Az elmúlt években a szökött oroszbarát ukrán politikusokról, üzletemberekről szóló hírekben visszatérő elem volt, hogy Budapestre és Magyarországra menekültek, vagy itt mentették ki vagyonukat. Mikola Priszjazsnyuk és Eduard Sztavitszki, a 2015 előtti moszkvai bekötésű Janukovics-kormány minisztereinek nyomaira bukkantunk egy fővárosi ingatlan szövevényes offshore-céghálójában. A sokáig nemzetközi körözés alatt álló személyek esetében nem tudni, hogy a magyar hatóságok milyen lépéseket tettek, de a közelükbe érő vagyontárgyakat biztosan nem fagyasztották be.

Mikola Priszjazsnyuk ukrán agrárminiszter 2013-ban a Valentin-nap délelőttjét nem Ukrajnában, felesége társaságában töltötte, hanem megállt a budapesti 20. Fegyver Vadász és Horgász kiállításon, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel és Fazekas Sándor agrárminiszterrel kitömött őzeket és vadászkéseket nézzen.

Látogatása után - még ha útján már nem is kísérte az MTI fotósa -, az Andrássy-úton elhaladva autójából megtekintehetett egy hányatott sorsú Andrássy úti kastélyt is, a volt köztársasági elnöki, más néven Tildy-palotát. Az ingatlan nem története vagy építészeti stílusa miatt lehetett a számára izgalmas: az ingatlan valaha egy bonyolult céghálón keresztül hozzátartozott, ma csak annyi állítható biztosan, hogy családjához köthető a legutoljára 7 milliárd forintra értékelt épület. Ukrajnában több nyomozás is folyik ellene és körözik, valamint nemzetközi szankciók érvényesek rá.

A majdani büntetés

Alig több mint egy évvel budapesti látogatása után, 2014. február 27-én az ukrajnai Majdan-forradalom eszkalálódásakor posztját el kellett hagynia. Több eljárás is indult ellene, ezek közül a legnagyobb volumenű egy Kínával kötött államközi szerződés volt: az ügy lényege, hogy miniszterként arról egyezett meg, a távol-keleti ország 3 milliárd dollárnyi hitelt biztosít Ukrajnának mezőgazdasági termékekért cserébe. Az üzletről kiderült, hogy az első 1,5 milliárd dollár az ígért agrárfejlesztési programok helyett vezető ukrán politikusok számláján kötött ki. Még az év márciusában házkutatást tartottak kijevi lakásában, ahol az ukrán különlegesügyészség közlése szerint 286 ezer dollárt és 659 ezer hrivnyát, valamint drága karórákat és más vagyontárgyakat foglaltak le.

Az ukrajnai konfliktus terebélyesedése, a Krím-félsziget orosz annektálása után 2014 tavaszán a nyugati országok sorra vezettek be szankciókat a Viktor Janukovics kézi vezérlése alatt működő korábbi oroszbarát ukrán kormány tagjai ellen. Priszjazsnyuk neve is felkerült az 56 darab nevet tartalmazó első listára, amelyen azok szerepeltek, akik esetében az ukrán hatóságok azt kérték a nemzetközi közösségtől, hogy fagyasszák be a számláikat és kobozzák el vagyonukat. Priszjazsnyuk neve az Egyesült Államok szankciós lajstromában szerepel, de ott van az EU-s, a liechtensteini, a svájci és az ukrán listán az biztos,. Magyarország viszont nem állt be a sorba.

Budapest ugyanígy járt el Eduard Sztavitszki volt ukrán energetikai miniszter esetében is, akit szintén korrupciós és zsikkasztási bűncselekményekkel gyanúsítanak a hatóságok. Utóbbi esetében a gyanút még az Interpol is megalapozottnak találta és nemzetközi körözést adott ki ellene 2014-ben. Sztavitszkiről sokáig azt sejtették, hogy Janukovicshoz hasonlóan Oroszországba menekült, majd 2015-ben kiderült, Izraelbe szökött, ott először vízumot, majd vélt zsidó felmenőire való tekintettel állampolgárságot kapott Nathan Rosenberg néven.

A két politikust nemcsak az kapcsolja össze, hogy az utolsó oroszbarát ukrán kormány tagjai voltak, valamint hogy ellenük a mai napig nyomoznak az ukrán hatóságok, hanem egy gyanús gázlelőhely-kitermelési ügy is, ami elvezet egy értékes budapesti ingatlanig.

Keletről nyugat, nyugatról kelet

Az itthoni sajtóba nem jutott el, hogy 2012-ben az ukrajnai hírek főszereplőjévé lépett elő egy magyar ügyvéd, aki több gázlelőhely-kitermelési jogához jutott a Dnyipropetrovszki és Poltavai területeken. Mindezt áttételesen, a nevén lévő Golden Derrick LLC-n keresztül sikerült elérnie. Az ukrán vállalkozás 70 százalékos tulajdonosa a ciprusi Hartlog Limited volt, ez pedig a Dorigin Ltd-hez tartozott, amelynek egyetlen részvényese egy P. Péter (teljes nevét jogi okokból nem írjuk ki - a szerk.) nevű férfi.

A slidstvo.info oknyomozó oldal felkereste telefonon az ügyvédet, hogy a gázmezőkről kérdezze. Akkor állítólag dacára annak, hogy folyékonyan beszélt oroszul a telefonban, nyelvi problémákra hivatkozva azt kérte, levélben keressék meg kérdéseikkel. Válaszában a Dorigin kapcsán azt állította, hogy nem tulajdonos, csak képviselő volt a társaságban. Viszont nemcsak ezt az egy céget találták a nevén: az Egyesült Királyságba bejegyzett Reef Steel Works Ltd. irányításában közösen vettek részt Borisz Priszjazsnyukkal, az egykori agrárminiszter testvérével. Sőt, a portál nyomozása szerint a volt miniszter Mikola Priszjazsnyuk és a magyar ügyvéd P. is ismerték egymást: ugyanis ő volt a tulajdonosa annak a szintén brit Reef Holdings PLC nevű cégnek, amelyet azonos címre jegyeztek be Londonban. 

A kitermelési jogokról való döntésben végső soron a slidstvo.info és az ukrán sajtó szerint megkerülhetetlen tényező volt Eduard Sztavitszki energetikai és ásványi ásványkincsekért felelős miniszter. Sztavitszki maga semmilyen üzleti vállalkozásban nem vett részt ebben az időben, de családja annál aktívabb volt: felesége és édesapja alapította meg a Monolithinvest nevű céget, amelyben a tulajdonosok között szerepelt Priszjazsnyuk neve is.

A két politikust különböző privatizációs és korrupciógyanús ügyek miatt a mai napig keresik az ukrán hatóságok. Priszjazsnyuk ellen Svájcban, Liechtensteinben és Ukrajnában élnek pénzügyi szankciók, Eduárd Sztavitszki ügyében az EU egészen 2020-ig biztosan fenntartotta a büntetőintézkedéseket. Korábban viszont az ukrán szervek kérték, hogy Interpol-körözést adjanak ki ellenük, ennek eleget is tettek, de a nyilvános adatbázisban nem tüntették fel a két férfi körözését. A Napi.hu kereste az ukrán hatóságokat többször is még a háború kitörése előtt, hogy kapcsolatba léptek-e a magyar hatóságokkal, de a nyomozás érdekeire hivatkozva nem adtak ki tájékoztatást (egy éve tájékoztattak minket erről, azóta nem kommentálták az ügyet.)

Magyar forrásokból úgy tudjuk, hogy kapcsolatba léptek a hatóságokkal, de a Belügyminisztérium nem reagált a megkeresésünkre. Nem hivatalosan többen is megerősítették, hogy tudtak arról, hogy a két ukrán exminiszter járt Budapesten, valamint a családi kapcsolatok miatt figyelték is őket. Arról eltérő tájékoztatást kaptunk titkosszolgálati forrásokból, hogy milyen lépéseket tettek: volt, aki szerint ugyan figyelték őket, de komolyabb igyekezet nem volt, hogy a vagyonukat az ukrán kérésnek megfelelően zárolják, mások szerint ahogy most az ukrajnai háború miatt nehéz végrehajtani a szankciókat – a nyilvánvaló strómani kapcsolatok mellett is nehéz végzést szerezni a vagyonbefagyasztáshoz – úgy esetükben sem volt erre lehetőség. Olyan nem megerősített információt is hallottunk, miszerint a két oroszbarát politikus esetében tudatosan nem léptek, hogy a feszült nemzetközi helyzetben pártatlanok maradhassanak a szervek, ami csak mutatja Priszjazsnyuk és Sztavitszki ügyének kényességét. 

Az elátkozott ház

Ahogy ebben az üzletben is egyszerre tűntek fel, úgy a kettejük közötti kapcsolatot bizonyíthatja egy újabb közös üzlet: a már többször említett Andrássy út 96. alatti épület.

Még az 1880-as években épült Feszty Adolf építész tervei alapján Herzl Tivadar megrendelésére a Kodály köröndtől alig pár méterre a romantikus stílusú palota. Tulajdonosa között volt a Koháry család és a Szász-Coburg-gothai hercegek közül több is. Majd 1945-46 között Magyarország akkori miniszterelnöke, 1946-48 között köztársasági elnöke, Tildy Zoltán élt itt, az épületet akkor ideiglenes kormányfői, később köztársasági elnöki rezidenciává minősítették.

A kommunizmus alatt aztán belsejét átalakították. Működött benne napköziotthon, nyelviskola, és zeneiskola, később a Belügyminisztérium tulajdonában volt, így került a rendszerváltáskor a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz (a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő jogelődjéhez), hogy aztán 2001 nyarán az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága egy több száz ingatlant érintő pályázatakor egy bonyolult ingatlancsere-ügylet végére a Századvég Politikai Iskola Alapítvány kapja meg. A Fideszhez közeli szervezet - az akkor 331 millió forintra becsült épület helyett - egy Bimbó úti ingatlan használati jogát kapta meg 15 évre, azzal a kitétellel, hogy azt tilos elidegenítenie. Azonban ezt mégis megtették: a már akkor is itt működő Budapest Rádió Kft. felajánlotta cserére az Andrássy út 96-ot, amelyet a Századvég elfogadott.

Végül az épületet 2003. december 4-én eladták az ír befektetők alapította ETTN Hungary Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek. Mivel a terézvárosi önkormányzatnak elővételi joga volt az ingatlanra, képviselői határozat kellett az értékesítéshez, ebből ismerhető a vételár is: ekkor már 422 millió forintért cserélt gazdát.

Az ETTN Hungary tulajdonosaival a Napi.hu megpróbált kapcsolatba lépni, de nem válaszoltak kérdéseinkre, telefonon elérhetetlenné váltak, így csak sejthető, hogy ahogy több ír befektető projektjét halálra ítélte a 2008-as gazdasági válság, úgy a Tildy-palotával is ez történhetett. Így jelentek meg a Tuzs-Ing Kereskedelmi Kft. képviseletében ukrán vásárlók, a kerületi vezetés ekkori határozatából pedig tudható, hogy ekkor már 4,5 millió euróért (akkori árfolyamon 1,2-1,4 milliárd forintért) cserélt gazdát az ingatlan. Utána évekig állt az épület.

Cégek jöttek és mentek, a tulajok maradtak

A 2008 májusában megalapított Tuzs-Ing tulajdonosai még nem rejtőzködtek: az alapítók között volt egy Garmashov Mykola ukrán-moldáv vállalkozó, valamint a már említett Borisz Priszjasnyuk, az akkori ukrán miniszter testvére, valamint egy Trend Investment Systems (Cyprus) származási helyét tekintve beszédes nevű offshore társaság. 

A Tuzs-Ing ment, helyét pedig 2012-ben az a Szép Hungária Kft. vette át, amelynek tulajdonosa szintén ez a ciprusi cég, és amely egy rövid időszakot nem számítva - amikor is a Premier Palace Kft. birtokolta az ingatlant - azóta is a palota tulajdonosa. A szigetországi cég több szálon is köthető a Priszjasnyuk családhoz: egyrészt a hasonló nevű Trend Befektetési Rendszerek Kft. magyar cég tulajdonosa is két családtag volt, valamint ebben is megjelent a már említett P. Péter is.

Az ideiglenesen az ügyletben jelenlévő Premier Palace Kft. egyik tulajdonosa szintén a Trend Investment System volt, a másik pedig az Euroinvest-2012 Kft, amelynek hátterében a Sztavitszki család két tagja tűnik fel: fia Sztanislav Sztavitszki, valamint az az Ushakova Valentyina, akire az ukrán sajtó az anyósaként hivatkozik. 2014-ben épp arról írtak a helyi lapok, hogy nem sokkal azelőtt, hogy az ukrajnai konfliktus miatt elhagyta az országot, épp a fiát és anyósát hatalmazta meg egy ügyvéden keresztül, hogy cégeit és vagyontárgyait kezelhessék. A hatóságok pedig náluk is rajtaütést tartottak, így bukkantak rá 4,8 millió dollárnyi készpénzre, drága karórákra és 49,8 kilogrammnyi aranytömbre az ukrán Pravda cikke szerint. Az akkori beszámolók szerint az amerikai FBI-t és a brit titkosszolgálatokat is bevonták a keresésbe, de nem látni nyomát, hogy a magyarországi vagyontárgyaikat felfedezték volna.

Az ingatlant többször is kínálták eladásra, két éve még 5,5 milliárd forintért hirdették meg egy felújítás után. Azt, hogy nem kelt el, csak sejteni lehet, mert az ingatlan tulajdoni lapján még ugyanaz a vállalkozás van feltüntetve. Ez viszont nem egyértelmű: az akkori ingatlanhirdetésben is azt javasolták a vevőknek, hogy az egész projektcéget vegyék meg. 

Viszont abból, hogy ennek vezetése a már felsorolt körhöz köthető, valamint az, hogy az Andrássy út 96. a Priszjazsnyuk családhoz kapcsolódó vállalkozások telephelyeként van megadva mind a mai napig, arra utalhat, hogy nem változott a tulajdonos. A társaság hátterében is maradt a T.I.S. Trend Investment Systems néven a ciprusi társaság, a LexisNexis nemzetközi cégadatbázis szerint emögött két offshore társaság áll: a brit-virgin-szigeteki Tuswell Ltd. és a panamai Rangai Inc., amelyek a már említett Dorigin Ltd. társasággal együtt tűntek fel, ami arra utal, hogy ennek a körnek a tagjaihoz tartozik. Pontosan viszont nem lehet tudni: az országok cégjogi szabályozása miatt a háttérben álló személyek megismerhetetlenek, de minden jel arra utal, hogy ezeknél sem történt tulajdonosi változás, legalábbis ezt a ciprusi cégbíróságnak nem jelezték. 

Egy újabb budapesti kapcsolat

Priszjazsnyuk esetében egy másik ügy is abba az irányba mutat, hogy erős budapesti kapcsolatai lehetettek: Svájcban az ukrán állami költségvetési források elsikkasztásáért zárolták egy cége számláját. Egy belize-i offshore cég bankszámla műveleteit visszakövetve eljutottak egy üzlettársa feleségéig, Leszja Szofienkóig. A nő a végső haszonélvezője a Cinsten Investments Limitednek.

Svájc összesen 27,5 millió frankot foglalt le, amelyek a céghez köthető offshore számlákon voltak. Ehhez az összeghez képest az ukrán adóalany Sofienko 2014. évi bevallásában feltüntetett jövedelem szinte nulla. Viszont a vagyonnyilatkozat elvezet a volt férjéhez, a volt "regionalista" Vladimir Pekhovhoz, aki köztudottan Priszjazsnyuk tanácsadója volt.

Pekhov és Priszjasnyuk között volt egy másik korrupciós kapcsolat is: a politikus még miniszterként öt irodát osztott ki Pekhovnak az ukrán agrárpolitikai minisztérium épületében, de ezek közül csak egyért kellett bérleti díjat fizetnie. Szofienkóval kiegészítve pedig alapítottak egy céget, amely aztán az ukrán állami lótenyésztési programot valósította meg, ehhez állami földeket, épületeket és irodahelyiségeket kaptak, amelyek aztán újra bérbe adtak. Az ukrán nyomozások szerint éves illegális nyereségük 18 millió dollár volt.

Érdemes hozzáadni azt az információt is, hogy maga Pekhov az állategészségügy (hús) és a Zsitomir és Rivne régiókban lévő kőbányák irányítását kapta, amelyek a mai napig kényelmes megélhetést biztosítanak Mikolaj Priszjasnyuknak, ami a Polygraf.net szerint Budapesten fizetnek ki.

A szökött ukrán politikusok városa

Priszjasnyuk és Sztavitszki esete nem példanélküli: a 2014-es Majdan-féle tüntetések és az ukrán nyugatosodás kezdete után több menekülő oroszbarát politikus is Budapest felé vette az irányt Moszkva, vagy a Sztavitszki által is választott Izrael helyett. Ennek oka az volt, hogy egyrészt könnyű volt magyar útlevelet szerezni a kettős állampolgárság és az egyszerűsített honosítási eljárás miatt. Másrészt a Szovjetunió felbomlása után sok ukrán üzletembernek, egykori tisztviselőnek maradtak budapesti kapcsolatai. 

Vannak viszont olyan ukrán személyek is, akiknél a helyi hatóságok magyar útleveleket találtak, de az a mai napig tisztázatlan, hogy ezek hamisak vagy valódiak voltak. 2016 júliusában az ukrán nemzetbiztonsági hivatal (SZBU) a gazdasági legfelsőbb bíróság vezetőjénél, Viktor Svetsznél talált egy magyar útlevelet, amellyel többször kiléptek az országból. Arról nem adtak tájékoztatást, hogy hamis papírról van-e szó. Olekszandr Sepelev ukrán képviselőt egy hamis magyar útlevéllel fogták el 2015-ben Budapesten, majd ezután magyarországi menekültstátuszt kért, melyet a hazai hatóságok elutasítottak. Nem tudni hogyan, de ezután a bérgyilkosok felbérlésével is gyanúsított Sepelevet Moszkva mellett kapcsolták le.

Roman Naszirov, az ukrajnai adóhatóság vezetője – őt már 2015 után nevezték ki – 2017 márciusában a saját lábán sétált be a mindenkori ukrán politikai elit kórházába, a kijevi Feofanyijába. Ahogy arról akkor írtunk, addigra már nyomozott utána a korrupcióellenes különleges ügyészség (NABU), amely azzal gyanúsította, hogy mintegy 2 milliárd hrivnyával (21,6 milliárd forinttal) károsította meg az ukrán államot. A nyomozás szerint kenőpénzért cserébe szemet hunyt, hogy az Alekszandr Onyiscsenkóhoz köthető vállalatok több apró részletben tegyenek eleget adófizetési kötelezettségüknek. Gyanúsítják azzal is, hogy az ukrán állami gáztársaság, az Ukrgazvydobuvannia által felügyelt gázkitermelési jogok megszerzésénél is Onyicsenkót segítette. A házkutatásakor találtak nála egy magyar útlevelet, amellyel állítólag többször átlépte a határt. A magyar Belügyminiszter akkor tagadta, hogy kiadtak volna az ukrán tájékoztatásokban szereplő adatokkal bármilyen útlevelet is.

Ironikus, hogy tavaly még ő rendelt el vizsgálatot Petro Porosenkó elnök ügyében, akit azzal gyanúsított Naszirov, hogy offshore-cégekbe mentette ki a vagyonát. Később – bár ezt érdemes fenntartásokkal kezelni a két ország korábban is igen feszült viszonya miatt – az ukrán hatóságok szerint orosz összekötők kérésére indította a nyomozást. Végül ezt vádemelés nélkül zárták le már a Porosenkóval szemben kritikus Volodimir Zelenszkij elnöksége alatt.

Ahogy azt lapunk feltárta, az orosz-ukrán szervezett bűnözés is megvetette már a lábát Budapesten: Alekszandr Angert, az odesszai don és családja egymás után vásárolta fel az értékes területeket a XII. kerületben, de erről a hegyvidéki önkormányzatnak halvány sejtelme sem volt. Többek között a magyar miniszterelnöki és köztársasági elnöki rezidenciáknak is otthont adó Béla király úton, továbbá a Pinty utcában és a Hunyad lejtőn vásároltak ingatlanokat. Az orosz-ukrán származású Angert szerzeményeit a hatóságok nem szűrték ki itthon, amiben szerepet játszhatott, hogy több útlevéllel is rendelkeztek. Hogy magyar is volt köztük, nem tudni. (Az akkori ügyről itt írtunk részletesen, valamint ebben a cikkben.)

Most az argentinok és a kolumbiaiak élvezhetik

Visszatérve Priszjasznyuk és Sztavitszki ügyére, előbbiről azt az információt kaptuk több forrásból is, hogy többször is látták Budapesten még a koronavírus-járvány alatti lezárások alatt is, de nem tudni, hogy életvitelszerűen tartózkodik Budapesten. Sztavitszki viszont Izraelben él, ott ukrán sajtóértesülések szerint többször is lefotózták.

Az biztosan tudható, hogy az Andrássy úti palotát a legnagyobb luxus igényeknek megfelelően újították fel, 4 darab egyenként 400 négyzetméter alapterületű lakást alakított ki mindegyikben szalon méretű nappalival, külön ebédlővel, öt hálószobával, ráadásul mindegyikhez saját gardrób és fürdőszoba tartozik. A ház alagsorában wellness-részleget és borospincét alakítottak ki. Minden tulajdonosnak jár két parkolóhely a nyolc autó beállására alkalmas teremgarázsban.

Az épület belső kertje igazi park módjára lett kialakítva szökőkúttal, lugassal, pihenőpadokkal. A korábban az interneten elérhető hirdetésekben elsősorban befektetőknek ajánlották az épület megvásárlását, mert a bérlők követségek - az argentin és a kolumbiai -, valamint irodák, de lakások is találhatók benne.

Ennek tisztázására megkerestük az ügyben érintett személyeket, de az Izraelben letelepedő Sztavitszkinek ugyan küldtünk levelet, választ nem kaptunk. Noha még saját állítása szerint is a 90-es évek közepén Priszjazsnyuk három évre Magyarországra költözött, és csak 1999-ben, első felesége halála után tért vissza Ukrajnába, nem sikerült elérnünk. Az ukrán gázügyekben is megnevezett P. Pétert emailen kerestük meg, de választ nem kaptunk. 

A cikk elkészülését nemzetközi cégadatok lekérdezésével segítette az OCCRP.

https://www.napi.hu/magyar-gazdasag/ukrajna-budapest-oroszbarat-kormany-eduard-sztavitszki-mikola-prsziazsnyuk.747537.html?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link