az elnökkel, aláírta a saját halálos ítéletét. Mert a főnök gyengének látszik, ha nem torolja meg a kilengést.

A Wagner-csoport afrikai ténykedése elmosta a határvonalat a magánüzlet, a szervezett bűnözés és az orosz állam között. A háború csak még inkább összezavarta a köröket. A szankciók arra sarkallják Moszkvát, hogy bűnszövetkezetekkel álljon össze, mert azok járatosak az illegális kereskedelemben és a csempészetben.

Nem véletlen, hogy Georgiában a maffiaellenes törvénnyel szorították sarokba Trumpot. Akárcsak Putyin, ő is élvezi és bátorítja a munkatársi gárdán belül a különböző csoportok harcát. A végén ugyanis ő mondja ki a döntő szót. Ám az amerikai rendszer igen sokban más, mint az orosz. Semmi remény, hogy Putyint felelősségre vonják Prigozsin haláláért, vagy bármely más bűnéért. Trumpnak viszont jó esélye van arra, hogy börtönbe kerüljön, habár Rachman szerint Biden amnesztiát ad neki.