Nemzeti ünnep van. Aki a Holdról nézi, az azt láthatja, hogy 1956-ra emlékezik az ország, aki valamilyen ismeretlen okból közelebb jön, az pedig azt látja, hogy 2006. októberét ünnepli a Fidesz. Gyanítom, hogy az azóta is rendíthetetlen ragaszkodás Gyurcsány Ferenchez akkor fogant meg Orbán Viktorban. Igazán nagyon ügyesen megszervezte az ezzel megbízott, ezért fizetett szakértő az eseményeket, a hangfelvétel kikerült (májusban készült), vártak vele őszig, addig is – hogy ne teljen feleslegesen az idő – megvágták, csinosítgatták, előkészítették a terepet, hogy bombaként dobhassák az országra. Elérkezett az ősz, szeptember 17-én bedobták (egyszerre mindenhol) az őszödi beszéd megvágott hanganyagát. Este tüntetés kezdődött, bár nem jelentette be senki előre a dolgot, a hatóságok nem emeltek kifogást, nyugodtan lehetett tüntetni.

A Fidesz-KDNP szerint előállt az alkotmányos válság másnapra, követelték, hogy Sólyom László köztársasági elnök tegye meg a szükséges lépéseket, Gyurcsány Ferenc pedig azonnal mondjon le. Gondolom, lett volna jelöltjük a miniszterelnöki posztra azon nyomban, de sajnos akkor még nem sikerült a trónfoglalás. Nem tudom megmondani, hogy mi történt volna, ha Gyurcsány Ferenc akkor lemond. Már megtudni sem fogom, de sokat kellett még várni erre Orbán Viktornak. A mai napig úgy gondolom, hogy ha Bajnai Gordonnak és kormányának több ideje lett volna, ma nem itt tartana ez a nyomorult ország az albán bérekkel, fehérorosz demokráciával, belső-mongol gazdaság is Észak-Korea társadalmi fejlettségével büszkélkedve. Gyurcsány nem bírt el a saját pártjával, képtelen volt kiszórni az áskálódó-furkálódó belső árulókat, minden energiája erre ment el, holott az országot kellett volna vezetnie. Igazából az ország már akkor kicsúszott a kezéből, amikor Orbán vissza akarta szerezni a miniszterelnöki posztot. Addigra már egészen pontosan tudta, hogy az első bukásakor mit szúrt el, hol hibázott, és készen volt a forgatókönyv arra, ha ismét megkaparintja a hatalmat, hogyan tudja azt örök időkre megtartani.

De még nem itt tartunk, hanem 2006. szeptemberénél. Sólyom László bejelentette, hogy morális válság van, amit Gyurcsány csak fokozott a megszólalásával, neki – a köztársasági elnöknek – semmiféle lehetősége nincsen beavatkozni semmibe. Wittner Mária főállású szabadságharcos Gyurcsány és Sólyom László lemondását követelte, az utóbbit azért, mert szerinte Kun Béla unokája. Ezen a ponton a tüntetők már söröspalackokkal és petárdákkal dobálták a rendőröket. Toroczkai be óhajtott menni az MTV épületébe, hogy beolvashassa a petícióját. Ez az akció nem járt sikerrel, de az akkorra csürhévé hergelt társaság úgy döntött, márpedig ők lesznek műsoron. Szeptember 19-ére virradóra a kultúrlények megostromolták a TV székházat, autókat borogattak és gyújtottak fel, a kiérkező tűzoltóktól elvették a tömlőket, és a rendőröket verték vele. Röpködtek az utcakövek, üvegek, törmelékek. Másnap és harmadnap is folytatódott a randalírozás, betört ablakok, felborított vagy kiégett autók, megrongált épületek jelezték az ártatlan és békés tüntetők útját, mint a csiganyál a háznélküli vonulásának vonalát. Közben a rendőrségnek sikerült alkalmazkodni az utcákon randalírozók színvonalához, és megtámadtak a Blahán néhány tucat ott ácsorgó embert, főleg újságírókat.

Szeptember 26-án Gyurcsány nyilvánosságra hozta a beszéd teljes szövegét, Sólyom László bejelentette, hogy Gyurcsány a felelős a kialakult helyzetért. Október másodikán a kormányfő bizalmi szavazást kért önmaga ellen, Orbán ezt ócska, hazug trükknek titulálta, és 72 órás ultimátumot adott a kormány lemondására, amennyiben ez nem történik meg, a Fidesz nagygyűlésen ad nyomatékot az akaratának. Október negyedikén a PDSZ elkezdte védeni a pedagógusok és a diákok érdekeit. Hatodikán Gyurcsány megnyerte a bizalmi szavazást, Orbán nyomban utcára trombitálta a híveit, hetedikén Áder János – aki akkor még nem köztársasági elnök volt, hanem a Fidesz alelnöke – bejelentette, hogy feljelentést tesznek Gyurcsány ellen. Közben lezajlottak az önkormányzati választások, elérkezett október 23.

A végletekig felheccelt tömeg és a legalább annyira felheccelt rendőrség összecsapott. A békés tüntetők mellett voltak békétlenek, a rendőrök dobálása, autóborogatás, gyújtogatás végleg túlfeszítette a húrt a szarul felkészített, nem megfelelően eligazított rendőrök fejében. Sok sérült volt mindkét oldalon, de valamiért Orbánnak eszébe sem jut, hogy ő éppen annyira hibás ebben az egészben, mint Gyurcsány. A felelősséget egyikük sem vállalta azóta sem, most is az egymásra-mutogatás megy. Az Orbán-kormánynak a 2010-es hatalomba kerülése után sem jutott eszébe, hogy különösebben feszegesse a dolgokat, felkutassa és megbüntesse a bűnösöket. Igaz, akkor messzire vittek volna a vizsgálatok, hiszen nem csak a gumilövedéket használó, lényegében megvadult csürheként viselkedő rendőröket és az ő főnökeiket kellett volna bíróság elé vinni, hanem azokat a honfiakat is, akik gyújtogattak, rongáltak, pusztítottak, és persze vissza kellett volna fejteni, hogy ezek az emberek hogyan kerültek oda, honnan jöttek, kitől kaptak utasítást, ki hergelte őket. Így aztán nem nagyon történt semmi azon kívül, hogy igen sokszor megtekinthettük Révész Máriusz véráztatta fejét.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én soha életemben nem óhajtom, és nem is fogom ünnepelni 2006. eseményeit. Mocsok csapott össze a mocsokkal, a legkevésbé fontos az ország érdeke volt. Egy, a hatalmához ragaszkodó, és egy, a hatalom megkaparintásáért küzdő akarnok csatája volt ez, semmi szép és semmi felemelő nem volt benne. Nem ünnepelgetni kellene, hanem becsületesen feltárni és nyilvánosságra hozni, egészen pontosan mi történt és kik a felelősök. Megbüntetni már úgysem lehet őket, de legalább legyen világos. Ha már a történelmünk szinte minden pontján hazudunk magunknak, legalább most el kellene kezdeni az igazmondást. Hátha jót tenne az országnak.

https://kolozsvaros.com/2022/10/23/semmi-szep-es-semmi-felemelo-nem-volt-benne/