„Mit tanul Donald Trump és Ron DeSantis a megtorlás politikájáról” – ezzel a címmel közölte a The New York Times Kim Lane Scheppele, a Princeton egyetem professzorának cikkét, amelyben a szociológus és alkotmányjogász, aki sokáig kutatott Magyarországon, visszatért a CPAC (Konzervatív Politikai Akció Konferencia) elnevezésű szervezet budapesti rendezvényére.

A szerző rámutatott: a konferenciát Orbán Viktor nyitotta meg, aki arra instruálta a résztvevőket, hogy hogyan kell legyőzni a „nemzetközi liberális baloldalt”. Orbán Viktor azzal hívta fel magára a figyelmet Amerikában, hogy a globális kultúrháborúk mellett állt ki – védelmébe véve a keresztény civilizációt, az etnikai tisztaságot és a hagyományos gender szerepeket a polkorrekt kihívásokkal szemben.

A CPAC résztvevőinek adott tanácsai némelyike mögött azonban jogászi hátterét tükrözheti. „Bizonyosan veszítenek azok, akik az ellenfeleik szabályai szerint játszanak” – mondta. És valóban: 2010-es hatalomra jutása óta Orbán a maga szabályait írta, új alkotmányt léptetett életbe és új törvények százait hoztam, hogy rögzítse saját előnyét. Orbán hosszú ideje tartó hatalmon maradásának a titka az, hogy ezeket a szabályokat olyan módon használja, amely messze túlmegy a szociális-konzervatív kultúra határain. Saját szabályait vezette be az anyagi jótétemények terén is. Hatékonyan alkalmazta a politikai visszavágásokat, hogy nehézségeket okozzon ellenfeleinek, miközben gazdasági előnyökben részesítette az iránt lojálisakat.

Úgy tűnik, hogy ezt észrevették Orbán amerikai konzervatív csodálói.

Donald Trump elnöksége idején az olyan államokban, mint Florida, a politikai megtorlás hétköznapivá vált. Orbán és bizonyos republikánusok osztják a politikai megtorlás mint a kormányzás egy stratégiáját, és mint olyan eszközt, amely az állam gazdasági hatalmát használja fel a pártpolitikai hatalom konszolidálására.

A szabály egyszerű: fizessenek az ellenségeid, prosperáljanak a barátaid.

Orbán és republikánus csodálói között a kapcsolatok személyesek, és fejlődtek is az utóbbi években. Amerikai konzervatív politikai konzultánsok segítették Orbánt a hatalomra jutásban, és támogatták őt akkor is, amikor már Trump 2016-os kampányának megszervezésében is dolgoztak. Trump Orbán olyan barátaival vette körül magát, mint Gorka Sebestyén és Kurt Volker. Mások politikai rendezvényeken vettek részt közösen magyar politikusokkal, köztük Novák Katalinnak, akit nemrég iktattak be államfőként – írta Scheppele.

Orbán Viktor alatt Magyarországon mindennapos a politikai büntetés – írta a professzor, és első példaként a független és ellenzéki média megcélzását hozta fel, amikor Orbán az állami hirdetéseket átirányította a kormánypárti orgánumokhoz. Az állam hatalmát használta fel arra, hogy a jövedelmező üzleteket a vele szemben barátságtalanok kezéből a lojálisak kezébe helyezze. Ide sorolta a szerző az úgynevezett „trafik mutyit” is, amelynek a lényege az volt, hogy a dohányboltok működését állami engedélyhez kötötték, és az engedélyeket a támogatók kapták, de hasonló megoldásokat talált a távközlési, valamint a bank- és az energiaszektorban is. A partvonalra szorította azokat a vállalkozásokat, amelyek nem támogatták őt, a párt támogatóit pedig haszonhoz juttatta. Amikor magasra hágott az elégedetlenség, és Orbán pártja a 2019es helyhatósági választásokon elvesztett egy sor nagyvárost, az ellenzéki vezetés alatt álló városokat jelentős bevételi forrásoktól fosztotta meg, hogy azok polgármesterei inkompetensnek és források nélkülinek tűnjenek.

Hasonlókkal vádolták meg Trump elnököt is több ízben – írta Scheppele, és erre is több, Magyarországon kevéssé ismert példát hozott fel. Úgy látja, hogy Amerika néhány állama igyekszik a magáévá tenni a politikai megtorlás politikáját, és erre is több példával támasztotta alá.

A megtorlás, a büntetés a zsarnokok módszere.

Ha az ellenfeleket büntetik a kisebb, vagy akár elképzelt kihágásokért, csak a legbátrabb ellenfelek maradnak meg. Mindez megfelelési kényszert szül, és éppen ezért hatásos taktika. Elég csak néhány célpontot találni, és máris sokan állnak a párt vonalára. A büntetés lojalitást is generál: a barátok közel maradnak, ha hasznot húznak a kormány nagyvonalúságból. Magyarországon mindez legális, mert Orbán nem az ellenfelei szabályai szerint játszik, hanem megteremti a saját szabályait. Dörzsölt jogászként tudja, hogy ha bármit legalizálhat, akkor felelősségvállalás nélkül felhasználhatja az állami forrásokat az ellenfelek megbüntetésére és a barátok előnyökhöz juttatására. Orbán Viktor pártja mindent az ellenőrzése alatt tart, aminek jelentősége van Magyarországon, így ő ellenőrzi a törvényeket is.

DeSantis floridai kormányzó ugyancsak jogász, és jelenleg ellenőrzése alatt tart egy miniszteri posztot, a legfőbb ügyészt és az állam parlamentjének két házát. Ha Trump elnököt egy fegyelmezettebb pártvezető követi, aki mindhárom ágat az ellenőrzése alatt tudja tartani és törvénybe tudja iktatni a pártelőnyt, akkor a politikai megtorlás, büntetés a birodalom általános fizetőeszközévé válhat. Hogy van-e a politikai büntetésnek határa: Trump megtapasztalhatta, hogy a választásokon le lehet váltani a zsarnokokat. Ezek a fékek azonban azt feltételezik, hogy még működik az alkotmányos kormány.

A magyarországi ellenzék ahhoz, hogy választás útján győzzön, hatalmas akadályokkal küzd, köztük az egyoldalú médiakörnyezettel és a csaló szabályokkal.

Orbán megragadta és leépítette a hatalmát korlátozó összes féket.

Vajon a Republikánus Párt meg tudja-e ezt valósítani Amerikában?A szavazóknak addig kell nemet mondaniuk, amíg a választásoknak még van következménye – figyelmeztetett a tekintélyes amerikai alkotmányjogász.