A Fidesz nevű szervezet, amely már megalakulásakor is egy furcsa, önmaga képére idealizált világot jósolt, egyben egyfajta szocko-konform békecica pártként aposztrofálta önmagát. Megalakulásakor ez az állítólag nemcsak fiatalokból, hanem demokratákból is álló párt a fegyverek nélküli világban hitt, ezt szerette volna távlatilag megvalósítani. Mint minden más, akkor ez is csak eszköz volt számukra, akkor éppen ezt tűnt jó ötletnek. Naiv emberek lelkét simogató szép, kedves ideának. Érdekesség a fegyverek nélküli világról, a mából: ha ismereteim nem csalnak, a hivatalosan fegyveres erővel, flottával és légierővel nem rendelkező Costa Rica így is jobban képzett, erősebb szárazföldi erőket tudhat magának, mint a Nemzeti Elhülyülési Rendszer által uralt Magyarország. Sőt, míg Costa Rica összes légi eszköze napi szinten bevethető, addig hazánkra, Orbán magánbirtokára ez már régóta nem igaz.
Az első Orbán-kormány 1998 és 2002 között alakulatokat szüntetett meg, sőt, felszámolta több évre a légierő földi csapásmérő képességét. Ekkor született az egykori TOP GUN magazin utolsó nagy cikke, a Torreádor-sirató, és a lapból, amely meg merte írni, milye módon, mi mindennel ártott az Orbán-rendszer a légierőnek (egyetlen cikkről volt szó egy szakmai lapban), soha többé nem kapott állami hirdetést, gyakorlatilag vegetálásra ítéltetett ez a haditechnikai tudnivalókat populárisan, közérthetően bemutató népszerű lap. Azt is megírták például, hogy a Dunai Flottilla hogy redukálódott 3 darab aknászhajóra, a tűzszerészbúvár képzést nagyon féltették. Ez a három hajó egyébként azért maradt meg, mert az 1998 és 2002 között regnáló pénzlenyúlda tekintettel volt arra, hogy ezek a hajók a Horthy-rendszer idején protokolláris szerepet is betöltöttek. 2000-ben a három aknaszedő alighanem azért élte túl az orbáni hadseregrombolást, mert ezek kísérhették a koronát a Dunán, hegy- és völgymenetben, oda-vissza.
A NATO-csatlakozásunk ürügyén úgy redukálták a hadsereget – Orbánék tárgyaltak akkor, éppen béke volt -, hogy egy századnyi irreguláris vagy szétvert erőt feltartóztathat a Honvédség a határon. Vállaltuk hadra fogható Gripenekkel a balti államok légvédelmét is, ahova annak idején még képességcsökkentett MIG 29-es gépeket küldtünk. Amikor az MSZP 2002-ben hatalomra került, megszűnt a sorállomány, hivatásos lett a sereg, és pár év múlva a Gripenek is megkapták a MAVERICK rakéták képében a szárazföldi csapásmérő képességüket, ezen rakéták közép-európai tárolóhelye Nyírtelek lett. Bejöttek a NORDEN és SEPURA rádiók, megjöttek a segély UNIMOG-ok, beálltak a sorba az új RABA-MAN teherautók, a korszerűsítések apró lépései voltak ezek. Volt még tüzérség hadra fogható ágyúkkal, és egy komolyabb páncélos század egészítette ki a tatai dandár támadó képességét, Szolnokon pedig létrejött egy zászlóalj formációban szolgáló különleges erő. Mindeközben tényleges fegyverzetcsere és képességnövelés/-növekedés nem volt. Nincsen egy NATO-tagországhoz méltó 155 mm ágyútarack tüzérosztályunk, se egy rakéta sorozatvetős ütegünk, ellenben Dél-Szudán légierejében van két egykori magyar légierős Albatrosz oktatógépünk. Csodálatos.
Aztán 2010-ben jött (megint) Orbán, és az elhülyülőben lévő nemzet a kezére adta a hazáját. Megépült a réskitöltő NATO-radarállomás a Tubesen, bár ez ellen eléggé vehemensen tiltakozott egy 2010 előtt Fidesz-támogatással köztársasági elnökké választott ember. A világpolitikában mindeközben erőre kapott Putyin, bár 2006-ban még érezhetően nem ő mozgatta a Fidesszel szimpatizáló szélsőséges magyar fake news oldalakat. Ez 2011-2012-től megváltozott, és bár a folyamat követhetetlen számomra, de az tény, hogy Putyinék öntik a pénzt náci, neonáci és mindenféle egyéb szélsőséges mozgalmakba. Ettől függetlenül, ezzel párhuzamosan Orbán felépítette az ő megdönthetetlennek, leválthatatlannak tűnő rendszerét. Ez a nagy nemzeti elhülyülési rendszer pedig magával hozta mindenütt a szakmaiság hiányát, előtérbe került a személyének és ideáinak való önkritikátlan megfelelés, és a mi Orbánistenünk – kevés templom lesz, ahol 10 év múlva nem hozzá, csak érte imádkoznak – leépített mindent. Külföldi mérvadó vélemények, azaz NATO-vélemények szerint katonai hírszerzésünk még nem teljesen Orbán-konform, de a többi, a belső és külső polgári hírszerzést sikerült teljesen irányba állítani. Most párezer tisztet kirúgnak haderőfejlesztés címen, holott katona sincs már, felmorzsolta létüket a semmi, a határmenti nemiszerv lógatás, a családtól távol levés öröme.
De ne legyünk igazságtalanok, hiszen volt azért nekünk is egy-két saját fejlesztésű harcászati eszközünk, például a Komondor Mrap vagy a Szép (ez a neve) mesterlövészpuska. Ezek közül a komondor lényegében kimúlt (miután keresztényfideszes családanyák rendre megbotlottak benne), viszont lett helyette német fegyvervásárlás. Az Orbán-kormány 2010 és 2016 között kvázi semmit nem tett a hadseregért, majd elkezdett Merkelmuttitól vásárolni egy rakás mindent, amit csak a németektől lehet. Tankokat, Leopard 2 harckocsikat – ha jól tudom, az A7 verziójukat -, amelyek rendszerbeállítása nem történt meg. Sebaj, addig is a honvédség egyik telephelyéről például katalizátorok tűntek el. De ne kanyarodjak el: vásároltunk még PzH 2000-es önjáró tarackágyúkat, ezekkel magyar katona szintén nem gyakorlatozott, nem lőtt, azaz használni nem tudja. Ehhez még érdemes hozzátenni, hogy helikoptereink többsége egy évek óta tartó örök Woodstock kedvéért sátrakban dekkol romló állag mellett, biztos a hadsereg komolyan vette az „elég egy vászonház, ha van szeretet” dakota bölcsességet. Ezek azok a néhány milliárdba kerülő légi járművek, amelyeket akkor láthattunk a tévében, amikor Orbán a határra repült választási kampányolni és ukránokat rémisztgetni tavaly április 3-a előtt, és amelyek állítólag baromi jók vadászni Erdélyországban. Nekik. Mindezt végiggondolva arra jutottam, hogy gusztus dolga NERVÉD egyenruhát hordani. Nekem nem lenne gusztusom hozzá.
Tehát. 2014-ig, amióta Putyin lényegében háborút vív Ukrajna ellen (és még azután is igaz volt ez ideig) semmi sem mozgatta Orbán nemzeti alapon elhülyült rendszerét egy erős hadsereg fenntartása felé, pedig az ócskavasnak is van ára, lopni milliárdokat innen is tudtak volna, ráadásul dübörög a hadiipar. Ehelyett most nekiálltak gőzerővel leépíteni a honvédséget. Ennek apropóján a leépítés alatt álló haderő egykori katonáitól a Telex nemrégiben megtudta, hogy a Magyar Honvédség számára bizonyos magyar sajtótermékek ellenségeknek számítanak. Nahát. De jó, hogy ráérnek a sajtóval ellenségeskedni. Közben a hazát megvédeni – a leírtak és a le nem írtak alapján – valószínűleg nem menne ennyire flottul. Minek is? Ha bárki megszállna minket (ugyan ki szállna meg és miért), mit tehetnénk? Például mehetnénk a hatvanpusztai Orbánistenházára biztonsági őrnek. Így viszont biztonságban érezhetjük magunkat ha másért nem, akkor azért, mert a honvédség megvéd minket mindenféle, akadékoskodó oknyomozó, tényeket feltárni akaró magyar újságoktól. Hát igen, a hadsereg nélküli szájkarate ország, a Brüsszellel retorikai háborúban álló nergyalogság tényleg csak erre képes. A papíron sem létező magyar haderejével. Gratulálok!
Hivatkozásként, kiegészítésként mindenkinek ajánlom ezt az elvetélt magyar haderőreformról szóló kiváló szakmai cikket, megdöbbentő tényanyaggal.
Karakó Tamás
https://kolozsvaros.com/2023/02/02/de-a-sajtotol-legalabb-megved-a-honvedseg/
