A Kulturális és Innovációs Minisztériumnak van egy hatalmas álma. Azt szeretnék, arról ábrándoznak és tettek közzé felhívást, hogy a magyar kultúra napján (január 22.) délután ötkor (budapesti idő szerint) minden magyar egyszerre szavalná a Himnuszt Fokföldtől Ázsiáig, de még a Szíriuszon is, ahonnan tudós elmék szerint származunk. Nehéz lesz összehangolni az órákat, de nem lehetetlen. Így elsőként nem is erről ejtenénk szót, hanem az emlékezet rövidségéről, a likacsos agyakról, ami gond, de nem tudjuk, magyari fajunk génjeiben van-e, de a kedves vezetőben mindenképp.

Hiszen hogyan is feledhetnénk, amikor 2018-ban nagyságos urunknak a Himnuszt szavalva (mondva) az első versszak alatt nyolcszor kellett a papírjára néznie, mert fingja nem volt a szövegről. Elnézőek vagyunk vele, hiszen a Himnusz mégsem a hajrá Magyarország, hajrá magyarok faék egyszerűségű mondataiból áll, nyelvezete is nehézkes a mai fülnek, ne legyünk hát telhetetlenek. Egyetlenünk feje sem káptalan, hogy minden megférjen benne, egyszer viszont meg kellene vizsgálni, mit is tartalmaz igazából, milyen szutykokkal van tele. De most nem ez a föladat, hanem a mimagyarok nyomora.

Pontosítjuk a kiinduló tételt. A minisztérium azt szervezi meg, hogy az Országház lépcsőjén kétszáz (száz úgynevezett anyaországi és plusz száz határainkon kívül rekedt) gyerek Novák Katalin nagyságos asszonnyal az élen szavalja majd a Himnuszt. Plusz a Fidesz televízió körkapcsolásán (akárha futballmeccs) azt is láthatjuk majd, hogy Nagyváradon, Székelyudvarhelyen, Nagymegyeren, Zentán, Szatmárcsekén és Veszprémben is mondják a verset a nemzetileg kiválasztottak. A kérés pedig az, hogy János a gyárban vagy Irma néni a konyha gőzeiből velük együtt szavaljon fönnakadt szemekkel.

Az elképzelések szerint „az összetartozás érzése a nemzet megmaradásának záloga”, illetve és plánesőt „megtartó és megerősítő érzése” lesz ez a nagy, közös versmondás, és mindjárt itt el is érkezünk oda, hogy ezt az ötletet is lopták. A Nagy Versmondás ötlete 2008-ban született meg Jordán Tamásban, ennek volt a lényege a közös szavalat, a minisztérium tehát legalább halvány utalást tehetne erre, de nem tesz. Másrészről – mint a felsorolt városok alapján látjuk –, az elképzelés szerint a Himnuszt a Partiumon, Székelyföldön, a Felvidéken és Délvidéken szavalják egyszerre a gyerekek, ami felér Orbán Nagy-Magyarországos sáljával.

A giccsbe hajló magyarkodás így nem egyéb, mint a fasizmusra jellemző túltolt nacionalizmus, innen nézvést azonban az is érdekes, hogy a magyar burgenlandi traktoroslegény, aki legyen Josef, miért nem szerepel a mimagyarok halmazában, de ez a dilemma már máskor is felmerült megnyugtató megoldás nélkül. Sőt, ezen a ponton emlékeztetünk tegnapi elmélkedésünkre a magyarok számáról a nemzeti konzultáció tükrében, így máris jön ez első következtetés, hogy a Himnusz is ebben a tálalásban nem egyéb, mint kirekesztés, hogy aki szaval, velünk van, aki meg nem, az idegenszívű libsibolsi.

Itt érkezünk el a kokárdához, ami szimbólumot és készséget a Fidesz szintén hasonló céllal sajátított ki, hogy rajtuk kívül már nem is igen viseli senki. Ez lesz a Himnusz sorsa is, ha így folytatódik, és akkor még a nyálas giccsről, ami ezzel a közös szavalással vár reánk, nem is beszéltünk. Nemzeti vágta vagy Himnusz, emlékező gödör ezeknek egykutya, ezekkel voltaképp az embernek a magyarságától megy el a kedve nagyon, és lassan örökre. És lám, ez is bizonyítja, hogy nem tartozik közéjük a fajtánk, olvasatukban tehát nem is magyar. Itt tartunk már megint, ahová tíz éve jutottunk.

Keseredésre azonban különösebb ok vagy indok nincsen, hiszen elég arra utalnunk, amit a Székely himnusszal tesznek és tettek, sőt, illetve pláne, hogy a Nélküled című borzalom is himnuszként funkcionál náluk. Mindezek is mutatják, itt nem értékekről, hanem kizárólag cirkuszról van szó, ami viszont annál undorítóbb, minél nyálasabb és kirekesztőbb, úgyhogy az idei magyar kultúra napja, azaz, január 22-e az a dátum, amikor számunkra Kölcsey Himnusza is elveszik teljesen. Feltéve, ha megvolt egyáltalán. Nincsen egyéb, csak az emlékezés, ahogyan Orbán ennek mondása közben egyfolytában puskázik. Mit akar akkor?