Ha vízipók jő a tóra,
és ha légy nádra száll :
tátva bukik ki a vízből
már ezer békaszáj -
este is csak azt zokogjuk:
- Brekeke, brekeke,
szegény béka nem lakik jól
sohase, sohase . . .

Hogyha nékem szárnyam lenne,
istenem, istenem!
fönn szálldosnék én a légi
réteken, réteken,
amíg édesízű léggyel,
szúnyoggal jóllakom -
s megpihennék és brekegnék
erdei ágakon . . .

Boldog fecskék és ti, rigók,
jaj nekem! jaj nekem!
Három napja, hogy egy sovány
szúnyogra éhezem:
ha elvisz a hosszú csőrű
halál majd engemet,
a lelkem is éhen száll a
tó felett, tó felett . . .