Számtalan bizarr szála van a Völner–Schadl-ügynek, de a korrupciókutatással foglalkozó Transparency International jogi vezetője a más ügyekben szerzett tapasztalatai alapján úgy látja: a főszereplők maguk alakították ki a vádirat szerinti „korrupt bizniszt”, azt nem felülről osztották ki rájuk, ahhoz nem kellett előzetesen engedélyt kérniük „a nagyfőnöktől”. Amíg nem sértettek magasabb érdekeket, addig ezt működtethették, amikor „egyesek rájöttek, hogy ebből lehet bizonyos hasznokat húzni, akkor bekéretőztek” – mondja a Dellában Ligeti Miklós, akit a perbeli védekezés – ha nagyon messziről indítva is, de – emlékeztet a frankfurti Auschwitz-perre, ahol mindenkiről az derült ki, hogy „hatáskör és funkció nélkül csak úgy lézengett Birkenauban”.

Az uniós nyomásra felállított Integritás Hatóságról az a véleménye, hogy „az egy kirakat, amit nem próbababákkal rendeztek be”, vagyis van önálló mozgástere a Biró Ferenc vezette intézménynek, kérdés, hogy a „közepesen gyenge” mandátumukkal mennyire tudnak, akarnak élni. Ligeti Miklós – aki a Korrupcióellenes Munkacsoport tagjaként vesz részt a munkában – bizalma még kitart, de ha a civil oldalnak nem lesz érdemi hatása a készülő Nemzeti Korrupcióellenes Stratégiára, akkor „nekünk is meg kell fontolni, meddig éri meg közreműködnünk” – ezzel utalt arra, hogy a munkacsoport három tagja nemrég távozott a testületből. Történetesen a műsor megjelenésének másnapján, tehát csütörtökön jár le a határideje annak, hogy az állam képviselői véleményezzék a civilek javaslatait – az eljárást egyébként Ligeti Miklós a „dürrenmatti” jelzővel illette.