Túlzás, mert nem az erdő vált kővé, hanem a fák jelentős része. De azért ezek is utolérhetetlenül látványosak.
Az Egyesült Államok területén 58 nemzeti park van, amelyek mindegyike különlegesen szép látnivalókkal ejti ámulatba az utazókat. Ezek közül is figyelemreméltó az arizonai megkövesedett erdőnek (Petrified Forest) elnevezett, ahol több száz millió évvel ezelőtti földtani múlt emlékei karnyújtásnyi közelségben láthatók. A park tágabb környezete is – a felszínen levő kőzetrétegek változatos színének köszönhetően – hihetetlenül színes, erről is kapta a vidék a Painted Desert (Festett Sivatag) nevet.
A kontinenst átszelő kelet – nyugati irányú vasút építése során a helyi hatóságok már a 19. század végén kérelmezték – akkor sikertelenül – a kongresszusnál a nemzeti park státust, azonban csak 1906-ban nyilvánította Th. Roosevelt történelmi, tudományos és néprajzi jelentőségűnek (un. national monument-nek) a területet. Végül azonban csak sokkal később, 1962-ben lett a 594 km² kiterjedésű földterület az amerikai nemzeti parkok rendszerének része. A park két, egymástól egy keskeny átjáróval összekötött északi és déli területrészből áll. A szinte sivatagot idéző környezetben valóban sok, különböző színű kőzetrétegek látványa és megkövesedett fatörzsek maradványainak bámulatraméltó sokasága tárul a látogató elé. A színes fatörzsek darabjai és kétéltűek, hüllők, továbbá korai dinoszauruszok lábnyomai, gondosan megőrzött csontmaradványai teszik különösen érdekessé a parkot úgy az őslénytan kutatói, mint a látogatók számára. Közel 250 ilyen ősmaradvány lelőhely ismert ma a park területén, számos közülük egyedülálló a világon. 1920 óta folytak rendszeres őslénytani ásatások a területen és ennek köszönhetően az egyik legjobban ismert dinoszaurusz lelőhellyé vált. (Az utazónak évtizedekkel ezelőtt szakmai tanulmányút során, az amerikai Földtani Szolgálat (USGS) vendégeként volt lehetősége tanulmányozni a nemzeti park geológiai különlegességeit. Az akkor készített diaképek színei mára szinte teljesen elillantak, hasonlóképpen ahogy az ország is, ahol a filmanyag készült – korábbi formájában – megszűnt.)
A nemzeti park jelentőségét tovább növeli, hogy nagyon fontos és jórészt már alaposan feltárt történeti és néprajzi emlékekre bukkantak a kutatók. Mára több mint 350 helyen tártak fel őslakos indiánok lakóhelyeit és kézműves műhelyek maradványait. A száraz klímának is köszönhetően számos sziklarajz maradt épen és őrzi az őslakosok emlékeit.
A világviszonylatban is egyedülálló geológiai látványosság rétegei a földtörténeti középkor triász korban, ezelőtt 210 millió és 228 millió év közötti időszakban rakódtak le. Ekkor még kiterjedt, gazdag növény- és állatvilággal rendelkező folyóparti erdőség volt a vidék. Az ekkor elpusztult, kidőlt fákat agyag és homok üledékek borították be, majd ezt finomszemcsés vulkáni lerakódás és erre következő rétegek fedték be. A fák és a növényzet jelentős része bizonyára elkorhadt. A nagy méretű fák egy részét azonban a felette levő vulkáni anyagból kioldódott kova járta át (ami majd a faanyagban kalcedonná és opállá kristályosodott) és a fák lényegében tömör kőzetté váltak, egyúttal megőrizve a fa eredeti szerkezetét. Az oldott anyagban jelenlevő vas és más elemek kölcsönöznek különféle színeket a tömör fatörzsek rétegeinek, gyűrűinek. Az erdő fafajtáinak túlnyomóan nagyobb része a fenyőfélék csoportjába tartozik, ezek a triászkori fajok azonban több millió éve már kihaltak. Hasonlóképpen kihaltak a földtörténeti középkor végén azok a korai dinoszaurusz alakok, amelyek ezidőtájt jelentek meg és még többszáz millió évig éltek a Földön, majd hirtelen, szinte nyom nélkül, egy kihalási esemény nyomán végleg eltűntek.
A földtörténet folyamán a fák anyaga, amennyiben nem korhad el, hanem oxigéntől elzárt lerakódási környezetben halmozódik fel, szénrétegek formájában marad fenn évmilliók során; ez a fosszilis, növényi eredetű anyag alkotja az egyik legjelentősebb energiahordozót. A földtani idő során egyes időszakokban olyan mennyiségű növényi maradvány fosszilizálódott, hogy a korszak nevét (karbon) is innen kapta. Természetesen nem egyetlen időszakra korlátozódott a szén képződése. Több geológiai időszakban és a Föld számos helyén halmozódott fel olyan mennyiség ebből az energiahordozóból, hogy hosszú időre visszatekintő intenzív használata után is még – a jelenlegi felhasználási ütem mellett – több, mint száz évre elegendő tartalékot jelent.
A látogatók egy része sajnos ebből a nemzeti parkból is igyekszik emléket vinni magával, ezért minden figyelmeztetés és a parkőrség felügyelet ellenére minden évben 11 tonna (!) megkövült famaradványt lopnak el a látogatók a parkból. (Tettenérés esetén 325 $ büntetést rónak ki a helyszínen.) A parkban a régészek által feltárt több mint 600, az egykor itt élt bennszülöttekhez köthető helyszínt ugyancsak folyamatosan konzerválják és gondoskodnak az állagmegóvásról, a történelmi és néprajzi emlékek védelme fokozottan szigorú.
2019. 07. 13.
https://kolozsvaros.com/2023/08/07/spectator-kove-valt-erdo/