Képen is fújhatta volna a magyar édesanyát egy kis könnygázzal, hogy kérdésekkel provokál, de megkönyörült rajta. Egy államtitkár-helyettes, ráadásul nőnemű lett megbízva azzal, hogy a magyar anya nyomorát gondozza. Nem kerülgetjük a forró kását, hanem in medias res meséljük el, hogy a nőnemű államtitkár válaszában a szoptatás fontosságáról értekezett, hogy az milyen hasznos a közjószágnak, és csak pénzbe sem kerül. No most, nem vagyok egy védőnő, akikkel most szórakozik a hatalom, majdnem a tanárok módján, de annyit tapasztalatból tudok, van az úgy, hogy nem tud szoptatni a magyar anya.

Ennek több oka is lehet, a legközönségesebb, hogy nincs elég teje, vagy egyáltalán nincsen, de a nőnemű államtitkár helyettes a jelek szerint erről nem igazán hallott, illetve annyit igen, hogy anyatej vételezéséhez (meghatározott feltételek mellett) kapható támogatás, de, hogy melyek ezek a feltételek, arról egy rohadt szó nem esik. Arról viszont igen, hogy vannak olyan tápszerek, amelyeknek állítólag nem ment fel az ára, de azt meg nem igazán szeretik a magyar anyák. Ezek szerint tápszerben is van farhát, nem ártana megjegyezni, a lényeg azonban egy, a magyar anya el lett hajtva a gondjával, mert megvédjük a gyermekeinket.

Pedig nem ártana megbecsülni a magyar anyákat (nem csak jelszavakban), mert elég különös a helyzet e téren is. Annyi van csak, hogy a védőnői hálózatot szétcseszték, mint már voltak ők emlegetve, szülni a hírek alapján általában munkaidőben lehet, este meg hétvégén nem, mert nincsen orvos, ahogyan, ha mégis megszületik az a gyerek, gyerekorvos is alig. Mindebből kitetszik, nagy kaland és nagy kihívás szülővé válni Neriában, mindemellett nem akarnám ezt túlragozni, csak azért hoztam elő, mert példa ez is arra, hogy a szavakon kívül itt semmi nem történik az anyákért és a gyerekekért.

Ha tápszert akarsz, kioktatnak a szoptatásról, ugyanakkor az az elborzasztó, hogy ez az általános minta. Generálják a problémákat, de egyet sem oldanak meg, köznyelven ezt úgy mondják a kocsmában, hogy amihez hozzányúlnak, az szarrá válik a kezükben, és a nagy egészet nézve az országhoz is hozzányúltak, de még mennyire, de nem ismétlem meg a végeredményt.

Mindezt tudjuk, ám mindemellett kínjainkat az is gyarapítja, mint a hivatkozott magyar anyáét, hogy emellett még ki is vagyunk oktatva. Úgy nagy általánosságban mindenről és mindenkitől, akit a hatalom szele egy kicsit is megcsapott.

Viszont nem értik, miért nem szülnek a magyarok, miért fogyunk el.

Nem értik, mitől bazi nagy az infláció, hogy miért kap ki a Fradijuk, rohadnak le a vonatok, miért nem működik az egészségügy, mi a baja a tanároknak, föl nem foghatják, miért nem küld pénzt Brüsszel, egyáltalán, hogyan ment tönkre az ország, de legalább kormányozni tudnak. Vagy pediglen nem.

De duma, az van.

Annyi duma van a lapjaikban a rádióikban és a tévéikben, az óriásplakátokon, a Facebookon meg az anyám valagán is, hogy a jelek szerint nem csak mi szédülünk bele, hanem ők is. Szoptatási tanácsok, cseszmeg, az eszem megáll.