Fotó: Független Hírügynökség

A 2006-os eseményekről egy szemtanú szemszögéből, aki, állítása szerint az akkori ellenzék finanszírozásában is részt vállalt. A kábítószer-kereskedelemből származó profitjukkal pénzelték az akkori Fidesz kormányellenes szervezkedését. Interjú Yugovich Róberttel.

Yugovich Róbert kábítószer-kereskedői karrierje 2005-ben kezdett összeomlani, amikor belső vita miatt a hollandiai bűnszervezetéből távoznia kellett. A viszály tárgya az volt, hogy az extasy mellett a heroinpiacra is belépjetek-e. És akkor úgy döntöttél, hogy Magyarországra jössz?

2005-ben értesítettek arról, hogy valószínűleg belső viszályok miatt megpróbálnak kiiktatni.

Ez fizikailag értendő?

Igen, ez fizikailag értendő: meg akartak ölni. Én voltam ugyanis az, aki gátolta az együttműködést az irániakkal. Nem csupán a heroinról volt szó, mint később megtudtuk, hanem komoly gazdasági érdekekről, az Iránba visszajutatott pénzekről, amelyet bármire kihasználhattak volna. Többen tisztában voltunk azzal, amivel a többiek nem, hogy ha mi az irániakkal lepaktálunk, attól kezdve napok kérdése lesz a mi felszámolásunk. Amikor megkaptam ezt az információt, hogy ki akarnak iktatni, akkor a családommal illegalitásba vonultunk, állandóan változtattuk lakhelyünket, hotelról hotelre költöztünk.

A feleséged és a három gyereked voltak veled?

Igen. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy én eljövök Magyarországra, a gyerekek a holland mellett magyarul is tudtak. Felvállalom a felelősséget, a hatóságokkal megpróbálok együttműködni. A szervezetünk reálisabban gondolkodó tagjai (akik nem akartak együttműködni az iszlámistákkal) pedig biztonságos helyre költöznek. Miután kivonultunk a szervezetből, az egy-két éven belül kártyavárként össze is omlott.

Feltételezem, hogy a magyar hatóságoknak azért sem volt közömbös a tevékenységed, mert Magyarországon is, közvetítőkön keresztül, működött

Magyarország egy elég fontos hely volt számunkra, már csak azért is, mert mindketten (a szervezet egymással konfliktusba került vezetői) vajdasági magyarok voltunk. Magyarországhoz ideológiailag is kötődtünk. Magyarországgal, a magyarországi szerbekkel és más csoportokkal való szorosabb együttműködésünk egy politikai eseményhez kötődik: a 2004-es népszavazáshoz. Ezt mi vajdasági, határon túli magyarok második Trianonnak hívjuk, a szégyen napjának.

Kicsit visszatérve a múltra, amikor 2000-ben Miloševićet kellett elmozdítani a helyéről (Yugovich aktívan részt vett a tüntetések szervezésében – a szerk.). Valahogy a Hollandiában való élet során a szabadságvágy, a demokrácia szele engem jobban érintett meg, mint másokat. Úgyhogy 2004-ben is, amikor megtörtént ez a szégyenletes dolog, akkor azt mondtuk, hogy a Gyurcsányt mindenféleképpen meg kell buktatni. Úgy jellemezném az akkori magunkat, hogy fiatalok voltunk, erősek voltunk és rohadt sok pénzünk volt. Úgy éreztük, hogy valamit tennünk kell. Magyarországon is voltak helytartóink, akik felügyelték a kábítószer-kereskedelmet. Ők tartották a helybeli hatóságokkal a kapcsolatot. Igen széleskörű tevékenységet folytattak a helytartók, nemcsak bűnözéssel foglalkoztak, hanem információkkal láttak el bennünket a helyi hatósági szervekről, hogy kiket lehet korrumpálni, megvesztegetni. Egyik ilyen helytartónk a Fradi kettes szektorának a vezetője volt, akivel mi lejöttünk ide tárgyalni: mi most itt a teendő, mi az elképzelés? Hogyan lehet ezt a kormányt leváltani vagy jobb belátásra bírni?

2004. decemberében volt a népszavazás és ti mikor látogattatok Magyarországra?

Valamikor 2005 nyarán, a Balatonnál találkoztunk. Méghozzá többször is. A fővárosba nem mentünk. A Balatonnál vagy Győr környékén találkoztunk a helytartókkal. Akkor mondta a Hypós, a kettes szektor vezetője, hogy ő elég jó kapcsolatot tart fenn az ellenzékkel, amely szintén érdekelt abban, hogy ez a kormány megbukjon és ebből a célból igen komoly tevékenységre készülnek. Ebből indult ki egy tárgyalási folyamat, hogy ebből ki mit tud vállalni. Mi azt vállaltuk, hogy anyagilag támogatjuk az ellenzéket, ami abban merült ki, hogy a 2005-től származó profitunkat átadtuk az ellenzék javára.

A Magyarországon megvalósított profit egy részét adtátok át?

Az egészet.

Milyen összegről lehetett szó?

Évi szinten ez elérte a 100 millió forintot, talán többet is.

A balatoni találkozások után, egészen 2006-ig nem történt semmi?

Háttérszerveződések voltak. Azt tudni kell, hogy egy kormány megdöntésének a tervéhez idő kell. Egy csomó olyan dolgot vittünk végbe, ami, azt hittük, az ellenzék győzelmét hozza. Nem így történt. Volt egy háttér tervünk arra az esetre – bár erre a legkevésbé számítottunk – ha a Gyurcsányék ismét győznek. Radikálisabb módot kell választani a kormány elmozdítására. Akkor kezdtünk beszélni arról, hogy utcai zavargásokat szervezünk. Az ellenzék politikai módszerekkel, tehát a parlamentben próbálta meghiúsítani a kormány lépéseit, de társadalmilag is egyre elfogadhatatlanabbá kellett tenni őket.

És akkor nyilvánosságra került az őszödi beszéd…

Ennek nem volt olyan súlya, mint amit a közvélemény ismer vagy gondol. Egyszerűen jókor jött. De ha nincs az őszödi beszéd, akkor is lettek volna utcai zavargások. Azon dilemmáztunk, hogy OK, kiviszünk 5-10 ezer embert az utcára, de mire fogjuk rá. A választások most voltak, tehát nem lehetett azt mondani, hogy rosszul kormányoztak, hiszen megválasztották őket. Két év múlva ez talán aktuális lett volna. De nem most. Az ellenzéki politikusok sokáig törték a fejüket, hogy mi lehetne az a téma, ami miatt az embereket utcára lehet vinni. Az őszödi beszéd villámcsapásként ért bennünket, pozitív értelemben. Arra kellett ezután összpontosítani, hogy amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerül, akkor már elég ember legyen mozgósítható. Ez főleg a vidékről felhozott futball-szurkolókból állt.

Ebben ti személyesen is részt vettetek?

Ötleteket adhattunk, hogyan kell ezt megszervezni, annak alapján, hogy volt tapasztalatunk Milošević megbuktatásában. Az egésznek a lényege, hogy egy országos szintű megmozdulásra számított az ellenzék. De nem így történt és ez kudarc volt.

Te személy szerint is itt voltál…

Pécsen voltam, de jártam fel Pestre is. Akkor jöttünk fel, amikor szükségét éreztük, hogy újabb ötleteket adjunk.

Kikkel tartották a kapcsolatot?

A Hypóson keresztül volt egy összekötő az ellenzék és köztünk.

Hozzá kell még tenni: a Gyurcsány-kormány szakmaiatlanságára vall ahogyan az igazságszolgáltatást kézben tartották, hiszen az NNI (Nemzeti Nyomozó Iroda), amely abban az időben mindent felügyelt, megmaradt a Fidesz kezében, Pintér Sándoron keresztül. Az akkori, Gyurcsány korszakbeli NNI vezetés, most Pintér vezető rendőrjei. Így elég könnyű dolgunk volt: belső információkat kaptunk, hogy a kormány valójában mire készül, mire számíthatunk, milyen ellenállásra. Láthattuk, hogy teljes a fejetlenség, váratlanul érték a kormányt az események. Ez egy kicsit meglepő, hiszen a titkosszolgálatoknak az lenne a dolguk, hogy tudjanak róla, ha valami államellenes tevékenység folyik.

Megváltoztak időközben a politikai nézeteid is.

Nem én változtam meg, hanem ők. Soha nem volt ekkora gyűlölet ebben az országban. Soha a magyar a magyart ennyire nem gyűlölte. Soha Magyarországról nem volt ilyen rossz véleménnyel a külvilág. Soha Európában nem kellett ennyire szégyenkeznünk, mint most. Mint magyar ember úgy gondolom, hogy ki kell állni és azt mondani: nem ezért harcoltunk 2006-ban Gyurcsány ellen.

https://fuhu.hu/a-hyposon-keresztul-volt-egy-osszekoto/

A 2006-os zavargások előkészítésében aktív szerepet vállaló holland-szerb drogmaffia alvezére szerint az őszödi beszéd csak hab volt a zavargások előkészítésének tortáján. Az őszödi beszéd ugyan kiváló apropó volt az akkori magyar ellenzék számára – akik csak a kedvező alkalomra vártak -, de anélkül is generáltak volna okot zavargások kirobbantására.

Yugovich, elmondása szerint aktív részese volt a Slobodan Milošević elleni (2000. október 5.) tömegtüntetés szervezésének és lebonyolításának. Ez a több százezres megmozdulás buktatta meg a szerb/jugoszláv diktátort. Ezeknek a napoknak a tapasztalataiból merített Yugovich, amikor 2006-ban végre alkalma nyílt az általa gyűlölt magyar politikus lebuktatására. Előtte ugyanis Amszterdamból figyelte a 2004-es népszavazást, amelyet gyalázatosnak tartott, különösen Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök szereplése váltott ki benne indulatokat.

„2000 óta szoros üzleti kapcsolatban álltunk az egyik legnagyobb futballklub szurkolói táborának kemény magjával. Általában minden ország fociszurkolóinak ultrái erős nemzeti eszméket képviselnek. A legtöbb ilyen csoport illegális tevékenységből tartja fenn magát. Pénzbehajtás, védelmi pénzek, drogkereskedelem, valamint szorosan együttműködnek a nemzeti politikai pártokkal, amelyek néha igénybe veszik a szolgáltatásaikat.

Szerbiában Milosević megbuktatása soha nem jöhetett volna létre a futballhuligánok nélkül, akik cserébe sok mindenben szabad kezet kaptak az új demokratikus rezsimben.”

Yugovichéknak, saját leírása szerint, Magyarországon volt két helytartójuk, akiknek az volt a dolga, hogy a Yugovichék által behozott kábítószereket terjesszék, az ellenértékét beszedjék és a megfelelő helyre eljuttassák. Az egyik helytartó “Hipós Feri” volt, a Fradi-tábor keménymagja, a 2-es szektor vezetője. „2006 nyár vége felé a Balatonon találkoztunk barátainkkal. Semmit nem akartak telefonba mondani, még kódolva sem. Csak annyit mondtak, találkozzunk, de ne Pesten. Egy nagy szívességre szeretnének megkérni bennünket.

Ha valami nagyon fontos volt, akkor sohasem Pesten találkoztunk, ahol őket a Gyurcsány-kormány titkosszolgálata intenzíven figyelte. Az ellenzék erről értesítette őket, akiknek kiváló besúgói voltak a Gyurcsány-rezsim berkein belül. Balatonszemesen találkoztunk, ahol elmondták, hogy egy hasonló akció van kibontakozóban, mint 2000-ben Szerbiában. Meg kell dönteni a rezsimet. Mi ugyan azt hittük, hogy üzletről lesz szó, de ennek sokkal jobban örültünk! Van valami a kezükben, amit – ha minden készen áll -, nyilvánosságra fognak hozni, és ennek ürügyén hatalmas utcai demonstrációkba kezdenek (ez volt az őszödi beszéd). Miután részletesen felvázolták, hogy milyen forgatókönyv van a fejükben, és elmondták azt is, hogy az ellenzéki politikai pártok 100%-os támogatását élvezik, pont, mint anno mi 2000-ben, mondtuk, hogy számíthatnak ránk.

Megegyeztünk, hogy háromhavi bevételt tartsanak meg támogatásként, mivel az volt a kérésük, hogy anyagilag segítsük őket. Minél több pénzük lesz, annál több embert tudnak vidékről is mozgósítani. Nagyon biztosak voltak a győzelemben, mert, ahogy mondták, a túloldalon is megvannak az embereik.

Sőt, a rendőrök között is vannak, akiknek a dolga a provokáció lesz, melyet túlkapásokkal fognak fokozni, hogy minél több embert a tüntetők oldalára tudjanak állítani. Tetszett, ahogy szinte mindent pontról-pontra megkoreografáltak.”

Az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatala után Yugovichék saját költségükön sok embert, zömmel futballszurkolókat hoztak Budapestre, és szállásoltak el. A háttérből segítettek a rendőri kapcsolataikból szerzett információkkal és dezinformációk terjesztésével.

„Az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatala után tényleg az történt, amit a Balatonon elmondtak. A tévéből néztem az eseményeket, de hamarosan be kellett látnom, ebből sajnos nem lesz semmi. A magyar nép nem szerb. Nincs az a végleges elhatározás, az összetartás és harciasság. Az egész inkább hasonlított futballhuligánok őrjöngésére, mintsem egy jól vezetett tiltakozásra. Az ellenzéki politikusok távol maradtak a központi történésektől, ahogy a nép többsége is. A kemény magot mindenki magára hagyta, azok meg szokás szerint, törtek-zúztak fejetlenül. Az egész úgy, ahogy volt, inkább volt szánalmas, mint nagyszerű.”

Hogy mi történt az őszödi beszédet követő zavargások után: “Aki a vezérszurkolókat irányította és szemrehányásainkra hosszú percekig bámulta az előtte lévő ásványvizet, csak azután emelte fel tekintetét „B”-re, hogy az már alábbhagyott a hőbörgéssel. –

23-án nagy tömeg lesz, csak addig fent kell tartani a feszültséget! – mondta, megnyugtatva „B”-t. – Mi forradalmat akarunk! Ott akarunk lenni a tankönyvekben. 50 évvel „56” után újra forradalom kell!”

A 2006. őszi magyarországi tiltakozások 2006. szeptember 17-én indult kormányellenes tüntetések sorozata, amelyek elsősorban Budapesten, valamint több magyarországi városban kezdődtek, néhány nappal azután, hogy nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek az ún. őszödi beszéde, amely az MSZP zárt frakcióülésén hangzott el 2006. május 26-án. A demonstrációk középpontja Budapesten, az Országház előtt, a Kossuth téren volt, ahol eleinte tízezres tömeg gyűlt össze esténként. A tüntetők napokon belül különböző csoportokat, szervezeteket alakítottak, melyeket egységesen Kossuth térieknek[1][2][3] neveztek el. A tüntetők egy csoportja szeptember 18-án Toroczkai László (  a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, ma Mi Hazánk Mozgalom vezetője) az éjjeli órákban „megostromolta” a Magyar Televízió székházát, jelentős károkat okozva az épületben, illetve több, az épület előtt álló (főleg MTV-s) autóban. A következő két éjszaka során a város több pontján kemény összecsapások voltak a tüntetők és a rendőrök között. A következő hónapok folyamán alkalmi csoportosulások és kormányellenes szervezetek országszerte nap mint nap tüntetéseken követelték a kormányfő lemondását.
2006. október 23-án, az 1956-os forradalom 50. évfordulóján a délutáni óráktól Budapesten ismét összecsapások kezdődtek a lezárt Kossuth térre behatolni akaró csoportok és a rendőrség között. Este egy csoport folyamatos „Gyurcsány, takarodj!” skandálással zavarta meg az Ötvenhatosok terén tartott egyperces, országos néma tiszteletadást, amelyen a biztonsági figyelmeztetés ellenére részt vett Gyurcsány Ferenc, ugyanakkor nem jelent meg Sólyom László köztársasági elnök. A Belvárosban, ahol az Astoriánál külön tömeggyűlésen tartott megemlékezést a Fidesz, a zavargások és a kora hajnalig tartó tömegoszlatás során többen súlyosan megsérültek. Az utcai tüntetések október 23-a után a Kossuth tériek egy csoportjának a Batthyány-örökmécsesnél tartott napi összejöveteleiként folytatódtak, vidéken is kisebb létszámban. Az eseménysorozat utolsó nagyobb megmozdulása 2007. november 4-én a Fidesz fáklyás felvonulása volt Budapesten, ahol az emléknapon más jobboldali, nemzeti radikális illetve szélsőjobboldali csoportok is tartottak kormányellenes rendezvényeket.

https://fuhu.hu/roncsgyar-2-a-szanalmas-2006-os-zavargasok/